Gyermekként a szüleinkért, kamaszként a karizmatikus énekesért vagy színészért, fiatalként a plátói szerelmünkért. A rajongás végigkíséri életünket, szenvedéllyel és lelkesedéssel töltheti fel a mindennapjainkat, az idealizált személyről álmodozva talán mi is csillogóbbnak élhetjük meg magunkat és világunkat. Azonban egy határon túl a rajongás könnyen beszippanthat, és egy olyan fantáziavilágba zárhat be minket, amelyben egyre nehezebb…
bővebben
Szerző cikkei
Amikor a gyászban a kimondatlan szavak az útitársaid – A Vezess helyettem című filmet ajánljuk
Amikor életem egy nehéz szakaszában voltam, imádtam vonattal utazni. Élveztem, és hálás voltam azért, hogy megélhetem az előre haladást úgy, hogy saját magamat erőtlennek és bénultnak éreztem ahhoz, hogy akár egy lépést is megtegyek. Még ha nem is tudtam, merre tovább az életemben, a következő állomás táblája újra és újra biztosított arról, hogy úton vagyok,…
bővebben
„A trauma egy elsöprő fenyegetés, amivel nem tudsz mit kezdeni” – Dr. Máté Gábor gondolatai a traumáról és a függőségről
Egyre több könyv és film mutatja be azt, amit eddig legszívesebben elrejtettünk volna, egyre több közszereplő beszél a nyilvánosság előtt arról, ami eddig kimondhatatlannak tűnt. Bár hosszú még az út odáig, hogy egyéni és kollektív traumáinkra ne tabuként és szégyenfoltként tekintsünk, az utóbbi időszakban mintha elkezdődött volna egyfajta gyógyulási folyamat. Ehhez az is kell, hogy…
bővebben
Pont az alkohol húzna ki a gödörből? – A Még egy kört mindenkinek című filmet ajánljuk
Fásult, motivációjukat és életkedvüket vesztett, életük delén járó középiskolai tanárok elhatározzák, hogy különös kísérletnek vetik alá magukat, amellyel Finn Skårderud norvég pszichiáter elméletéhez szeretnének bizonyítékokat gyűjteni. Skårderud szerint ugyanis az optimálisnál eleve alacsonyabb véralkoholszinttel születünk, a működésünkhöz szükséges szint 0,05% körül lenne. A kollégák lelkesedve egyeztetik a körülményeket: a megadott szintet pontosan és szigorúan tartaniuk…
bővebben
„Bocs, csak szarkasztikus vagyok” – Amikor a humor nem vicces, inkább fáj
Őszintén csodálom azokat, akik még a legnagyobb gödörben is meg tudják őrizni humorérzéküket. A humor valóban az egyik legérettebb megküzdési stratégiánk – hihetetlen sokat tud segíteni az, ha egy nehéz helyzet kellős közepén képesek vagyunk meglátni a napsütötte oldalt. Azonban a viccel vissza is lehet élni: használhatjuk védekezésre, érzelmeink elfedésére, manipulálásra és akár mások megbántására…
bővebben
Mindenki képes kapcsolatra? – Stefanie Stahl könyvét ajánljuk
Egy kiegyensúlyozott kapcsolatot működtetni, vagy egyáltalán benne maradni korántsem olyan egyszerű, ahogy azt szeretnénk hinni. Több próbálkozás és kudarc után befészkelheti magát a fejünkbe az a nyugtalanító gondolat, hogy valami nagy gond van velünk – képtelenek lennénk egy kapcsolatra? Hogy bármennyire is szeretnénk, egyszerűen alkalmatlanok vagyunk elköteleződni, kitartani valaki mellett, és egy viszonylag harmonikus kapcsolatban…
bővebben
„A jó terápia közös munka: szakember és kliens erőfeszítéseinek eredménye” – Hogyan hozhatod ki a legtöbbet a terápiádból?
Sorsfordító döntés lehet egy önismereti folyamatba belevágni. A kezdeti nagy remények után azonban előfordulhat az, hogy csalódottan tapasztaljuk: a változás nem olyan tempóban vagy módon történik, mint azt vártuk. Ha úgy érezzük, egy helyben toporgunk, vagy ugyanazokat a köröket futjuk, érdemes tisztázni, hogy mi miatt érezhetjük magunkat elakadva a folyamatban. Ebben az írásunkban szeretnénk titeket…
bővebben
„Figyelem nélkül beszélgetni olyan, mint érintés nélkül egymáshoz érni” – Az értő figyelem című könyvet ajánljuk
„Mikor fordult elő utoljára, hogy igazán figyeltél? De igazából figyeltél, nem azon gondolkodtál közben, hogy mit kellene mondanod, nem vetettél lopott pillantásokat a telefonodra, és nem vágtál közbe azonnal a véleményeddel? És rád mikor figyeltek legutóbb?” – szegezi nekünk a kérdést Kate Murphy Az értő figyelem című könyve legelején. Az igaz, hogy figyelünk mi, ahogy…
bővebben
„A szégyen olyan, mint egy nehéz, láthatatlan kabát, ami nem enged minket látszani” – Beszéljünk végre a szégyenről!
„Amennyire kártékony, legalább annyira észrevétlenül simul bele az életünkbe” – állapítottuk meg a szégyenről Lélekerősítő podcast-sorozatunk egyik adásában. A szégyen olyan érzésünk, amelyre meglehetősen nehéz rámutatnunk, pedig ha nem tudatosítjuk, megmérgezheti egész lényünket és életünket. A szégyen természetéből fogva nem engedi, hogy megosszuk másokkal – éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy nyíltan és alaposan beszéljünk róla,…
bővebben
„Fájhat az, ami volt, és az is, ami soha nem volt” – Miért olyan nehéz lezárni egy mérgező kapcsolatot?
Van, hogy egy rosszul működő kapcsolat lezárása a lehető legjobb és legegészségesebb döntés, amit magunkért meghozhatunk. Viszont bármennyire is mérgező és frusztráló volt a kapcsolat, attól még fájhat az, hogy véget ért. A várt megkönnyebbülés helyett és mellett a veszteség élménye eláraszthat – és még inkább összezavarhat.
You must be logged in to post a comment.