„Amíg az én kenyeremet eszed…” – mit mond a pszichológus a szülőtartási díjról?

Szerző: | 2016. 07. 25. |

Az elmúlt hetekben nagy port kavart a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely rászoruló szüleik eltartására kötelezi a nagykorú gyermekeket. A javaslatot elfogadták, július 1-től lépett hatályba. Bár szokásainkhoz híven most is csak nagyon óvatosan közelítünk ehhez a – politikai felhangoktól sem mentes – témához, annak pszichológiai vetületei mellett nem tudunk, és nem is szeretnénk szó nélkül elmenni. Lássuk, mi történik, mit érdemes tudni a szülőtartási díj bevezetéséről, annak előzményeiről, különös tekintettel annak lelkünket érintő részleteire.

photo-1459267809427-0b40207b2cb5

Természetesnek vesszük, hogy akiben van jó érzés, nem hagyja magára idős szüleit, mindent megtesz az életminőségük javításáért. A szülők egy része kifejezetten úgy gondolja, a gyermekvállalás a záloga annak, hogy idős korában ne szoruljon majd idegenek segítségére. De mennyire törvényszerű ez? Elég jó befektetés egy gyerek? Egyáltalán annak lehet tekinteni?

Böszörményi-Nagy Iván, a családterápia egyik jeles alakja szerint a családi kapcsolatokban jelen van egy ösztönös késztetés az egyensúly és a kölcsönösség generációkon átívelő fenntartására. A gyermekként kapott gondoskodáshoz való jogunk fokozatosan átalakul egyfajta kötelezettséggé, hogy mindezt viszonozzuk a szüleink felé, különösen akkor, amikor erre már ők is rászorulnak.

Vannak azonban olyan családok, ahol az egyensúly sérül. A gyermek, ha úgy érzi, nem kapott elég, vagy megfelelő gondoskodást, felnőttként nem tekinti kötelességének, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa szüleinek. Elhanyagolt, bántalmazott gyermekek esetében különösen kérdéses, mennyire várható el a későbbiekben, hogy idős szüleiket támogassák.

Változnak a szerepek és az érzelmek

A társadalom évszázadok óta egy természetes rendszer alapján működik: a szülők gondoskodnak a gyermekeikről, akik felnőttként átveszik ezt a gondoskodó szerepet.

Ez a szerepcsere rendkívül színes érzelmi változásokat okozhat mind a szülőkben, mind a gyermekekben: néhányan a kapcsolat megerősödéséről számolnak be, néhányan hatalmas stresszként élik meg szüleik ellátását.

Mindehhez még hozzátartozik, hogy a családok szerkezete és működése hatalmas átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A termelés, a pénzkereső tevékenység például ma már nagyrészt a családon kívül, a munkahelyeken zajlik. A család átalakuló funkciói az időskorúak gondozásának területén is alkalmazkodnak a társadalmi változásokhoz: az anyagiak tekintetében segít a társadalombiztosítás, a nyugdíj, az egészségügyi ellátásban pedig a kórházak, szociális otthonok, esetleg a házi betegápolás lehetősége.

demencia

Hol van itt a gond?

Egyrészt ahhoz, hogy a törvénymódosítás valóban igazságos ítéleteket vonhasson maga után az esetleges követelések kezelésekor, minden esetben jogilag pontosan körbehatárolható családi viszonyokra lenne szükség. De – bár a jogalkotótól nem várható el, hogy bonyolult érzelmi viszonyok, és lelki síkon zajló történések mentén hozzon szabályokat – azt valószínűleg sokan saját tapasztalatból tudják, hogy a családi viszonyok nehezen erőltethetők bele jogi kategóriákba.

A törvény bevezetésével kapcsolatos félelmek és kérdések között felmerül például, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket néhány hónapig nevelt egy mostohaszülő, vagy egyáltalán nem nevelt egy vér szerinti szülő, aki majd nagykorúvá válásuk után megpróbál tőlük szülőtartást követelni? A félelmeket és az azzal kapcsolatos negatív felhangokat tovább erősíti, hogy a jelenlegi fiatal vagy középkorú generációra már most óriási terhek nehezednének.

A társadalombiztosítási járulék fizetése, saját gyerekeik felnevelése mellett immár ők felelnének a szülők eltartásának költségéért is. Ezáltal végképp elvész minden esélyük arra, hogy ők maguk félretehessenek saját nyugdíjas éveikre. Az ő eltartásuk gyermekeik gondja lesz, akik ráadásul – szüleik segítése mellett – nagyszüleik esetében is törhetik a fejüket valami megoldáson, hiszen ha a szüleik támogatása szorulnak, valószínűsíthető, hogy a nagyszülők segítése is az unokákra vár.

Mi történik most? Mit lehet tudni erről a törvényről?

A 2011-ben kiadott Alaptörvény már tartalmazott egy, a szülőtartásra vonatkozó mondatot, amelynek értelmében”a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.” Ez azonban nem részletezte, pontosan mivel is jár a „tartási kötelezettség„.

A legfontosabb különbség talán az, hogy a mostani módosítás már jogi lépéseket is lehetővé tesz. A rászoruló szülőről gondoskodó szomszéd, rokon, vagy idősek otthona a jövőben pert indíthat, ha úgy ítéli meg, joga van a gyermekek részéről anyagi hozzájárulást, vagy térítést kérni a segítségéért. A nagykorú gyermek így már jogilag is kötelezhető a szülő pénzbeli támogatására.

Megkérdezett szakértőnk az aggodalmakat jogosnak tartja, ugyanakkor a felvetés véleménye szerint nem teljesen kapcsolható magához a módosításhoz: azt, hogy a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani a Családjogi Törvény egy korábbi, már nem hatályos passzusa eddig is rögzítette, míg a tartási kötelezettek, és a tartási kötelezettségeknek a körét a Polgári Törvénykönyv most leköszönő szakasza szabályozta. Ennek értelmében „tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben”.

10Q7Y8YST0

Ezeket a rendelkezéseket pontosította a most életbe lépett módosítás, (4. § A Ptk. 4:196. § (2) bekezdése) melynek értelmében „tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben”.

A jogalkotó eddig és ezután sem engedte meg akárkinek, hogy követeléseket támasszon a tartásra köteles gyermekkel szemben. A mostani és a már a korábban hatályos szabályozásban használt kulcskifejezések is biztosították, hogy csak indokolt esetben, és ténybeli állításokra alapozva indíthasson keresetet egy rászoruló szülő – mutat rá szakértőnk, Dr. Simó Ferenc Zoltán jogász-pszichológus.

Mi várható a jövőben?

A kérdést, hogy mi is várható a szabályozás tekintetében, igen nehéz megválaszolni. A „rászorultság” – bár a gyakorlatban már önmagában a bizonyítása nehézkes – megalapoz egyfajta jogi védelmet.

Azt mindenesetre fontos szem előtt tartani, hogy – legyen szó tartásra szoruló gyermekről, vagy szülőről, ha érzelmekre alapoznánk a jogi kategóriákat, még ennyire sem lenne egyértelmű és „világos” a szabályozás

teszi hozzá a szakértő.

Valószínűleg nagyon sok olyan eset kerül majd bíróság elé, ahol igen nehéz lesz igazságos ítéletet hozni. Az idős szülőknek – tulajdonképpen gyermekük helyett – segítséget nyújtó rokonok, szomszédok igényeinek, szerepének tisztázása csak az érem egyik oldala. A másik oldalon azonban ott van annak a tehernek a mérlegelése, amelyet egy esetleges kárigény megítélése okozhat a felnőtt gyermeknek, és családjának. Ha a gyermek anyagi helyzetéről részletesen lehet is tájékozódni, a megannyi érzelmi szállal átszőtt családi életről, múltról és jövőről ítéletet hozni egy bölcs és tapasztalt bírónak is nehéz feladat lesz.

Fotó forrás: itt, itt és itt



LESZEL AZ ÚTITÁRSUNK?

Saját fejlesztésű önismereti programunk keretében további exkluzív tartalmainkhoz is hozzáférhetsz. Videók, filmek, önismereti gyakorlatok szívvel-lélekkel neked. MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This