Csak okosan a csokival! – Vagy akár okosabban, csokival?

Egy 30 éven keresztül zajló, tavaly lezárult kutatás – amely többek között azt is vizsgálta, hogy milyen hatással vannak étkezési szokásaink a kognitív teljesítményünkre – részeredményei alapján feltételezhető, hogy a memóriánkra és az absztrakt érvelési képességünkre pozitívan hat egy-egy szelet csokoládé elfogyasztása.

Legalábbis erre utalnak egy, a Merril Elias pszichológus 1970-es években kezdődő, „Main-Syracuse Longitudinal Study” néven ismert longitudinális (követéses jellegű, hosszabb időn át tartó) vizsgálatának adatait felhasználó kutatás nemrégiben publikált eredményei, amelyeket a The Washington Post is közölt a napokban

A kutatásban, melynek fő célja az volt, hogy megfigyeljék, van-e bármiféle kapcsolat a vérnyomás és a kognitív teljesítmény között, több mint ezer New York-i lakos vett részt. Elias később kiterjesztette a vizsgálatot más, szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát növelő tényezőkre is, mint a túlsúly, vagy a dohányzás, de a csokoládéról közel három évtizeden át szó sem volt.

Csokoládéfogyasztás és teljesítmény

Ám az ezredforduló környékén Elias úgy döntött, hogy, mivel a fenti rizikófaktorokat az étkezési szokások jelentősen befolyásolják, a tanulmány 2001 és 2006 között tartó szakaszában egy újabb kérdőív beiktatásával ezeket is elkezdte nyomon követni. Az eredmények pedig egészen megdöbbentették a kutatókat (beleértve a kutatás elindítóját, Eliast, valamint az analízist vezető ausztrál kutatónőt, Georgina Crichtont és az elemzésben szintén részt vevő, a Luxemburg Institute of Health-ben dolgozó epidemiológiai szakértőt, Ala’a Alkerwit is):

azok, akik úgy vallják, legalább heti egyszer fogyasztanak csokoládét, szignifikánsan jobban teljesítenek több kognitív feladatban is.

Az analízis során a különböző kognitív funkciókat – mint az absztrakt érvelést, a vizuális-téri memóriát, a munkamemóriát – mérő tesztek eredményeit hasonlították össze a csokoládét hetente egyszer legalább fogyasztók, illetve az ennél ritkábban nassolók között. A fent említett területek mindegyikén szignifikáns pozitív összefüggést találtak a csokoládéfogyasztás és a teljesítmény között, még úgy is, hogy az elemzések során figyelembe vettek olyan esetleges torzító tényezőket, mint a képzettség, életkor, szív- és érrendszeri megbetegedésekre hajlamosító tényezők és egyéb étkezési szokások.

Persze, ezek a kognitív funkciók így önmagukban semmitmondóak lehetnek, de, ahogy azt Crichton is kihangsúlyozta, a mindennapi életünket is nagymértékben befolyásolják, hiszen érintenek olyan hétköznapi tevékenységeket, mint egy telefonszám vagy akár a bevásárlólista megjegyzése, vagy épp a figyelemmegosztás két tevékenység, például vezetés és beszélgetés között.

Emellett a szellemi munkát végzők teljesítőképességére is jó hatással lehet az eredmények alapján ha – mérsékelt mennyiségben – csokit esznek.

A kutatás későbbi részeiben azt is megpróbálták kideríteni, hogy milyen irányú kapcsolatról beszélhetünk: vajon a csokoládéfogyasztás javítja a kognitív funkciókat, vagy a kognitív területeken jobban teljesítők hajlamosabbak a csokoládéfogyasztásra? Sajnos, a kutatás felépítése nem teszi lehetővé ennek a kérdésnek a megválaszolását, azonban a kiegészítő elemzések abba az irányba mutatnak, hogy az előbbi a valószínűbb, tehát, hogy a rendszeres csokimajszolás pozitívan befolyásolja a kognitív funkciókat.

Még a csapból is csoki folyik…

Tény, hogy a csokoládé egészségre gyakorolt hatása kedvelt, már-már elcsépelt kutatási területnek számít, de

a korábbi vizsgálatok közül alig néhány fókuszált az agyműködésben és viselkedésben megjelenő változásokra, és még kevesebb vizsgálta a rendszeres csokoládéfogyasztást.

Ráadásul az eredmények ellentmondanak a józan észnek, és nem mellesleg Elias várakozásainak, aki a csokoládé magas cukortartalma miatt inkább a mért hatás ellenkezőjére (csökkent kognitív teljesítményre) számított.

Szerencsére rengeteg korábbi kutatási adat szolgálhat alapul az ellentmondásos (ámbár csokoládérajongók számára örömteli) eredmények megmagyarázásához. Például egy 2014-es publikációban úgy találták, hogy a kakaóbabban található kakaó flavanol nevű tápanyagok ellensúlyozhatják az öregedéssel járó kognitív diszfunkciókat. Más eredményekkel összevetve valószínűsíthető, hogy a kakaó flavanol fogyasztása növeli az agyi vérátáramlást, és ez vezet a teljesítmény növekedéséhez.

További bizonyítékok

Ráadásul a kávéhoz és a teához hasonlóan a csokoládé metil-xantinokat is tartalmaz, ami rengeteg pozitív hatása mellett a koncentrációs képesség javításában is kitűnik, ahogy azt egy 2004-es kutatás is kiemelte.

Noha az eredmények biztatóak, korántsem szabad elsietett következtetéseket levonni – például elpusztítani a teljes otthoni csokoládé-készletet. Ahogy Elias is kiemelte, a csokoládé nem helyettesíti a kiegyensúlyozott étrendet, de kisebb mennyiség elfogyasztása még támogathatja is a teljesítményünket. És, noha egy korábbi cikkünkben írtunk róla, hogy vizsgaidőszakban a magas cukorfogyasztás nem segít a jobb eredmények elérésében, úgy tűnik, hogy nem is a cukor, hanem a csokoládéban található, fent említett anyagok lehetnek a kulcs a teljesítmény növelésében.

Persze ezek az eredmények szinte több kérdést vetnek fel, mint amennyi választ szolgáltatnak. A jó hír, hogy ez azt is jelenti, sok csokoládé-alapú kutatást terveznek a jövőben: Elias meglebegtette annak a lehetőségét, hogy a nagy mennyiségű csokoládé fogyasztásának hatásait vizsgáló-, illetve a csokoládé kakaótartamának fontosságát vizsgáló kutatást is szívesen végezne.

Ezekben a kutatásokban szívesen lennénk kísérleti alanyok!

Via: The Washington Post

Foto: itt, itt és itt