Nem véletlen, hogy millió és millió vers, regény és film van a világon, amelynek központi témája a szerelem. Egy párkapcsolatban nap mint nap megtapasztalhatjuk mi magunk is ezt az elsöprő érzést, annak ezernyi apró jelével együtt. De mi történik, ha az idő múlásával megszűnnek a szerelmes pillantások, eltűnnek a szeretetteljes érintések, gesztusok, és a helyüket átveszi a megszokás, az unalom érzése? A párkapcsolati kiüresedésről (a KAPSZLI rendezvényén tartott előadása nyomán) Velez Csaba pszichológussal beszélgettünk.

Bár az érzés sokaknak ismerős lehet, viszonylag keveset hallhattunk még a párkapcsolati kiüresedés fogalmáról. Mi lehet ennek az oka?

A párkapcsolati kiüresedés jelenségét lényegében a munkahelyi kiégés alapján írták le. Még viszonylag új fogalom, nincs is igazán pontos definíciója, a témáról szóló kutatások is hiányoznak. Legjobban talán úgy lehet körülírni, mint a teljes, egymás mellett megélt nihil érzése. Amikor csak a megszokás tart valaki mellett, de már régen nem fontos, hogy ő legyen az, aki veled van, hiszen ha nincs ott, legfeljebb korlátozottan hiányzik.

Hogyan juthat el idáig két ember, akik szerették egymást?
A mai párkapcsolatokra jellemző az egymásra való odafigyelés hiánya. Mindenki a saját dolgával van elfoglalva, nem csinálunk közös programokat, nem szerzünk közös élményeket – és nem beszélgetünk.

Van egy érdekes kutatási eredmény, ami arról számol be, hogy ha egy család külföldre költözik, ahol az adott környezetben csak ők beszélik a saját nyelvüket, az egymás között használatos szókincsük 500 szóra csökken. Ez félelmetesen kevés. És bár ez más nyelvi környezetben mérhető leginkább, az ország elhagyása nélkül is sok család működik így. Nem beszélgetünk, elfelejtjük elmesélni, mi történt velünk aznap, megkérdezni a másikat, milyen napja volt; csak a legszükségesebbekre szorítkozunk a kommunikációnk során.

Az azért természetes, hogy ahogy múlnak az évek, megritkulnak az átbeszélgetett éjszakák…

Persze. De sok pár számol be arról, hogy úgy érzik, egyáltalán nem tudnak már közös témát találni, nincs miről beszélgetniük. Általában ilyenkor az a jellemző, hogy ha beszédtéma nem is, vitatéma bőven akad helyette, mivel a kommunikációra való igény még megvan.

Ez főleg azokra a párokra jellemző, akiknek az életében a beszélgetések korábban is mindig valamilyen probléma körül forogtak: a gyerekek, az idős, esetleg beteg szülők gondozásáról, az anyagi gondokról, a ház, vagy lakás fenntartásáról szóltak. Ha nem volt arra igényük, vagy egyáltalán, lehetőségük, hogy tudatosan kettesben is töltsenek időt, közös élményeket szerezzenek, akkor gyakran arra eszmélnek, hogy az évek múltával csak a problémák maradtak.

A kiüresedést tehát a viták, veszekedések okozzák?

Egy-egy nagyobb konfliktus önmagában ehhez még kevés.

A párkapcsolati kiüresedés az „ezer vágás által okozott halál”. Bántjuk a másikat, folyamatosan, napokon, heteken át, megjegyzéseket teszünk, szurkálódunk. Egyesével talán nem is érzékeljük ezeket az apró sérüléseket, összeadva azonban óriási kárt képesek okozni.

Velez Csaba

Sokszor vagyunk úgy, hogy a párunk mond vagy tesz valamit, ami feldühít minket, de nem beszélünk róla, lenyeljük, elfojtjuk az indulatainkat. A fejünkben azonban végig egy dühös monológ zakatol, amiből a másik már csak annyit érzékel, hogy utáljuk valamiért, és fogalma sincs, miért. Így végül úgy járunk, mint a viccben a nyuszika, aki szerette volna kölcsönkérni a rókától a fűnyíróját, de odafelé egész úton győzködte magát, hogy a róka irigy, úgysem adja oda. És végül, amikor odaért a róka házához, már csak bekiabálta az ablakon, hogy… Nos, hogy mit csináljon a róka a fűnyírójával.

Mit követhet el a partnerünk, hogy ennyire megharagudjunk rá?

Azok az apró különbségek például, amelyek egy kapcsolat elején romantikusnak tűnnek, az idő előrehaladtával könnyen bosszantóvá válhatnak. Az első hónapokban, amikor látom, hogy a partnerem mindig középen nyomja a fogkrémes tubust, arra gondolok, „Ó, milyen kreatív!”. Később viszont már egyszerűen idegesít, hogy nekem kell a tubus végéből kipréselni a maradékot.

Ha egy párkapcsolatban élő embernek említesz egy ilyen példát, biztos, hogy mosolyogni fog, mert pontosan érti, miről van szó. Rengeteg ilyen apróság van, ami súrlódási felületet, konfliktusforrást jelenthet a kapcsolatban. A fontos kérdés mindig az, ér-e annyit, hogy veszekedjünk miatta.

Mi jelenti a legnagyobb „rizikót” a párkapcsolati kiüresedés szempontjából?

A párkapcsolati kiüresedés leginkább olyankor következik be, amikor az irreális elvárások találkoznak az élet okozta stresszel. Az élet okozta stressz mindenkire hatással van, hiszen fizetni kell a számlákat, gondoskodni kell a gyerekekről, össze kell hangolni a céljainkat a partnerünkkel.
Az irreális elvárásaink kialakulásában sokszor a média is szerepet játszik, amely azt sulykolja, hogy ne elégedjünk meg a tökéletesnél kevesebbel.

Így aztán hajkurászunk valami ideálképet, kompromisszumokra képtelenül, és a legtöbbünknek fogalma sincs, milyen valódi igényeink lennének egy párkapcsolattal szemben.
Hogyan lehetne ezt elkerülni?

Az igényeket mindenekelőtt magunkban kell tisztázni, majd a párunkkal, folyamatosan.
Manapság gyakori probléma, hogy amint egy friss kapcsolatban szóba kerül a gyerekvállalás témája, mindenki menekül, amerre lát. Beszélni, verbalizálni a legfontosabb, elsősorban azért, hogy ne akkor derüljön fény a másik gyökeresen eltérő céljaira és elképzeléseire, amikor házasság után a gyermekvállaláshoz érkezünk.

Létezik „gyógymód” a párkapcsolati kiüresedésre?

Nincs egyetlen biztos megoldás, kizárólag személyre szabottak vannak, hiszen minden ember, minden párkapcsolat más. Van, akinek végül sikerül feloldania a kiüresedés érzését, de vannak, akiknek már nem sikerül felrázniuk a kapcsolatot.
Ha a párkapcsolat megmentése során valaki a kezdeti rózsaszín felhőt keresi, szinte biztosan kudarcra van ítélve. Egy kapcsolat évek múltán jó eséllyel soha nem lesz már olyan, mint amilyen az első időszakban volt, amikor teljesen őszinték voltunk egymáshoz, nem voltak berögződött válaszaink, kommunikációs mintáink.

Tehetünk valamit, hogy megelőzzük a kialakulását?

A kommunikációnál kevés jobb megelőzést tudnék mondani. Olyan ez, mint egy szerződés: ha valami nincs benne leírva, nem várhatod, hogy betartsák. Mondd ki, ez a legfontosabb, mert amit nem mondasz ki, az nem is létezik. Honnan tudhatná a másik, hogy neked valami vágyad van, ha nem beszélsz róla?

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt és itt

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest