„Nem akarom, hogy azt higgye, nem szeretem eléggé” – Az érzelmi zsarolás béklyójában

Szerző: | 2019. 06. 22. | Social&Smart | Olvasási idő: 12 perc

„Ne haragudj, most nem mehetek, szüksége van rám – mégsem hagyhatom egyedül, amikor ilyen nehéz időszakon megy keresztül…” „Azt mondja, túl kevés időt töltünk együtt, és hát ebben van azért igazság…” „Nem akarom, hogy azt higgye, nem szeretem eléggé.” Hány és hány esetben hallottunk már hasonló mondatokat valakitől, suta magyarázkodásként, kifogásként, amiért megint és megint nem ér rá, vagy nem teheti meg, amit szeretne? Vagy éppen mondtuk ki őket mi, amikor (már megint) háttérbe szorítottuk saját magunkat valaki más kedvéért? És vajon hányszor fordult meg a fejünkben ilyenkor, hogy talán érzelmi zsarolás áldozatai lehetünk?

Ha gyakran történik is velünk, vagy egy szerettünkkel, ismerősünkkel hasonló, valószínűleg kevésszer gondolunk bele abba, hogy érzelmi zsarolás állhat a háttérben. A legtöbben ugyanis biztosra vesszük, hogy soha nem dőlnénk be ennek a fogásnak – hiszen egy okos ember észreveszi, ha manipulálni próbálják, nem igaz? Sajnos, nem mindig.

Érzelmekkel kereskedik

„Az érzelmi zsarolás sűrű ködben virágzik igazán, amely oly vastagon terjeng körülöttünk, akár egy repülőgép körül. Ebben a ködben nem látjuk át világosan a zsaroló szándékait vagy akár a saját reakcióinkat sem” – írja Susan Forward Érzelmi zsarolás című könyvében. Az amerikai pszichoterapeuta szerint nem könnyű felismerni, ha érzelmi zsarolás béklyójába kerültünk: érzéseinkre, félelmeinkre alapozva a zsarnok olyan hálót szőhet körénk, amelyből csak nagy nehézségek árán szabadulhatunk – ha egyáltalán ráébredünk, mi történik velünk.

Ezt a felismerést ugyanis nagyon megnehezíti, hogy olykor mindannyian élünk a manipuláció eszközeivel. Ez nem jelenti azt, hogy gonosz bábmesterek vagyunk, akik mindenáron keresztülviszik az akaratukat; egyszerűen azért teszünk így, mert – ahogy Forward írja –

„bámulatos, milyen nehezen forog a nyelvünk, ha kérnünk kell valamit. (…) Jóval könnyebb jelzésekkel tudtára adni másoknak a kívánságunkat, az ő dolguk azután, hogy kitalálják, miben mesterkedünk. Valahogy így: A kutya mintha sétálni szeretne (te pedig érts a szóból, drágám).”

A manipulációnak ezek a többnyire ártalmatlan, hétköznapi formái azonban nem egyenlőek az érzelmi zsarolással. A kettő közötti határvonal valahol ott húzódik, ahol azon kapjuk magunkat, hogy a saját szándékaink és érdekeink ellenére újra és újra behódolunk valakinek, aki kifinomult módszerekkel kényszeríti ránk az akaratát – egy olyan hatalmi harcban, ahol ő lehet az egyedüli győztes.

Hiszen ő csak szeret minket

Győztes, minden értelemben, még erkölcsileg is – hiszen ő csak szeret minket, csak a javunkat akarja, csak a kapcsolatunkat igyekszik erősebbé tenni, egy újabb ballépéstől szeretne megóvni minket… Ezzel csupán az a gond, hogy olyankor is így tesz, amikor mi a legkevésbé sem kérünk ebből a túlzott törődésből. Ez persze még véletlenül sem az ő hibája: a vége úgyis az, hogy mi vagyunk a hálátlanok, akik meg sem érdemeljük ezt az óvó „szeretetet”.

„Végsőkig egyszerűsítve a dolgokat: mi vagyunk a gonoszak, megátalkodottak, míg az ő becsülete fehér, mint a frissen hullott hó. A zsarolók kiválóan értenek ahhoz, hogy – akárcsak a politikusok – dicsfénybe vonják saját cselekedeteiket, minket pedig befeketítsenek”

– írja Forward. És miközben a mi önbecsülésünk lassan annak a bizonyos békának a hátsó fele alá (és még lejjebb) süllyed, a zsarnokunk tündököl önnön igazának és felsőbbrendűségének tudatában.

Ez az, ami igazán nehézzé teszi azt, hogy ellenáljunk: az érzelmi zsaroló kifinomult eszközökkel dolgozik, és ha megpróbálunk szembeszállni vele, gondoskodik róla, hogy megbánjuk. „Ezek az eszközök kivétel nélkül mind a félelem, kötelességérzet és bűntudat hármas csoportján alapulnak, s addig fokozzák a ránk gyakorolt érzelmi nyomást, amíg megkönnyebbülten igent nem mondunk a zsaroló követelőzésére” – írja Susan Forward.

Hogyan csinálják?

A terapeuta szerint a félelem, a kötelességérzet és a bűntudat „gombjainak” megnyomására négy, jól megkülönböztethető módszer létezik – ezekkel él az érzelmi zsarolók négy típusa.

1. A büntető

Nem a leggyakrabban előforduló, de a legkönnyebben felismerhető formája az érzelmi zsarolóknak: ők azok, akik világosan kilátásba helyezik, milyen következményekre számíthatunk, ha szembeszállunk az akaratukkal „Ha elhagysz, gondom lesz rá, hogy többé ne lásd a gyerekeket!” – mondják az úgynevezett aktív büntetők. Ellentéteik, a csöndes büntetők ezzel szemben nem mondanak úgy igazán semmit: sértett hallgatásba és passzivitásba burkolóznak, ha úgy ítélik meg, büntetést érdemlünk.

2. Az önbüntető

Az érzelmi zsarolóknak ezt a típusát Forward azokhoz a gyerekekhez hasonlítja, akik ha nem kapják meg, amit akarnak, addig tartják vissza a lélegzetüket, amíg bele nem kékülnek. Az önbüntetők (akiket önsorsrontóknak is neveznek) nem riadnak vissza attól, hogy azzal fenyegetőzzenek, kárt tesznek magukban, ha nem történik minden úgy, ahogy szeretnék – és ezért a felelősség az áldozatukat terheli majd, hacsak be nem hódol az akaratuknak: „Tudod, hogy nem tudok aludni, ha nem vagy itthon… De menj csak el a barátaiddal nyugodtan… Csak nehogy túl sok altatót vegyek be éjszakára…”

3. A szenvedő

„Már azt hittem, eszedbe se jutok… Felém se nézel, tőled akár meg is halhatnék, észre se vennéd” – valahogy így hangzik a szenvedők panaszáradata. Ők azok, akik szinte soha semmit nem kérnek nyíltan, ám az állandó sértődöttség elefántcsonttornyából ostoroznak minket, amiért nem találtuk ki a gondolataikat, és nem teljesítettük a soha ki nem mondott kéréseiket.

4. A mézesmadzag-húzogató

A zsarnokok legravaszabb típusa, akit „kínzónak” is neveznek: fűt-fát ígér azért, hogy teljesítsük, amit akar, ám hiába hódolunk be, a jutalmat valahogy soha nem kapjuk meg. Mégis, mindig képes annyira vonzó kilátásokat lebegtetni előttünk, hogy újra és újra alávessük magunkat a kívánságainak.

Hogy teheti, éppen ő?

Ha a fenti négy típus valamelyikében ráismertünk a saját zsarnokunkra, biztosan érezzük, hogy a helyzetet tovább nehezíti, hogy az érzelmi zsarolást többnyire olyasvalakitől szenvedjük el, aki közel áll hozzánk: a társunktól, a szülőnktől, barátoktól, kollégáktól – olyan emberektől, akik elvileg szeretnek minket, mégsem átallanak a saját akaratuk keresztülvitele érdekében manipulálni minket. A kapcsolat közeliségéből adódóan pedig bőséges eszköztárból válogathatnak, hogy elérjék a céljukat. Mi pedig tanácstalanul kérdezhetjük magunktól: hogy lehet erre képes, ráadásul a szeretet nevében?

Forward szerint a háttérben minden esetben egyetlen dolog áll:

„Az érzelmi zsarolók lelki alkatának mégis van egy közös, jól megkülönböztethető vonása: a félelem. Félelem a veszteségtől, a változástól, a visszautasítástól, a hatalom elvesztésétől.”

A szakértő szerint ez a félelem gyökerezhet egy múltbeli sérülésben, vagy egy jelenbeli szorongásban, a jövő miatti aggódásban is, ám a végeredmény tekintetében nincs különbség: „A zsaroló szeretete megvonásával fenyeget, ha nem dolgozunk meg ezért a szeretetért.”

„Mégse képzeljük, hogy az érzelmi zsarolás fegyveréhez nyúló szeretteinknek reggelre kelve az az első gondolatuk, hogyan tehetnének tönkre minket” – figyelmeztet Forward. „A zsarolás számukra a biztonság záloga, mert így azt érezhetik, hogy urai maradtak a helyzetnek. Erre nagyon nagy  szükségük van, mert lelkük telis-tele szorongással. És jól idomított áldozataik megadják nekik ezt a lelki elégtételt.

Rombolás

„Jól idomított áldozat”-ként mindezek után úgy érezhetjük, igazi patthelyzetben vagyunk. Meglehet, a környezetünk, és talán lényünk egy része is azt sugallja, „csak menekülni ebből, bármi áron”, meggyengült önbecsüléssel, zsarnokunkhoz ezer szállal kötődve ez gyakran nem ilyen egyszerű; különösen azért, mert, ahogy Forward is hangsúlyozza, az elszakadástól való félelmünk az egyik legősibb szorongás, amit átélhetünk – és az egyik legnehezebben legyőzhető.

Miért érdemes mégis dolgoznunk azon, hogy kiutat találjunk a zsarolás béklyójából? A szakértő szerint elsősorban ezért:

„Az érzelmi zsarolás egyik legsúlyosabb következménye az, hogy egészen beszűkül tőle a világunk. Gyakran lemondunk szeretett ismerőseinkről vagy tevékenységeinkről azért, hogy boldoggá tegyük a zsarnokot. Ez különösen akkor jellemző, ha a zsarnok nagyon irányító vagy túlzottan ragaszkodó típusú. 

De minden egyes alkalommal, amikor kihagyunk egy tanórát, amire el akartunk volna menni, minden egyes alkalommal, amikor nem gyakoroljuk a hobbinkat, minden egyes alkalommal, amikor nem látogatunk meg valakit csak azért, hogy a zsarnok kedvére tegyünk, akkor feladunk valami fontosat önmagunkból, és romboljuk a belső egységünket.”

Mit tehetünk?

„(…) nem kevés tapasztalat mondatja velem, hogy az emberek semmi mástól nem irtóznak úgy, mint a változástól. Ezen mit sem segít, ha világosan felismerik helyzetük tarthatatlanságát. Egyvalamit halálos biztonsággal kijelenthetek: csak akkor leszünk képesek életünk átalakítására, ha előbb a viselkedésünkön változtatunk. A felismerés, helyzetünk megértése, a könyörgés, kérés mind kevés. Cselekednünk kell. Nekünk kell megtennünk az első lépést, hogy megkeressük a kivezető utat tarthatatlan élethelyzeteinkből”

– írja Susan Forward.

Mi legyen hát ez a bizonyos első lépés? A szakértő szerint elsősorban azokat az érzékeny pontjainkat kell elkezdenünk feltérképezni, amelyek hajlamossá tesznek arra, hogy behódoljunk a zsarolásnak. Ez lehet az elismerés iránti túlzott vágyakozásunk, a haragtól való félelmünk vagy az önbizalomhiányunk.

Tennivalónk azonban azután is akad majd, hogy elkezdtünk ezeknek az érzékeny pontoknak a megerősítésén dolgozni. Ez a tennivaló pedig nem más, mint új stratégiákat kiépíteni, a saját határaink védelme érdekében, különösen a kommunikáció frontján. Tudatosítsuk magunkban, hogy igenis mondhatunk nemet zsarnokunk kéréseire, még akkor is, ha azok apróságnak tűnnek. Szánjuk rá az időt, és lépésről lépésre vizsgáljunk meg minden döntési helyzetet, és ha úgy érezzük, sérülnének az érdekeink, ha behódolnánk, ne engedjünk. A legfontosabb mondat, amit akár újra és újra elismételhetünk magunknak: „Jogom van nemet mondani”.

A kiút önmagunkon át vezet

„Az életünk minden napján tanítjuk, mit fogadunk el és mit nem, mivel nem vagyunk hajlandók szembe menni, mit hagyunk elsikkadni. Abban a hitben is ringathatjuk magunkat, hogy a másik ember problémás viselkedését eltüntetjük, ha nem veszünk róla tudomást, vagy nem csinálunk belőle ügyet. Ám valójában azzal, ha nem mondjuk ki nyíltan, mi elfogadhatatlan számunkra, azzal azt üzenjük: „ez működött, megismételheted” – írja Susan Forward.

Az érzelmi zsarolás béklyóját megtörni nem könnyű, azonban mi lehetünk az egyetlenek, akik ezt megteszik. A kiút, ahogy sok más esetben is, itt is önmagunkon keresztül vezet: nem a helyzetünk, vagy éppen a zsarnokunk megváltoztatására kell törekednünk, hanem önmagunkon dolgoznunk, egészen addig, amíg hatékonyan szembe nem tudunk szállni a zsarolással. Ez egészen biztosan időbe telik, és kemény önismereti munkával, a kapcsolataink változásával jár majd, ám nagyon fontos, hogy ne adjuk fel. Mert, ahogy Forward fogalmaz:

„Valódi csodák következnek be, amikor végre felhagyunk azzal, hogy a másik változására várunk, és inkább a saját viselkedésünkön változtatunk.”

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This