Női agy VS férfi agy – Ideje lenne leszámolni a sztereotípiákkal!

Szerző: | 2017. 06. 13. | Pszicho&Light | Olvasási idő: 7 perc

A történelem során a nemek közötti különbségek hangsúlyozása alapvetően befolyásolta társadalmunk felépítését és az egyének abban elfoglalt pozícióját. Azonban napjainkban ez a különbségekre épített kártyavár egyre gyakrabban inog meg – ma már nem elképzelhetetlen például, hogy egy multinacionális vállalatnak (vagy éppen egy egész országnak) női vezetője legyen, és azon is kevésbé döbbenünk meg, ha női járműmérnökökkel, vagy óvóbácsikkal találkozunk.

Ironikus módon ezt a váltást is a nemek közti – főként személyiségbeli – különbségekkel magyarázzuk: ma egy vezetőnek magas érzelmi intelligenciával kell rendelkeznie, aki jól kezeli a versenyhelyzeteket és jók a megérzései – márpedig ezeket a tulajdonságokat rendre a nőkhöz kötjük. De mit mond a tudomány? Vélt, vagy inkább valós különbségekről van szó? Lássuk, mennyire megalapozottak ezek a feltételezések!

A méret a lényeg?

Az, hogy léteznek bizonyos különbségek a férfi és a női agy között, tény. Ezt már több – például a McMaster University vagy a University of Pennsylvania tudósai által lefolytatott –  átfogó kutatás is alátámasztotta: különbözőképpen reagálunk a stresszre, és az erős érzelmeket előhívó emlékeket is máshogyan dolgozzuk fel.

Sőt, szintén tudományosan alátámasztott tény, hogy a férfiak agya – mind súlyban, mind méretben – átlagosan 10%-kal nagyobb, mint a nőké. (Az agykutatás hajnalán ezt előszeretettel lobogtatták amolyan „bizonyítékként” azok a férfiak, akik intelligenciabeli fölényük mellett ezzel magyarázták, hogy a nők érzékenyebbek és érzelemvezéreltek.)

Az, hogy ennek mekkora hatása van az intelligenciaszintre, a mai napig rendkívül vitatott, hiszen szinte minden tanulmány más és más eredményekhez vezet.

Ha akad is különbség a férfiak és a nők intelligenciaszintje között, annak csupán töredéke magyarázható az agy méretbeli különbségeivel.

Ugyanígy, hiába rendelkeznek a nők átlagosan nagyobb agykéreg-felszínnel és hiába vastagabb az agykérgük férfi társaikénál, ez önmagában szintén csak aprócska részben magyarázza meg az esetleges IQ-beli különbségeket.

Az újabb, egyre pontosabb kutatási eredményeknek köszönhetően ma már tudjuk, hogy még számos hasonló, teljesen alaptalan sztereotípia él a köztudatban. Ezek közül szemezgettünk egy kicsit…

  1. A nők tudnak egyszerre több dologra is figyelni

Ezt az elméletet főleg arra alapozták, hogy a női agyban sokkal sűrűbb összeköttetést figyelhetünk meg a két agyfélteke között. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy az információ így könnyebben „utazik” a nők agyában.

Azonban úgy fest, hogy – függetlenül attól, hogy nőkről vagy férfiakról van szó – az emberi agy nem tudja megfelelően kezelni, ha egyszerre több dologra figyelünk. Egy tanulmányban például úgy találták, hogy a multitasking férfiaknál 77, míg nőknél 66%-kal csökkenti a teljesítményt.

Bár az eredmények alapján valóban megállapítható, hogy a nők eredménye kevésbé tűnik borzasztónak, a különbség annyira minimális, hogy erre alapozva kijelenteni, hogy a nők – szemben a férfiakkal – tudnak egyszerre több dologra figyelni, finoman szólva is erős túlzás…

  1. A nőkre kevésbé jellemző a versengés, így jobbak a csapatmunkában

Ez az elmélet a két nem közti hormonális különbségekre épít: a nők esetében az ösztrogén és az oxitocin (avagy a “kötődési hormon”) nagyobb, míg a tesztoszteron kisebb mennyiségben termelődik. Márpedig a tesztoszteron magas szintjét sokáig szintén az agresszív, (egy versengéssel járó élethelyzetben akár hasznosnak bizonyuló) viselkedéshez kötötték. Azonban mára ez a feltételezés is megdőlni látszik: ahogy arról számos kutatási eredmény is beszámolt: egy 2014-es tanulmányban például az eredmények arra utaltak, hogy a magas tesztoszteronszinttel rendelkező férfiak nagyobb arányban hajlandóak áldozatot hozni, vagy akár saját testi épségüket kockára tenni csoportjuk érdekében, amennyiben csoportok közötti versenyhelyzetről vagy viaskodásról van szó.

A téma szempontjából ugyanígy figyelmet érdemel a Stockholm School of Economics kutatóinak publikációja, amelyben azt vizsgálták, hogy a 7-10 éves gyermekek mennyire versengenek tipikusan „fiús” és „lányos” játékok során. A cél az volt, hogy feltárják, vajon a nemek közötti eltérések úgymond „eltérő huzalozás” eredményei (azaz nem a környezet, hanem a gének által meghatározottak), vagy csupán a kulturális hatásokat tükrözik. Az eredmény inkább utóbbit tűnik alátámasztani, mert egyik játék esetében sem volt különbség a fiúk és a lányok versengésének mértékében.

Ráadásul az „eltérő huzalozottságot” hirdető tanulmányok legtöbbje nem veszi figyelembe sem az epigenetika szerepét (amelynek lényege, hogy a környezeti tényezők képesek „ki-és bekapcsolni” bizonyos gének kifejeződését), sem pedig agyunk azon bámulatos képességét, hogy képes „újrahuzalozni” magát, azaz módosítani az idegsejtek közötti kapcsolatok mintázatát (ezt a jelenséget szinaptikus plaszticitásnak nevezzük).

  1. A nők intuitívabbak, és magasabb az érzelmi intelligenciájuk

Amikor a strukturális különbségekről beszélünk, fontos megemlíteni, hogy a limbikus rendszer és az orbitofrontális kéreg esetében a nőké a méretbeli előny, ami már csak azért is érdekes, mert ezek a területek főként az érzelemkifejezésben és azok megértésében implikáltak.

Azonban – ahogy arra már utaltunk – ez esetben sem a méret a lényeg: az érzelmi intelligencia fejleszthető, az empátia és az interperszonális készségek pedig szintén tanulhatóak. Sőt, a cégvezetők körében manapság az érzelmi intelligencia fejlesztése rendkívül felkapott, hiszen ezek a készségek valóban óriási előnyt jelenthetnek a munkaerőpiacon.

Az, hogy egy főnök mennyire igazságos, vagy szigorú, vezetőnként és nem pedig nemenként változik. Valószínűleg sokunknak van olyan tapasztalata, amely alapján bátran kijelenhetjük: az, hogy a főnökünket a hátunk közepére se kívánjuk, nem attól függ, hogy az illető férfi vagy nő, hanem sokkal inkább attól, hogy milyen a személyisége és milyenek a vezetői kvalitásai.

Ezért is lenne fontos leszámolni az olyan sztereotípiákkal, amelyek fölöslegesen és – ahogy a fentiekből is kirajzolódik – sokszor teljesen tévesen címkézik az embereket ilyen vagy olyan szempontok szerint. Akárcsak az emberi agy, ez ennél egy sokkal összetettebb kérdés.

Forrás: World Economic Forum; WebMD; Social Ethology

Fotó: itt és itt

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

B. Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest

Share This