A szakítás senkinek sem könnyű, de észrevetted már, hogy bizonyos emberek könnyebben küzdenek meg vele, mint mások? Míg néhány összetört szívű szerelmes alig tud kikelni az ágyból, addig úgy tűnik, mások azonnal visszatérnek a párkeresők közé. Milyen személyiségbeli tényezőkkel magyarázhatók a különbségek? Milyen szerepe van gyermekkorunknak és egyéni kötődési stílusunknak a párkapcsolatunk alakulásában? Az okok a gyermekkorban keresendők, de a káros minták átalakíthatók, nyugtat meg minket Lisa Firestone, klinikai szakpszichológus a Psychology Today hasábjain megjelent írásában.
Milyen szerepet játszik a kötődési stílusunk a párkapcsolatban?
A kötődési stílusunk életünk korai szakaszában alakul ki köztünk és az elsődleges gondozóink között. Ez a kötődési minta belső működési modellé válik, ami hatással van arra, hogy felnőttként hogyan viszonyulunk párunkhoz. Dr. Daniel Siegel, a Parenting from the Inside Out című könyv társszerzője szerint a biztonságosan kötődő gyerekek a biztonság és megnyugvás érzésével nőnek fel. Azonban nem mindenki ilyen szerencsés. A bizonytalan kötődés további három kötődési stílushoz vezethet: elkerülő, szorongó, vagy szervezetlen. Ahhoz, hogy megértsük, hogy valakinek a kötődési stílusa miként befolyásolja a szakítással kapcsolatos reakcióját, hasznos lehet egy kicsit jobban megismerni a felsorolt kategóriákat:
- Elkerülő kötődési stílus: Az elkerülő kötődés eredhet abból, hogy a szülő érzelmileg nem érhető el. Ilyen körülmények között a gyermek gyakran azt tanulja meg, hogy az alapvető szükségletei akkor teljesüljenek, ha úgy viselkedik, mintha azok nem léteznének. Felnőttként a párkapcsolatokban az a tendencia, hogy a közelségre elutasítással vagy ellenállással reagálnak.
- Szorongó kötődési stílus: Egy ambivalens, vagy szorongó kötődési stílusú gyermek általában olyan szülő mellett nő fel, aki néha elérhető és törődő, de máskor érzéketlen vagy tolakodó. A gyermek azt tapasztalja, hogy csupán akkor elégülnek ki az alapvető szükségletei, ha csüng a szülőn, rá koncentrál. A szorongó kötődésű stílusúak felnőttként szorongó, elfogult kötődést alakíthatnak ki a kapcsolatukban, úgy érzik, rászorulnak a partnerükre.
- Szervezetlen kötődési stílus: Szervezetlen kötődési stílus jellemző, amikor a gyereket egy olyan személy – általában szülő – traumatizálja, akihez biztonságért fordulna. E gyermekek szülei gyakran megoldatlan gyermekkori traumával küszködnek. Ez a feldolgozatlan trauma a stressz időtartama alatt zavart és nyugtalanságot okoz a gyermekkel való törődésben. Az ilyen környezetben felnevelt gyermekek szüleik kiszámíthatatlansága miatt nem tudják kidolgozni alapvető szükségleteik kielégítésének módját. Felnőttként félénk, elhárító kötődési stílus lehet jellemző rájuk: mikor a partner elhúzódik félnek és ragaszkodnak, de amikor partnerük közeledik feléjük, distresszt élnek át és visszavonulnak.
Gyermekkorunkban kialakult kötődési stílusunk tehát befolyásolhatja a felnőtt kapcsolatainkban megélt érzéseinket, viselkedésünket, és azt is, hogy hogyan érzünk, amikor véget ér egy kapcsolat.
Kiket visel meg jobban a szakítás?
A Pace University tanulmánya alapján azok a személyek tapasztalták a legtöbb káros hatást a szakítás és elutasítás nyomán, akikre a szorongó-elutasító kötődési stílus magas szintje volt jellemző. Ez nem meglepő. A szorongó, elfogult kötődési stílusú személyek inkább éreznek bizonytalanságot, vagy félelmet az elutasítás következtében, mivel ők saját identitásukat bizonyos értelemben alárendelik a partnerüknek. Ezt nem szándékosan, hanem ösztönösen teszik. Gyermekként ugyanis ragaszkodniuk kellett a szülőhöz, hogy szükségleteiket kielégítsék, ami akkor a túlélés kulcsa volt. Ők felnőttként is úgy érezhetik, hogy a kapcsolatuk jelenti az önérzetüket. Így számukra a szakítás nem csupán a partner, hanem önmaguk elvesztését is jelenti.
A szakítás után nem mindig könnyű új kapcsolatot kezdeni. Arról, hogy mely tényezők akadályozzák egy új kapcsolat kezdését, ebben a cikkünkben bővebben is olvashatsz.
Miként változtatható meg a kötődési stílus?
A szakításra adott reakcióinkat tehát befolyásolhatja a kötődési stílusunk és az érzelmi intelligenciánk, de a jó hír, hogy ez fejleszthető: a kötődési stílus a biztonságos kötödés irányába mozdítható és az érzelmi intelligencia szintjei is fejleszthetők bármely életkorban. Ennek egyik alapvető módja, hogy értelmet adunk a saját életünknek.
A kötődési stílus megváltoztatásának hatékony eszköze, ha olyan valakivel alakítunk ki kapcsolatot, akinek sokkal biztonságosabb a kötődési stílusa, mint amit korábban tapasztaltunk. Beszélhetünk egy terapeutával is, a terápiás kapcsolat ugyanis segít kialakítani egy sokkal biztonságosabb kötődési mintát. Folytathatjuk önmagunk megismerését múltbéli tapasztalataink feldolgozásával, megértésével, mely során értelmet adunk – és átérezzük a teljes fájdalmát – saját történetünknek. A folyamat során kialakul egy belső biztonságérzet, ami segít abban, hogy jobban ellenálljunk az mindennapokban megélt fájdalmaknak.
Nem könnyű manapság fenntartani egy jó párkapcsolatot. Arról, hogy ezt milyen tényezők nehezítik, és hogyan lehet leküzdeni ezeket a nehézségeket, ebben az interjúban bővebben is olvashatsz.
Múlt és jelen
Felnőttként nem ugyanazok a szükségleteink, mint egy gyereknek. Így amikor ránk tör a heves féltékenység, bizonytalanság, önbizalomhiány és szorongás érzése, érdemes átgondolni, hogy ezek az érzelmek honnan erednek. Amikor egy kiváltó esemény – például szakítás – következik be, összefüggést alakíthatunk ki aktuális érzelmeink, valamint a korábban megélt események között, átgondolva, mikor merültek fel bennünk az aktuálisan megélt érzések.
A kötődési stílusunk ismerete pedig segíthet abban, hogy elkezdjük különválasztani a múltbeli tapasztalatokat a jelentől, valamint felismerjük azokat az önvédelmi működéseket, melyek gyerekkorunkban védtek minket, de felnőttként már károsak számunkra.
Hamarosan pedig megtanuljuk, hogy éljük túl a visszautasítást, anélkül, hogy fel kellene adnunk a szerelmet. Teljesnek érezhetjük magunkat, és folytathatjuk annak a valakinek a keresését, akivel biztonságban érezzük magunkat.
Via: Psychology Today
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.