„Bevalljam neki vagy sem?” – Vajon segít vagy árt az őszinte vallomás a párkapcsolatoknak?

Mindannyian elhallgatunk kisebb-nagyobb titkokat párkapcsolatunkban. Például hogy mennyi időt fecsérlünk számítógépes játékokra, mennyi időt töltünk kirakatok nézegetésével, esetleg azt, hogy az a bizonyos színházi előadás nekünk nem is tetszett annyira, mint ahogy azt a másik várta volna. Azonban a mindennapi apróságok mellett előfordulhat az is, hogy valami számunkra jelentőségteljesebb dolgot tartunk magunkban. Milyen károkat okozhat a kapcsolatban egy titok rejtegetése vagy annak felfedése? Egyáltalán okozhat-e károkat? Hogyan hathat a bűntudat a kapcsolatban jelen lévő érzelmekre?

Párkapcsolati titkaink

Amikor olyan, a kapcsolatot érintő fenyegetéssel nézünk szembe, amelyről úgy gondoljuk, hogy mi generáltuk, azzal még önmagunk felé is nehéz számot vetni, így ezt gyakran rejtegetjük a külvilág elől. Az egyik ilyen, párkapcsolatot érintő fenyegetés a hűtlenség lehetősége. Amikor bár alapvetően őszinte, párunkhoz lojális embernek tartjuk magunkat, mégis előfordul, hogy egy röpke flört erejéig belépünk egy szituációba, ahol a beszélgetés romantikus hangot üt meg, de az is lehet, hogy egy régi szerelmünkkel futunk össze egy italra, és megjelennek rég elfeledett érzések.

Noha „hivatalosan” megcsalásról nincs szó, benne van a lehetőség a helyzetben, hogy az események még romantikusabb irányba haladjanak. Megjelenhet bennünk a félelem attól, hogy ha kiderül az eset, a párunkban megkérdőjeleződhet az iránta való hűségünk, így nem fedjük fel a történteket.

Ez vagy egy ehhez hasonló titok idővel mindennapjaink kísérőjévé válhat úgy, hogy párunk belső vívódásainkról mit sem sejt. Az emlékek azonban vissza-visszatérnek, és nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket.

Előfordulhat az is, hogy a másik jelenlétében még nehezebb elvonni a figyelmünket az adott esetről és az azzal kapcsolatos gondolatokról, érzésekről. Felmerülhet a kérdés: El kellene mondani mindent? Az lehet a bűntudattól való megszabadulás ára, hogy megszakad az egyébként jól működő kapcsolat?

A titkolózás mint energiaszivattyú

A titoktartás, titkolózás tulajdonképpen mentális energiát, erőfeszítést kíván meg tőlünk, ha úgy ítéljük meg, hogy a titok feltárása negatív hatással lenne ránk és a megítélésünkre.

Amikor annak érdekében titkolózunk, hogy mások rólunk alkotott jó véleményét fenntartsuk, az elménk folyamatosan a titkolt téma körül forog még akkor is, amikor nem azoknak a személyeknek a társaságában vagyunk, akik elől a titkot őrizzük.

Mindeközben pedig megéljük önmagunkkal kapcsolatban a hiteltelenség érzését, hiszen tudjuk, hogy a viselkedésünk nincs összhangban azzal, amit valójában gondolunk, azaz nem vagyunk önazonosak.

Energiát emészt fel az amiatti aggódás is, hogy ha nem vagyunk elég óvatosak, elszólhatjuk magunkat, vagy valamilyen cselekedetünkkel leplezzük le tetteinket, és fény derül a titokra, valamint a vele kapcsolatos érzésekre. Így folyamatos készültségben élünk, állandóan kontrolláljuk magunkat, felszínen tartva a témát. Sokak számára párjuk jelenlétében még feszítőbbé, megterhelőbbé válnak az őszintétlenség nyomán megjelenő nehéz gondolatok és érzések, mint a megbánás vagy bűntudat.

Miért is rejtegetjük az igazságot?

A mások rólunk alkotott jó véleményének, azaz „jó hírnevünknek” fenntartása a titok megtartásának fontos mozgatórugója. A titkok megőrzésében további szerepet játszik a szégyenérzet, ami szorosan kapcsolódik a jó vélemény fenntartásához, és a következményekkel való szembesülés. Az említetthez hasonló helyzetekben valószínűleg szégyelljük magunkat, és tartunk attól, hogy párunk nemcsak hogy elítéli tettünket, de a belénk vetett bizalma is megrendül, ami a kapcsolat megszakadásának veszélyével fenyeget.

A fent leírtak kiindulópontként szolgálnak gondolati csapongásunkhoz, mely a titkolózás és a megtörtént események körül forog, és amely ily módon elvezet hitelességérzetünk csökkenéséhez és negatív érzéseink fokozódásához. De hogyan tudunk megbirkózni a kialakult érzésekkel, gondolatokkal? Milyen megküzdési stratégiával rendelkezünk, és az mennyire hatékony?

Megküzdési stratégiáink

A megküzdési stílusunknak lényeges szerepe van abban, hogy hogyan kezelünk egy ehhez hasonló helyzetet. Amennyiben jellemző ránk a velünk kapcsolatos információk elrejtésére való hajlam, azaz a titkolózás, és ezt mint megküzdési stratégiát használjuk, az valószínűleg hatással van arra, ahogy a szituációt kezeljük. Sőt, lehet, hogy más esetekben is gyakran alkalmazzuk ezt a számunkra előnytelen megküzdési módot.

A kapcsolatban megjelenő nehézségek tehát nem magából a titokból fakadnak, hanem annak a belső folyamatnak – a titok megőrzése miatt keletkezett és állandósult aggodalomnak – a következményei, amely mindeközben végbemegy bennünk.

Amikor az igazság elhallgatásával megpróbáljuk megóvni „jó hírnevünket”, a titokká váló információ valószínűleg jobban befolyásolja a gondolatainkat és ezáltal megéléseinket, mint azt gondolnánk. Ha sikerül elengedni azt a törekvést, hogy a történtek eltitkolásával jó színben tüntessük fel magunkat mások előtt, nagyobb bizalomérzettel, kevesebb bűntudattal és könnyebb érzésekkel léphetünk tovább.

De mit tegyünk?

A titok akadálya lehet annak, hogy a pár tagjai valóban közvetlenül kapcsolódni tudjanak egymással.

Minél hosszabb ideig hallgatunk a titkainkról, annál nehezebbé válik azok megőrzése, és annál jobban veszélyeztetik a kettőnk között fennálló kommunikációt, együttműködést, és az intimitás fenntartását.

Első lépésként érdemes önmagunk előtt őszintének lenni saját titkainkat illetően, és önmagunk számára tisztázni a titoktartás hátterében álló motivációt: Mit is próbálok pontosan elrejteni? Miért is tartottam meg magamnak ezt a bizonyos esetet, miért nem osztottam meg a párommal? Azért, mert őszintének és hűségesnek szeretnék tűnni, vagy esetleg attól tartok, ha kiderülnek a történtek, az negatívan befolyásolná párkapcsolatunkat?

Ezt követően fontos lenne a párunkra összpontosítva átgondolni lehetőségeinket, nem csak egy megoldási módot, kimenetelt hagyva magunknak azzal kapcsolatban, hogyan is járunk el. Döntésünket érdemes a fentieket átgondolva az alapján meghozni, hogy hosszú távon mi is a legjobb mindkettőnk és a kapcsolatunk számára.

Forrás:

itt és itt