„Nem csak a személyes találkozások hiánya nagyon fájó” – Milyen hatással van a diákokra az elmaradt tanév?

„Reggeltől estig ülök a gép előtt, csinálom a feladatokat, de nem tanulom meg, általában nem is értem. Szenvedek, fáradt vagyok, pazarlom az időmet és az eszemet.” – írja a távoktatásról a Hintalovon Alapítvány egyik diák munkatársa . Hogyan érinti a tanulókat, hogy megszakadt a hagyományos tanítás? Miképp boldogulnak az online oktatással? Mit lehet kezdeni a kimaradt élményekkel, hiányokkal? Mi adhat számukra támpontot, hogy elfogadják a jelenlegi helyzetet? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Könyves Krisztina pszichológussal, a Hintalovon Alapítvány szakmai munkatársával.

Hogyan hat a diákokra, hogy zárva vannak az iskolák?

A gyerekek nemcsak azért járnak iskolába, hogy tanuljanak: egy nagyon fontos szocializációs közeget is jelent nekik. Hiszen ott vannak a barátaik, az osztálytársaik, a számukra olyan sokat jelentő kortárs csoport legnagyobb része, amelytől most el vannak vágva.

Nem ölelhetik meg egymást, a megszokott üdvözlő kézfogásra sincs most lehetőség. Nemcsak a személyes találkozások hiánya nagyon fájó, hanem mindaz, amit még ezzel együtt nélkülözniük kell a gyerekeknek: a közelség számtalan megszokott eleme, amelyek hozzájárulnak a hétköznapok kiegyensúlyozottságához.

Lehet sejteni, hogy ennek a fajta hiánynak milyen hosszabb távú hatásai lehetnek?

Valójában nem voltunk még ilyen helyzetben, ezért egészen pontosan nem tudhatjuk. Az biztos, hogy a kamaszok számára talán még nehezebb lehet, mert ebben az életkorban élik meg rendszerint az első szerelmeket, és ebben a kötelező távolságtartás és az érintések hiánya nagy terhet jelenthet. Emellett ez pont az az életkor, amikor a szülőkkel kevesebb időt töltenének, fontosabb a kortársakkal megélt sok közös élmény, amelyekre most szintén nincs lehetőség. Közben pedig még meg is kell tanulniuk folyamatosan úgy együtt lenni a családdal, hogy az ne váljon állandó konfliktusforrássá.

Nehéz lehet egyensúlyozni most kamaszként a hiányok és az elvárások között.

Annál is inkább, mert közben olyan meghatározó élmények maradnak ki például a végzős középiskolások életéből, mint a ballagás vagy az érettségi bankett. Nagyon sok helyen ezeket valamilyen online formában igyekeznek megtartani, de nyilvánvalóan ez közel sem ugyanaz.

Hogyan lehet elfogadni, hogy ennyi lemondás van most az életükben?

Ez is egyfajta gyászfolyamat.

Ki kell mondani, hogy ez nagyon rossz, fájdalmat okoz, és ha a gyermekünk dühöt érez emiatt, az teljesen normális. Joga van a csalódottság, a harag és a hiányok okozta fájdalom megéléséhez. Ráadásul egy teljesen új helyzetben vannak, ezt ne felejtsük el! Ne akarjuk kényszeresen felvidítani azt, aki emiatt rosszul érzi magát, a veszteséget érdemes hagyni megélni.

Persze emellett keressünk olyan lehetőségeket, amik hozhatnak jó érzéseket, ilyen lehet a közös társas játék például, ami legalább arra az időre kicsit ki tud kapcsolni. Igyekezzünk odafigyelni ebben is a gyermekünk szükségleteire, próbáljunk ráhangolódni, hogy neki mi jelenthet erőforrást, vagyis ő miből meríthet, töltekezhet.

Mivel segíthet a legjobban a szülő, aki szintén több fronton nyomás alatt lehet most?

Együttérzéssel és figyelemmel. Fontos kimondani, hogy a mostani helyzet sem a szülőnek, sem a diákoknak nem könnyű. Sőt, a tanárok is számtalan kihívással küzdenek – gondoljunk csak arra, hogy hirtelen muszáj volt az online térbe áttenni a tanítást azoknak is, akik korábban esetleg egyáltalán nem használtak digitális eszközöket. A szülő pedig home office-ban dolgozik, miközben a tanulás színhelye is az otthonunk lett. Ezen kívül teljes bizonytalanságban vagyunk mindannyian, mert nem tudható, meddig és milyen intenzitással lesz jelen a vírus az életünkben, tehát nagy sok mindennel küzdünk most. Így az együttérzés mindenki felé nagyon fontos – önmagunk felé is. Sok teher hárul ránk, biztosan lesz néhány dolog, amivel nem boldogulunk – ilyenkor se hibáztassuk magunkat, mert nekünk is megterhelő ez a helyzet. Mégis úgy gondolom, sokat számíthat, ha a szülő érdemben jelen van a gyereke életében, és ha kérdéseket kap, tud rájuk felelni. Most is, mint bármikor, hasznos, ha partnerként kezeljük gyermekünket, a korának és érdeklődésének megfelelően vonjuk bele akár a vírushelyzetről való párbeszédbe.

Van olyan személyiségtípus, akinek különösen nehéz megélni, hogy megszakadt a tanév és egészen más térben zajlik most az oktatás?

Azoknak, akik extravertáltabbak, társaságban érzik jól magukat és egyébként is sok programjuk van, kimondottan büntetés az, hogy most otthon kell maradni, és még az iskolába sem lehet elmenni. Viszont aki inkább introvertált, szeret kicsit megbújni, otthon lenni, neki valószínűleg valamennyivel könnyebb átvészelni ezt a helyzetet. Ez persze nemcsak a diákokra igaz.  Ha pedig egy másfajta felosztásban gondolkodunk, akkor három réteg van szerintem most fokozottan nehéz helyzetben: az érettségizők, a mélyszegénységben élők és a kisiskolások.

Kimondottan az első osztályosokra hárul több teher?

Igen, ők ugyanis éppen csak elkezdték megszokni az új közeget és az új elvárásokat, máris egy hatalmas váltásra kényszerültek. Ráadásul az első tanulásban tett lépéseiket nem hozzáértő pedagógus segíti, hanem a szülő, aki ehhez nem rendelkezik szükséges végzettséggel, ráadásul a saját munkája mellett kell helytállnia ezen a területen.

Az érettségizők abban sem lehettek biztosak egy ideig, hogy megtartják a vizsgákat.

Ez a fajta bizonytalanság akár még a teljesítményre is hatással lehet, hiszen a felkészülés során nem tudhatták biztosan, hogy egyáltalán van-e mire felkészülniük. Az érettségi pedig legtöbbünk számára az élet egyik legnagyobb megmérettetése, még azoknak is, akik később egyetemre mennek. Ez ugyanis egy olyan átfogó, sokrétű tudást igénylő vizsga, ami sarokpontja a tanulmányainknak, az ezzel kapcsolatos bizonytalanság fokozottan hathat ránk. Ráadásul utána sem lehetett beülni a megszokott csapattal, barátokkal egy kávézóba, hogy megbeszéljük, kinek hogyan sikerült, sőt, a folyosón is távolságot kellett tartani a diákoknak, tehát az a megtartó közeg is hiányzott most, amit a társak jelenléte adni szokott.

A mélyszegénységben élők nehézségeiről nem beszéltünk még, náluk a digitális eszközök hiánya is problémát jelenthet.

A tanulásban ez most mindenképp eleve hátrány. De számukra több alapvető feltétel is csak az iskolában adott: a fűtött helységek vagy az étel. Emellett sajnos vannak olyanok is, akik számára az iskola jelenti az elsődleges biztonságos közeget.

Az otthoni bántalmazás vagy abúzus ebben az időszakban még nagyobb veszélyt jelent, most pedig még azt az időt sem töltheti távol a bántalmazott gyermek, amit eddig az iskolai tanítás lehetővé tett. Rendkívül fájdalmas helyzetek vannak, és nem ritkán az iskola jelent egy olyan biztonságot adó közeget ezeknek a gyermekeknek, ahol nem kell állandó félelemben élniük.

A gyermekeknek most talán még fontosabb, hogy milyen az otthoni közeg, amelyben a mindennapokat töltik.

Az alapítványunk gyermekjogi követei maguk is diákok, akik a jelenlegi helyzetben is dolgoznak, csak kicsit másképp, mint korábban. Írtak például egy családi szerződés mintát, melyben az otthoni karantén szabályrendszerét kezdték kidolgozni. Ebben utalnak például a kopogás fontosságára, hiszen senkinek sem okoz jó érzést, ha csak úgy rányitja valaki a szobája ajtaját.

Hogyan élik meg a diákok, hogy az oktatás az online térben zajlik?

Van egy folyamatban lévő kutatásunk a Hintalovon Alapítványnál ezzel kapcsolatban, amin a Magyar Telekommal közösen dolgozunk. Éppen ezt vizsgáljuk benne, hogy vajon miképp élik meg a gyermekek a netes világ előtérbe kerülését – egészen pontosan a digitális oktatás áll a fókuszában. Adataink még nincsenek, mivel még nem zárult le a kutatás, de ez a téma bizonyára sokakat érdekelni fog. Ugyanakkor az oldalunkon több olyan írás is olvasható erről, amiket diák munkatársaink írtak. Egyértelműen sokkal nehezebben tudnak így tanulni, és a megszokott társaság is nagyon hiányzik nekik.

Azzal, hogy az oktatás színhelye a digitális tér lett, másképp érdemes a szülőnek is hozzáállni a számítógép előtt töltött időhöz?

A gyermekek most szinte egész nap a különböző digitális eszközöket használják, napközben a tanórákat követik, délután ezen írják a leckét, tehát igazoltan sokkal több időt töltenek a számítógépek előtt. Lehet, hogy eddig volt egy szabály a családban, hogy mondjuk két órát tölthet a gyermek az online térben délutánonként – ez a szabály már nyilvánvalóan nem működik, hiszen az iskolai teendők önmagukban ennél lényegesen több időt igényelnek. Közben persze az új élethelyzettel a szülőnek is egyre kevesebb kapacitása van arra, hogy a gyermeke online tevékenységét kövesse, így annak is több lehet most az esélye, hogy különböző veszélyes oldalakra tévedjenek a diákok.

Milyen veszélyekre kell gondolni?

A kortárs bántalmazás, a bullying is gyakoribb lehet. Emellett most is terjed több olyan kihívás, ami fenyegető üzenetek formájában érkezik – ezek akár az életükre is veszélyt jelenthetnek. Már maga a fenyegetettség érzése is nagyon komoly sérüléseket okozhat. Azok vannak inkább kitéve ezeknek a veszélyeknek, akik úgy érzik, nem kapnak elég figyelmet, akár a zilált családi háttér miatt, mert éppen zajlik egy viharos válás, vagy ha abuzív szülő van a családban. Ilyenkor a gyermekekben nagyon erős lehet a vágy, hogy tartozzanak valahova, ahol megértést kapnak. Ezt használhatják ki például a különböző darkos weboldalak. Itt azonban az összetartozásnak egyre keményebb feltételei lesznek, és egyre veszélyesebbé válnak a kihívások is. Ezért is olyan fontos, hogy a szülők tudjanak arról, hogy mi történik a gyermekükkel az online térben most is, és lehessen nyíltan beszélgetni otthon egymással.