Ebben a tomboló nyárban a hétvége beköszöntével alig várjuk, hogy kiszabaduljunk a hőség fogságából, és a hegyek vagy a vízpart felé vegyük az irányt, magunk mögött hagyva a stresszt, a fáradtságot, az elmúlt hét nehézségeit. Vajon könnyedén sikerül leráznunk magunkról ezeket a béklyókat? Vagy úgy érezzük, más az, ami visszatart, ami miatt nem érezzük magunkat szabadnak? Irodalomterapeuta szakértőnk, Gaál Szilvia júniusi írásában most ezeket a kérdéseket járta körül.

“A hűség a legkegyetlenebb béklyó” – énekli Ákos, napok óta a fülemben, amióta a béklyó és a szabadság kérdéséről gondolkodom. Dragomán György szerint a hűség döntés kérdése, “magányos sport”, amit ha “megfogadtad, megtartod”.

A hűség – béklyó, vagy tudatos választás?

Amikor szabadságról és béklyóról beszélünk, az egyik legfontosabb téma, ami eszünkbe juthat a párkapcsolatban élés és a hűség. Az írás alapján meghatározhatjuk a saját fogalmunkat a hűségről.

Gondoljuk végig, hogy mennyire és miben tudunk azonosulni vele a saját fogalmaink szerint:

“A lényeg, hogy tudd, hol a határ, és azt ne lépd át. És a határ mindenkinek máshol van, de mindenki nagyon pontosan tudja, hogy hol. Ha rosszul húzod meg, túl szűkre szabod magadnak a teret, akkor folyamatosan bűntudatod lesz, meg lelkiismeret-furdalásod. És úgy fogod érezni, hogy áldozatot hoztál, és abból hosszú távon baj lesz. Ha meg túl tág teret adsz magadnak, akkor a végén úgy jársz, mint Clinton elnök, csak te épp magadnak fogod magyarázgatni, hogy a szivar az nem ér, és különben sem oda dugtad, és amúgy is minden a létige definícióján múlik.”

Figyeljük meg a saját határainkat, ami a hűségünket övezi. Feltehetjük a kérdést, hogy jól húztuk-e meg ezeket a határokat. Azt is megvizsgálhatjuk, hogy ez egybeesik-e partnerünkével. Optimális esetben már a párkapcsolat elején, aminek ez is egy fontos alapköve, lefektettük a “szabályokat” valamilyen formában.

Lehet béklyóként szenvedni a hűségtől, vagy nézhetjük úgy is, mint Dragomán:

“Nem neki fogadtad meg, magadnak fogadtad meg. Mert neked senki más nem parancsol, hogy is parancsolhatna, egyedül te parancsolhatsz saját magadnak. Mert szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz.”

Melyik nézőpont az, ami közelebb áll hozzánk?

Ami fizikálisan gúzsba köt

A saját testünkhöz fűződő viszonyunk egy olyan alapvető kapcsolat, ami életünk minden pillanatában hatást gyakorol ránk. Szegedi Katalin Lenkája egy olyan kislány, aki egy “szép májusi éjjelen éppen teliholdkor született”. “Vajon ezért-e, vagy másért, ki tudja, de éppen olyan szép kerek lett, mint maga a telihold.” Lenkát a gyerekek általában csúfolják, ezért ő a rajzolásba menekül, amiben viszont nagyon ügyes, az összes tehetségét, a világát ebben éli meg. Aztán egyszercsak felkerekedik, hogy barátokat szerezzen. Sok csalódás után végül összebarátkozik Palkóval, aki ugyan sok mindenben az ellentéte, mégis, a hasonlóságaik miatt egymásra találnak.

Lenka meséjét olvasva végiggondolhatjuk, mennyire béklyóznak meg minket fizikai adottságaink. Lehet ez a béklyó a nem az adott kor aktuális trendjének kikiáltott testalkat, de lehet akár konkrét fizikai korlát is, mint például Halassy Olivér, a végtaghiányos, olimpiai aranyérmes vízilabdázó esetében.

Megvizsgálhatjuk, hogyan viszonyulunk ezekhez az adottságokhoz. Lehet, hogy túlságosan korlátozónak érezzük, és az is lehet, hogy elítéljük magunkat azért, mert “van, akinek sokkal rosszabb, nincs jogom szenvedni, mert az én problémám nem olyan súlyos”. Ám lehet az is, hogy mint Lenka a rajzolással, megteremtjük a saját szabadságunkat a béklyóként ránk ruházott állapotban is.

A döntés a mi kezünkben van: választhatunk, hogyan gondolkodunk saját helyzetünkről, és hogyan tudunk szabadságot teremteni a legkorlátozóbb helyzetben amit akár a külvilág, akár saját magunk mérünk magunkra.

Dönthetünk-e saját szabadságunkról?

Edith Eva Eger A döntés című könyve épp a fentiekről szól. A holokausztot túlélő pszichológus arról ír, hogyan gyógyult és hogyan szabadította fel magát lélekben is évtizedekkel azután, hogy épphogy élve elhagyta Auschwitz-ot. Sokat tanult és dolgozott magán, de ezeket a lépéseket csak ő maga tehette meg a saját szabadsága felé.

A könyv nagyon sok témát hív elő, a családi mintáktól kezdve, az ördögi körként működő párkapcsolati dinamikákon át az agresszióig, de talán a legfontosabb a személyes szabadságért való munka, ami Dr. Eger szerint ezekkel mind-mind összefügg.

Dragomán György hűségről való definíciója is eszünkbe juthat az alábbi sorokról:

„Legtöbbünk szeretne egy diktátort magának – noha lehetőleg egy jóindulatút –, hogy rá háríthassa át a felelősséget, hogy azt mondhassa: „Te vettél rá, hogy ezt tegyem. Nem az én hibám.” Csakhogy nem tehetjük meg, hogy egész életünkben valaki másnak az esernyője alatt állunk, aztán meg panaszkodunk, amiért vizesek lettünk. Az áldozatszerepet úgy lehetne jól meghatározni, hogy ilyenkor a fókuszt önmagunkon kívül tartjuk, és magunkon kívül keresünk valakit, akit hibáztathatunk az aktuális körülményeinkért, vagy akin keresztül meghatároztatjuk a céljainkat, a sorsunkat vagy azt, hogy mennyire vagyunk értékesek.”

„…azért vagyok itt, hogy az általam ismert legfontosabb igazságot osszam meg velük, azt, hogy a legnagyobb börtön a tulajdon elménkben van, de a zsebünkben már ott a kulcs: a szándék, hogy korlátlan felelősséget vállaljunk az életünkért; a hajlandóság, hogy kockázatot vállaljunk; az akarat, hogy felszabadítsuk magunkat az ítélet alól, és visszaköveteljük az ártatlanságunkat, azt, hogy el tudjuk fogadni és szeretni tudjuk magunkat azokként, akik igazából vagyunk – emberek, tökéletlenek és teljesek.”

Szabadon

E sorok mentén végiggondolhatjuk, hogy mi az a saját életünkben, ami minket gúzsba köt, mi az, amiben nem érezzük magunkat szabadnak. Megvizsgálhatjuk, hogy mennyire értünk egyet a fenti szemléletmóddal, és miben tudjuk a saját életünkre alkalmazni azt. Ha megtaláltuk a szabadságunk gátjait, azon is elgondolkodhatunk, hogy mit tudunk tenni azért, hogy átvegyük az irányítást és átalakítsuk ezeket a helyzeteket, működési módokat az életünkben.

Mindhárom műben megvizsgálhatjuk a döntés, életünk irányítása és az ezekben való tudatosság különböző aspektusait, ami a szabadság és a béklyó vonatkozásában meghatározzák a szereplők életét. Ha az életünk valamelyik területén elvesztettük a kapcsolatunkat a belső szabadságunkkal, érdemes végiggondolnunk az ő példájukon keresztül is a saját történetünket, ami erőt adhat nekünk, hogy visszataláljunk önmagunkhoz.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Gaál Szilvia

Gaál Szilvia

Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.
Gaál Szilvia

Pin It on Pinterest