Amikor olyan célért is nehéz tenni, ami korábban fontos volt – Az elvesztett motiváció nyomában

Szerző: | 2021. 08. 17. |

A mögöttünk álló nehéz és nem kevés kalandot tartogató év folyamatos változásai igénybe vették rugalmasságunkat és belső erőforrásainkat, ez pedig hatással van motivációnk szintjére is. Az őszhöz közeledve előfordulhat, hogy kisebb lendülettel és kedvvel tudunk nekilátni teendőinknek, és olyan dolgokért, célokért is nehéz erőfeszítéseket tennünk, amik korábban feltöltöttek, motiváltak minket.

A motiváció és annak hiánya

A motiváció az az inspiráció, lendület, hajtóerő, ami aktív cselekvésre sarkall bennünket a mindennapjainkban, hétköznapi teendőink, munkánk, a hobbi vagy a sporttevékenységeink során, vagyis tulajdonképpen az élet minden területén. Ez a késztetés ösztönöz arra, hogy a megjelenő szükségleteinket, igényeinket kielégítsük. Legyen szó akár alapszükségletekről (fáradtság, éhség, szomjúság), pszichológiai szükségletekről (a kapcsolódás igénye másokhoz, teljesítményszükséglet) vagy esetleg az önmegvalósítás, önmagunk tökéletesítésének szükséglete, a motiváció minden területen kulcsfontosságú.

A motivált állapot tehát tulajdonképpen egy belső késztetés arra, hogy a megjelenő tudatos vagy gyakran tudattalan szükségleteinket kielégítsük. Amikor ennek megvalósítása külső vagy belső akadályba ütközik, az frusztrációt okoz bennünk.

A belső hajtóerő elveszítése

Amikor a mindennapokban a motivációról beszélünk, voltaképpen arra a belső hajtóerőre mozgatórugóra gondolunk, aminek segítségével kedvvel vetjük bele magunkat az előttünk álló feladatba, jó érzéssel tölt el, hogy az adott tevékenységet végezhetjük, megtaláljuk az adott elfoglaltságban az örömet. Erre a belső lendületre hatást gyakorolhatnak külső hatások (motivátorok), többek között a jutalmak, az elismerés, az anyagi juttatások, illetve ezek hiánya is. Nagyobb lendülettel vethetjük bele magunkat egy tevékenységbe, amikor a külvilágból megbecsüléssel reagálnak a befektetett energiára. Azonban előfordulhat, hogy a külvilágból érkező motiváció sem tudja növelni a belső hajtóerőt.

Megélhetjük, hogy egyáltalán semmihez sincs kedvünk, de a lendület hiánya az életünk egy-egy területére is korlátozódhat: nem vagyunk motiváltak a munkánkban, nehezen vesszük rá magunkat a tanulásra vagy a sportra. Előfordulhat, hogy olyan célért is nehéz tenni, ami korábban az öröm és a feltöltődés forrása volt számunkra. A motiválatlanság megélése sokszor frusztrációt jelenthet, de hogyan indulhatunk el a belső hajtóerő visszanyeréséhez vezető úton?

Álljunk meg egy percre! – A motiválatlanság nyomában

Teljesen természetes jelenség, hogy a motiváció nem ugyanolyan mértékű a különböző életterületeinken, vagy akár azokon belül, és időnként jelentkezhet általános motiválatlanság is az életünkben. Abban az esetben, ha hasonló megélésekkel küzdünk, érdemes megállni, időt szánni magunkra és feltenni néhány tisztázó kérdést, amiket aztán meg is válaszolunk (leírni ezeket még hatékonyabb módszer lehet):

  1. Mit élek meg?
  2. Mit érzek?
  3. Mire van szükségem?

1. Megéléseink és az aktuális helyzet tisztázása

Már azzal, hogy figyelmünket magunkra irányítjuk, és együttérzően felkutatjuk saját megéléseinket és érzéseinket, csökkenthetjük a belső feszültséget. Ez segíthet jobban megérteni önmagunkat, valamint a helyzetet, amiben vagyunk, és ami hat ránk. Ha áttekintjük, hogy mi történik, mit élünk meg aktuálisan, milyen érzéseink vannak és mire van szükségünk, az segíthet rávilágítani arra, hogy vajon mi lehet a csökkent motiváción hátterében.

A munkával kapcsolatos motiválatlanság esetén például szembesülhetünk azzal, hogy mekkora terhelésnek voltunk kitéve az elmúlt időszakban, ami a mindennapokban nem is tudatosult bennünk. De előfordulhat az is, hogy a feladatvégzés módja volt megterhelő, esetleg az ellátandó feladat nem passzol hozzánk, szervezeti változások történtek, vagy a kollégákkal való viszonyokunk változott. Szembesülhetünk azzal is, hogy az elmúlt év vírushelyzetben megélt változásai, és annak bizonytalansága miként hatottak a munkavégzésünkre és a munkahelyi környezetünkre.

A „belső vizsgálat” során az is kiderülhet számunkra, hogy családi, párkapcsolati, egészségügyi vagy egészen más tényezők is szerepet játszanak a munkahelyi motiváció csökkenésében. Legyen bármelyik verzió, csak úgy tudunk a végére járni, ha megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy ránézzünk a helyzetünkre és megfigyeljük az érzéseinket.

2. Érzéseink tudatosítása

A helyzet értékítéletektől mentes feltérképezése után célszerű megélt érzéseinket megvizsgálni, egyszerűen időt szánni arra, hogy megfogalmazzuk önmagunk számára, mit érzünk. Előfordulhat, hogy félelmet, ijedtséget, szomorúságot, levertséget, dühöt, ingerültséget, fáradtságot élünk meg, vagy éppen azt, hogy nincs energiánk és nagyon nehéz felvennünk a fonalat.

Az aktuális helyzet tisztázása, megéléseink, érzéseik feltérképezése segíthet abban, hogy tudatosítsuk, mire van szükségünk a számunkra nehéz és rossz érzéseket keltő helyzet kezeléséhez. Tehát azzal, hogy tudatosítjuk az érzéseinket, valójában felmérjük a ténylegesen kielégítésre váró szükségleteinket, melyek rossz érzéseink hátterében bújnak meg.

3. Szükségleteink tudatosítása

Motivációnk a szükségleteink alakulása mentén változik. Szükségünk lehet például biztonságra, támogatása, megértésre, feltöltődése, pihenésre, kapcsolódásra vagy intimitásra. Abraham Maslow neve mindenkinek ismerősen csenghet, ő az az amerikai pszichológus, aki szükségleteink különböző szintjeit határozta meg. Az alapvető fiziológiai szükségleteink (oxigén, étel, ital), és a biztonság iránti vágyunk az életünk fenntartásához elengedhetetlenek. Erre épülnek rá az olyan pszichológiai szükségletek, mint az intimitás, a szeretettség, és a valahová tartozás igénye. A magasabb rendű motívumok, mint az önbecsülés vagy az önmegvalósítás a piramis csúcsa felé helyezkednek el.

A mindennapok szintjére úgy fordíthatjuk le ezt az elméletet, hogy amikor alapvető szükségleteink nem teljesülnek, az hatást gyakorol a motivációnk szintjére a munkavégzés, a feladatvégzés, a hobbik és egyéb tevékenységek során is. Amíg például nem érezzük magunkat biztonságban, mert tartunk attól, hogy a munkahelyünk bármelyik pillanatban megszűnhet, hogy megbetegszünk, vagy azon aggódunk, hogy egy szerettünknél jelentkezik egészségügyi probléma, addig a biztonság iránti szükségletünk erősebbé válik minden fölötte lévő szükségletnél, vagyis például kevésbé tudjuk megélni az gyengédséget, vagy nem az önmegvalósításon törjük a fejünket.

Mire figyeljünk oda, ha motiválatlanok vagyunk?

Tehát érdemes megvizsgálni, hogy a motiválatlanság hátterében milyen szükségleteink maradnak kielégítetlenül és áttekinteni, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, hogy ezeket a hiányokat betöltsük. Sok esetben már ez az önmagunk felé való odafordulás is megoldást jelenthet és növeli energiánkat, illetve a motivációs szintünket a mindennapokban.

Emellett lendületünk visszaszerzésének útjára lépve érdemes reális, elérhető és időszerű célokat kitűzni magunknak ezekben az időszakokban is, hiszen az irreális elvárások, az elérhetetlen célok tovább növelik a frusztrációt és csökkentik a motivációt. A bizonytalanság csökkentésében és az egyensúly helyrebillenésében segítséget jelenthet, ha keretezzük a mindennapjainkat és feladatainkat. A napi feladatlista rengeteget segíthet – legyen szó megbeszélésekről, határidős feladatokról, étkezésekről, vagy éppen kikapcsolódásról –, hiszen nehéz úgy motiváltnak maradni, ha nem látjuk át a teendőinket és a nap szétfolyik. Amikor tisztán látjuk magunk előtt a napi tevékenységeinket az csökkenti a belső frusztrációt és a terhelést. A mindennapi rutin kialakítása és fenntartása pedig tovább erősítheti ezt a tendenciát.

Motivációs szintünk emelésének, fenntartásának fontos eleme a másokkal való kapcsolattartás is. A családdal, barátokkal, munkatársakkal, ismerősökkel való kapcsolódás hiányában nehezebbé válhat a mindennapi feladatvégzés, és lendületünk, belső hajtóerőnk fenntartása. Ezzel sokan szembesülhettünk az elmúlt időszakban. Érdemes tehát időt és energiát szentelni kapcsolatainkra, mert a befektetett energia többszörösen térülhet meg.

Amennyiben a motiválatlanság hosszú időn keresztül fennáll, valamint tartósan negatívan befolyásolja hangulati állapotunkat, belső feszültséget, frusztrációt okoz, illetve olyan szinten befolyásolja az életünket és annak minőségét, ami zavaró számunkra vagy a környezetünkben élők számára, akkor hasznos lehet szakemberhez fordulni a problémával.

 

Forrás itt és itt:
Bernáth L., Révész Gy. (1994). A pszichológia alapjai. Tertia Kiadó, Budapest

Fotó itt.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest

Share This