Szerte a világon több millió ember él, akinek jelentősen megnehezíti a mindennapi életét a szorongás valamilyen enyhébb vagy súlyosabb formája. Ráadásul amellett, hogy a szorongás hatására a legegyszerűbb tevékenység, például a bevásárlás, vagy a közlekedés is lehetetlen feladatnak tűnhet, annak, aki megtapasztalja magán a tüneteit, sokszor azzal is szembe kell néznie, hogy – úgy tűnik – önmagát kivéve mindenki pontosan tudja, mitől oldódna meg egy csapásra a problémája.
A kéretlen jó tanácsok listája végtelen hosszúságú, ám bármilyen őszinte jóakarat áll is mögöttük, végül sajnos többnyire csak rontanak a helyzeten. Ennek az egyik oka az, hogy bár a szorongás az utóbbi évtizedekben világméretű problémává nőtte ki magát, még mindig nagyon keveset tudunk arról, mivel jár pontosan, és mi az, ami valóban segíthet. Barbara Markway klinikai pszichológus a Psychology Today oldalán megjelent cikkében öt olyan dolgot gyűjtött össze, amelyet a legtöbben még a mai napig is félreértenek a szorongással, illetve a szorongókkal kapcsolatban – akaratuk ellenére tovább nehezítve a dolgukat.
1. Az, ha valaki szorong, mindig meglátszik.
Az első tévhit, amellyel Markway szerint ideje leszámolnunk az, hogy a szorongásnak minden esetben jól látható külső jegyei vannak. Annak ellenére ugyanis, hogy a kézremegés, pirulás, izzadás valóban gyakori tünetei, a szorongás éppen ilyen gyakran akár teljesen észrevétlen is maradhat a külső szemlélő számára.
„Előfordult már, hogy valaki a rendelőmben ült egy pánikroham kellős közepén, és még én sem vettem volna észre belőle semmit, ha nem mondja el, mi történik”
– idézi fel Markway. „A szorongásnak számos olyan tünete lehet, ami kívülről nem látható: ilyen a szapora szívdobogás, vagy a mellkasunkban érzett szorítás. De nem szabad megfeledkeznünk a szorongásos rohamokhoz társuló jellegzetes gondolatokról sem, mint például ‘Rettegek, hogy meghalok’, vagy ‘Úgy érzem, mindjárt meg fogok őrülni’, amelyek a külső szemlélő számára szintén láthatatlanok.”
2. Ugyanaz a helyzet mindig ugyanazt a szorongást váltja ki.
Az, ahogyan egy-egy szituációban érezzük magunkat, akár egy napon belül is többször változhat – és ez a szorongás esetében is igaz. „Vannak olyan pácienseim, akik képesek mindennemű szorongás nélkül vezetni az autópályán, ha napos az idő – ám ugyanez a feladat borult időben hirtelen teljesíthetetlennek tűnik számukra” – mondja Markway.
A szakértő szerint az időjárás mellett hasonló hatással lehet a szorongás megjelenésére és erősségére az is, milyen hangulatban telt éppen az adott napunk. Markway páciensei emellett arról is beszámolnak, hogy sokkal könnyebben kezelik a szorongást kiváltó szituációkat, ha sikerült igazán jól kialudniuk magukat előző éjjel.
3. Amikor valaki szorong, meg kell próbálnunk megnyugtatni.
„Nyugodj meg, minden rendben lesz” – feleljük szinte reflexből, ha valaki a környezetünkben szorongásra panaszkodik. Esetleg hozzátesszük, hogy próbálja ki a jógát, vagy a meditációt, hiszen azok biztosan segítenek majd… Persze az, ha valaki szorong, a külső szemlélő számára is stresszt jelenthet, ezért érthető, ha a tőlünk telhető módon igyekszünk mindent megtenni a megnyugtatásáért, hogy mindketten továbbléphessünk.
Markway szerint azonban a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Ha ugyanis a fent idézett mondattal válaszolunk a szorongó panaszára, könnyen lehet, hogy úgy fogja érezni, nem tudjuk, és nem is akarjuk meghallani azt, amit el szeretne mondani.
Amiben pedig egészen biztosak lehetünk: nem fog megnyugodni – hiszen ez nem olyasmi, ami „parancsszóra” sikerülhet.
A jóga és a meditáció pedig, bár bizonyos esetekben valóban hasznosak lehetnek, nem minden szorongásos problémára jelentenek megoldást; sőt, kifejezetten nagy odafigyelést, és körültekintő irányítást igényelnek, ha a szorongás is képben van.
4. Aki szorong, az gyenge.
„Több mint húsz éve dolgozom szorongó emberekkel, és ha valamit biztosan állíthatok, az az, hogy ők a legerősebb emberek, akiket ismerek” – mondja Markway.
„Minden nap felkelnek, és szembenéznek azokkal a helyzetekkel, amelyek szorongást keltőek számukra; szándékosan lépnek be olyan szituációkba, ahol legyőzhetik a félelmeiket. Az én szememben ők hősök.”
A szakértő szerint ha valaha megkísértene minket a gondolat, hogy a szorongás a gyengeség jele, képzeljük magunkat egy kis időre a szorongó helyébe. A szorongással való megküzdésnek, és a kezelésére szolgáló módszereknek ugyanis szerves része, hogy önként, tudatosan hozzuk magunkat abba a helyzetbe, amelytől a legszívesebben a lehető legmesszebbre menekülnénk. Ez pedig általában nem a gyengeség jele, nem igaz?
5. A szorongás nem nagy ügy.
Mivel a legtöbb ember élete során legalább egyszer átéli a szorongás enyhébb-erősebb formáját, például egy vizsga, vagy állásinterjú alkalmával, sokan hajlamosak azt hinni, mindent tudnak arról, mit éreznek azok, akik napi szinten küzdenek a problémával. Ez azonban korántsem igaz.
„A szorongásos zavarok tünetei távolról sem merülnek ki annyiban, hogy néha kicsit stresszesnek vagy idegesnek érezzük magunkat”
– szögezi le Barbara Markway. „Amikor szorongásos zavarral küzdünk, az azt jelenti, hogy a szorongás meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Sokat gondolunk rá, és könnyen lehet, hogy olyan helyzeteket is kerülni kényszerülünk miatta, amelyekben egyébként szívesen részt vennénk. A szorongás igenis nagy ügy – de szerencsére rendkívül eredményesen kezelhető. Ha szorongás tüneteit tapasztaljuk magunkon, fontos, hogy minél hamarabb felkeressünk egy szakembert, aki segítségünkre lehet a megküzdésben.”
A szorongás: ügy
A szorongás világszerte mind nagyobb és nagyobb problémává válik, hiszen nem csupán lelki „nyavalyáról” van szó, de számos testi tünetnek is a gyökere lehet. Ahogyan Barbara Markway is javasolja, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, a legjobb, amit tehetünk, ha minél hamarabb szakemberhez fordulunk.
És hogy mit tehetünk, ha a környezetünkben esik valaki a szorongás áldozatául? Először is, legyünk megértőek: ne kicsinyeljük le a problémát, és ne kíséreljük meg „előrecsomagolt” tanácsokkal megoldani a helyzetet, hiszen ez nem is lehetséges. Legyünk figyelmesek, hallgassuk meg szorongó ismerősünket, szerettünket, hogy valóban úgy tudjuk támogatni, ahogyan arra neki leginkább szüksége van.
Kérdésed van? Hozzászólnál?
Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM
You must be logged in to post a comment.