Kötődési sérüléseink – Úgy szeretsz, ahogy kisgyermekként megtanultad

Gyermekként kérdés nélkül elsajátítjuk, magunkba szívjuk a családunkra jellemző dinamikákat és szokásrendszert. A korai élményeink és tapasztalataink alapján alakul ki a kötődési stílusunk, amely felnőttként is hatással van a párkapcsolaton belüli működésünkre és a szexualitáshoz való viszonyulásunkra. Ez a megtanult szeretetképlet olyan mély lenyomatként él bennünk, hogy még a jelenben is nagymértékben befolyásolja azt, hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, milyen módon kommunikálunk, és hogy egy probléma esetén milyen megküzdési stratégiákat fejlesztünk ki.

A legismertebb kötődéselméletek Bowlby és Ainsworth nevéhez fűződnek. Bowlby szerint a csecsemőben akkor alakul ki a biztonságos kötődés, ha az anya megfelelő válaszkészséggel reagál a baba jelzéseire, viszont ehhez a babának is kötődést elősegítő, kontaktuskereső viselkedést kell mutatni, mint a sírás, kapálózás és nevetés.

Ha az anya képes arra, hogy a saját szükségleteit hátrahagyva a kisbaba szükségleteire fókuszáljon, és pozitív érzelmekkel, megnyugtató jelenléttel reagáljon, akkor a gyermek biztonságban érzi magát a kapcsolatban. Olyan ez, mintha egy hídon mosolyogva tudna átkelni, mert nem fél attól, hogy leszakadhat alatta, hiszen nem inog, nincsenek hiányzó pallók – egyszerűen biztonságban érzi magát.

Ainsworth Idegen Helyzet Teszt vizsgálata alapján a csecsemő reakciója mutatja meg a kötődés minőségét. Ezek szerint lehetséges a biztonságos, a szorongó-ambivalens, a szorongó-elkerülő és a dezorganizált kötődés.

A biztonságosan kötődő baba bátran fedezi fel a környezetét, majd amikor az anya kimegy a szobából, sír, keresi és nyugtalanná válik. Az anya visszatérésekor megnyugszik, de addig semmi és senki sem tudja őt megvigasztalni. Ez azt jelenti, hogy veszélyhelyzetben az édesanyát igényli, így egy idegen felnőtt jelenlétére sem reagál pozitívan. Ez a biztonságos kötődés egyik legfontosabb ismérve. Olyan édesanyák mellett alakul ki ez a kötődés, akik rendben vannak önmagukkal, és érzelmileg elérhetőek a baba számára.

A szorongó-ambivalens gyermek az édesanya jelenlétében erős érzelmeket él át, nyugtalanná válik, és nem távolodik el tőle, még a játék kedvéért sem. Ha az anya távozik, akkor nagyon elkeseredetté válik, és a visszatérte sem tudja megnyugtatni. A baba kapaszkodik az anyjába, de nem nyugszik meg tőle, éppen ezért el is tolja magától. Ezek a babák még az anya jelenlétében sem játszanak, hanem a „szoknyája” mellett maradnak. Ez azt jelenti, hogy az édesanya nem biztonságot adó személy. Olyan anyák gyermekei válnak szorongó-ambivalens kötődésűvé, akiknek viselkedése labilis és kiszámíthatatlan, így nem megnyugtató a jelenlétük a baba számára.

Az elkerülő kötődő babák egyáltalán nem reagálnak az anya távozására, de a visszatértére sem. Egy betévedő idegen személyre sem mutatnak reakciót. Közöny és közömbösség jellemzi a baba viselkedését, minden szituációban. Nem mosolyog, nem sír, csak néz maga elé, bármi is történik a környezetében. Ez azért van, mert nem alakult ki a kötődés az anya és gyermek között. Az elkerülő kötődés már a baba egy éves kora körül észrevehető. A gyerekek megtanulják, hogy hiába fejezik ki az érzelmeiket, az anya nem reagál rájuk, ezért egy idő után, a bennük megszületett érzelmeket nem kommunikálják kifelé, elfojtják.

A dezorganizált kötődő gyerekek szinte menekülnek az édesanyjuktól, önbántalmazó magatartást tanúsítanak. Ebben az esetben annak ellenére, hogy a babák az édesanyától megnyugvást várnak, az anya félelmet kelt bennük, így nem konzekvens a baba viselkedése Saját megküzdési stratégiákat fejlesztenek ki a szülő jelenlétéből fakadó veszély túléléséhez. Gyakran bántalmazó, érzelmileg elhanyagoló szülők mellett alakul ki ez a kötődési minta.

A következőkben a fent felsorolt minták közül az első három kötődési típus párkapcsolaton belüli működését fogjuk bemutatni.

„Én rendben vagyok, és te is rendben vagy ” – A biztonságos kötődés jellemzői

Mivel a biztonságosan kötődő személy olyan kapcsolatban érzi jól magát, ahol partnerként működhet, ezért gyakran törekszik arra, hogy értékes és élhető, játszmáktól mentes párkapcsolatot alakítson ki. Jó szimata van arra, hogy kivel képes egyenrangú párkapcsolatot kialakítani. A partner mellette megéli a biztonságot, és felszabadító energiákkal telik meg.

Természetesen a biztonságosan kötődő emberek között is jócskán vannak különbségek, de általánosságban elmondható, hogy érett érzelem- és viselkedésszabályozó képességgel rendelkeznek, ami konstruktív együttműködést eredményezhet a párkapcsolatban.

Olyan autonóm, felelősségteljes partner, akivel az élet nem egy rozsdás, nyekergő fogaskerék, hanem egy jól olajozott gépezet. Mivel kisbaba korában kialakult a világba vetett bizalma, ezért képes az intimitásra és az érzelmi közelségre, ugyanakkor képes autonóm emberként kiállni a saját érdekeiért, és elviselni a partnerétől való távolságot is.

Egy biztonságosan kötődő nem csinál ügyet abból, hogy párja elutazik a barátnőivel a hétvégén, mert nem jellemző rá a féltékenység.

„Gyere, játsszunk együtt!”

A szexben is képes az érzelmi közelségre, az intimitásra. A biztonságosan kötődő partner mellett számíthatunk arra, hogy a szexuális élet is változatosabb lehet, mivel általában nyitottabbak az újdonságokra. Mindezt úgy teszi, hogy figyelembe veszi a partnere igényeit. A szexben megéli a szenvedélyt és az érzelmi közelséget is, de egy heves, ruhaletépős szex sem hozza zavarba. Valószínű, hogy képes kimondani a legbensőbb szexuális vágyait is, mert nem jön zavarba a saját vágyaitól, fantáziáitól, ötleteitől, szexuális igényeitől, tehát az új kezdeményezésektől.

Az érzelmi megtartó képességéből kifolyólag a biztonságosan kötődő partner a bizonytalanul kötődők számára gyógyulási lehetőség, hiszen a párkapcsolatban megélt biztonság csillapítja a gyermekkori negatív tapasztalatokat.

„Én nem vagyok rendben, te rendben vagy” – A szorongó-ambivalens kötődés jellemzői

Ha az édesanya nehezen küzd meg saját szorongásával, akkor a babák félelmetes helynek képezik le a világot. A szorongó, bizonytalanul kötődő anya félelmét úgy próbálja meg csillapítani a gyermek, hogy nem mászik fel a mászókára – így nem elégíti ki a saját kíváncsiságát, viszont anya legalább nyugodt marad. Megtanulja, hogy a közelség adja a biztonságot. Gyakori, hogy az anya hektikusan és irrelevánsan reagál, így a gyermeknek kielégületlen szükségletek mentén szerveződik a személyisége.

Olyan érzés, mintha a kicsinek egy ingó hídon kellene átkelni, ami annyira félelmetesnek tűnik, hogy inkább el sem indul. Minden a veszélyről és a félelemről szól, éppen ezért nem próbálkozik meg átkelni a hídon, mert így érzi biztonságosnak. Ennek viszont az az ára, hogy így sikerélményt sem tud átélni.

A szülőkkel való biztonságkereső kötődésben túl szorosan kapcsolódtak, burokban nevelkedtek. Ebben a látszólag biztonságos környezetben a békesség kedvéért sok minden megengedett volt. A családon belül megjelenő határproblémák miatt saját életükben is nehezen tartják határaikat, ami megmutatkozhat például a határidőkhöz és a rendhez való viszonyukban. A megélt bizonytalanság miatt gyakran aggodalmaskodó gondolatok gyötrik őket.

„Ha szeretsz, kitalálod, mit szeretnék!”

A párkapcsolatokban is túláradó érzelmeket, gyakran nagy mélységeket és magasságokat élnek meg. Ezért is választanak olyan partnert, aki erősnek és kevésbé emocionálisnak tűnik, hiszen ezt a személyiségtípust érzik biztonságot adónak. Mivel hajlamosak az alárendelődésre és a szeretett személy idealizálására, így gyakran egy domináns személyhez vonzódnak. A biztoságkeresés miatt hajlamosak lemondani a saját szükségleteikről, nem mondják ki, mire is van szükségük, így ráhagyják a partnerükre a döntés jogát.

Gyakori a csenddel verés és a sértődés, ami a társban bűntudatot szül. A kapcsolat gyakran elbillen, az idealizált partner cipeli a felelősségvállalás mázsás súlyát, így egy idő után a szorongó-ambivalens partner gyermekké válik a kapcsolatban. A kapcsolat így intenzív érzelmekkel telített, már-már fullasztó budoár lesz.

A szexben nem az orgazmus és az élvezet a fontos, hanem az összeolvadás lehetősége a fő motiváció. Szinte gyermeki csüggéssel olvadnak össze a szexben, ahol a  társ egy idő után elzárkózhat az együttlétektől, mert az az érzése lehet, hogy nem egy felnőttel szeretkezik. Jellemző még, hogy a cirógatós, túláradó, érzelmektől vezérelt szex sokszor meglehetősen gyermeki, és hiányzik a játékos újdonságkeresés.

„Én értékes vagyok, te nem vagy értékes!” A szorongó-elkerülő kötődés jellemzői

Az elkerülő kötődőknek gyermekkorukban gyakran ridegtartásban volt részük. Az édesanya általában nem fejezte ki az érzelmeit, nem vette fel a babát, amikor sírt. Így a gyermek számára nem érkezett megnyugvás és megkönnyebbülés, ezért kioltódik az a képessége, hogy kifejezze az érzelmeit. Az alapvető élménye az lesz, hogy az érzelmek veszélyesek, ezért megtanulja leválasztani magát a saját érzelmeiről, így az apátia és a közöny válik egyik megküzdési módjává. Kisgyermekként visszahúzódóvá válik, aki nem mutat érzelmet akkor sem, ha az édesanyja otthagyja az óvodában, és nem mutat örömöt sem, amikor megérkezik érte. Mivel az emlékek nagy része érzelmi megéléseken alapszik, ezért ezeknek a gyerekeknek sokszor nincsenek emlékképek a gyermekkorukból. Ha a gyermek apatikus, akkor sem a pozitív, sem a negatív érzéseket nem éli át, így az emlékek sem rögzülnek.

Amikor egy elkerülő kötődő odaér a hídhoz, akkor két megküzdés lehetséges. Az egyik az, hogy közönyt él át. Mindegy is, hogy leszakad a híd vagy sem, hiszen nem fontos. Ők azok a típusú elkerülő kötődők, akik meghúzzák magukat, lemondanak az életükről, saját magukkal pont olyan hidegen bánnak, mint annak idején a szüleik.

Sodródó, „minden mindegy” életet élnek, pedig sokszor sokkal többre lennének képesek. Hiányzik belőlük az életigenlés, a szenvedély és a lelkesedés, ami a domináns elkerülőben bőven megvan. Társaságban inkább visszahúzódnak, mert bizonytalanok abban, hogy ők szerethetőek és bárkit is érdekel, hogy mi van velük.

A másik megküzdés az a törekvés, hogy bebizonyítsa magának a saját nagyszerűségét. „Nincs lehetetlen, hiszen én vagyok a legklasszabb, győzni akarok!” Mindez azért alakult ki, mert gyermekkorban a negatív vagy közömbös szülői viselkedés következtében nem fejlődik ki az önszeretet, és a gyermek azt érezte, hogy nem lehet őt szeretni, hiszen értéktelen. Ennek a kompenzálása a teljesítményorientált viselkedés, amiben a győzelem, a maximális eredmények elérése adja meg az értékesség illúzióját. Így az értékesség nem belső élmény, hanem a külső tényezőktől függ.

Mivel nincsenek kapcsolatban a saját érzelmeikkel, ezért könnyen válnak bántalmazókká, mert gyakran hiányzik a másik ember iránt érzett empátia. Szomorú sors ez, hiszen gyakran élnek át belső ürességet, amit párkapcsolat esetén a társ is érez, és szenved is ettől.

„Ha nem tetszik, el lehet menni!”

Az elkerülők ugyan vágynak a kapcsolatra, mégis félnek tőle, hiszen ott intenzív érzelmek cikáznak, ami számukra veszélyzóna. Mivel nem, vagy csak alig kapcsolódnak érzelmileg, ezért egy idő után a társ számára is meglehetősen nehézzé válik a párkapcsolat. Az elkerülő kötődő nem képes arra, hogy az érzelmi jelenlétet folyamatosan fenntartsa, ezért az ő magánya mellett a társ is magányossá válik. Gyakran a társ kötődésvágyának felerősödésével párhuzamosan kihátrálnak a párkapcsolatból, hiszen gyermekkorukban az tanulták meg, hogy a kapcsolódás fájdalmas. Ezért gyakran az autonóm szükségleteikre fókuszálnak, ettől válnak énközpontúvá. A társnak nehézzé válik a kapcsolat, hiszen vagy nincsenek számára elérhető érzelmek – vagy ha vannak, akkor is csak rövid ideig.

Az elkerülők hajlamosak arra, hogy az egyéni szükségleteik fontossága miatt kevés energiát fektetnek a kapcsolat fenntartásába. Sajnos a kapcsolat gyakran hiába értékes, mégsem elég ahhoz, hogy bármit változtassanak önmagukon.

„A szex én magam vagyok!”

Az elkerülő kötődők egy ideig valóban szeretnének párkapcsolatban élni, de a kapcsolat elmélyülése riasztóvá válik számukra. Éppen ezért gyakran nem létesítenek tartós párkapcsolatot, vagy az egy éjszakás kalandok mezejére lépnek. Próbálkozásaik kútba fulladnak a kapcsolat fejlődésének bizonyos szakaszában, amikor már a kötődés kialakulóban van.

A domináns elkerülő kötődővel a szexuális élet gyakran olyan, mintha pornófilmet néznénk. Nem az érzelmek dominálnak, gyakran a hatalmas élvezetért és orgazmusért folyik a küzdelem. Előfordul, hogy olyan vad szexuális fantáziákat hoz be a szexuális életbe, amik a társat először megrémítik. Ha esetleg a partner nem nyitott ezekre az elképzelésekre, akkor gyakran érzelmileg elzárkózva küzd meg a számára nehéz helyzettel. Gyakran nem pepecsel az előjátékkal, hanem rögtön a tárgyra tér, ami nehézzé teszi a partner szexre való ráhangolódását.

Gyakori, hogy a szexben is megjelenik az énközpontúság. Például előfordul, hogy a szex is csak egy projekt, ami a tökéletes sikerélmény forrását adhatja meg a számára. Gyakran a párkapcsolat mellett szeretői kapcsolatok is megjelenhetnek, hiszen ez is az ő nagyszerűségüket igazolja.

Vannak olyan domináns elkerülő emberek, akik a nappal megélt dominanciájukat úgy ellenpontozzák, hogy a BDSM szexben szubmisszív szerepet öltenek magukra, tehát alárendelődnek. Valószínű, hogy alárendelt szerepben egy domináns fél segítségével újraélik a szexben azt az érzést, amit gyermekként az édesanyjukkal, aki nem a szeretetét fejezte ki, hanem bántotta és irányította őket. A gyermekkorban megélt gyötrő élmény ismerőssége lelki megnyugvást ad számukra.

Mennyire torzít a te „szemüveged”?

A kötődési mintázatot egy szemüveghez hasonlítanám, amit állandóan viselünk, és meghatározza, mit és hogyan látunk. Ha pontosan akarjuk látni önmagunkat és a világot, akkor érdemes a kötődési mintáink átdolgozásával elérni azt, hogy jó és biztonságos szemüveget viselhessünk, ehhez pedig érdemes pszichológiai segítséget kérni.

Ha például valaki felismeri, hogy rá a szorongó-ambivalens kötődés a jellemző, akkor vélhetően a pszichológiai munka a határok kiépítésének kompetenciájára, az önérdek érvényesítésére, az önreflexió erősítésére fog irányulni.

Egy elkerülő kötődő esetén az érzelmi intelligencia növelésére, az empátia fejlesztésére, és a perfekcionizmus mérséklésére fókuszálunk a terápiában, megismerkedünk a gyermekkori sémákkal, ami segít tudatos szintre hozni a tudattalan működést. Ezáltal válik szabályozhatóvá a mindennapi viselkedésünk.