A munkafüggő karácsonya – Interjú Dr. Kun Bernadette-tel

A munkafüggőségre hajlamosak lehetünk úgy tekinteni, mint egy pozitív tulajdonságra: hiszen aki munkafüggő, az minden bizonnyal eredményes, sikeres, és nagyon is hasznos tagja a társadalomnak. Azonban ha a munkafüggő családját megkérdeznénk erről, akkor korántsem biztos, hogy ezen a véleményen lennének. A függőségek ugyanis káros következményeket is hordoznak, ez alól pedig a munkafüggőség sem kivétel. Dr. Kun Bernadette pszichológussal, az ELTE PPK tanszékvezető egyetemi docensével a Munkafüggők – Az önkizsákmányolás lélektana című könyve kapcsán arról is beszélgettünk, mi történik, ha a munkafüggő nem dolgozhat – például a karácsonyi ünnepek idején.

A könyvét olvasva az fogalmazódott meg bennem, hogy nem csupán arról kapunk képet, hogy a munkafüggőkre milyen személyiségvonások lehetnek jellemzőek, hanem arról is, hogy általánosabb megközelítésben mi lehet a közös az addikcióra hajlamos emberekben.

Valóban vannak olyan személyiségjegyek, amelyek rendre visszaköszönnek más addikcióknál is. Ilyen például az alacsony önértékelés, az impulzivitás vagy éppen a perfekcionizmus. Ez utóbbi nem annyira a szerhasználóknál, inkább a teljesítményorientált függőségeknél lehet jellemző, amilyen a munkafüggőség is. Az önértékelési problémák, a feldolgozatlan belső nehézségek vagy a diszfunkcionális családi minták azonban jellemzően olyan tényezők, amelyeket általánosságban megtalálhatunk az addikciók hátterében. Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy bizonyos vonások megléte esetén a személy biztosan függőségre hajlamos lesz. Ez egy sokrétű és összetett folyamat eredménye, amelyben nagyon nagy szerepe van a genetikának, a különböző társadalmi hatásoknak, illetve ezek interakciójának is: a problémás szerhasználatot ezek közös jelenléte eredményezi.

Éppen azt szerettem volna a könyvemben is bemutatni, hogy milyen sokféle együttható kell ahhoz, hogy a függőség kialakuljon. A munkafüggőségnél például ehhez elengedhetetlen feltétel bizonyos típusú munkahelyi környezet. Jól körülírható, hogy melyek azok a szervezeten belüli működési tényezők, amelyek ösztönzik ennek az addikciónak a kialakulását.

Ilyen lehet például, ha a túlóra szinte természetessé válik, vagy ha egy túlságosan teljesítményorientált rendszerben kell dolgozni. Emellett bizonyos kulturális hatásokat sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ugyanis vannak olyan országok, ahol rendkívül erős elvárás a közösség aktív, eredményes tagjának lenni, ami szintén hozzájárulhat a munkafüggőség nagyarányú előfordulásához.

Hogyan ismerhető fel a munkafüggőség? A sok munkával töltött idő mellett milyen tényezők utalhatnak még rá, hogy érintett lehet valaki?

Tekinthetjük kiindulási pontnak azt, hogy az illető nagyon sokat dolgozik. Ha ez nem jellemző, akkor valószínűleg a munkafüggőség sem áll fenn. Ezen kívül két tényezőt lényeges még látnunk: az egyik a motiváció, a másik pedig a kísérő tünetcsoport. A motivációnak azért van komoly jelentősége, mert nem mindegy, mi miatt dolgozik valaki sokat. Magyarországon, és persze más országokban sem ritka, hogy valaki azért tölt rengeteg időt munkával, mert a megélhetését csak így tudja biztosítani. Vagyis magától nem dolgozna ennyit, enélkül azonban nem tudná befizetni a számláit, vagy elmaradna a hiteltörlesztéssel. Az ő esetükben tehát egyértelműen külső motivációról beszélhetünk.

A munkafüggő belső kényszerből dolgozik annyit, nála nem a pénz a motiváló erő elsősorban.

Miből fakad ez a belső kényszer?

Lehet mögötte megfelelni akarás, bizonyítási vágy vagy a kiemelkedő teljesítmény szándéka. Előfordulhat az is, hogy az illető egyszerűen nem érzi magát elég jónak, ezért akar minél több energiát fordítani arra, hogy eredményes legyen és a szakmájában egyre jobb teljesítményt nyújtson. A miérteken túl azt is érdemes vizsgálni, hogy milyen következményekkel jár a túlzott mennyiségű munka az egyén életében.

Ilyenkor ennek a negatív hozadékait keressük?

Igen. A függőségeknél ugyanis az ártalmas jelleg kulcsmomentumnak tekinthető, ami egyaránt vonatkozik az érintettre és az őt körülvevőkre is.

Fontos látni, hogy nem csupán önmagunk számára lehet káros a túlzott munkavégzés, hanem a körülöttünk lévők életére is.

Ez egyébként megint olyan jellemző, ami összeköti a szerhasználókat és a viselkedési addikcióban érintetteket, ugyanis mindkét esetben megfigyelhető ez a kétirányú negatív hatás.

Az érintett számára mi jelentheti ezt a káros jelleget?

Úgynevezett ártalmas használatról akkor beszélhetünk, ha például valaki a sok munka miatt folyamatosan stresszben él, ezért nem tud aludni, nem piheni ki magát, és ez már az egészségére is kedvezőtlen hatással van. Vagy a családjával nem tud elég időt tölteni, amit hiába jeleznek neki vissza, mégsem képes ezen változtatni, emiatt pedig rendszeressé válnak a konfliktusok. A baráti és egyéb társas kapcsolatai is leépülnek, nem marad energiája a velük való töltekezésre, emiatt egyre frusztráltabb lesz.

Az addikcióval való érintettséget úgy is tetten lehet érni, ha megnézzük, mi történik, ha az illető nem tud dolgozni. Gyakori, hogy a munkafüggő ilyenkor feszültséget él meg, szinte a megvonás tüneteit tapasztalja.

A szerfüggőknél ez lehet fizikai jellegű is, a viselkedési függőségeknél – mint amilyen a munkafüggőség is – inkább a személy pszichés állapotaiban érzékelhetjük a változást. Nyugtalanná válik, ideges lesz, vagy éppen unatkozik, és csak a munkavégzés hozza el számára azt az állapotot, amiben képes megnyugodni, vagy legalábbis az enyhülés formáit megtapasztalni. Ha a munkafüggő mondjuk beül egy moziba a szabadnapján, akkor rosszul érzi magát, mert akkor is ott van benne a késztetés, hogy haladni kellene a munkával. Nehezen viseli azt is, ha nincs feltöltve a laptopja, hogy bármikor odaülhessen elé elvégezni egy feladatot.

Ha megfigyeljük, hogy miképp töltjük a szabadidőnket, akkor ezáltal támpontot kaphatunk arra is, ha a munkafüggőség valamilyen formában fennáll az életünkben?

Tulajdonképpen igen, ugyanis az, aki anyagi okok miatt dolgozik sokat, a szabadidejében általában le tudja tenni a munkát, és szívesen beszélget a szeretteivel, vagy talál alkalmat a feltöltődésre, képes kikapcsolódni. A munkafüggő nem tudja elengedni a munkáját akkor sem, amikor egyébként megtehetné. Ha másképp nem, legalább a gondolataiban folyamatosan a következő feladatán töpreng, vagy akár lelkiismeret-furdalást is átélhet, amiért akkor éppen nem a teendőivel van elfoglalva.

Dr. Kun Bernadette, pszichológus

Mennyire jellemző, hogy valami elől menekülnek a munkába az érintettek?

A klinikai tapasztalatok utalnak erre, azonban a kutatásokban ezt nehezebb vizsgálni. Jelenleg éppen alakul egy olyan kutatási terv, amelyben célzottan erre vonatkozó kérdőívvel fogunk dolgozni. A közeljövőben valószínűleg lesz erre vonatkozó tudományos eredmény is. Ez a szempont ugyanakkor már megjelenik a főbb munkafüggőségi elméletekben, tehát foglalkozunk azzal, hogy valójában a munkafüggőség okai között szerepelhet-e az, hogy egyfajta menekülőútként tekintenek az érintettek erre a területre. Vélhetően ebben az esetben a személyek a pozitív érzéseket azért keresik a munkájukban, mert egyébként gyakran feszültek és gondjaik vannak, itt viszont azt élhetik meg, hogy tudnak teljesíteni és sikerélményük van.

Ugyanakkor vannak olyan kutatások, amelyek a munka-család konfliktust vizsgálva olyan eredményre jutottak, hogy valójában nem a családi konfliktusok előzik meg gyakrabban a munkafüggőséget, hanem a fokozott munkavégzés okozza a családi konfliktusokat. Vagyis itt azt látjuk, hogy az otthoni viták többször alakulnak ki a munkafüggőség miatt: a családi konfliktusokhoz épp a munkafüggőség vezet.

Jól értem, hogy ez a vizsgálat kimondottan arra irányult, hogy melyik alakult ki korábban?

Igen, itt kifejezetten longitudinális megközelítést alkalmaztak a kutatók: hónapok vagy akár évek is elteltek az adatfelvételek között, vagyis éppen azt keresték, hogy melyik volt előbb, azaz melyik lehet az ok, és melyik az okozat. Igaz, hogy ennél a felmérésnél a fokozott munkavégzés és a családi konfliktusok összefüggése állt a középpontban, ami némiképp eltér attól, mint amikor valakinek az általános állapotát és annak a munkafüggőséggel való kapcsolatát vizsgáljuk. Az viszont kétségtelen, hogy a társas kapcsolódások nehezen működnek a munkafüggőségben érintetteknél, így lehetséges, hogy ez előzményként is megjelenik. Másik oldalról ezt az elmenekülési hipotézist az is alátámaszthatja, hogy a munkafüggők általában alacsony önértékeléssel rendelkeznek, ugyanakkor perfekcionisták, a munkamotivációikban pedig jellemző, hogy azért akarnak dolgozni, hogy valamilyen rossz érzést, feszültséget, szorongást, bűntudatot, szégyent elkerüljenek.

Milyen jellemző tünetek jelenhetnek meg a munkafüggőnél, ha hosszabb ideig nem kell dolgoznia? Például a karácsonyi ünnepi időszak tipikusan ilyen lehet.

A korábban említett megvonásos tünetek természetesen ilyenkor is előfordulhatnak, emellett feszültté válhat, szoronghat attól, hogy dolgoznia kellene, de nem tud, mert muszáj a családi ünneppel foglalkoznia.

Attól még, hogy valaki munkafüggő, nagyon szeretheti a családját, és szívesen is töltene időt a szeretteivel. Azonban van benne egy állandó belső késztetés, ami a munka felé tereli, így ő maga is szenved, hiszen egyik területre sem képes annyi energiát fordítani, amennyit szeretne.

A munkafüggőség ugyanis túlvállalással is együtt jár. Az érintett nem ritkán sokkal több teendő teljesítését várja el önmagától is, mint ami reális lenne. Emiatt folyton rohan önmaga után, és úgy érzi, állandó elmaradásban van. Mindez akkor is feszült állapotot idézhet elő benne, amikor egyébként tudna pihenni vagy kikapcsolódni. Ebből aztán könnyen kialakulhatnak konfliktusok, hiszen a magas feszültségi szint önmagában is negatív hatással lehet a családdal közösen töltött pillanatokra.

Ráadásul nem ritkán a gyakorlatban is beszivárog a munka ezekbe az időszakokba is. Így akár a közös étkezésekről való késés vagy távolmaradás is megjelenhet, amit a család – érthető módon – nehezen szokott viselni. A családtagoknál emiatt kialakulhat a csalódás, az aggodalom vagy akár a düh érzése is. Az érintett számára pedig fokozott próbatételt jelenthet mindez, hiszen egyszerre él meg külső és belső konfliktust, miközben nem tud pihenni, feltöltődni. Egy rendkívül feszített állapot ez, amikor éppen azokat az erőforrásokat nem tudja használni, amikre egyébként komoly szüksége lenne.

A környezet, a család hogyan reagálhat építő módon egy ilyen helyzetben?

A visszajelzést én nagyon fontosnak tartom, ugyanakkor nyilvánvalóan ez megint csak konfliktussal jár. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ha olyan méreteket ölt a probléma, ami már az egészségre is ártalmas, akkor ne bagatellizáljuk! Kellő együttérzéssel igyekezzünk az érintett tudtára adni, hogy fontos lenne, hogy törődjön magával, pihenjen, hogy olyan tevékenységeket is végezzen, ami kikapcsolja őt. Érdemes kifejezni azt is, ha mi magunk vágyunk a tartalmas közösen eltöltött időre. Próbáljunk meg kevésbé a kritika hangján közelíteni, és ne legyünk bántóak! Érdemes úgy kifejezni az aggodalmunkat, hogy az tükrözze azt a szeretetet, amit a másik iránt érzünk. Ha tudunk közösen gondolkodni azon, hogy mit lehetne tenni a változás érdekében, az nagyon hasznos lehet. Amikor érzi a másik, hogy mi azt szeretnénk, hogy ő jobban érezze magát, akkor könnyebb lehet célravezető megoldást találni.

Ugyanakkor felvethetjük a szakszerű segítség kérését is, ugyanis egy pszichológus nem csupán a tünetekkel kezd majd dolgozni, hanem a mögöttes okokat is segít feltárni. Így abban is támogatja az érintettet, hogy mélyreható változásokat tudjon véghezvinni, és ne érezze úgy, hogy csak a munkamániája által bizonyíthatja be, hogy értékes tagja a társadalomnak. Rendszerint gyerekkori gyökerei is vannak a munkafüggőség kialakulásának, az akkor ért hatások később az addikció felé tolhatnak bennünket. A szakszerű segítség által ezek is átdolgozhatók.