Napjainkban egyre több hódolót szereznek maguknak a különböző diéták: vannak, akik paleo, bio, vegán vagy makrobiotikus étrendet követnek, mások teljesen lemondanak a húsról, a tojásról, vagy a cukrot, a zsírt és a mesterséges anyagokat tartalmazó falatokat próbálják kiiktatni a táplálkozásukból. Ha egy diéta megszállottjává válunk, azaz a kiválasztott étrend szabja meg minden pillanatunkat, gondolkodásunkat, az önértékelésünket, sőt akár a társas kapcsolatainkat is, érdemes mélyebb okok után kutatnunk és szakember segítségét kérnünk.

Egészségmánia, amibe még az orvos is belebetegedett

Az orthorexiát, vagyis az egészségesétel-függőséget 1997-ben írta le először Steven Bratman. Az amerikai háziorvos előszeretettel adott diétás tanácsokat betegeinek, és megfigyelte, hogy később azok az étrend rabjává váltak. De nemcsak a páciensek, maga Bratman is orthorexiás lett, amiből idővel sikerült kigyógyulnia.

„Míg a két közismert étkezési zavarnál, az anorexiánál (kóros koplalás) és a bulimiánál  (falásrohamok) az étel mennyiségén, az orthorexiában szenvedőknél az étel minőségén van a hangsúly. Az érintettek bármilyen ma trendinek számított diétát követnek is (bio, paleo, vegán, makrobiotikus étrend, hús, tej-, tojás-, cukor- és adalékmentes ételek, nyers vagy zsírszegény koszt, stb.), az egészséges(nek vélt) életmód megszállottjai, amelyre nem kímélnek időt, pénzt és energiát.

Idővel ez határozza meg életük minden pillanatát, ez válik az önértékelésük alapjává is. Az ilyen személyek felsőbbrendűséget éreznek, elkülönítik magukat azoktól, akik nem követik, vagy nem értik meg az ő elveiket” – foglalja össze az egyik legmodernebb pszichés zavar jellemzőit dr. Varga Márta pszichológus, aki egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként azon dolgozik, hogyan lehetne pontosan mérni a jelenséget, ami lehet evés-, vagy valamilyen kényszeres zavar, akár fóbiás szorongás a nem egészséges ételektől. Az orthorexia jelensége nem merül ki a szuperegészséges test utáni vágyhoz kapcsolódó függőségben, különböző megrögzött evési és ételkészítési rituálék, ételszelekció és szigorú szabályok átfogó rendszere alakulhat ki az érintetteknél.

Túlzott kontroll és maximalizmus állhat a hátterében

„A Bratman által leírt, és egyfajta vallási fanatizmushoz hasonlított orthorexia – szemben más evészavarokkal, gondoljunk csak a főként nőket érintő anorexiára és a bulimiára – nőkre és férfiakra egyaránt jellemző. Fogékonyak rá azok, akik a magas iskolázottság révén több információhoz jutnak a legegészségesebb(nek tartott) vagy legtrendibb(nek tartott) étrendekről, és az étkezés terén is vágynak egyfajta különlegesség érzésére, mint például a nagyvárosi hipszterek, vagy a testépítő és fitnesz világ szereplői.

Azok is veszélyeztetettek, akik aluliskolázottak, vagyis kevés tudással rendelkeznek és az egészségipar üzenetei által könnyen befolyásolhatók. Az érintett személyekre jellemző egyfajta kényszeresség, tökéletességre való törekvés, perfekcionizmus, amit az egészséges étkezésben találnak meg. Állhat a hátterében krónikus betegség, amit a személy csak a diétával tud uralni, de olyan szorongató, kilátástalannak tűnő élethelyzet, például rossz kapcsolat vagy munkahely is, amelyben az egyén azt éli meg, hogy elveszítette a kontrollt.

Ezért az evés marad számára az egyetlen terület, ahol képes szabályozni az életét. A hedonista életmódról, az örömökről való lemondás mögött a felnőtté válástól, a haláltól való félelem, valamint társas bizalmatlanság is húzódhat a hátterében. Az orthorexia nemcsak vitamin- és tápanyaghiányt okozhat, de beszűkíti a gondolkodást, önértékelési problémákhoz és súlyos szociális izolációhoz vezethet.

Legtöbbször a beteg környezete fordul segítségért, hiszen az egyén az egészséges életmód palástja mögé rejtőzve saját maga nem ismeri fel a helyzetet. Az is gyakran előfordul, hogy az érintettek a különös evési szokásaikat vallási, politikai, etnikai vagy higiéniai magyarázatokkal fedik le.”

Túlszabályozás helyett evési káosz

A túlzásba vitt egészséges táplálkozás ellenpólusaként állíthatjuk a falászavart, amely szintén kevésbé ismert a klasszikus evészavarok, az anorexia és bulimia mellett.

„A elhízás kérdésköre Magyarországon népegészségügyi szempontból is jelentős, hiszen a magyar lakosság 60%-a túlsúlyos. Ennek ellenére kevés szó esik róla, az egészségügyi ellátásban is inkább az elhízás testi szövődményeivel foglalkoznak ahelyett, hogy a probléma valós hátterét kezeljék. Éppen emiatt fontos, hogy mindenki számára ismertté váljon ez a viszonylag gyakori jelenség, amely bizonyos esetekben patológiássá válhat” – folytatja dr. Varga Márta pszichológus.

A falászavar jellemzői a rendszeresen visszatérő falásrohamok, olyan túlevési időszakok, amelyekben a beteg az átlagosnál gyorsabban és nagyobb mennyiségű ételt fogyaszt el, és még a kellemetlen telítettség érzése sem gátolja a nagymértékű táplálékbevitelben.

„A falászavar gyakori velejárója az elszigetelődés, mivel az étkezések, vagyis a „falások” többnyire magányosan zajlanak, és azok után az egyén gyakran undort, bűntudatot érezhet, vagy depresszív gondolatok kínozzák. Más evészavaroktól eltérően itt hiányoznak a kompenzáló viselkedésformák, vagyis a falászavaros páciens nem diétázik, nem mozog, de nem is hánytatja magát a bulimiásoktól eltérően. Más evészavarokkal szemben a testtel kapcsolatos aggodalmak, a testképzavar nem dominánsak sem a falászavar, sem az orthorexia esetében.”

A fogyasztói társadalom és az egészségipar reklámjai is negatívan hatnak ránk

„A falászavar nőket és férfiakat egyaránt érinthet. Nőknél leggyakrabban fiatal felnőttkorban jelentkezik, férfiaknál inkább a középkorúakra jellemző. Számos társuló problémát hoz magával, testi (belgyógyászati problémákat) és pszichés zavarokat (szorongást, depressziót) egyaránt, és magát az elhízást, amely önmagában is számos következménnyel jár.

A kialakulásának hátterében sokszor az érzelmi szabályozás zavara áll, a saját testtel való konfliktusos kapcsolat, amely egészen a korai anya-gyermek kapcsolatig visszavezethető. Emellett a tanult összetevői is jelentősek, és gyakori a családi halmozódás” – foglalja össze dr. Varga Márta.

A pszichológus arra is rámutat, hogy a fogyasztói társadalom hedonista attitűdje is hozzájárul a zavar kialakulásához. Sokan érezhetjük úgy, hogy a fogyasztás a boldogsággal egyenértékű. Emellett az egészséggel kapcsolatos társadalmi hatások is jelentősen befolyásolnak bennünket, a különböző divatos diéták, a média, a szépség- és egészségipar nyomása szintén hozzájárulnak az evészavarok kialakulásához.

„Az evészavarok kezelésében a pszichoterápia segíthet. A tünetek mögött meghúzódó okok és tudattalan belső konfliktusok feltárása és feldolgozása segítheti a panaszok csökkentését és vezethet a tartós gyógyuláshoz.

Sok esetben már nagyon régóta fennálló tünetekkel és az ezzel járó szenvedés után jelentkeznek segítségért az érintettek. Ekkora a tünetek már úgy beépültek a mindennapokba, hogy megnehezítik és hosszabbá teszik a kezelési folyamatot. Minél korábban kérünk segítséget, annál gyorsabban következik be a pozitív változás.

Legtöbb esetben azonban maga a személy sem tekinti problémának a viselkedését. Gyakran tapasztalom a problémabelátás hiányát, de vannak esetek, amikor az információhiány miatt nem is feltételezi a beteg, hogy problémájára lenne megoldás. A motiváció hiánya esetén sokszor a környezet kezd aggódni és küldi szakemberhez az érintettet” – zárja dr. Varga Márta pszichológus. A fenti zavarok esetén érdemes célzottan evészavar kezelésében jártas szakembert felkeresni.

Minden harmadik gyermek testképzavaros? A testképzavarokról ebben és ebben a cikkünkben olvashatsz.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó forrás: itt, itt és itt

Szólj hozzá!
Kiss Henrietta

Kiss Henrietta

Eredetileg bölcsész, tanár. Most újságíró és szerkesztő. Anya. Feleség. Barát(nő). Szeret a konyhában brillírozni, a futópályán meghalni, a társasjátékban nyerni. Kacagni és jókat beszél(get)ni. No meg kérdezni másokat. Keresgélni új utakat. Feszegetni a határokat. Nemcsak másokét, a sajátjait is.
Kiss Henrietta

Pin It on Pinterest