Az ősz az átmenetek időszaka: a nyárból a télbe, a kintből a bentbe, felkészülés a téli befelé forduló, önmagunkat megfigyelő állapotba. A nyáron élvezettel űzött kültéri tevékenységeket felváltják a hűvös őszi napok benti programjai. Egy napsütötte nyári napon a víz partján könnyebben érezhetjük magunkat kiegyensúlyozottnak, mint az ősz átmeneti bizonytalanságában, akár szürke, esős idejében, amikor még nincs igazán hideg, de már elmúltak a verőfényes, perzselő nyári napok. A természet változásával harmóniában ilyenkor többet foglalkozunk magunkkal, a saját belső életünkkel is. A nyaralás élményeiből visszatérve a munkába, iskolába, a hétköznapjainkba, nagyobb hangsúlyt kaphatnak bizonytalanságaink, szorongásaink, gondjaink, és könnyebben kibillenhetünk az egyensúlyunkból is.

Mérlegre állni

Fekete Richárd Kényszerterület című verse alapján elgondolkodhatunk azon, mit jelent számunkra a mérlegre állni kifejezés átvitt értelme, és mi mit szoktunk mérlegre tenni, megmérni magunkban. Megvizsgálhatjuk, hogy amikor “mérlegre állunk”, azt milyen élethelyzetben, állapotban tesszük: mit jelent számunkra az, amit az alkotó számára a részegség. Lehet, hogy nekünk nincs is szükségünk arra, hogy alkoholból merítsünk bátorságot, vagy elbódítsuk a figyelmünket egy “mérlegelés” alkalmával.

Megfigyelhetjük, hogy számunkra mit mutat a mérleg ott, ahol a költő szorongását méri: esetleg a mi életünkben más tulajdonság, bizonytalanság van beskálázva, aminek mértékét időről időre ellenőrizhetjük.

Elgondolkodhatunk azon, hogy az “Ideje leszállnom magamról” sor a mi olvasatunkban mit jelent: azt, hogy túl sokat méricskéljük magunkat, vagy az önostorozás befejezését, ami már akadályoz abban, hogy “kilépjünk a kényszerterületről”, esetleg egy teljesen más értelmezéssel bír a saját életünk tekintetében.
A “kényszerterület” kifejezésnek is megkereshetjük a ránk vonatkozó jelentését: komfortzóna lehet, vagy egy olyan hely, ahová a körülmények kényszerítenek bennünket, esetleg mi vagyunk azok, akik saját magunkat kényszerítjük oda.
A költővel együtt mi is számot vethetünk azzal, hogy

“mennyi
kitöltetlen súly marad,
ha feloldódnak a szorongás
foltjai”.

Esetünkben a szorongás jelenthet bizonytalanságot, aggodalmat, vagy bármit, amit a mérlegre álláskor meg szeretnénk vizsgálni.
Ha már tudjuk, mennyi a “kitöltetlen súly”, arra is készíthetünk tervet, hogy hogyan tudjuk a saját szorongásunk helyét  kitölteni más olyan dologgal, ami jó érzéssel tölt el.

“Boldog automatizmusok”

Ha valami szorongást okoz, bizonytalanná tesz, könnyen produkálunk fizikális tüneteket is. Az egyik ilyen az alvászavar lehet, csakúgy, mint Szlukovényi Katalin Alvászavar című versében. Megvizsgálhatjuk, hogy mit jelent számunkra az alvás metaforája és hogy van jelen az életünkben. Elgondolkodhatunk, mit jelent számunkra az élet elfogadása és az elégedettség fogalma, hol helyezkednek el ezek a dolgok az érzelmi skálánkon az egyensúly, harmónia, boldogság pontjaihoz képest.

Megvizsgálhatjuk, hogy a “történet hiánya” kifejezés milyen érzéseket kelt bennünk, és mi az értelmezésünk erről a fogalomról. Elmesélhetjük, leírhatjuk a saját történetünket, történeteinket.

Figyeljük meg, hogy a műben milyen értelmezést nyer a  “boldog automatizmusok” képe és mi ezt hogyan definiáljuk a saját életünkben. Vajon a saját “boldog automatizmusaink” és “rendszerünk” elősegítik-e az egyensúly kialakítását, vagy csak elfedik előlünk azt, hogy  mi magunk alakítsuk ki a saját harmóniánkat?

A vers utolsó két sora egy-egy kérdés. Megvizsgálhatjuk a mi válaszainkat ezekre a kérdésekre és elgondolkodhatunk azon, hogy ha nem a kínált megoldások közül választunk egyet, akkor hogyan tudjuk megtalálni az egyensúlyt közöttük. Esetleg meghatározhatunk egy teljesen más megoldást, szemléletmódot is a saját életünkben.

“Szűnik a vihar – minden elcsitul”

Idézzünk fel magunkban egy pillanatot, egy helyzetet, amikor eltöltött az egyensúly, a harmónia érzése. Megvizsgálhatjuk, hogy milyen volt ez számunkra. Ezt a gyakorlatot végezhetjük a bizonytalanság érzésével is. Végiggondolhatjuk, hogy milyen arányban vannak jelen életünkben ezek az érzések, és mennyire tudunk tudatosan törekedni a harmónia felé. Reményik Sándor Kegyelem című verse segíthet a felidézésben és megnevezésében.

Reményik a versnek a kegyelem címet adta, de át is nevezhetjük, ha számunkra esetleg van olyan más fogalom, ami jobban leírja a versben bemutatott élethelyzetet, A saját címünkkel újraolvasva a verset, megfigyelhetjük, hogy változik-e az értelmezése.

Megfogalmazhatjuk azt is, hogy számunkra mit jelent a versben szereplő “magától” szó: mennyire van befolyásunk arra, hogy “szűnjön a vihar és minden elcsituljon”. A csillag és az álomfa jelentését is átgondolhatjuk a saját életünkre vonatkoztatva.
A verset olvasva bele tudunk helyezkedni egy talán számunkra is ismerős érzésbe, élethelyzetbe. Felidézhetjük, hogy számunkra mi hozott megoldást akkor, és hogy a vers vajon kínál-e számunkra egy másik fajta végkifejletet.

Egyensúly vagy bizonytalanság?

Ha a fenti műveket az egyensúly-bizonytalanság témakörének szűrőjével olvassuk, segíthetnek a saját érzéseink felidézésében, azonosításában és annak tudatosításában, hogy végül hogyan találunk vissza egyensúlyi helyzetünkbe. Az egyensúlyt ugyanis nem könnyű megtalálni, annál könnyebb viszont időről időre elveszíteni. Ilyenkor jól jöhet, ha a birtokunkban van valamiféle kapaszkodó, akár egy gondolat, egy verssor, aminek a segítségével visszatalálhatunk hozzá.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Gaál Szilvia

Gaál Szilvia

Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.
Gaál Szilvia

Pin It on Pinterest