Munka vagy magánélet? – A mérleg, amit igazán érdemes egyensúlyban tartani

Szerző: | 2018. 08. 28. | Munka&Motiváció | Olvasási idő: 10 perc

Nap mint nap szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy korlátozott idő áll rendelkezésünkre arra, hogy a munkahelyi feladatoknak és az otthoni, magánéleti kötelezettségeknek (házimunka, bevásárlás, gyermeknevelés, ügyintézés stb.) is eleget tegyünk. Így gyakran mindent azonnal, párhuzamosan szeretnénk elvégezni, persze minél gyorsabban. Sok esetben a szervezeti kultúra, amiben dolgozunk is ezt a munkamódot követeli meg. Emellett pedig teljesen természetesen megjelenik az igény arra, hogy élvezzük egy kicsit az életet, minőségi időt töltsünk a családunkkal, szabadidős tevékenységeket végezzünk, foglalkozhassunk önmagunkkal, saját igényeinkkel.

A kötelezettségek sűrűjében a work-life balance, azaz a munka és a magánélet egyensúlya gyakran felborul. Arra keressük most a választ, hogy milyen következményekkel járhat az életünkben ez az eltolódás, és mit tehetünk azért, hogy megteremtsük az egyensúly vágyott állapotát önmagunk számára.

A munka-magánélet egyensúlyának meghatározása

Az élet nem statikus állapot, állandó változásban van, és folyamatosan igényli az egyensúlyi állapot megteremtését, hiszen a változás magában hordozza a létrehozott egyensúlyból való kibillenést is.

A kutatók úgy határozzák meg a munka és magánélet közti egyensúlyt, mint az élet három alapvető területén – munka, család, magánszféra – megjelenő igények kielégítését.

Az egyensúly azonban nem jelenti feltétlenül e három területre szánt idő egyenlő eloszlását, hiszen a balansz szubjektív jelenség, egyénenként eltérő, hogy kinek milyen típusú tevékenységből mennyire van szüksége az egyensúly megteremtéséhez és a szubjektív jóllét eléréséhez. Míg egyesek az „azért dolgozunk, hogy megéljünk” filozófiáját követik, és a munkára eszközként tekintenek céljaik eléréséhez, addig másoknak meggyőződése „a munkáért élni”, és az életük középpontjában a hivatásukat helyezik.

Kötelezettségek „az élet három alapvető területén”

Az időnként leheletnyi, máskor jelentős egyéni különbségek ellenére általánosságban elmondható, hogy a munka és magánélet közti egyensúly kérdése mindennapi beszélgetéseink gyakori témája: sokan panaszkodunk arról, hogy nincs belőle elég az életünkben.

Gyakran érezzük úgy, hogy nem kapunk elegendő időt vagy támogatást a munkahelyi, illetve magánéleti kötelezettségeink teljesítéséhez. A munkahelyen elvárják, hogy minél több időt fordítsunk a munkánkra, ugyanakkor a család is megköveteli, hogy elvégezzük otthoni feladatainkat.

A családi életben megjelenő elvárások – úgymint a szerepelvárások, a házastársak számára nyújtott támogatás, a gyermeknevelés, idős, esetleg beteg családtagjaink gondozása – szintén hatással vannak a kényes egyensúlyra.

A pihenés, mint feladat

A fentieken túl teljesen természetesen jelenik meg az igényünk arra, hogy az életet élvezzük is: minőségi időt töltsünk a családunkkal, szabadidős tevékenységeket végezzünk, foglalkozhassunk önmagunkkal, saját céljainkkal. Azonban sokszor ezek is mindössze kipipálandó tételekké válnak a listánkon, és a rögzült mintáink alapján feladatokkal és elvárásokkal töltjük meg az áldásként felszabaduló időnket is.

A szabadságot gyakran kénytelenek vagyunk olyan kötelezettségek teljesítésre fordítani, melyek a munka mellett már nem fértek bele az időnkbe. Ha pedig elmegyünk „pihenni”, abba a pár napba szeretnénk belesűríteni minden, az év során kimaradt élményt, programot, látnivalót.

Nem hagyunk időt magunknak a pihenésre, arra, hogy elménk és szervezetünk egy lassabb, pihenő üzemmódba kapcsoljon. A folyamatos feladatok, teljesítendő kötelezettségek közötti zsonglőrködés nagy feszültséget okozhat bennünk, úgy érezzük, hogy soha sincs vége ennek a megállíthatatlan körforgásnak. Ehhez az állandó nyomáshoz testünk is alkalmazkodik: a stresszhormonok szintje megemelkedik, hiszen készülünk „a harcra”. A harcot azonban legtöbb esetben nem mással, mint önmagunkkal és a saját időnkkel vesszük fel.

Az egyensúlyvesztés következményei

A feladatokkal, kötelezettségekkel való állandó versenyfutás fárasztó, és stresszes feladat, aminek személyes, munkahelyi és családi következményei is lehetnek. Az élet minden területén, többek között a munkában is, alacsonyabb produktivitást eredményez, betegségek kialakulásához vezethet (mint például alvászavar, szerfüggőség, szív- és érrendszeri problémák, étkezési zavarok, szorongás, depresszió stb.), ami a munkahelyről való hosszabb-rövidebb távollétet eredményezhet. Azok, akiknek komoly nehézséget okoz fenntartani a munka és a magánélet egyensúlyát, sokkal elégedetlenebbek a családi életükkel és a családban betöltött szerepük ellátására sem tudnak akkora energiát és lelkesedést fordítani. A munka és magánélet közti egyensúly, ha sikerül megtalálni és fenntartani, nagy hatást gyakorol általános jóllétünkre és az élettel való elégedettségünkre.

5 tipp: Hogyan tudjuk saját magunk számára megteremteni a munka és magánélet egyensúlyát?

Az egyensúly kialakításáért és fenntartásáért nap mint nap tennünk kell. Ez a folyamat tudatosságot, figyelmet és önfegyelmet igényel, de megéri belevágni, ha elkezdtük, akkor pedig folytatni!

1. Tanulj meg nemet mondani!

Sokak számára nehéz nemet mondani felettesük plusz kéréseire, vagy arra, hogy állandóan elérhetők legyenek a munkahely számára. Idővel ez oda vezethet, hogy a szakmai elvárásokon túl minden aprósággal hozzánk fordulnak, hiszen tudják, hogy úgyis elvállaljuk, holott valójában ez már nagyon is megterhelő lehet számunkra. Érdemes kipróbálni a NEM hatalmát. Valószínűleg először meg fognak lepődni a plusz kérésekkel hozzánk fordulók, hiszen nem ehhez szoktak hozzá, azonban hosszú távon nagy könnyebbség lehet számunkra, hogy megtanultunk nemet mondani.

Nemleges válaszunkat asszertív módon tálalva megmutathatjuk környezetünknek, hogy hol vannak a határaink és azt is, hogy ezt hogyan tartsák tiszteletben. Első lépésként azonban magunknak kell megtanulnunk felismerni saját tűrőképességünk korlátait. Ha hajlamos vagy arra, hogy minden megfontolás nélkül igent mondj a főnök extra kéréseire, ne válaszolj azonnal a kérdésre. Ehelyett érdemes megbeszélni, hogy amint világosan át tudtad gondolni, belefér-e az idődbe a plusz feladat, válaszolsz majd rá. Ha ezután is igent mondanál, rendben. Azonban, ha úgy érzed, nem tudod vállalni a kérést, mondj nemet és tarts magad ehhez.

2. Okosabban dolgozz, ne keményebben!

Egyre elterjedtebb nézőpont, hogy az alvással töltött órákat elpocsékoljuk, többet kellene dolgozni és kevesebbet aludni, azaz arra kellene edzeni az elmét és a testet, hogy kevesebb alvással is bírja. A „dolgozz többet, aludj kevesebbet” típusú emberek hajlamosak túlságosan és egyenlőtlenül a munkára összpontosítani. Ez a tendencia azonban sok hátulütővel járhat.

Ha nem tudjuk megfelelően kipihenni magunkat, csökken a koncentrációs- és teljesítőképességünk, több hibát vétünk, egy-egy feladat kivitelezése sokkal több időt vesz igénybe. A fáradtságból fakadóan gyakoribbá válnak a kisebb-nagyobb balesetek, jóval türelmetlenebbek vagyunk, és az ébren töltött órák minőségére is negatívan hat.

Sem a munkánkat, sem az életünket nem tudjuk igazán élvezni kialvatlanul. Ezzel szemben a „dolgozz okosabban, ne keményebben” egy jóval egészségesebb felfogás. De mit is jelent ez? Tulajdonképpen egy fontossági sorrend felállítását az életünkben a legfontosabb feladatoktól a kevésbé fontosakig. Ez egyrészt segít abban, hogy átértékelhessük az egyes kötelességek fontosságát, másrészt koncentráltabban tudjuk végezni a feladatainkat, és időről időre beiktathatunk egy kis extra pihenést is.

3. Hagyd a munkát a munkahelyen!

Nagyon nehéz egy húzós nap után az irodából kilépve hátrahagyni a munkát – gyakran még a vacsora, vagy egy-egy esti program során is az irodában ülünk gondolatban, Excel táblázatokat gyártunk, vagy az ügyfeleinkkel tárgyalunk. Az elengedést segítheti a tudatos jelenlét. A munkahelyről való távozás előtt érdemes jegyzetet írni magunknak a másnapi legfontosabb feladatokról, vagy azokról a dolgokról, amelyek a fejünkben vannak. Aztán csukjuk be a füzetet, vagy a fájlt, és kapcsoljuk ki a számítógépet. Segíthet az is, ha tudatosítjuk magunkban, hogy elhagytuk az irodát, és hazafelé menet elképzeljük, mit csinálnánk legszívesebben most, hogy elérkezett a munkanap vége.

4. Felejtsd el a perfekcionizmust!

Bár nem könnyű betartani, de saját, jól felfogott érdekünk, hogy tartsuk magunkat e felszólításhoz! Veled is gyakran előfordul, hogy amint elhagyod a munkahelyed, azonnal rájössz, hogy elfelejtettél megcsinálni valamit, amit meg kellett volna, így sarkon fordulsz és visszamész elintézni? Egyesek nagyon nehezen engednek el dolgokat, így feladataikat és kötelezettségeiket is. Amikor túlterheltek vagyunk, bizony el kell mondanunk magunknak, hogy amit tettünk, lehet, hogy nem tökéletes, de elég jó. Ne vegyél a nyakadba plusz nyomást és ne legyél magaddal túl szigorú!

5. Állítsd fel a saját szabályaidat!

Bár a munka és magánélet közötti számunkra optimális egyensúlyt magunknak kell megtalálnunk, valószínűleg mások segítségére is szükségünk lesz ennek kialakításához. Mindehhez pedig figyelmen kívül kell hagynunk mások valós vagy vélt elvárásait és azt, hogy mit is „kellene” tennünk. A legfontosabb belső iránytű saját egyensúlyi helyzetünk kialakításához az intuíciónk, azaz a belső bizonyosság arról, hogy mi jó nekünk, és mi az, ami nem.

Forrás:
Lockwood , N. R., (2003) Work/Life Balance Challenges and Solutions. SHRM Research Quarterly
Delecta, P., (2011) Review Article. Work Life Balance. International Journal of Current Research 3(4), 186-189.o.
The Guardian

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This