A bűntudatra való képesség alapvetően hasznos emberi tulajdonság. Egyes pszichés zavarok esetén például megléte nagy eséllyel jelzi a gyógyulást. Onnantól válik problémássá, ha túlzott mértékben eluralkodik rajtunk, melynek hátterében gyakran a családból hozott minta áll. A bűnösnek beállítás burkolt manipulációt takar, ezért érdemes megvizsgálni a bűntudatkeltők személyét is; nekik miért éri meg fenntartani ezt a…
bővebben
„A szégyen olyan, mint egy nehéz, láthatatlan kabát, ami nem enged minket látszani” – Beszéljünk végre a szégyenről!
„Amennyire kártékony, legalább annyira észrevétlenül simul bele az életünkbe” – állapítottuk meg a szégyenről Lélekerősítő podcast-sorozatunk egyik adásában. A szégyen olyan érzésünk, amelyre meglehetősen nehéz rámutatnunk, pedig ha nem tudatosítjuk, megmérgezheti egész lényünket és életünket. A szégyen természetéből fogva nem engedi, hogy megosszuk másokkal – éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy nyíltan és alaposan beszéljünk róla,…
bővebben
„Mi van, ha beleélem magam, és elveszítem?” – Miért nehéz elfogadni a szeretetet?
Ezt a kérdést több másikkal is kiegészíthetnénk, hogy teljesebb képet kapjunk; nálunk miről szólhat. Például, hogy személy szerint miből érezzük azt, hogy szeretve vagyunk? Számunkra mi a szeretet „mértékegysége”? Mi a szeretet kifejezésének az a módja és gyakorisága, amit a külvilág elfogadásaként, megbecsüléseként tudunk lefordítani magunknak? Mit jelent számomra, ha bele merem engedni magam mások…
bővebben
„Nem a felelősségünket hárítjuk azzal, ha feloldozzuk magunkat” – Amikor magadnak a legnehezebb megbocsátani
Ha megbocsátásról beszélünk, általában a másoknak való megbocsátásra gondolunk, pedig ugyanannyira fontos a kérdést magunk felé irányítani. Mi az, amit nem tudunk megbocsátani önmagunknak – és vajon miért nem? Ha kíméletlenül felemlegetjük magunknak vélt vagy valós hibáinkat, tápláljuk önmagunk felé érzett haragunkat és megvetésünket, azzal csak elvesszük magunktól a lehetőséget a változáshoz.
You must be logged in to post a comment.