Paleo, vércsoportos  diéta, vega és vegán étrend, szénhidrát-, zsír-, cukorfóbia, fehérjepor utálat, napi ötszöri vs. háromszori étkezés, többször kevesebbet vagy kevesebbszer többet?

Temérdek mennyiségű, „tudatos“ étkezéssel kapcsolatos információ zúdult ránk az utóbbi években, igazi kihívást jelent ésszerűen bármit is kezdeni vele. Az index cikke a megannyi felbukkanó és leköszönő diétás irányaztokat foglalja össze páratlan módon. De mi is a normális és mi az, ami már nem fér bele e kategóriába?

Mit tekinthetünk normálisnak?

Vajon hol húzódik a határ a normális és patológiás működésmód között? Milyen mértékben kell tekintettel lennünk a körülöttünk élők speciális étkezési szokásaira? Kijelenthetjük-e a különböző irányzatok képviselőiről, hogy valami nincs rendben, mert nem „az átlagos fogyasztó“ prototípusai? Ők is étkezési zavarosok lennének?

Először is járjuk körbe a normalitás témakörét!

A normális és abnormális viselkedés közötti határvonal egész halvány, nincs egyetlen „elégséges kritérium“. A normalitás alapvetően egy átlagos környezethez való alkalmazkodási képességet jelent.

photo-1449453791997-5c0240b106e5

A 4 D elmélet

A pszichés zavarok esetében alapvető jellemzők figyelhetők meg, melyet a 4D elmélete ír le, így egy adott viselkedést ezek jelenlétében tekinthetünk pszichológiai szempontból patológiásnak. Ha gyanakszunk, hogy valami nincs rendben, ezek mentén érdemes elindulnunk. Lássuk mindezt az étkezésre vonatkoztatva!

  1. Deviancia: a szokványostól és társadalmi normáktól eltérő viselkedés, betegégtudat nélkül. Persze nehéz meghatározni, hogy mit tekinthetünk társadalmilag elfogadhatónak: például kóros-e az átlagemberhez képest egy sportoló túlzott fehérjefogyasztása?
  2. Distressz: az érintett ez esetben szorong, stresszel, ha nem tud elveinek megfelelően étkezni – noha ezt környezete nem feltétlen veszi észre. Erős bűntudat kísér minden kihagyott vagy csaló étkezést, és lehangoltság, depresszív hangulat jelentkezhet például egy falásroham után is.
  3. Diszfunkcionalitás: az illető már nem képes elvégezni mindennapi feladatait munkahelyén vagy családjában. Az étkezés körülményessége, a közös étkezésektől való félelem gátolja teljesítőképességét.
  4. Danger (veszély): ez esetben a speciális diéta miatt már önmagát vagy környezetét veszélyezteti az érintett, ahogy az annak a vegán szülőpárnak az esetében is történt, akik saját gyermekük halálát okozták életmódjuk ráerőltetésével. A negyedik D esetében leggyakrabban alultápláltság, vitamin- és nyomelemhiány léphet fel, akár visszafordíthatatlan következményeket okozva – az elhízás veszélyeiről nem is beszélve.

Arról, hogy milyen hatása lehet felesleges kilóinknak agyunk működésére, ebben a cikkünkben olvashatsz bővebben.

Egy klinikus nézőpontja

A Psycology Today egyik cikkében Dr. Goal Auzeen Saedi klinikai pszichológus fejtette ki véleményét a témáról, aki praxisa során az étkezési zavarok széles spektrumával találkozott.

Saedi szerint a testünkkel és étkezésünkkel kapcsolatos tudatosság önmagában nem jelentene problémát, sőt. Hasznos lehet például tisztában lenni azzal, hogy a finomított, cukrozott és tartósított élelmiszerek hogyan befolyásolják negatívan hangulatunkat és fizikai állapotunkat.

Ugyanakkor az általunk „kiválasztott“ étrend melletti rendíthetetlenség és annak alapjaiba vetett elvakult hit sajnos könnyen előfutára lehet valamilyen étkezési zavar kialakulásának. Az ehhez való merev, rugalmatlan ragaszkodás ugyanúgy egészségtelen, mint ha nem fordítunk kellő figyelmet étkezésünk minőségére és mennyiségére.

pale1

Hova illesszük be mindezt? Az evészavarok koordinátájának modellezése

Dr. Forgács Attila, Forgács Dalma és dr. Németh Marietta az Evészavarok és testképzavarok című könyv egyik fejezetében megpróbálták az evészavarok koordinátáit modellezni. Négy fontos tengely létezését feltételezik, melyek mentén a zavarok leírhatók: mennyiségi, minőségi, idői és evési mód. A patológiás jelenséget a tengelyek két végpontja jelzi: a túlszabályozás vs. szabályozatlanság. Ezzel olyan lehetséges sémát vázolnak fel, amely a jövőben megkönnyítheti a klinikusok dolgát a még azonosítatlan evészavarok feltárásában.

A “csodadiétákat” hatástalanító ősi ösztönöktől itt olvashatsz.

Normalitásra törekedve

Étkezésünkkel kapcsolatban érdemes megfigyelnünk, hogy:

  • mennyire szabályozzuk ?
  • mennyi időt szentelünk rá?
  • milyen az elfogyasztott étel minősége és mennyisége?
  • hogyan fogyasztjuk el ezt?

Tehát e szempontokat figyelembe véve először is tapasztaljuk ki a számunkra megfelelő „üzemmódot“, amelyre a testünk optimálisan reagál. Például lehet, hogy ez valakinek a szénhidrátcsökkentett és fehérjedús étrendet fogja jelenteni, míg másnak a vegetáriánus vagy vércsoportos étkezést. Valaki teljesen jól elvan napi háromszori étkezéssel, míg van aki rosszul érzi magát, ha nem ehet ötször. Fontos lenne elfogadni és tiszteletben tartani, hogy mindenki másként működik, és a mi koncepciónk nem feltétlen fog sikert aratni másnál.

Mindenféleképpen törekedjünk az arany középútra! – írja dr. Saedi. Például ha megrögzött húsfogyasztók vagyunk, fontoljuk meg valamely szénhidrátalapú étkezés beiktatását. Ha vegán életmódot folytatunk – és ezt nem komoly egészségügyi, vallási vagy etikai okok miatt tesszük –, néha engedjünk meg magunknak egy „csalóétkezést“, amikor megeszünk olyan ételeket vagy összetevőket is, amiket egyébként mindennapjaink során nem ennénk. Ezt az elvet ugyanúgy alkalmazhatjuk bármely diétás, vagy táplálkozási iránynál!

Az egyensúly megtalálása után nem fogunk többé „ráfeszülni“ az étkezésre, hiszen egy idő után mindennapjaink részévé, szokásunkká válik étkezésünk alapelve. A fontos, hogy „szabályaink“ ne legyenek merevek, rugalmasan tudjunk alkalmazkodni, ha azt a helyzet megköveteli tőlünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

De mégis, ha mindennel toleránsak vagyunk, honnan tudhatjuk, hogy étkezési szokásaink rendben vannak?

Természetesen a türelmes, elfogadó és rugalmas hozzáállás fontos e téren, azonban ha azt vesszük észre, hogy a fentebb ismertetett „4 D“ elmélet  komponensei erőteljesen jelen vannak életünkben, érdemes lehet alaposabban is szemügyre venni étkezési szokásainkat. Azt is végiggondolhatjuk, hogy a fent említett magyar szakemberek által leírt tengelyek  hogyan alkalmazhatók  saját életünkben. Szükség esetén pedig bátran kérjük pszichológus vagy pszichiáter szakember segítségét! Minél előbb kapunk professzionális támogatást, annál könnyebben találhatunk vissza az egészséges, számunkra optimális életvitelhez.

Via: Psychology Today

Képek itt

Felhasznált irodalom:

Forgács A., Forgács D., Németh M. (2008). Potenciális evészavar-generátor avagy hogyan fedezzünk fel újabb evészavarokat? In Túry F., Pászthy B. (szerk.), Evészavarok és testképzavarok (pp. 121-134). Budapest: Pro Die Kiadó.

 



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Zilahi Tímea

A tudomány és a modern kutatások rajongója. Imádja Pécset, a német nyelvet és kultúrát. Szeret utazni – arra, amerre a lába viszi. Dinamikus, pontos, rendszerető. Életében meghatározó választott sportága, a crossfit.

Pin It on Pinterest