Új év, új kezdet – ezekben a napokban sokan vagyunk, akik nagy lendülettel vágunk bele a “mostantól minden más lesz”-projektbe. Az év eleji nagy változásban segít, hogy tiszta lapként húzódik előttünk 2019: egy alkalom, hogy megújuljunk, és véghez vigyük mindazt, amit elhatározunk. Így vagyok ezzel én is, aki idén hasonló lendülettel, de egy kicsit más célt tűztem ki magam elé: ebben az évben nem kezdek bele semmi újba.

Az én megújulásom 2019-ben az lesz, hogy nem újulok meg. Ehelyett folytatom mindazt, amibe az elmúlt évben belekezdtem, és lehetőséget adok magamnak, hogy igazán elmélyülhessek abban, amit szeretek. Persze, az én szempontomból egy kicsit ez is újdonságnak számít, és lehet, hogy néhány ponton muszáj lesz csalnom kicsit… De kezdem az elején.

Egy év az elmélyülésre

Tavaly év elején, egy január végi esős, szürke délutánon találkoztam egy nagyon érdekes írással az interneten. A szerzője azt boncolgatta, hogy egy barátja hatására belevágott egy kihívásba, aminek a keretében kinevezte 2018-at “az elmélyülés évének”. Ez annyit tesz, hogy vállalta: abban az évben semmilyen új dologba nem fog bele, helyette arra fókuszál, hogy jobb legyen abban, amit már egyébként is csinál, illetve hogy befejezze azokat a dolgokat, amiket addig félbehagyott.

Bár az ötlet rögtön megtetszett, arra gondoltam, mivel már úgyis eltelt egy hónap az új évből, inkább a következőre halasztom ezt a nagyszabású projektet (a tiszta lap, ugye). Így hát most itt vagyok, 2019 második napján, és minden adott egy igazi jó kis elmélyülős évhez.

Hogy hogyan is kell azt csinálni? Íme, az elmélyülés újévi fogadalomlistája:

  • Idén nincs új hobbi, felszerelés, eszköz, játék vagy könyv – ezek helyett azokat kell használnod, miket már birtokolsz, illetve amibe már belefogtál.
  • Ebben az évben arra koncentrálj, hogy jobb legyél abban, amit csinálsz, ahelyett, hogy új dolgokat kezdenél megtanulni.
  • Olvasd el azokat a könyveket, amiket félbehagytál vagy el sem kezdtél, porold le a hangszereket, amiken már jó ideje nem játszottál, és fejezd be azokat a tanfolyamokat, amikre online vagy offline feliratkoztál, aztán kikoptak a hétköznapjaidból.

Így néz ki tehát egy elmélyülős év receptje. De vajon miért érdemes egyáltalán ebbe belevágni?

Te mikor fejeztél be valamit utoljára? De tényleg!

Az elmélyülős év igazi miértjét talán ebben az újévi lázban érezzük át a leginkább. Mert mi is történik ilyenkor? Mögöttünk áll egy egész év, aminek a során rengeteg lehetőség jött velünk szembe, láttunk ígéretesen hangzó tanfolyamokat, programokat, amiket mind-mind “de szuper lett volna kipróbálni/megnézni/meghallgatni”, csak éppen nem jutott rá idő, energia, vagy pénz.

Ám itt az új év, aminek minden egyes napját megtölthetjük valami izgalmas újdonsággal; talán ez lesz az év, amikor belevágunk az önvédelmi tanfolyamba, vagy a házi virágtartó-készítésbe. Ezzel csak egy gond van, mégpedig az, hogy minden új dolog, amibe befogunk, biztosan kiszorít majd valamit azok közül, amiket eddig nagy nehezen bepréseltünk a szabadidőnkbe.

Ilyenkor van aztán az, hogy ahogy a bölcs mondás tartja, az ember kapkod, mint Bernát a ménkűhöz, zsonglőrködik meglévővel, régivel és újjal, hogy aztán jól a fejére pottyanjon az összes, magasba dobált kislabda.

A miért kérdése mellett pedig a kinek érdemes belevágni is legalább ilyen izgalmas. Nekem például nagyon aktuális ez a bizonyos elmélyülés, mert az én zsonglőrködéseim, és a belőlük törvényszerűen eredő félbehagyásaim útját porlepte tárgyak egész garmadája szegélyezi. Hogy mást ne mondjak, kereken 11 éve rejtegetek a lakásomban egy félig megkötött sálat, benne a tűkkel, a végén egy szép színes fonalgombolyaggal. De azt sem véletlenül tudom, hogy egy ellipszistrénerre szuperül lehet teregetni, ha a szárítón elfogyott a hely…

Ebben elmélyülök

Ha a notórius félbehagyásban nem is ismer magára valaki, az elmélyülést már csak azért is érdemes fontolóra venni, mert nagyon jó lehetőség arra, hogy valamiben jobbak legyünk. Ez még akkor is fontos szempont lehet, ha kifejezetten vágynánk arra az újévi lendületben, hogy kipróbáljunk valami újat.

Végül is, ha a múlt év során akadt olyan dolog, amibe már sok energiát fektettünk, miért ne találhatnánk meg abban az újdonságot, hogy tovább fejlődünk benne?

Ezen az ösvényen haladtam én is, amikor végiggondoltam, milyen célokat tűzhetnék ki magam elé az én elmélyülős évemben. Az már biztos, hogy számomra 2019-nek is része lesz a nyelvtanulás: immár fél éve annak, hogy szinte minden nap eltöltök néhány feledhetetlen dolce vita pillanatot egy kis zöld bagollyal (azaz olaszul tanulok a Duolingo applikáció segítségével), és bizony olyan sikerélményeket tudhatok magam mögött, hogy már sikerült kihámoznom egy csomag sajt címkéjéről, hogy felbontás után egy héten belül el kell fogyasztani (Vagyis: el kellett volna. Sebaj, így is finom volt.). A tanulás nem csak a nyelvek terén szerepel a listámon: szeretném idén a szakmai tudásomat is bővíteni. Ha pedig mindezek mellett marad időm, vagy a kötésemet, vagy a jó öreg ellipszistréneremet porolom le, és visszacsempészem valamelyiküket a mindennapjaimba, hogy a hobbik szempontjából is meglegyen a “régiből új”.

Amiben biztosan “csalok”

Nincs igazi újévi fogadalom egy kis csalás nélkül (különben is, majd csak az első hétfőtől számít), és ez az én esetemben is igaz: elmélyülés ide vagy oda, kizárt, hogy egy egész éven át betartsam, hogy nem olvasok könyveket a már meglévőkön kívül. Ennek az egyik oka a tanulás, amit, lássuk be, könyvek nélkül elég nehéz lenne megvalósítani; a másik pedig, ami még ennél is fontosabb, hogy az új olvasmányaim nagy része olyasmi, amiből nektek tervezek cikkeket írni – erről pedig biztosan nem mondanék le. Azt hiszem, ennyi “testreszabás” még belefér egy elmélyülős évbe.

Bevallom, amikor most, 2019-ben, már “élesben” elolvastam az elmélyülés fogadalomlistáját, nem csak ez az új könyv-tilalom ijesztett meg egy kicsit, hanem az összes többi is.

Elvégre honnan is tudhatnám most, az új év első napjaiban, milyen lehetőségek jönnek majd szembe velem az év folyamán? Miközben azonban azt latolgattam, vajon miről kell majd az elmélyülés jegyében lemondanom, rájöttem, hogy egy elmélyülős év nem arról szól, hogy lemaradjunk valamiről, vagy eleve elzárkózzunk a lehetőségektől.

Mert ha nagyon szeretném azt az új könyvet, vagy akár azt az önvédelmi tanfolyamot, semmi nem tiltja meg, hogy kapjon például egy “önmagam fejlesztése” címkét, amivel igazolhatom, hogy az is az elmélyülés része. Csalásnak számít ez tulajdonképpen? Én nem érzem annak.

Az elmélyülés éve számomra inkább egy másfajta fókuszt jelent, semmint szigorúan vett szabályokat és tiltásokat. Azt a fókuszt, hogy a tengernyi inger ellenére is igyekezzek megőrizni a kitartásomat abban, amibe belevágok, és adjak neki elegendő időt és esélyt arra, hogy valóban betöltse azt a szerepet, amiért behívtam az életembe, legyen az a sport, az alkotás vagy a tanulás bármilyen formája. Ha pedig ezzel a szemmel nézzük, valószínű, hogy még ha bele is fogunk valami újba, azt már nem hagyjuk olyan könnyen félbe, ha megannyi új, izgalmasnak tűnő lehetőség kínálkozik is mellette. Egy elmélyülős év így önismereti kalandnak sem utolsó lehetőség, hiszen azt is alkalmat nyújt átgondolni, mire és hogyan mondunk igent – és hogy ennek érdekében mire és hogyan nemet.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest