Előre tervezni nagyon hasznos dolog – sokak számára egyenesen elképzelhetetlen pontos napirend nélkül az élet. Egészen addig, amíg egy újszülött „formájában” meg nem érkezik a képbe egy másik élet… És akkor kezdődhet az egyeztetés! Hogy mire jut Galagonyalány (azaz Széles-Horváth Anna) és kisfia, Marci, ezen a – jelen esetben – Sárgaköves Úton? A választ, és Víg Sára gyermekpszichológus vonatkozó meglátásait alább olvashatjátok.

marci_laba

Fotó: Varga Kitti

Mindig a Sárgaköves Úton

Mindig is szerettem tervezni. A jövőmről álmodoztam, a napjaimat viszont beosztottam elejétől végéig. Percre pontosan. Imádtam tudni, hogy mi fog történni éppen. Hogy előre tarthatok a nehezétől, és várhatom a szépet. Semmi meglepetés. Ez így van rendjén.

Ezért igazán becsapottnak éreztem magam, amikor először ráébredtem az igazságra: mégpedig, hogy egy csecsemő mellett nem lehet tervezni. Mert nincs olyan, hogy ugyanolyan. Egyetlen nap sem.

Marci érkezéséig számos könyvet kiolvastam arról, hogy a napirend a legfontosabb. Az ad biztonságot egy babának. Tök jó – gondoltam. Nekem is az ad biztonságot.  

Elképzeltem a mi csodálatos napirendünk, amely pontról pontra, óráról órára be lesz osztva – ha minden jól megy most már életünk végéig.

Naivságom ellenére azért viszonylag gyorsan leesett a tantusz: hogy az újszülöttek nem határidőnaplóval jönnek a világra. Ki hitte volna? Így hát az első megrendülést követte a teljes kétségbeesés: spontánnak kell lennem. Vége. Nincs más út.

Hetekig tartó őrlődés kezdődött: a maximalista, teljesítménykényszeres, szervezésmániás énem próbálta előásni a laza anyát. Anélkül, hogy hitt volna benne, hogy egyáltalán van esély bármit is meglelni a föld alatt.

Nem mondom, hogy megtalálta. Néha azért Kékszemű hazaérve még végighallgatja a félig sírva előadott monológjaimat arról, hogy mit szerettem volna aznap főzni, sütni, írni, de nem sikerült, mert… Akkor kedvesen megkérdezi, hogy úgy mégis, minek tervezek el bármit is? Még mindig.

Azóta egész egyszerűen egy nap sem ébredek úgy, hogy főzni akarok. Csak így, halál lazán. Mindenre van megoldás, ugye? Ihlet bácsi meg jófej, akkor érkezik, ha Marci alszik. A világ tehát mégis kerek.

A mesének pedig tanulsága is van: ha az ember lánya nem úgy fogja fel az anyaságot, mint egy szakmai feladatot,- hogy márpedig itt tökéleteset kell produkálni, ha beledöglök is, – van esélye egész jól csinálni. Egész jól. Tökéleteset úgysem tud.

Laza azért sosem leszek – nincs az a pénz. De ráléptem az útra. Sárgaköves, boldog, Marci-mosollyal teli. És ki tudja még hova vezet? (Széles-Horváth Anna)

sargakoves_ut

Mindig a Sárga – Arany középúton! – mit mond a pszichológus?

Az ember úgy lett kitalálva, hogy szeret tudni. Szeretjük érteni a körülöttünk lévő világot, elképzelni a közeli és távoli jövőnket, megtervezni, kivitelezni, célba érni. Így van ez kicsiben (mikor jön a busz?) és nagyban (Mikor jön az Igazi?). Így van ez, ha gyerekünk születik, akivel kapcsolatban ráadásul

sok szülőnek megvan az a kezdeti (téves) elképzelése, hogy mivel „ő alkotta” a gyereket, az majd olyan is lesz, amilyennek „akarta”. Vagyis majd mindenben úgy fog viselkedni, mint ahogy azt a szülő szeretné.

A gyermekfejlődés elméletek között Piaget kognitív fejlődéselméletében szerepel az asszimiláció és az akkomodáció fogalma. Piaget úgy tekintett a gyerekre, mint egy kísérletező, elméletalkotó tudósra, aki a már meglévő elméleteibe próbálja beilleszteni az újabb információkat (ez az asszimiláció), és ha ez nem sikerül, akkor kicsit változtat a saját elméletén, és azt szabja rá az új információra (ez az akkomodáció). Tulajdonképpen ez működik a nevelésben is: a gyerek a külvilágot (szülőt) is alakítja a saját igényei szerint, de ő maga is tud változni, alkalmazkodni a külvilág igényei mentén.

Azok a gyerekek, akiknek minden egyes percét megtervezik, beosztják a szülők, lehet, hogy megtanulnak alkalmazkodni, és ebben az értelmezésben „jól viselkedni”, de a saját késztetéseiket mélyre el kell ásniuk, hogy aztán valahol máskor, máshol vegyék elő: óvodai magatartászavarban, iskolai teljesítményproblémában, kamaszkori devianciában… A túl merev nevelés így aztán később kap választ, nem igazán örömteli formában.  Azok, akikre mindent ráhagynak, és mindenben a szülő és a tágabb környezet alkalmazkodik hozzájuk, nem fognak megtanulni változtatni, elfogadni, másra figyelni. Ez nem pusztán elkényeztetés, az ilyen személyiség olyan identitás problémákkal és kapcsolódási deficittel érkezhet a felnőttkor küszöbére, amiket nagyon nehéz lesz pótolni vagy kompenzálni. A Túl szabad nevelés is rejt tehát veszélyeket.

A kettő között sétáljunk végig az arany középúton: ahol egyfelől hálás lehet az anyának a gyerek, amiért a köréje emelt korlátok, szabályok biztonságot nyújtanak, a rengeteg figyelmeztetés segít eligazodni a világban, és (nagyjából) lehet tudni, hová tartunk, minek mi lesz a következménye.

És hálás lehet a gyereknek az anya, amiért megtanítja, hogy az élet (nem, nem azt mondom, hogy nem fenékig tejfel!) nem mindig kiszámítható, hogy a rugalmasság mennyi örömet okoz, és hogy együtt alakítani ugyan kihívás, de a legnagyobb jutalom jár érte: ebből lesz a közös élmény, közös emlék, és közös fejlődés! (Víg Sára)

Kövesd Te is hétről hétre, hogyan válik Anna (Széles-Horváth Anna) lányból anyává. A Pszichoforyou #GALAGONYALÁNY rovatában megjelenő, a gyermekvállalás örömei mellett, annak nehézségeiről is őszintén beszámoló írások, Víg Sára, gyermekpszichológus meglátásaival is kiegészülnek. A szubjektív anyai nézőpont mellett tehát a szakértő szemüvegén keresztül is ránézhetünk a sok más anyukát foglalkoztató kérdésekre. A Marci születésével induló történet előzményeit itt és itt olvashatod. 

Ha nem szeretnél lemaradni a fejleményekről és érdekesnek, vagy hasznosnak találtad a cikket, iratkozz fel hírlevelünkre!

Fotó forrás: itt és itt

Szólj hozzá!

Széles-Horváth Anna

Újságíró. Három és fél éve édesanya. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest