„Amíg az én kenyeremet eszed…” – mit mond a pszichológus a szülőtartási díjról?

Az elmúlt hetekben nagy port kavart a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely rászoruló szüleik eltartására kötelezi a nagykorú gyermekeket. A javaslatot elfogadták, július 1-től lépett hatályba. Bár szokásainkhoz híven most is csak nagyon óvatosan közelítünk ehhez a – politikai felhangoktól sem mentes – témához, annak pszichológiai vetületei mellett nem tudunk, és nem is szeretnénk szó nélkül elmenni. Lássuk, mi történik, mit érdemes tudni a szülőtartási díj bevezetéséről, annak előzményeiről, különös tekintettel annak lelkünket érintő részleteire.

Természetesnek vesszük, hogy akiben van jó érzés, nem hagyja magára idős szüleit, mindent megtesz az életminőségük javításáért. A szülők egy része kifejezetten úgy gondolja, a gyermekvállalás a záloga annak, hogy idős korában ne szoruljon majd idegenek segítségére. De mennyire törvényszerű ez? Elég jó befektetés egy gyerek? Egyáltalán annak lehet tekinteni?

Böszörményi-Nagy Iván, a családterápia egyik jeles alakja szerint a családi kapcsolatokban jelen van egy ösztönös késztetés az egyensúly és a kölcsönösség generációkon átívelő fenntartására. A gyermekként kapott gondoskodáshoz való jogunk fokozatosan átalakul egyfajta kötelezettséggé, hogy mindezt viszonozzuk a szüleink felé, különösen akkor, amikor erre már ők is rászorulnak.

Vannak azonban olyan családok, ahol az egyensúly sérül. A gyermek, ha úgy érzi, nem kapott elég, vagy megfelelő gondoskodást, felnőttként nem tekinti kötelességének, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa szüleinek. Elhanyagolt, bántalmazott gyermekek esetében különösen kérdéses, mennyire várható el a későbbiekben, hogy idős szüleiket támogassák.

Változnak a szerepek és az érzelmek

A társadalom évszázadok óta egy természetes rendszer alapján működik: a szülők gondoskodnak a gyermekeikről, akik felnőttként átveszik ezt a gondoskodó szerepet.

Ez a szerepcsere rendkívül színes érzelmi változásokat okozhat mind a szülőkben, mind a gyermekekben: néhányan a kapcsolat megerősödéséről számolnak be, néhányan hatalmas stresszként élik meg szüleik ellátását.

Mindehhez még hozzátartozik, hogy a családok szerkezete és működése hatalmas átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A termelés, a pénzkereső tevékenység például ma már nagyrészt a családon kívül, a munkahelyeken zajlik. A család átalakuló funkciói az időskorúak gondozásának területén is alkalmazkodnak a társadalmi változásokhoz: az anyagiak tekintetében segít a társadalombiztosítás, a nyugdíj, az egészségügyi ellátásban pedig a kórházak, szociális otthonok, esetleg a házi betegápolás lehetősége.

Hol van itt a gond?

Egyrészt ahhoz, hogy a törvénymódosítás valóban igazságos ítéleteket vonhasson maga után az esetleges követelések kezelésekor, minden esetben jogilag pontosan körbehatárolható családi viszonyokra lenne szükség. De – bár a jogalkotótól nem várható el, hogy bonyolult érzelmi viszonyok, és lelki síkon zajló történések mentén hozzon szabályokat – azt valószínűleg sokan saját tapasztalatból tudják, hogy a családi viszonyok nehezen erőltethetők bele jogi kategóriákba.

A törvény bevezetésével kapcsolatos félelmek és kérdések között felmerül például, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket néhány hónapig nevelt egy mostohaszülő, vagy egyáltalán nem nevelt egy vér szerinti szülő, aki majd nagykorúvá válásuk után megpróbál tőlük szülőtartást követelni? A félelmeket és az azzal kapcsolatos negatív felhangokat tovább erősíti, hogy a jelenlegi fiatal vagy középkorú generációra már most óriási terhek nehezednének.

A társadalombiztosítási járulék fizetése, saját gyerekeik felnevelése mellett immár ők felelnének a szülők eltartásának költségéért is. Ezáltal végképp elvész minden esélyük arra, hogy ők maguk félretehessenek saját nyugdíjas éveikre. Az ő eltartásuk gyermekeik gondja lesz, akik ráadásul – szüleik segítése mellett – nagyszüleik esetében is törhetik a fejüket valami megoldáson, hiszen ha a szüleik támogatása szorulnak, valószínűsíthető, hogy a nagyszülők segítése is az unokákra vár.

Mi történik most? Mit lehet tudni erről a törvényről?

A 2011-ben kiadott Alaptörvény már tartalmazott egy, a szülőtartásra vonatkozó mondatot, amelynek értelmében”a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.” Ez azonban nem részletezte, pontosan mivel is jár a „tartási kötelezettség„.

A legfontosabb különbség talán az, hogy a mostani módosítás már jogi lépéseket is lehetővé tesz. A rászoruló szülőről gondoskodó szomszéd, rokon, vagy idősek otthona a jövőben pert indíthat, ha úgy ítéli meg, joga van a gyermekek részéről anyagi hozzájárulást, vagy térítést kérni a segítségéért. A nagykorú gyermek így már jogilag is kötelezhető a szülő pénzbeli támogatására.

Megkérdezett szakértőnk az aggodalmakat jogosnak tartja, ugyanakkor a felvetés véleménye szerint nem teljesen kapcsolható magához a módosításhoz: azt, hogy a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani a Családjogi Törvény egy korábbi, már nem hatályos passzusa eddig is rögzítette, míg a tartási kötelezettek, és a tartási kötelezettségeknek a körét a Polgári Törvénykönyv most leköszönő szakasza szabályozta. Ennek értelmében „tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben”.

Ezeket a rendelkezéseket pontosította a most életbe lépett módosítás, (4. § A Ptk. 4:196. § (2) bekezdése) melynek értelmében „tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben”.

A jogalkotó eddig és ezután sem engedte meg akárkinek, hogy követeléseket támasszon a tartásra köteles gyermekkel szemben. A mostani és a már a korábban hatályos szabályozásban használt kulcskifejezések is biztosították, hogy csak indokolt esetben, és ténybeli állításokra alapozva indíthasson keresetet egy rászoruló szülő – mutat rá szakértőnk, Dr. Simó Ferenc Zoltán jogász-pszichológus.

Mi várható a jövőben?

A kérdést, hogy mi is várható a szabályozás tekintetében, igen nehéz megválaszolni. A „rászorultság” – bár a gyakorlatban már önmagában a bizonyítása nehézkes – megalapoz egyfajta jogi védelmet.

Azt mindenesetre fontos szem előtt tartani, hogy – legyen szó tartásra szoruló gyermekről, vagy szülőről, ha érzelmekre alapoznánk a jogi kategóriákat, még ennyire sem lenne egyértelmű és „világos” a szabályozás

– teszi hozzá a szakértő.

Valószínűleg nagyon sok olyan eset kerül majd bíróság elé, ahol igen nehéz lesz igazságos ítéletet hozni. Az idős szülőknek – tulajdonképpen gyermekük helyett – segítséget nyújtó rokonok, szomszédok igényeinek, szerepének tisztázása csak az érem egyik oldala. A másik oldalon azonban ott van annak a tehernek a mérlegelése, amelyet egy esetleges kárigény megítélése okozhat a felnőtt gyermeknek, és családjának. Ha a gyermek anyagi helyzetéről részletesen lehet is tájékozódni, a megannyi érzelmi szállal átszőtt családi életről, múltról és jövőről ítéletet hozni egy bölcs és tapasztalt bírónak is nehéz feladat lesz.

Fotó forrás: itt, itt és itt