Hírszorongásra hírdiéta – Utánajártunk, hogyan hat a hírfogyasztás a mentális egészségünkre

Sosem voltam nagy hírfogyasztó, 2020 tavaszán azonban tudatosan döntöttem úgy, hogy mellőzöm a hírek olvasását. A közösségi médiát görgetve igyekeztem a cikkek címe fölött is átsiklani a tekintetemmel. A COVID első hulláma néhány hete érte el Magyarországot, senki sem tudta, mi vár ránk, és mit kellene tennünk. Sok barátom és ismerősöm félt. Én is féltem. Nemcsak a kollektív krízis nyomasztott, magánéleti válságon is átmentem abban az időszakban. Néhány hónap volt hátra az átmeneti albérletem szerződéséből, és akkor kezdett körvonalazódni bennem, hogy nem fogok már „hazaköltözni”, hanem nagy valószínűséggel el fogok válni. A jövő homályos volt, és ijesztő – az életem több területén megjelenő bizonytalanság sok álmatlan éjszakát okozott.

Hírdiéta

Akkor még nem tudtam, hogy egyes pszichológiai kutatások arra jutottak, hogy a negatív hírek felnagyítják a személyes aggodalmakat, de éreztem, hogy a megbetegedések és halálesetek számát, a vírus terjedését, a halálokokat taglaló hírek csak fokozzák a félelmeimet, és elvonják a figyelmemet arról, ami körülvesz, ami kézzelfogható, és amire hatással vagyok. Szerencsés voltam, mert nem veszítettem el a munkám, home office-ban dolgozhattam – és minden második héten az akkor óvodás korú fiam is velem volt egész nap, mivel az intézmények bezártak. Tehát akadt bőven feladat: bevásárolni, főzni, dolgozni, játszani, kimenni a gyerekekkel sétálni a parkba, a közeli erdőbe a szomszédban lakó barátokkal.

Rájöttem, hogy az egyetlen kiutat az aggódásból az jelentheti, ha minél inkább beleengedem magam a jelen pillanatba.

Ez eleinte nagyon nehezen ment, de lassan-lassan az apró, hétköznapi tevékenységekben való elmerülés oldotta a szorongásomat. Meg kellett tanulnom lelassulni és a jelenben lenni. Most már hálás vagyok annak a nagyon nehéz időszaknak, mert úgy érzem, olyan készségre tettem szert, ami nemcsak a világjárvány idején volt hasznomra, hanem azóta is segít csökkenteni a stresszt. Bevallom, a hírolvasáshoz sem tértem vissza.

Amikor a közelmúltban felfedeztem, hogy megjelent Rolf Dobelli Ne olvass híreket! című könyve, felcsillant a szemem, hogy valaki könyvet szentel a témának. Láttam, hogy az eredeti kiadás 2019-ben jelent meg, azaz a COVID előtt. Kíváncsi lettem, milyen szempontok szerint vizsgálja a filozófus-közgazdász Dobelli a hírfogyasztás hatásait, és mit tehet hozzá a könyve ahhoz, amire a saját tapasztalataim rávezettek. Illetve, mivel elsősorban a lélektani hatások érdekeltek, úgy döntöttem, felderítem, mit mondanak a hírfogyasztás hatásairól az idevágó pszichológiai kutatások.

Médiatúladagolás

A Texas Tech University egy 2022-es kutatása azt találta, hogy az emberek 16 százalékának okoznak fizikai és mentális problémákat a hírek. Az utóbbi tíz évben a hírek sokkolóbbak, mint korábban, és több hírt is fogyasztunk – a Dobelli által közölt adat szerint átlagosan 58–96 percet naponta. Ez a szám döbbenetesen magas, főleg, ha arra gondolok, hogy milyen tevékenységek elől veszi el az időt: baráti beszélgetések, szemlélődés, relaxáció, családdal töltött minőségi idő, alvás, természetjárás, sportolás, és még sorolhatnám. Érdekes adalék, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál több időt tölt a hírekben elmerülve. Feltételezem, hogy az értelmiség más társadalmi osztályok iránti felelősségérzete, illetve a tájékozottság mint a műveltség részének tekintett érték játszhat szerepet ebben – ez utóbbiról Dobelli is említést tesz.

Egyelőre nincsenek hivatalos diagnosztikai kritériumok, tehát nem azonosítottak hírekhez köthető mentális zavart, azonban sok pszichológus tapasztalja, hogy számos kliens azért kér professzionális segítséget, mert nem tud megbirkózni a hírek okozta stresszel.

Olyan kifejezések bukkannak fel a tudományos gyakorlatban, mint „médiatúladagolás”(„media saturation overload”), „doomscrollozás” (szó szerint „pusztulás-görgetés”, angolul „doomscrolling”), „címoldalszorongás” („headline anxiety), „cím stressz szindróma”(„headline stress disorder”). Szünet nélkül ömlenek ránk az utóbbi időben a nehezen emészthető hírek pandémiáról, klímaváltozásról, terrorizmusról, háborúról – és a közösségi média, illetve az internetes hírportálok, amelyeket a vég nélküli görgetésre és a beágyazott linkek kattintgatására terveztek, nem kedvez a hírfogyasztásra szánt idő behatárolásának. A Pew Research Center egy 2020-as felméréséből kiderült, hogy az Egyesült Államokban a felnőttek több mint fele informálódik a közösségi médiából – a szenzációhajhász címek, illetve az újraposztolások pedig kiemelik a drámai és negatív híreket, és tévesen olyan benyomást kelthetnek, mintha más nem is történne.

Hírszorongás

A hírekre adott érzelmi reakciókat vizsgáló közelmúltbeli pszichológiai kutatások kimutatták, hogy minél több hírrel találkozunk, annál nagyobb veszélyben van a mentális egészségünk. Egy 2251 felnőtt bevonásával készült 2020-as, USA-beli felmérésből kiderült, hogy a pandémia idején többet aggódtak azok, akik rendszeresebben informálódtak a COVID-ról. Egy másik, 2022-ben publikált kutatás összefüggést talált a depresszió és a poszttraumás stressz-szindróma tünetei és a közösségi médiában fogyasztott, pandémiával kapcsolatos hírek mennyisége között.

Bryan McLaughlin, a Texas Tech University a hírfogyasztás és az egyéni-társadalmi egészség közötti összefüggést vizsgáló professzora egy 1100 felnőtt bevonásával készült  kutatása azt találta, hogy

sokkal több stresszt, szorongást, fizikai fájdalmat, koncentrációs és emésztési problémát tapasztaltak azok, akik a hírfogyasztás problematikusnak ítélt mennyiségéről számoltak be, mint azok, akik relatíve kevés hírrel találkoztak.

Steven Stosny pszichológus, író szerint mindenképpen kezdjünk el gyanakodni, hogy egészségtelenné vált a viszonyunk a hírolvasással, ha feszültséget érzünk a testünkben, mielőtt megnyitjuk a híreket, majd a nap folyamán állandóan visszatérünk hozzájuk gondolatban. Ha magánéleti nehézségekkel is szembe kell néznünk, mint nekem 2020-ban, akkor biztosan jobban tesszük, ha kerüljük a hírek nagy mennyiségű fogyasztását, mert ahogy Graham Davey, a University of Sussex pszichológia tanszékének professzor emeritusa mondja, a negatív hírek felnagyítják a személyes problémákat is, és nemcsak akut stresszreakciókat, de hosszú távon poszttraumás stressz-szindrómát is okozhatnak.

Miért olyan vonzók a hírek?

Felmerül a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy ennyi időt áldozunk a hírekre, ha szenvedünk tőlük? Cecille Ahrens terapeuta szerint evolúciósan arra vagyunk huzalozva, hogy monitorozzuk, ki vagyunk-e téve veszélynek, ezért a rossz hírek követése becsapós módon azt az érzetet keltheti bennünk, hogy fel vagyunk készülve a váratlan eseményekre. Azonban ez egy véget nem érő, negatív spirálba ránthat minket, mert a félelem, a szomorúság és a düh, amit a hírek okoznak, további monitorozásra sarkall bennünket, így sosem következik be a megnyugvás.

Adatokat nem találtam, amelyek alátámasztanák a sejtésemet, hogy sok esetben rejtett bűntudat ösztönzi a hírfogyasztást, de barátokkal, ismerősökkel folytatott beszélgetések és a saját megéléseim alapján az a benyomásom, sokunknak nehéz középosztálybeliként megbirkózni a tudattal, hogy jobban élünk, mint más embertársaink. „Ha tisztában vagyok más emberek szenvedésével, és gondolkodom is róla, akkor talán már tettem is valamit azért, hogy kevésbé szenvedjenek” – sokunk fejében talán ilyesmi játszódik le a társadalmi egyenlőtlenségeket érintő hírek fogyasztása kapcsán. Dobelli ezt a jelenséget az együttérzés hamis érzeteként definiálja; mint mondja, abszurd lenne a hírekre adott reakcióink alapján következtetni arra, mennyire vagyunk emberségesek, inkább a környezetünkkel folytatott interakcióink és a segítségnyújtásra irányuló tetteink számítanak.

Egy másik ok lehet a bizonytalanságból fakadó szorongás csökkentése. „A bizonytalanság nehéz pszichológiai állapot mindannyiunk számára” – mondja Markus Brauer, a Wisconsin–Madison University pszichológiaprofesszora, egy, a hírfogyasztás és a mentális egészség kapcsolatát vizsgáló kutatás vezetője.

A hírek és az információk fogyasztása elméletileg megnyugvást hozhatna, azonban a valóságban éppen az ellenkezője történik. Ugyanis ha túl sok olyan, szorongásra okot adó információval találkozunk, amelyet kénytelenek vagyunk passzívan befogadni, mert semmit sem tehetünk a megoldásért, a – Dobelli által is emlegetett – tanult tehetetlenség állapotába kerülhetünk.

A tanult tehetetlenség pszichológiai terminusa azt a jelenséget írja le, amikor a kontrollvesztettség megélése miatt állandósul a reménytelenség, a passzivitás és a depresszió.

Megtanulni otthon lenni a bizonytalanságban

A médiában jártas pszichológusok hírdiétát ajánlanak azoknak, akik stresszt élnek meg a hírek hatására. Nem javasolják azonban a teljes absztinenciát, csak a hírfogyasztás mértékének csökkentését, például 15 perces limit beállítását, mert, mint mondják, a találgatás ugyanúgy stresszes lehet, mint valamennyi negatív információ. Egy másik feldolgozási mód lehet, ha konkrét lépéseket teszünk, ezért bátorítják klienseiket proaktív részvételre azokban az ügyekben, amelyek fontosak számukra – mondjuk ha valakit aggaszt a klímaváltozás, önkénteskedhet a helyi környezetvédelmi szervezetnél.

Bryan McLaughlin, a Texas Tech University már említett professzora szerint két dolog segít, ha stresszelünk a híreken. Az egyik, ha tudatosítjuk, hogy milyen hatással vannak ránk, a másik, ha megtanulunk az itt és mostra figyelni. Így, ha követjük is a híreket, azok már nem fognak bennünket bekebelezni.

Ha a jelen pillanatra figyelünk, akkor nem aggódunk a jövőn, és nem próbáljuk meg kitalálni, hogy mi fog történni – hiszen az úgyis megjósolhatatlan. Nem fordítunk energiát arra, hogy fiktív, még be sem következett problémákra találjunk megoldást. Tervezünk, amikor szükséges, tájékozódunk a világ fontosabb történéseiről, de nem pörgetjük vég nélkül a jövővel kapcsolatos, szorongató gondolatainkat (sem a közösségi média feedeket). Azaz megtanulunk otthon lenni a bizonytalanságban.