“Te látod az élet értékét?” – Két csodálatos természetfilmet ajánlunk

Ha azt mondom, természetfilm, mindenkinek eszébe jut a hangulat, amit minden esetben átélünk, amikor ezeket a filmeket látjuk. Valami mélyről jövő nyugalom, ugyanakkor kedves izgalom lengi át az elbeszéléseket, amelyekben állatok, növények, tájak és élőviláguk történetéről és életéről hallunk. Lenyűgözőek tudnak lenni, és mindig elgondolkodtatnak bennünket a világban elfoglalt helyünkről. 

Ugyanezt az élményt megkapjuk attól a két természetfilmtől is, amelyet most a Cinego kínálatából ajánlunk, ugyanakkor valami többet is nyerünk. Nem mindennapi filmeket ajánlunk ugyanis. A Pingvinek vándorlásának stábja nem félt attól, hogy a természet hangjait és hangulatát felerősítse, valamint játékossággal fűszerezze meg egy pingvinkolónia történetét. A Gunda alkotói pedig szokatlan látásmódjukkal, fekete-fehér képkockákkal nyűgöznek le bennünket, miközben súlyos etikai kérdésekről is elgondolkodtatnak.

Pingvinek vándorlása

Ma már nem ritka, hogy a természetfilmeket is dramatizálják a készítők. Ez azt jelenti, hogy a “szereplőket”, akik jelen esetben a vadon élő állatok, megszemélyesítik, és emberekéhez hasonló történetekkel és érzelmekkel ruházzák fel. Erről a Vadlovak című fantasztikus magyar természetfilm kapcsán is írtunk már.

A Pingvinek vándorlása azonban még tovább merészkedik, és nem fél attól sem, hogy az állatok mozgását és viselkedését viccesnek állítsa be. A zenei aláfestések is egyediek, szöveges popszámok ugyanúgy megjelennek köztük, ahogyan a teljes csend a természet hangjaival. Ezzel nemcsak egy nagyon izgalmas természeti jelenségbe nyerhetünk bepillantást, hanem közben nagyon jól és kedvesen szórakozhatunk is.

A természetfilmnek emellett óriási szakmai jelentősége is van, hiszen a zord időjárás miatt eddig a filmig még senkinek nem sikerült a pingvinek vándorlását és költési szokásait ilyen részletességgel és komplexen felvennie.

A film végigköveti egy pingvinkolónia egy évét, amelyben létrejön az élet. Nem finomkodik ugyanakkor a veszteségek bemutatásával sem, a természet törvényei nem kímélik az aranyos és kedves állatokat sem. Ugyanakkor a fókusz az élet körforgásán, a létezés diadalán van.

A pingvineket látva szembenézhetünk a saját életünkkel és mulandóságunkkal is. A mi születésünk, neveltetésünk és felnőtt életünk is része ugyanis a természetnek, és sokban hasonlít arra, ahogyan a vadon élő állatok működnek.

A természetfilm részletgazdagsága ugyanakkor lelassulásra, a valóban fontos dolgok meglátására is ösztönözhet bennünket. Képesek vagyunk meglátni az értékeket az életünkben? Vagy még inkább: látjuk saját életünk értékét? Körülményeink gazdagságát, társaink jelentőségét? A természetben – különösen, ha az Antarktisz jégsivatagában járunk – pőrén, kertelés nélkül szembesülhetünk az élet gyönyörűségével és kegyetlenségével. Ebben a filmben ráadásul kedves és szórakoztató állatokon keresztül tehetjük meg mindezt.

A filmet a Cinego kínálatában erre a linkre kattintva lehet megnézni.

Gunda

Ha létezik ellentéte természetfilm kategóriában a Pingvinek vándorlásának, akkor biztosan a Gundát kellene megemlítenünk. Gunda a sertés neve, aki egy tanyán él, filmünk középpontjában áll, és éppen kismalacai születnek. Ez a természetfilm az Antarktisz vad világa helyett egy, az ember által mesterségesen létrehozott környezetben játszódik, és olyan állatokról szól, akik azért születnek és halnak meg, mert az embernek szüksége van a húsukra.

A Gunda lassú ugyan, de egy percig sem unalmas. Fekete-fehér képkockái és narráció nélkülisége elementáris erővel hat a nézőre.

Hosszú perceken keresztül láthatjuk az éppen megszületett kismalacokat, a fűben botorkáló féllábú csirkét és a legelőn egymásról legyeket elhajtó teheneket. Mindeközben egyszerre érezzük a természetes kedvességet, amely az állatokból sugárzik, és a mérhetetlen szorongást, ami a körülményeik miatt keletkezik bennünk.

A Gunda megnézése után remek vitafórumot lehetne tartani, aminek a fókuszába azt az erkölcsi kérdést tehetnénk, hogy vajon van-e jogunk csak azért állatokat tartani, hogy aztán elfogyasszuk őket. Kegyetlenség-e, ha a süldő malacokat elválasztjuk az anyjuktól?

Van-e jogunk ahhoz, hogy kicsi ketrecekben tartsunk és szállítsunk csirkéket, akik csak azért születtek meg, mert mi tojást és húst szeretnénk enni?

Bár a filmben egyetlen szó sem hangzik el, azért némiképp állásfoglalásnak is tekinthetjük. A lassú és elmélyülésre lehetőséget adó jelenetek során annyira átlényegülünk, hogy szinte eggyé válunk az állatokkal, akiknek a történetét a film elmeséli. Átérezhetjük és átélhetjük az életüket, és míg ők nem tudják, hogy a farmon kívül is van élet, addig mi pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy valójában kihasználjuk őket.

Érdekes önismereti vetülete is lehet a Gundának. Amíg néztem, folyamatosan viaskodtam a hárítással, le-ledobott magáról a film, mert ha beleengedem magam érzelmileg ezeknek az állatoknak a helyzetébe, akkor szembesülnöm kell azzal, hogy a rendszer kiszolgálója vagyok, amikor élelmiszerüzletekben húst vásárolok.

Képesek vagyunk-e legyőzni a kognitív disszonanciát? Elismerni, hogy az, ahogyan eddig éltünk és húst fogyasztottunk, nem túl humánus az állatokkal?

Képesek vagyunk-e belehelyezkedni az állatok helyzetébe, meghallani az anyakoca fájdalmas röfögését? Vagy csak legyintünk, mondván, neki ez a sorsa, meg sem született volna, ha mi nem akarjuk.

Nem egy könnyed hétvégi kikapcsolódás, de cserébe gondolatébresztő és izgalmas kísérleti alkotás a Gunda, ami képes arra, hogy magával ragadjon, ugyanakkor arra késztessen, hogy más szemszögből nézzünk rá a saját szokásainkra, és a környezetünkben élő állatok sorsára.

A filmet a Cinego kínálatában, erre a linkre kattintva lehet megnézni.