Szemüveg fel, IQ bekapcsol – Tényleg okosabbak a szemüvegesek?

Állásinterjúra készülsz? Akkor az elegáns szerelés és az átlagos hétköznapok „három simítás a fésűvel pont elég” hajviseletét messze felülmúló, rendezett frizura mellett a sikerhez szinte elengedhetetlen kellék lehet a szemüveg. Még akkor is, ha általában mellőzöd, vagy inkább a kontaktlencsét hordasz; elvégre a szemüvegeseket okosabbnak hiszik, nemde? De vajon mennyire alátámasztott ez a jól ismert sztereotípia a legújabb kutatások tükrében?

Múltban ragadt lencse-mese

A Scooby Doo Vilmája, a Gyilkos Elmék Penelope Garciája, Amy, Bernadette és Leonard az Agymenőkből… A szemüveg a filmvásznon gyakorlatilag az intelligencia szimbólumává nőtte ki magát, nem is véletlenül: már rengeteg kutatás rávilágított, hogy a szemüvegeseket (főleg a vastag keretet választókat) ugyan olykor kevésbé találjuk vonzónak, de lényegesen intelligensebbnek ítéljük meg, mint a lencséket mellőző társaikat.

Ez a sztereotípia olyannyira beitta magát a köztudatba, hogy manapság a dioptria nélküli szemüvegek gyakorlatilag a sállal vagy az ékszerekkel azonos értékű kiegészítők lettek.

Sőt, már az sem meglepő, hogy a sorozatgyilkosok is mind vastag keretes szemüvegben ülnek a vádlottak padján, nem is hiába: ahogy arra egy 2008-as tanulmány is felhívja a figyelmet, a szemüveg viselése valóban intelligensebb ember benyomását kelti az esküdtekben, és gyakrabban vezet a vádlott felmentéséhez.

Ennek egyik oka egy több évszázados berögződésben keresendő, ahogy arra Neil Handley, a British Optical Association Museum at the College of Optometrists (a Brit Szemészeti Egyesület Múzeuma) kurátora is emlékeztet. A XIII. század végén feltalált szemüvegeket ugyan hosszú időn át a gyengeség jelének tekintették, azonban a XVII. században már a magasabb munkakört betöltő, tanultabb emberek viselete volt (orvosok, tanárok, bankárok), ami könnyűvé tette az asszociáció rögzülését a köztudatban az ész és a lencsék közt.

A genetika közbeszól

Ez a közkedvelt torzítás a kutatásoknak is gazdag táptalajt biztosított az elmúlt évtizedekben, és egy 2018-ban, a University of Edinburgh munkatársai által a neves Nature Communciations-ben publikált tanulmány alapján úgy tűnik, végre sikerülhet valamelyest kibogozni a kérdés köré épült Gordiuszi csomót (és divat-őrületet).

A tanulmány több, mint 300 000 (!) 16 és 102 év közötti résztvevő bevonásával készült. A kutatók a UK Biobank és a Charge and Cogent konzorcium adatait felhasználva elemeztek genetikai adatokat és kognitív teszteredményeket, és úgy találták, szignifikáns összefüggés áll fenn az általános kognitív funkciók (memória, érvelés, téri figyelem…) és több, az egészséghez kapcsolódó változó, például a látással kapcsolatos problémák között.

Hogy pontosabbak legyünk, a magasabb intelligencia 30%-kal növelte a rossz látással összefüggésbe hozott génváltozatok jelenlétének valószínűségét.

Jó hír azonban, hogy az eredmények alapján a rossz látás mellett a magas intelligencia számos előnnyel is jár: megannyi betegség, például a tüdőrák, a magas vérnyomás és a depresszió kockázata is alacsonyabb volt a magasabb kognitív funkciókkal bíró résztvevőknél.

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ezek az eredmények is egyszerű korrelációk, így nem lehet egyértelmű ok-okozatiságot levonni belőle. Ráadásul a mai napig vita tárgya, hogy pontosan mi is az intelligencia és hogyan mérhető a lehető leghatékonyabban, ami újabb kérdéseket vet fel a kutatás eredményeiből levonható következtetésekkel kapcsolatban.

Mi, szemüvegesek

Az azonban mindenképp megdöbbentő, hogy a nagy elemszámok mennyivel megbízhatóbb eredményekhez vezetnek. Ahogy azt a kutatást vezető professzor, Ian Deary is kiemelte, alig egy évtizede a kutatók már kerestek genetikai összefüggést az intelligencia és a gének között, azonban a mindössze 3000 résztvevő adatainak elemzése nem vezetett érdemi eredményre. Most pedig, több mint százszor annyi résztvevővel és közel 200 kutató együttes munkájával 150 olyan géncsoportot azonosítottak, amelynek köze van az intelligenciához. és egy dolog biztosnak tűnik az eredmények alapján: a megfelelő kognitív készségek hozzátartoznak az általános egészséghez.

A kutató kiemelte, hogy a begyűjtött adatokat még tervezik újra elemezni, abban reménykedve, hogy az időskori betegségek során bekövetkező kognitív funkciók romlásával kapcsolatban is sikerül újabb információkra szert tenni. Akárhogy is, a lényeg, hogy a szemüveg viselése semmiképpen sem szégyellnivaló dolog, sőt, kifejezetten előnyös is lehet – ám nem érdemes túlságosan bízni abban, hogy a lencsék repítenek majd át minket a vizsgákon és az élet nagyobb bukkanóin.