Szerte a világon több millió ember él, akinek jelentősen megnehezíti a mindennapi életét a szorongás valamilyen enyhébb vagy súlyosabb formája. Ráadásul amellett, hogy a szorongás hatására a legegyszerűbb tevékenység, például a bevásárlás, vagy a közlekedés is lehetetlen feladatnak tűnhet, annak, aki megtapasztalja magán a tüneteit, sokszor azzal is szembe kell néznie, hogy – úgy tűnik – önmagát kivéve mindenki pontosan tudja, mitől oldódna meg egy csapásra a problémája.

A kéretlen jó tanácsok listája végtelen hosszúságú, ám bármilyen őszinte jóakarat áll is mögöttük, a nap végén sajnos többnyire csak rontanak a helyzeten. Ennek az egyik oka az, hogy bár a szorongás az utóbbi évtizedekben világméretű problémává nőtte ki magát, még mindig nagyon keveset tudunk arról, mivel jár pontosan, és mi az, ami valóban segíthet. Barbara Markway klinikai pszichológus a Psychology Today oldalán megjelent cikkében öt olyan dolgot gyűjtött össze, amelyet a legtöbben még a mai napig is félreértenek a szorongással, illetve a szorongókkal kapcsolatban – akaratuk ellenére tovább nehezítve a dolgukat.

1. Az, ha valaki szorong, mindig meglátszik.

Az első tévhit, amellyel Markway szerint ideje leszámolnunk az, hogy a szorongásnak minden esetben jól látható külső jegyei vannak. Annak ellenére ugyanis, hogy a kézremegés, pirulás, izzadás valóban gyakori tünetei, a szorongás éppen ilyen gyakran akár teljesen észrevétlen is maradhat a külső szemlélő számára.

„Előfordult már, hogy valaki a rendelőmben ült egy pánikroham kellős közepén, és még én sem vettem volna észre belőle semmit, ha nem mondja el, mi történik”

– idézi fel Markway. „A szorongásnak számos olyan tünete lehet, ami kívülről nem látható: ilyen a szapora szívdobogás, vagy a mellkasunkban érzett szorítás. De nem szabad megfeledkeznünk a szorongásos rohamokhoz társuló jellegzetes gondolatokról sem, mint például ‘Rettegek, hogy meghalok’, vagy ‘Úgy érzem, mindjárt meg fogok őrülni’, amelyek a külső szemlélő számára szintén láthatatlanok.”

2. Ugyanaz a helyzet mindig ugyanazt a szorongást váltja ki.

Az, ahogyan egy-egy szituációban érezzük magunkat, akár egy napon belül is többször változhat – és ez a szorongás esetében is igaz. „Vannak olyan pácienseim, akik képesek mindennemű szorongás nélkül vezetni az autópályán, ha napos az idő – ám ugyanez a feladat borult időben hirtelen teljesíthetetlennek tűnik számukra” – mondja Markway.

A szakértő szerint az időjárás mellett hasonló hatással lehet a szorongás megjelenésére és erősségére az is, milyen hangulatban telt éppen az adott napunk. Markway páciensei emellett arról is beszámolnak, hogy sokkal könnyebben kezelik a szorongást kiváltó szituációkat, ha sikerült igazán jól kialudniuk magukat előző éjjel.

3. Amikor valaki szorong, meg kell próbálnunk megnyugtatni.

„Nyugodj meg, minden rendben lesz” – feleljük szinte reflexből, ha valaki a környezetünkben szorongásra panaszkodik. Esetleg hozzátesszük, hogy próbálja ki a jógát, vagy a meditációt, hiszen azok biztosan segítenek majd… Persze az, ha valaki szorong, a külső szemlélő számára is stresszt jelenthet, ezért érthető, ha a tőlünk telhető módon igyekszünk mindent megtenni a megnyugtatásáért, hogy mindketten továbbléphessünk.

Markway szerint azonban a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Ha ugyanis a fent idézett mondattal válaszolunk a szorongó panaszára, könnyen lehet, hogy úgy fogja érezni, nem tudjuk, és nem is akarjuk meghallani azt, amit el szeretne mondani.

Amiben pedig egészen biztosak lehetünk: nem fog megnyugodni – hiszen ez nem olyasmi, ami „parancsszóra” sikerülhet.

A jóga és a meditáció pedig, bár bizonyos esetekben valóban hasznosak lehetnek, nem minden szorongásos problémára jelentenek megoldást; sőt, kifejezetten nagy odafigyelést, és körültekintő irányítást igényelnek, ha a szorongás is képben van.

4. Aki szorong, az gyenge.

„Több mint húsz éve dolgozom szorongó emberekkel, és ha valamit biztosan állíthatok, az az, hogy ők a legerősebb emberek, akiket ismerek” – mondja Markway.

„Minden nap felkelnek, és szembenéznek azokkal a helyzetekkel, amelyek szorongást keltőek számukra; szándékosan lépnek be olyan szituációkba, ahol legyőzhetik a félelmeiket. Az én szememben ők hősök.”

A szakértő szerint ha valaha megkísértene minket a gondolat, hogy a szorongás a gyengeség jele, képzeljük magunkat egy kis időre a szorongó helyébe. A szorongással való megküzdésnek, és a kezelésére szolgáló módszereknek ugyanis szerves része, hogy önként, tudatosan hozzuk magunkat abba a helyzetbe, amelytől a legszívesebben a lehető legmesszebbre menekülnénk. Ez pedig általában nem a gyengeség jele, nem igaz?

5. A szorongás nem nagy ügy.

Mivel a legtöbb ember élete során legalább egyszer átéli a szorongás enyhébb-erősebb formáját, például egy vizsga, vagy állásinterjú alkalmával, sokan hajlamosak azt hinni, mindent tudnak arról, mit éreznek azok, akik napi szinten küzdenek a problémával. Ez azonban korántsem igaz.

„A szorongásos zavarok tünetei távolról sem merülnek ki annyiban, hogy néha kicsit stresszesnek vagy idegesnek érezzük magunkat”

– szögezi le Barbara Markway. „Amikor szorongásos zavarral küzdünk, az azt jelenti, hogy a szorongás meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Sokat gondolunk rá, és könnyen lehet, hogy olyan helyzeteket is kerülni kényszerülünk miatta, amelyekben egyébként szívesen részt vennénk. A szorongás igenis nagy ügy – de szerencsére rendkívül eredményesen kezelhető. Ha szorongás tüneteit tapasztaljuk magunkon, fontos, hogy minél hamarabb felkeressünk egy szakembert, aki segítségünkre lehet a megküzdésben.”

A szorongás: ügy

A szorongás világszerte mind nagyobb és nagyobb problémává válik, hiszen nem csupán lelki „nyavalyáról” van szó, de számos testi tünetnek is a gyökere lehet. Ahogyan Barbara Markway is javasolja, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, a legjobb, amit tehetünk, ha minél hamarabb szakemberhez fordulunk.

És hogy mit tehetünk, ha a környezetünkben esik valaki a szorongás áldozatául? Először is, legyünk megértőek: ne kicsinyeljük le a problémát, és ne kíséreljük meg „előrecsomagolt” tanácsokkal megoldani a helyzetet, hiszen ez nem is lehetséges. Legyünk figyelmesek, hallgassuk meg szorongó ismerősünket, szerettünket, hogy valóban úgy tudjuk támogatni, ahogyan arra neki leginkább szüksége van.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest