Színek, ízek és vidámság a szorongással teli étkezés helyett – Ambrus Éva Válogatós gyerekek című könyvét ajánljuk

Talán felmerül bennetek a kérdés: miért írok szakácskönyvről ajánlót egy alapvetően pszichológiával foglalkozó oldalra? Mondhatnám, hogy azért mert a jóféle gasztronómiai öröm igazi tuning a léleknek, vagy mert a kiegyensúlyozott étkezés nemcsak a testet, de a pszichét is segít rendben tartani. Mondom is. De mellette hozzáteszem: Ambrus Éva szakácskönyve igazi hiánypótló darab. Az alapkoncepciója ugyanis, hogy a válogatós gyerekek motivációját igyekszik meghozni az ízekkel, színekkel, textúrákkal. Közben azonban arra is figyelmet fordít,− igazi szakmai nézőpontokat megjelenítve, − hogy milyen okok húzódhatnak meg a finnyásság hátterében. Az már csak hab a tortán (vagy a zöldségeken?), hogy a könyvben szereplő ételek felnőttként is igazán jól csúsznak.

Sokat elmond az ételekről, hogy miközben ezt a cikket írom, és újra lapozgatom a könyvet, kénytelen vagyok az ebédemet jóval idő előtt magam mellé venni, mert lehetetlen evés nélkül kibírni, hogy az ember órákig a gusztusos képeket nézze. A tál lecsó is megteszi most, bár már a könyvből korábban teszteltem néhány fogást: a Shrek-leves vagy a karfiolos mac and cheese például nagyon ízlett a családnak, gyorsan eltűnt mind az öt tányérról. Na de mitől egyedi és működőképes ez a könyv? Néhány pontban most elmesélem nektek.

1. Alaposan kibontott szakmai háttér

Kisgyerekes anyaként nekem már a szakmai ajánlás maga nagyon sokat jelent, hiszen dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekorvos, szülő-csecsemő, kisgyermek konzulens írta meg a bevezető sorokat, akinek a munkásságát talán keveseknek kell bemutatni. Persze mindannyian máshoz tudunk kapcsolódni az egészség témakörében is, nekem személy szerint „nagy kedvencem” a doktornő, de ha esetleg valaki nem is érez hasonlóan, abban biztosan egyetérthetünk: megbízható, objektív, alapos szakemberről van szó, így a kötet mellett való megszólalása mindenképp erős érv a megfelelő szakmaiság mellett.

Ambrus Éva emellett még három szakemberrel lektoráltatta az összegyűjtött háttéranyagot: Bojti Andrea gyermekpszichológussal, Ádám Judit dietetikussal, perinatális szaktanácsadóval és Nébald Alexandra mozgásterapeutával, hiszen a „nem evés” felszámolásával kapcsolatban számos területről érkezhet a valódi ok és persze ennek tükrében a megoldás.

2. Támpontok és alternatívák

Szülőként igazán szimpatikus, hogy a kötet nem akarja megmondani a tutit. Nem állítja, hogy mire elolvasod, biztosan tudod majd, a te gyermeked miért válogat sokat. Viszont rengeteg információt és hozzá kapcsolódó támpontot ad arról, merre indulhat el, illetve kitől kérhet segítséget a felnőtt. Nemcsak azt fejti ki, mennyi mindent befolyásolhat az, hogy milyen attitűddel áll a család az étkezéshez, de a táplálkozási- és evészavarokat is részletesen sorra veszi.

Ha pedig már tudod, mi az alapvető problémátok: korosztályos finnyásság, a napirend hiánya, túl sok nasi, pszichés tünet, bármilyen vitaminhiány, akkor bátran elkezdhetsz lapozgatni a receptek között.

A könyv hiánypótló mivoltát már említettem, de nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontosnak találom, hogy megjelennek keveset kibeszélt okok is. Mint például a szenzorosság, amely sokkal több család életét megnehezíti, mint azt elsőre gondolnánk.

3. Átlátható rendszer, könnyen főzhető ételek

A kötetben nemcsak olvasunk a napirend fontosságáról, de magunk is megkapjuk a kapaszkodót hozzá: a recepteket reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora felosztásban nézhetjük át, így nem nehéz akár egy heti menüt megtervezni minden étkezéssel. Könnyen összekapcsolhatóak a hasonló alapanyagok, amely megkönnyíti a bevásárlólista megírását.

Emellett talán nem csak számomra fontos szempont, hogy gyorsan, rövid idő alatt, pár lépéssel elkészíthető recepteket kap kézhez a szülő, akinek nem kell kétfele főznie, csak mert a válogatós gyereknek külön menü jár.

Hiszen maga is ízletes, hétköznapi, de mégis egy kis csavarral megálmodott étellel lakhat jól. Magam részéről például nagyon kedvelem a tízórai, uzsonnatippeket, mert miközben egészséges dolgokkal találkozom, azért az édesszájak betömésére is (beleértve a sajátomat!) jó trükköket lelek.

4. Színkavalkád és fantázianevek

Egész más, ha a gyerekeimnek azt válaszolom a „mi lesz az ebéd?” kérdésre, hogy sokféle zöldségből készült krémleves, mint ha így felelek: „Shrek-levest terveztem mára!” Pedig előbbit se vetik meg, de azért nem marad el a hatás, ha a legjobb fej ogre is bejön a képbe. Így máris elfelejthetjük aznap az egyik, jellemzően háromévesek háza táján felmerülő problémát, hogy tudniillik „miért zöld ez a leves? Nem eszem zöldet” (vagy sárgát, vagy pirosat, vagy kéket. Éppen ami van, ugye.).

A remek színeket, neveket és állagokat pedig legnagyobb részben a szivárványszínű zöldségek és gyümölcsök teszik ki, amelyek így nemcsak a vidám, de az egészséges étkezést is közelebb hozzák. Emiatt egyébként nemcsak válogatós gyerekek szülei meríthetnek sokat a könyvből, hanem olyan édesanyák, édesapák is, akik egyszerűen kifogytak már az ötletből és szívesen frissítenének a napi menükön. A végére még megsúgom: nálunk karantén idején zajlott a tesztüzem és jól tudott működni vele a kétnaponta zajló „versenyfőzés”  három kisgyerek és egy kis online oktatás mellett.

Fotó: itt