Lakóhelyünk: épít vagy rombol? Hogyan hat a környezetünk az egészségünkre? – Interjú dr. Baranyi Gergő kutatóval

Arról már írtunk korábban, hogy hogyan hat ránk közvetlen környezetünk, például a lakásunk, házunk – mintegy belső helyként hogyan alakítja hangulatunkat és mentális állapotunkat. A klímakatasztrófa kapcsán egyre gyakrabban tapasztaljuk ugyanakkor azt is, hogy a tágabb környezetünk is kihat(hat) az egészségügyi állapotunkra és a lelki egyensúlyunkra. Márciusban például 2000 nő jelentette fel a svájci kormányt azért, mert szerintük nem tesznek eleget kormányzati szinten a klímaváltozás ellen. A klímahelyzet miatti gyakoribb hőhullámok ugyanis jelentősen több idősebb nő halálát okozzák. Azt követelték hát, hogy az Emberi Jogok Európai Törvényszéke (ECHR) utasítsa Svájcot arra, hogy csökkentse jobban az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Tágabb környezetünk minőségének jelentőségére hívják fel a figyelmet azok a kutatások is, amelyek azt vizsgálják, hogy hogyan hat a fizikai, mentális és pszichés egészségünkre az a hely, ahol évtizedeket élünk le: a lakóhelyünk. Olyan összefüggéseket vizsgálnak, hogy vajon másképp alakul-e a mentális egészség, a kognitív fejlődés, vagy éppen a kognitív leépülés tempója egy olyan személy esetében, aki hátrányosabb helyzetű környéken él, esetleg olyan helyen, ahol magas a bűnözés, vagy aki egy kertvárosi zöldövezetben. Vajon alakítható-e ez az egészségügyi hatás az élet folyamán, vannak-e kritikus periódusok? Milyen környezet hat kedvezően a mentális egészségünkre, és van-e erre ráhatásunk?

Dr. Baranyi Gergővel beszélgettem, aki amellett, hogy jó barátom, már 7 éve foglalkozik a mentális egészség és a környezet kapcsolatával. Korábban pszichológia szakot végzett, azt követően egy mesterképzést Public Health (népegészségügy) témában a Charité-n Berlinben, doktoriját pedig egészségföldrajzból írta a The University of Edinburgh-on. Azóta kutat. 2020 óta szakmai tanácsadóként is dolgozik a WHO-nak pszichológiai egészség, illetve egészség és környezet témákban. Ezeken a területeken számos nemzetközi cikket ír.

Dr. Baranyi Gergő. Fotó: Varga Róbert

Onnét jött az ötlet, hogy interjút készítsek veled, hogy nemrég meséltél nekem a kutatási eredményeidről. Akkor a The University of Edinburgh-n kutattál, és megemlítetted, hogy a tudományos cikkek írása mellett arra is figyelmet fordítotok az egyetemen, hogy az eredményeket rövid és közérthető formában megismertessétek mind az átlagemberrel és a döntéshozókkal. Ez a gyakorlat annyira megtetszett, hogy rögtön felkértelek arra, hogy mesélj a kutatásaidról a magyar közönségnek is, ha legközelebb itthon jársz. Ez most meg is történt, hiszen a WHO Környezet és Egészség Miniszteri Konferenciáján adtál elő. Az esemény célja a témában a szakmai célok egyeztetése volt a különböző európai országok között az elkövetkezendő évekre. Te a WHO-val végzett egyik munkádat mutattad be. Miről szólt pontosan az előadásod?

Az előadáson egy új WHO-s riportot mutattunk be, ami a környezeti egyenlőtlenségekről szólt. Vagyis arról, hogy az emberek nem egyenlőképpen vannak kitéve a pozitív and negatív környezeti hatásoknak. Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú (hátrányos helyzetű) emberek sokkal nagyobb valószínűséggel laknak olyan környékeken, ahol magasabb a légszennyezettség, kevesebb a jó minőségi zöld terület, nagyobb a bűnözés, esetleg szennyezettebb az ivóvíz, rosszabbak a lakhatási körülmények, amik mind befolyásoljak az egészségünket.

Azt vizsgáltuk, hogy ezek a környezeti egyenlőtlenségek hogyan jelennek meg a WHO európai régióján belüli országoknál döntéshozói szinten. Ehhez az egyes országok ENSZ-hez leadott fenntartható fejlődési célokat taglaló vállalásait néztük meg. Az érdekelt minket, hogy ezekben az országokban mely környezeti egyenlőtlenségeken van nagyobb hangsúly. Összességében azt tapasztaltuk, hogy a lakhatással kapcsolatos egyenlőtlenségek megoldása sokkal nagyobb figyelmet kap ezekben az országokban, mint például a légszennyezettségnek való kitettségben, klímaváltozás hatásában, vagy a zöld környezethez való hozzáférésben megjelenő egyenlőtlenségek.

A kutatói munkád során te pont a fenti tényezők hatását vizsgálod a mentális egészségre. Számomra egy kicsit idegenül hangzik magyarul a kutatási területed neve. Ez talán amiatt is van, hogy itthon kevesebbet lehet hallani népegészségtani vagy egészségföldrajzi kutatásokról. Elmondanád, hogy mit is jelent ez pontosan, és te hogy kerültél a pszichológiától erre a területre?

Az egészségföldrajz azzal foglalkozik, hogy az a hely, ahol élünk, felnövünk, ahol az időnk nagy részét eltöltjük, hogyan függ össze az egészségünkkel.

Valójában már az egyetemen is az érdekelt, hogy bizonyos társadalmi hatások hogyan befolyásolják a pszichológiai egészségünket, ezért egészség- és klinikai pszichológiára specializálódtam. Elsősorban a csoportos változásokra és összefüggésekre voltam kíváncsi, illetve arra, hogy hogyan lehet fejleszteni az egészséget társadalmi szinten. Mivel akkoriban Magyarországon kevésbé lehetett népegészségtant tanulni, ezért Berlinbe mentem mesterképzésre.

Fontos különbség, hogy míg a pszichológiában az egyén van a középpontban, mi csoportokra fókuszálunk, és az a célunk, hogy egy támogató, egészséges környezet megteremtésével megelőzzük a pszichológiai és más egészségügyi problémák kialakulását. Szerencsére egyre több kutatás születik a témában. A mentális egészségen belül főként én depressziós tünetekkel, depresszióval, szorongással foglalkoztam.

Volt egy kutatás, amiben az antidepresszánsok felírását vizsgáltuk, amiben például azt találtuk, hogy több antidepresszánst írnak fel olyan környékeken, ahol nagyobb a bűnözés aránya, vagy több hátrányos helyzetben élő ember él.

Egyre több vizsgálat foglalkozik azzal is például, hogy milyen pozitív és negatív hatással bír egy újonnan épített park, illetve általában az épített környezet megváltozása az emberekre rövid és hosszú távon. A levegő szennyezettségének a kutatása is például rendkívül dinamikusan fejlődő terület, egyre többet foglalkozunk vele nemzetközi szinten.

Általánosságban véve mit tapasztaltok, hogyan befolyásolja a környezetünk a mentális egészségünket? Mik a meghatározó eredmények?

Az elmúlt évekből viszonylag sok eredményünk van. A mentális egészségünket befolyásolják egyrészt szociális, másrészt fizikai, azaz környezeti és az épített környezettel összefüggő tényezők. A társas tényezők közül pozitívként említhetjük egy adott lakóhelyre jellemző szociális kohéziót. Ez azt jelenti, hogy jobb a pszichológiai egészség olyan helyeken, ahol a szomszédok összetartanak, odafigyelnek egymásra, segítenek egymásnak. A társas tényezők között említhető a bűnözés is.

Azt látjuk, hogy a magas bűnözési aránnyal jellemezhető környék negatívan hat az ott lakók pszichológiai egészségére. Ehhez még az sem kell, hogy személyesen vegyünk részt, vagy akár szemtanúi legyünk egy bűnténynek. Elég pusztán az, ha tudjuk, hogy egy ilyen, úgynevezett stigmatizált környéken élünk.

A stigmatizáció, vagyis a negyed vagy terület „hírhedtsége” olyan íratlan szabályokkal jár, mint például az, hogy nem merünk sétálni, vagy futni, sportolni bizonyos részeken, csak taxival közlekedünk este 10 után, folyamatos készenlétben vagyunk, folyamatosan figyeljük a környezetünket veszélyt sejtve. Ez állandó stresszt jelent. És ez gyakran független attól, hogy reálisan történik-e bűntény a környéken. Az észlelt biztonság hiánya ugyanis önmagában is fokozza a szorongást, és a depresszióval is összefügg.

A fizikai tényezők között kiemelendő, hogy a zöld vagy kék területek elérhetősége, vagyis a parkok, vizek közelsége pozitív hatással hat a mentális egészségünkre. Összefüggés mutatható ki aközött is, hogy adott környéken területen milyen boltok vannak. Az egészséges étkezés összefügg ugye a pszichológiai egészségünkkel, tehát minél inkább elérhetőek az egészséges ételeket árusító üzletek, annál jobb lehet a pszichés jóllétünk is.

Hasonlóan negatívan hat a pszichés egészségünkre a korábban már említett légszennyeződés is. Bár még jó minőségű ok-okozati bizonyíték kevés van, az eredményekből már sejtjük, hogy gyorsabban épülnek le mentálisan azok az emberek, akik magas légszennyezettségnek vannak kitéve.

Ami viszont biztos, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú környékek negatívan hatnak a mentális egészségre. Az edinburgh-i egyetemi kutatásunkban a város hátrányos helyzetű részein élők egészségét vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy azoknak, akik ilyen környékeken nőnek fel es élnek idős korukban, rosszabb a pszichológiai egészsége, és gyorsabban épülnek le mentálisan. Például mi voltunk az elsők abban, hogy idős embereknél megnéztük, hogy milyen környezetben éltek születésüktől fogva, és ez hogyan függött össze a különböző kognitív területekkel, és azok változásával. A kognitív leépülés megértése céljából 15 különböző kognitív tesztet használtunk, és az általános intelligenciát is megvizsgáltuk a nagyszámú adatbázisunkban résztvevőknél.

Azt találtuk, hogy akik idősen hátrányos helyzetű negyedekben élnek, ott gyorsabb az általános intelligencia es az információfeldolgozási sebesség csökkenése. Az utóbbi azt jelenti, hogy előbb jelenik meg náluk a gondolkodás lassulása, és lassabban reagálnak a környezeti ingerekre. Emellett az is számított, hogy ezek az idős emberek hol nőttek fel, mert ez befolyásolta, hogy mennyire voltak képesek életük során kognitív tartalékokat felhalmozni (pl. magasabb iskolai végzettség), amik lassítják az időskorú mentális leépülést.

Hogyan határoztátok meg a „hátrányos helyzetű” környéket?

Itt egy úgynevezett „deprivációs indexszel” dolgoztunk, amely több tényezőből állhat: például hogy az adott környéken mekkora a munkanélküliség aránya (magas), hány ember él egy háztartásban (több mint az átlag), főként milyen társadalmi osztályokhoz tartoznak az ott élők, illetve mekkora az átlagkereset (alacsony).

Azért felmerül bennem a kérdés, hogy mégis mi okoz mit. A kutatások adnak arra választ, hogy vajon az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú környék hat a mentális egészségünkre, vagy inkább a személy hátrányos helyzete és életmódja, szokásai hatnak a környezetére; vagy mindkettő hat egymásra?

Ez egy jó kérdés. Azt látjuk, hogy attól függően, hogy az életünk mely szakaszában vagyunk, ezek az ok-okozati láncok különbözhetnek, interaktívan hatva egymásra.

A környezet befolyásolja az egészséget, ugyanakkor adott emberek adott lakóhelyekre költöznek. Ezek az összefüggések persze bizonyos életkorokban változnak: egy gyerek ott lakik, ahol a szülei élnek, és mivel ő több időt tölt a közvetlen lakókörnyezetében, így az jobban befolyásolja az egészséget. Egy felnőtt személy azért költözik egy adott környékre, mert közelebb van a munkája, és/vagy ezt a környéket engedheti meg magának.

A döntést, hogy hova költözünk, közvetetten egészségügyi állapotunk is befolyásolhatja. Ha valakinek mentális vagy más egészségügyi problémái vannak, az általában összefügg azzal, hogy mennyit fog keresni, milyen munkája lesz, és ez hatással lehet arra, hogy hol fog élni – valószínűleg egy kevésbé tehetős környéken. Pszichózisnál különösen látszik ez az összefüggés, ahol a betegség már fiatal korban kialakult. Már a ’30-as évekbeli kutatásokban is megfigyelték, hogy például Chicago belvárosában sokkal több a pszichotikus megbetegedés, mint a jobb módú, kertvárosi kerületekben. Így a szociális problémák gyakorlatilag bizonyos területre koncentrálódtak.

Ha már említetted az életszakaszokat, mit láttok, van a mentális egészség szempontjából olyan kritikus életkor, amikor kifejezetten számít az, hogy jó minőségű környezetben éljünk?

Többféle szenzitív ablak lehet, de az mindenképpen megállapítható, hogy a perinatális időszak, és a korai gyermekkor meghatározóak a mentális egészség szempontjából, hiszen ekkor indul meg a kognitív fejlődés, rengeteg új idegkapcsolat épül ki az agyban, és ekkor alakulnak ki más egészségügyi problémáknak is az előfutárai. Amikor az ember reziliensebb, vagyis fiatal felnőttkorban, a rossz minőségű környezet talán kevésbé hat ránk, hiszen több erőforrásunk van a vele való megküzdésre. Általában azt látjuk, hogy azok az időszakok kiemelten fontosak, amikor több időt töltünk a lakóhelyünkön, így jobban rá vagyunk arra utalva. Illetve amikor fontos fejlődési szakaszokon megyünk keresztül. Persze vannak egyéni különbségek, az egyén és a környezet interakciója befolyásolhatja ezeket.

A légszennyezettség esetében például azt látjuk a kutatások alapján, hogy a perinatális korban az édesanyát ért magas légszennyeződésnek jelentős következményei vannak a babára és a későbbi felnőttre nézve is. A levegőben szálló por képes behatolni a placentába, és gyulladást idézhet elő a magzatban.

Ezeknél a személyeknél lassabb, és kevésbé intenzív a kognitív fejlődés (aminek a csúcsa nagyjából a 30. évnél található), és fokozottabb a kognitív és biológiai leépülés, kvázi gyorsabban öregszenek, és – minden más tényezőtől függetlenül- több évvel hamarabb is halnak meg. Megdöbbentő adat, hogy a gyorsabb biológiai öregedés a kutatási eredményeink szerint még 80 évvel később is kimutatható a vérből, vagyis a korai légszennyezettség hatása valóban egész életünkben tart.

Rossz hír tehát, hogy ha holnap megszüntetjük a légszennyezettséget, a ma élő emberekben már jelen van a légszennyezettség hosszútávú hatása, és egész életen át hatni fog rájuk.

Erre rárakódik még az is, hogy gyakran hasonló környezetben éljük le az életüket, főleg olyan helyeken, ahol alacsony a társadalmi mobilitás: ha magas légszennyezettségű környéken születünk, gyakran ilyen helyen is növünk fel es öregszünk meg.

Legutóbb egy többnapos magashegyi túráról jöttem vissza Budapestre, és kifejezetten érzékelhető volt a különbség az ottani és a budapesti levegő között. Meglepődtem, hogy mennyire rossz itt a levegő, amiben már lassan 20 éve élek. Végeztem is egy kis kutatást a neten, és azt találtam, hogy az ENSZ [1] becslései szerint a világ lakosságának körülbelül 90 százaléka szennyezett levegőt lélegzik be, és évente 6-7 millió ember hal meg idő előtt levegőszennyezés következtében.

Ez így van. Ráadásul ezek a régebbi mutatók, a legújabb ENSZ adatok alapján ez már 99%. Vagyis az emberek 99%-a él a világon olyan környezetben, ahol tudjuk, hogy egészségre károsító hatással bír a légszennyezettség.

Ez nagyon megdöbbentő adat. Talán nem véletlen, hogy az egészséges környezetben való élethez, és ezen belül a tiszta levegőhöz való jogot az ENSZ nemrég alapvető személyiségi jogként ismerte el. Említetted, hogy a ti kutatásaitokban is fontos szerepet kap a levegőszennyezettség hatásának vizsgálata az egészségre. Milyen összefüggéseket találtatok eddig a mentális egészségünk és a levegő minősége között?

Azt mindenképpen sejtjük az eredményekből, hogy összefügg a kettő bár ezen a területen még több kutatásra van szükség. Már régóta ismert, hogy a légszennyezettség összefügg a különböző légúti megbetegedésekkel, például az asztmával, ami összefügg a pszichés és kognitív egészségünkkel. A kutatások azonban direktebb kapcsolatokat is mutatnak:

azok az emberek, akik olyan környéken élnek, ahol nagyobb a légszennyezettség, nagyobb valószínűséggel szenvednek depresszióban, és a pszichózisban szenvedők aránya is magasabb ezeken a helyeken. Emellett a kognitív képességekben is találunk különbséget annak megfelelően, hogy milyen a levegő minősége.

Ez nem jelent feltétlenül direkt ok-okozati kapcsolatot, mint ahogy már beszéltünk róla, de tény, hogy összefügg a kettő, és azt is tudjuk, hogy a légszennyezettség romboló hatással bír az agyunkra, mivel az apró por részecskék megkerülve a vér-agy gátat képesek bejutni az agyba. Így már egészen korai életkortól negatívan befolyásolhatja a fejlődésünket és hathat az időskori leépülésre is.

Persze fontos azért kiemelni, hogy bár a környezeti tényezők jelentősen hatnak az életünkre, de például a légszennyezettségnél maradva, ha összehasonlítjuk azt a fizikai inaktivitással, akkor egyértelműen látjuk, hogy utóbbinak sokkal nagyobb negatív hatása van az egészségre, mint a beszívott rossz minőségű levegőnek. Tehát ha azon hezitálunk, hogy biciklizzünk-e a szabadban Budapesten, vagy ne, akkor inkább menjünk, sportoljunk, hiszen a mozgás pozitív hatása nagyságrendekkel erősebb lesz, mint a légszennyezettségnek való kitettség negatív következményei. Ez általánosságban is igaz a kutatási eredményeinkre: mindig kontextusba kell helyezni, vagyis látni kell, hogy minek mekkora a hatása az egészségre.

Mégis milyen az a környezet, ami pozitív hatással bír a mentális egészségünkre?

Mindenképpen támogatóan hat az egészségünkre a zöld vagy kék terület, vagyis parkok vagy tavak, folyók közelsége, egészséges termékeket árusító boltok elérhetősége, a szomszédok összetartása, a gyaloglás lehetősége (épített járdák).

Fontos látni, hogy zöld környezet és zöld környezet között is van különbség. Nem elég, hogy van egy park vagy erdő mellettünk. Annak olyannak kell lennie, hogy szívesen menjünk oda.

Budapesti példával élve, ha a Városliget mellett laksz, oda bemész: találkozol a barátaiddal, elmész akár munka után is sétálni, sportolni, kutyát sétáltatsz hajnalban, kávézol, piknikezel. De ha olyan park mellett élsz, ami nincs felújítva, lehet, hogy erősen elgondolkozol, mielőtt este odamész futni. Az a lényeg tehát, hogy a zöld környezet pozitívan hasson ránk: jó minőségű és használható legyen, szívesen menjünk oda, és manapság egyre fontosabb szempont, hogy biodiverz legyen (vagyis meg tudjanak ott élni különböző állati és növényi fajok), hiszen az is képes csökkenteni a stresszt.

A nyugat-európai egészségföldrajzban mostanában egyre népszerűbb új irányelv az úgynevezett 20 perces szomszédsági egységek kialakítása („20 minutes neighborhood”) és tesztelése. Ez annyit jelent, hogy 20 percen belül el tudunk menni sportolni, vásárolni, ügyeket intézni, egészséges ételeket tudunk beszerezni stb. A mozgás szempontjából fontos, hogy ez a 20 perc gyalog megtehető legyen, ugyanakkor a távolabbi részekre tudjunk tömegközlekedni, hogy például az idősek, mozgáskorlátozottak számára azok is könnyen elérhetőek legyenek. Ezt a kisebb egységekben gondolkodó szemléletváltást nagyon pozitív kezdeményezésnek érzem, és úgy gondolom, hogy érdekes eredményeket hozhat még az elkövetkezendő időszakban az egészséggel kapcsolatban.

Van-e erre egyéni ráhatásunk arra, hogy egészséges környezetben éljünk? És tehetünk-e valamit társadalmi szinten?

Ez nehéz kérdés, mert ritkán tehetjük meg, hogy megválogassuk a lakóhelyünket, hiszen általában oda költözünk, ahol dolgozunk, illetve ezzel összefüggésben, amire anyagi keretünk van. Tehát ha kevésbé jól fizető munkánk van, kevésbé „egészséges” környezetben tudunk csak élni. Ezért is van nagy felelőssége a döntéshozóknak, hiszen egészséges környezetet sokkal egyszerűbb teremteni, mint társadalmi egyenlőtlenségeket felszámolni. Persze egyéni szinten figyelhetünk arra, hogy használjuk a parkokat, zöld és kék területeket, sportoljunk a szabadban, találkozzunk ott gyakran a barátainkkal, amit talán már most is megteszünk legtöbben.

Nagyobb változást azonban társadalmi szinten lehet elérni, a döntéshozókra kell nyomást gyakorolni: kiállni a zöld projektek mellett, érdek érvényesíteni a zöld felületek fejlesztése és karbantartása mellett. Végtére is itt a döntéshozók felelőssége a jó állapotú parkok létrehozása, a levegő szennyeződésének korlátozása, a fizikai környezet karbantartása.

Az ENSZ által hozott irányelvek fontosak, de a kérdés, hogy ezt az országok mikor teszik át gyakorlatba. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy konkrét esetnek, akár tragédiának kell történnie ahhoz, hogy a környezet-egészség összefüggés eljusson döntéshozói szintre. Például, mint amikor pár évvel ezelőtt Nagy-Britanniában volt egy eset, amikor egy kislány halotti anyakönyvkivonatába halálozási okként a légszennyezettséget írták. Ennek már volt hatása volt társadalmi es döntéshozói szinten is.

Most Berlinbe mész egy pár hónapos kutatási projektre a Max Planck Institute-ba, majd a UCL-en kezdesz. Mi a következő kutatási témád?

Berlinben azt vizsgáljuk majd, hogy a légszennyezettség hogyan hat a gyermek-, serdülő- és fiatal felnőttkoron át az agy fejlődésére. Kb. kétezer európai gyermek agyi képalkotással (MRI) mért adatait fogjuk elemezni fiatal felnőttkorukig.

Nagy-Britanniában rendkívül jó kutatási adatbázisok vannak, főleg az úgynevezett longitudinális, vagyis hosszmetszeti, és az egész életen át tartó kutatások területén. A ’40-es évektől kezdve folytatnak itt kohorsz kutatásokat, vagyis egy meghatározott nemzedékből (például az 1946-ben születettek) kiválasztott több ezer személyt életük végéig, bizonyos időközönként megvizsgálják. Ugyanazoknak a tényezőknek a változását nézik meg ilyenkor, például fejlődési adatok, egészségügyi-, szociális-, teljesítményváltozók. Ezeknek a fajta kutatásoknak az egyik nemzetközi központja a UCL, ahol lakókörnyezet es egészséges fejlődés közötti összefüggéseket fogok vizsgálni.

[1]