“Érzem, hogy ez lesz a jó döntés” – 4 érdekesség az intuíció működéséről

Szerző: | 2020. 01. 19. |

Előfordult már veled, hogy egy döntési helyzetben egyszerűen mintha megsúgta volna valami, mi lesz a helyes választás? Akár nem is csak olyan, kisebb súlyú döntésekben, mint hogy a busz helyett, ami később lerobbant, inkább a villamost választottad, és időben célba értél; hanem fontos, a munkádat, a kapcsolataidat befolyásoló helyzetekben? Hát a fordítottja, amikor nem alakultak annyira jól a dolgok, és valahol mélyen megfogalmazódott benned: “bárcsak a megérzéseimre hallgattam volna”? Ez a megérzés, belső hang nem más, mint az intuíció, ami fontos szerepet játszik abban, milyen döntéseket hozunk, és hogyan tesszük azt. De vajon mindig bízhatunk benne?

Az intuíció, és az, ahogyan működik, első ránézésre sokaknak megismerhetetlen, misztikus folyamatnak tűnhet; kicsit olyannak, mintha a tudatos mérlegelés mellett “belelátnánk” a jövőbe, és mintegy előre tudnánk, mi vár ránk. Azonban ha kicsit jobban belegondolunk, nem meglepő, hogy a racionális gondolkodás mellett az intuíció képességének is birtokában vagyunk: nap mint nap új és új ingerek milliói érnek mindannyiunkat, így az agyunk rengeteg olyan információt tárol, amelyekről gyakran nem is tudjuk, hogy tudjuk, mégis segítségünkre lehet olyankor, amikor egy döntést próbálunk meghozni. Ezek az információk, gondolatok, érzések szinte észrevétlenül kerülnek felszínre olyankor, amikor egy-egy választást mérlegelünk: intuícióként.

Megérzés vagy tudás?

Az intuíció tehát korántsem annyira misztikus jelenség, mint ahogyan sokszor tűnik. Olyan tudáson, mintázat-felismerési képességen alapszik, amelynek gyakran úgy vagyunk a birtokában, hogy arról tudatosan nehéz lenne számot adnunk, mégis segít minket a döntéseinkben.

Bár nem “szupererő”, az intuíció egy nagyon fontos pszichés funkciónk. Ahogyan a pszichoanalitikus Carl Gustav Jung írta: “Bármikor, ha különleges körülmények közé kerülünk – ahol nincsenek megalapozott értékeink, elképzeléseink – intuitív képességeinktől függünk.” Jung szerint az intuíció egyfajta tudattalan képesség a lehetőségek érzékelésére; egy olyan folyamat, ami fontos szerepet játszik abban, hogyan ismerjük és értjük meg a körülöttünk lévő világot. Jung mellett talán Gerd Gigerenzer német pszichológus fogalmazta meg a legtalálóbban:

“Az intuíció a tudattalan intelligencia olyan formája, amelyre legalább akkora szükségünk van, mint a tudatosra.”

Mielőtt azonban elhatároznánk, hogy mostantól minden döntésünket kizárólag “zsigerből” próbáljuk meghozni, érdemes megnézni, mit mondanak a kutatások eredményei az intuíció működéséről. A megérzéseink ugyanis – ahogyan talán már sokan tapasztaltuk – nem mindig pontosak, és korántsem biztos, hogy minden alkalommal a helyes irányba terelnek minket. Ennek az az oka, hogy az intuitív döntéseinket sok olyan tényező befolyásolhatja, amelynek nem vagyunk tudatában.

Nézzünk meg ezek közül néhányat!

 

1. Az intuíció csak bizonyos helyzetekben működik igazán jól.

Az intuitív döntéseink nagyon gyorsan születnek, ám gyakran éppen ez a sebesség az, ami leszűkíti azoknak a helyzeteknek a körét, amelyekben igazán hasznunkra válhat ez a folyamat. Jól mutatja ezt annak a vizsgálatnak az eredménye, amely során a résztvevőknek nyolc olyan feladatot kellett elvégeznie, melyek közül négy analitikus gondolkodásra (szabályok megértésére, idegen szavak értelmezésére) irányult, négy pedig kreativitásra és az intuíciójuk alkalmazására bátorította őket (például egy új termék létrehozására).

A résztvevők intuitív döntésekre, megérzésekre való hagyatkozása jelentősen javította a teljesítményüket a kreatív feladatok megoldásakor, ám legalább ennyire rontotta azt akkor, amikor problémamegoldó, rendszerben való gondolkodásra lett volna szükségük.

Az intuíció tehát olyankor lehet igazán a segítségünkre, amikor nem egy komplex, átgondolt választ igénylő problémával nézünk szembe.

És még olyankor is érdemes fenntartásokkal kezelnünk a megérzéseinket, ugyanis…

2. Hajlamosak vagyunk túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani az intuícióinknak.

A gyorsaság, amivel az intuíciónk “jelentkezik”, sebezhetővé teszi a hatása alatt hozott döntéseinket is. Nagyobb szerep juthat bennük sztereotípiáknak, előítéleteknek, sőt, még az olyan döntéshozatali csapdáknak is, mint például a lehorgonyzási heurisztika (amikor a későbbi döntésünket az az információmorzsa határozza meg, amivel legelsőként találkoztunk, hiába írják felül annak helyességét vagy érvényességét a későbbiek).

Amint azonban az intuíciónk az adott kérdéssel, személlyel kapcsolatban “felütötte a fejét”, nagyon nehezen tudunk tőle szabadulni, még akkor is, ha idővel több dolog is igazolja, hogy helytelennek bizonyult.

Vegyünk például egy klasszikus helyzetet, az első benyomás kialakulását: bármilyen lelkesen üríti a postánkat és öntözi a virágainkat a nyaralásunk alatt a szomszéd, ha az első találkozásunk kellemetlen érzéseket váltott ki belőlünk, akár még öt év múltán is úgy emlegethetjük magunkban, hogy “az ellenszenves pasas a 27-ből”.

3. Az intuíció fejleszthető – sok-sok gyakorlással.

Nem kell azonban teljesen “leírnunk” az intuíciót: a kutatások szerint a megérzéseink pontossága jelentősen javul, ha egy-egy területen különösen nagy tapasztalatra teszünk szert. Ez különösen igaz akkor, ha minél gyakrabban van alkalmunk később megnézni, helyesnek bizonyult-e az intuitív döntés, amelyet meghoztunk.

Egy sakkjátékos intuíciója például nagyobb valószínűséggel működik pontosabban, mint egy bíróé: az utóbbi esetben ugyanis nagyon hosszú időbe telik, hogy kiderüljön, helyes volt-e az illető vádlottal kapcsolatos megérzése – már ha egyáltalán kiderül valaha.

Minél nagyobb tehát a tudásunk egy adott területre vonatkozóan, annál jobban működnek majd az arra vonatkozó megérzéseink – így, ha nem is lehetünk 100%-ig biztosak a “belső hangunkban” az életünk minden kérdésében, biztosan találunk módot arra, hogy valahol kamatoztathassuk.

4. A stressz “kedvez” az intuíciónak, a szomorúság azonban nem.

Ahogy a Science egyik szerzője, Matt Hutson írja ebben a cikkében, stressz hatására hajlamosabbá válunk az intuíciónkra hagyatkozni, még olyankor is, amikor ezért nagy árat fizetünk: egy kísérletben a résztvevőknek úgy kellett analógiai feladatokat megoldaniuk (például: a vaj az a margarinnak, mint a cukor a…), hogy közben a kezükre rögzített elektródákon keresztül random áramütéseket szenvedtek el. A kontrollcsoport tagjaival szemben, akiken nem volt elektróda, a kísérleti személyek jellemzően már azelőtt válaszoltak a kérdésekre (többnyire rosszul), pusztán az intuícióikra hagyatkozva, hogy végigolvasták volna a feladatot.

Egy másik érdekes, Hutson által említett vizsgálatban a résztvevőknek felkavaró képek nézegetése után kellett volna olyan feladatokat elvégeznie, amelyekben nagy szerepet játszik az intuitív válaszadás. A képek kiváltotta rossz hangulat azonban jelentősen rontotta a teljesítményüket ezen a téren: a szomorúság hatására inkább az analitikus gondolkodással próbálkoztak, figyelmen kívül hagyva a megérzéseiket.

Intuíció, hol a helyed?

Az intuíció, a megérzéseink, az a bizonyos “belső hang” tehát akkor lehet igazán a segítségünkre, ha nemcsak figyelmet fordítunk rá, de azzal is tisztában vagyunk, milyen helyzetekben válhat igazán a hasznunkra. Mindaz a – ahogy Gigerenzer fogalmazott – “tudattalan intelligencia”, ami az intuíció révén a birtokunkban van, elsősorban akkor lehet hasznos, ha minél nagyobb tudatossággal fordulunk felé.

Nem mindegy ugyanis, milyen döntést készülünk az intuíciónkra alapozva meghozni, ahogyan az sem, mi (vagy éppen ki) a megérzéseink “aktuális magyar hangja”: korábbi fájó tapasztalataink, esetleg a “belső kritikusunk”, vagy éppen a szomorúságunk, rossz hangulatunk? Mielőtt az intuíciónkra hagyatkozva hoznánk döntést, mindenképp érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni, miért érzünk úgy, ahogyan – hiszen, ahogy más esetekben is, a tudattalan a tudatossal összhangban működik igazán jól.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.

Pin It on Pinterest

Share This