Noha az időjárás eddig igyekezett becsapni minket, napok bizony megállíthatatlanul csordogálnak december felé. A tél beköszöntével pedig lassan előkerülnek a csizmák, a télikabátok… és a végtelenített karácsonyi lejátszási listák. De vajon milyen hatással van ránk az aznap tizedszer felcsendülő All I want for Christmas, és a boltokból áradó alma- és fahéjillat?
All I want for Christmas is SILENCE
Tegnap este biztos voltam benne, hogy mindent előkészítettem a rekord-gyorsaságú bevásárláshoz: listával és vászontáskákkal felszerelkezve, a hazaindulás időpontját megmásíthatatlanul a 19:30-as buszhoz kötve léptem be az áruházba… és akkor meghallottam…
A Frosty The Snowman betöltötte a csokihegyekkel, karácsonyi díszekkel és adventi naptárakkal agyonzsúfolt sorokat, és egy pillanatra tényleg elgondolkoztam, hogy biztosan nem december eleje van-e. Nem mintha én lennék a Grincs (a csokihegyek ellen pedig végképp nem tiltakozom), de kissé aggaszt, hogy így
karácsonyra már jó eséllyel gyomorgörcsöm lesz ugyanezektől a számoktól – a tudomány szerint pedig aggodalmam nem is alaptalan.
Ahogy azt például Victoria Williamson, a Goldsmith’s University pszichológiával foglalkozó munkatársa is kiemelte egy, az NBC-nek adott interjúban, az összefüggést aközött, hogy hányszor hallottunk egy számot és hogy mennyire kedveljük azt, egy U-alakú görbével lehet legjobban leírni.
Azaz, míg kezdetben kellemesen elandalgunk Michel Bublé karácsonyi albumának dalaira és egy ponton kifejezetten rajongunk értük, az ünnepek idejére már valószínűleg a falat kaparjuk, ha felcsendülnek ugyanazok a dallamok. (Ugye, emlékszünk még a Despacito-effektre?)
Persze a karácsonyi zenék nonstop áradatának elviselésében az aktuális pszichés állapotunk is szerepet játszik. Ha például már most a körmödet rágod, ha eszedbe jut a karácsonyi teendő-lista, valószínűleg hamarabb eljutsz a fent említett “falkaparós” szakaszhoz.
Ezzel szemben, ha az ünnepek kapcsán nem a pánik az első reakciód, hanem a téli szezon nyugalommal kapcsolatos oldalaira irányítod figyelmedet (például, hogy ilyenkor a legjobb bekucorodni egy pléd alá a kanapén, és forró csokoládét szürcsölni, miközben odakint süvít a szél), vagy inkább a kellemes karácsonyi emlékekre fókuszálsz, talán kevésbé teszik próbára idegeidet a különféle Jingle Bells variációk.
Ha a munkaidő nem lenne amúgy is túl hosszú…
Miközben vásárlóként legrosszabb esetben is csak egy-két órát töltünk a karácsonyi zene társaságában, a boltokban dolgozók napi minimum nyolc órában hallgatják ugyanazt a lejátszási listát, csaknem két hónapon át. Minden. Nap. Épp ezért Linda Blair pszichológus is felhívta az érintettek figyelmét, hogy
a dolgozók mentális egészsége érdekében fontos lenne legalább a változatosságra törekedni a boltokban a lejátszási listák kiválasztásakor, különben az alkalmazottak minden energiája arra fog elmenni, hogy megpróbálják kizárni a zenét – ami ugyebár senkinek sem érdeke.
Marketing a topon
Ugyanakkor a boltok nem csupán a szezon miatt váltanak karácsonyi díszletre rögtön azután, hogy eltüntették a halloweeni töklámpásokat. A College of Business at Washington State University kutatójaként dolgozó Eric Spangenberg és munkatársai is kimutatták egy kutatás során, hogy
a kellemes karácsonyi zene és a hozzá illő „ünnepi illatok” – fahéj, alma, narancs – megnövelik a boltban töltött időt és a vásárlási kedvet.
Spanberger kiemelte, hogy a lassabb számok hatására a vásárlók is lelassítanak, több időt töltenek a boltban, és több pénzt hagynak a kasszánál, míg a gyors számok inkább siettetik a vevőket.
És hogy mennyire hatékony ez a taktika? Nos, maradjunk annyiban, hogy az a 19:30-as busz bizony nélkülem indult el…
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.