Az a bizonyos felmelegített töltött káposzta – Lehet-e sikeres az újrakezdés egy párkapcsolatban?

Szerző: | 2019. 01. 27. | Én&Te | Olvasási idő: 12 perc

Újrakezdeni egy párkapcsolatot félelmetes kaland. Nem mindegy ugyanis, hogy kétszer lépünk ugyanabba a fájdalmas gödörbe, vagy sikerül a hibáinkból tanulva, érettebb szinten újraépíteni a kapcsolatot. Mi a feltétele annak, hogy a csalódás után valóban egy boldog, jól működő pár legyünk?

Kapcsolatok traumatikus nosztalgiája – amikor nem érdemes újrakezdeni

Szakítottunk. Mélyen megsebződtünk, hiszen váratlanul kidobtak. Értetlenül állunk a helyzet előtt, becsapottnak éreztük magunkat.

A legtöbb ember átél ehhez hasonló, nehezen feldolgozható traumát, amikor az idő telik, de mégsincs nyugvópont, képtelenek vagyunk megbékélni a helyzettel.

A pszichoanalitikus felfogás szerint azok a kapcsolatok, amelyben váratlanul elhagytak minket, vagy előre nem kiszámítható módon értek véget, egy különös, nosztalgikus emlékként élnek tovább bennünk: a múltban történteket jelen időben érzékeljük.

Emiatt egy ambivalens állapot alakul ki, hiszen egyszerre érzünk dühöt, haragot, fájdalmat és csalódottságot az elvesztett boldogság miatt, ugyanakkor mérhetetlenül erős bennünk a vágy, hogy a kapcsolatot újra átélhessük. Akkor is, ha fájdalmas, ha traumatikus.

Mivel a szakítás után úgy érezzük, nem voltunk elég jók a másik számára, lüktet bennünk a csillapíthatatlan vágy, hogy kapjunk egy újabb lehetőséget a bizonyításra, ugyanakkor a saját gondolataink is megbéklyóznak minket: a nosztalgia és az azzal járó érzések felelevenítése nem enged továbblépni, hiszen a jelenben is a múltban élünk.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az elutasítottság sebet ejtett az énképünkön, szeretnénk bebizonyítani a volt párunknak és önmagunknak is, hogy értékesek vagyunk. Ez azonban nem lehetséges, így a másik elérhetetlensége még illuzórikusabbá duzzasztja a nosztalgia érzését.

Ebből az ördögi körből azért érdemes mielőbb kikecmeregni – egyúttal elfogadni, hogy az újrakezdés lehetősége nem opció számunkra – mert a vágy alapja csupán az egyre szépülő emlékezet, és egy ponton túl nem több mint fantázia.

Tabula rasa – amikor valóban érdemes újrakezdeni

Gyakran előfordul, hogy éppen a szakítást követő újabb kapcsolati próbálkozások során megélt tapasztalatok segítenek felismerni azt, hogy a (közösen) elkövetett hibák ellenére az a „bizonyos” társ jelentette számunkra a legtöbbet.

Valószínű, hogy ezt akkor fogjuk érezni, ha egy ideig a párkapcsolatok három tartópilléréből (intimitás – szenvedély – elköteleződés) legalább kettő jól működött.

Erről eszembe jut egy történet, amit egy egyetemi tanáromtól hallottam.

A kedves tanárom külföldön keresett egy hotelt. Egy helyi ember instrukciója szerint egyenesen kellett továbbhaladnia a forgalmas főúton, majd az utolsó közlekedési lámpánál kellett balra fordulnia. A tanár úr elindult, egymás után jöttek a lámpák, majd egy idő után már egyetlen jelzőlámpával sem találkozott. Ezt követően megfordult, és a megfelelő helyen befordult. Túl kellett hajtania az utolsó lámpán ahhoz, hogy tudja, az valóban az utolsó volt.

Valahogy így vagyunk a kapcsolatokkal is… Szakítás után, még több kapcsolatot kipróbálva, új tapasztalatokat gyűjtve sokkal pontosabban látjuk egy kapcsolat értékeit, mert van viszonyítási alapunk, és a tapasztalataink alapján ítélhetjük meg, hogy tudunk-e értékesebb kapcsolatot építeni.

Számvetés – én készen állok?

Az íztelen, odakozmált, vagy rosszul megfőzött káposzta a melegítéstől sem lesz finomabb. Ha viszont valóban szeretjük a töltött káposztát, akkor közösen is újrafőzhetjük azt, és az előző főzőlecke során elkövetett hibákból tanulva változtathatunk az ízesítésen, az elkészítés módján.

De csakis akkor lehet sikeres egy kapcsolat újrakezdése, ha a két ember tudatosan, ezeket a hibákat (is) átgondolva kezd neki az újraépítésnek.

Ennek feltétele, hogy szakítás után mindketten időt, energiát fektessenek abba, hogy megértsék az elkövetett hibákat. Mert a személyes fejlődésünk nem a másik jól begyakorolt hibáztatása révén fog bekövetkezni, hanem attól, ha rálátunk a saját felelősségünkre. Ha például meg merjük kérdezni önmagunktól, hogy miért is ismétlődnek a saját életemben újra és újra ugyanazok a kudarcok?

Megérteni a saját működésünket

Ezek fontos kérdések, aminek megértéséhez és feldolgozásához érdemes pszichológus segítségét kérni. Ugyanis minden kapcsolatban kialakítunk egy dinamikát, és ha a krízis után nem következik be személyes növekedés, akkor jó eséllyel az újrakezdés után is ugyanazokat a köröket fogjuk futni.

A szakításhoz vezető úton mindkét fél együtt halad. Ha megértjük a saját párkapcsolati működésünket, akkor nagy esélyünk van arra, hogy változtassunk a régi párkapcsolati dinamikán és ismét rátaláljunk az egymás felé vezető útra.

Fontos látni, hogy ezen az úton, és általában a szerelmi kapcsolatainkban a családunkból hozott kötődési minták is érvényesülnek. A két ember az általuk hozott kötődési stílus, valamint a problémamegoldási és kommunikációs mintázatok működtetésével egy közös dinamikát alakít ki, ami könnyen rossz, vagy ellentétes irányba sodorhatja őket. Ha a szétválás után nem dolgozzuk meg a tapasztalatokat, ha nem ismerünk rá a rosszul működő dinamikára, akkor jó eséllyel ugyanonnan folyatjuk, ahol abbahagytuk.

Az alapoktól a tornyokig – az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés újraépítése

Az újrakezdés előfeltétele, hogy ne a kapcsolatfüggőség motiválja a feleket. Ne azért lépjek bele ismételten ugyanabba a kapcsolatba, mert képtelen vagyok egyedül lenni, egy párkapcsolat nélkül nem érzem magam egésznek.

Jó esetben a külön töltött idő alatt mindkét ember átesett egy érési folyamaton. A pár két tagjának így lehetősége nyílik arra, hogy izgalmakkal teli hónapokat éljenek meg, újra felfedezzék egymást. Az előző etapban megélt kudarc után a teljes szerelem megéléséhez szükséges három pillért – az intimitást, a szexuális szenvedélyt és az elköteleződést is – az alapoktól szükséges felépíteni.

1. Intimitás – a közelség érzése

Az intimitáshoz a legbensőbb érzéseinken keresztül vezet az út. A romantikus esték megadják az összekapcsolódás lehetőségét és a közös meghitt beszélgetések segítenek abban, hogy „régi-új” szerelmünkkel megéljük az intimitás bensőségességét.

Az érzelmi kommunikáció biztonságot ad a párkapcsolatban, hiszen ilyenkor érzelmileg kapcsolódunk a párunkhoz. Ha a szakítás oka megcsalás volt, akkor a számunkra legfontosabb emberben csalódunk, a belé vetett bizalmunk szűnik meg. Éppen ezért, ha a kommunikációban is történt fejlődés, akkor ez jó alap lehet ahhoz, hogy elhiggyük, bármilyen kapcsolati probléma esetén képesek leszünk azt megbeszélni, és nem a megcsalás lesz a megoldás. 

2. Szenvedély – a szexuális energiák és örömök forrása

Az újrakezdés egyik fő mozgatórugója lehet a  szexuális harmónia, ami könnyen újra összesodorhatja a két embert, és egy összekötő kapoccsá válhat. Azonban ne felejtsük el, hogy az izgalmas szex önmagában kevés egy tartósan jól működő párkapcsolathoz. Ehhez ugyanis még legalább egy stabil pillérre, az elköteleződésre, vagy az intimitásra is szükség van.

Ha korábban nem működött jól a szexualitás, akkor ez egy kiemelten kényes területté válhat. Érdemes apró lépésenként, akár új szokásrendszeren alapuló szexuális együttléteket bevezetni. Ehhez fontos lépés lehet, ha ki merjük mondani mire is vágyunk.

A kezdődő új alapokra helyezett szexuális életet megmérgezi, ha a külön töltött idő alatt felbukkanó szexuális partnerekről faggatjuk a párunkat. Ezzel féltékennyé és bizalmatlanná tehetjük magunkat, a párunk pedig tehetetlenné és elkeseredetté válik. A partnerünk és a saját szexuális önértékelésünk múlik azon, hogyan kezeljük a külön töltött idő alatt megélt kapcsolatokat.

3. Elköteleződés – a kapcsolat biztonsága

Az elköteleződés fokozatosan alakul ki, így, ha újraépítjük a kapcsolatot, akkor sem érdemes erőltetni és sürgetni. Ha a megújulás működőképesnek tűnik, és megéljük a biztonság érzését, akkor az elköteleződés idővel megszületik a párkapcsolatban – ami azt jelenti, hogy hosszú távon tervezünk a másikkal. Jó esetben ez a kapcsolati biztonság sokat segít abban, hogy az előzőleg megélt nehézségek már ne okozzanak rossz érzést.

Új szabályok bevezetése – sodródás helyett kapcsolatirányítás

Ha újrakezdünk egy kapcsolatot, az azt jelenti, hogy újra ketten ülünk a csónakban. Míg az előző túrán nem vittünk magunkkal evezőt, és a víz sodrása egy sziklafalnak vitt – netán egy zúgón sodort le minket, aminek köszönhetően jó nagyot bucskáztunk – most tudatosan pakoljunk be két evezőt is. Ezzel tudjuk irányítani a csónakunkat, közösen, egyetértésben, hogy ne történhessenek balesetek. Legalábbis olyanok ne, amik összetörik a hajónkat. Az evezőlapátok arra is szolgálnak, hogy irányban tartsák a hajónkat.

Az újratervezés során a kapcsolatban az evezőlapátok az újonnan lefektetett szabályok, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a múltban megélt tapasztalatokból okulva tudatosabban irányítsuk a közös életünket, és a hajónkkal a közös kapcsolati céljaink felé haladjunk.

De attól függetlenül, hogy ugyanabban a hajóban evezünk, fontos látni és tisztában lenni azzal, hogy mindenki saját magáért vállal felelősséget. Így az elsődleges szempont azt megvizsgálni, hogy készen állunk-e mi magunk a kapcsolat építésére. Ennek eldöntésében sokat segíthetnek az alábbi kérdések.

  • Meg tudtam-e bocsátani az ex-emnek? Ha nem, akkor nem lehet új alapokat teremteni. A kapcsolat a hibáztatásról fog szólni.
  • Feldolgoztam-e a veszteséget? Fontos eljutnom odáig, hogy értsem a kapcsolati folyamatokat és a saját felelősségemet.
  • Kapcsolatfüggő vagyok-e? Ha a kapcsolatot csakis azért szeretném „reboot-olni”, mert nem érzem jól egyedül magam, az kapcsolatfüggőségre utal, patológiás kapcsolati folyamatokat indít el.
  • Képes vagyok-e őszintén beszélni magamról és elviselni a másik őszintéségét? Ha igen, akkor jó esélyek nyílnak meg a biztonság megteremtésére.
  • El tudom-e fogadni, hogy az eltelt idő alatt a páromnak volt más partner is az életében? Ha nem, akkor ez kibírhatatlan féltékenységgel fog eltölteni.
  • Képes vagyok-e bizalommal fordulni felé? Ha igen, akkor van esély arra, hogy pozitív megerősítésekben gazdag, bizalommal teli légkör alakuljon ki a két partner között.
  • Csak a szexuális vonzalom miatt lépek bele a kapcsolatba? Ha igen, akkor azt inkább nevezzük szexkapcsolatnak.
  • A párom anyagi helyzete vonzó számomra a kapcsolatban? Ha felismered, akkor nagy esély van arra, hogy idővel ez kevés lesz az összetartáshoz.
  • Bántalmazott engem valaha az exem? Ha bántalmazó kapcsolatban éltem, akkor nagy esély van arra, hogy a letört önértékelésemnek köszönhetően jelenik meg az újrakezdés igénye. Ám a bántalmazó nem változik, a kedvessége tulajdonképpen egy édesgető, mézes időszak, ami beszippantja az áldozatot.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Bibók Bea
Pszichológus, szexuálpszichológus. Három felnőtt lány édesanyja. Terápiákat tart pároknak és egyéneknek, cikkeket ír a szexualitásról és a párkapcsolatokról. Bogozza az elé tárt problémagombócokat, sportol, lekvárt főz, köt, egyfolytában tanul, mindig akar valamit. Érzékeny, aktív, nyílt energiabomba, aki folyamatosan, fáradhatatlanul fejlődni szeretne.

Pin It on Pinterest

Share This