Manapság nagyon sokan képernyők mögött, a digitális térben élik életük nagy részét. A többszörös bestseller-szerző David McCallens összegyűjtötte azon „tech-nyavalyákat”, amelyben a közösségi médiát és a hírportálokat fogyasztó felhasználók legtöbbje magára ismerhetne, ha valóban betegségként, függőségként tartanánk számon őket. Lássuk, mit is takar például az „okos rángás”, az „információs gyomorrontás” vagy a „kritikus lankadtság”?

Képernyőbe zárt generációk

Az elmúlt évtizedben született gyermekek gyakorlatilag okoskészülékekkel a kezükben nőnek fel, aminek, ahogy arról korábban is írtunk, még nem látjuk előre a következményeit. Ugyanakkor az előttük felnövekedett generációk tagjai is egyre inkább az online térben élik életüket, és az ő bevonásukkal készült kutatások eredményei már egyértelműen rávilágítanak, hogy a digitális világ milyen mértékben felforgatta kommunikációs szokásainkat, társas kapcsolatainkat, sőt, agyunk működését is. Már tudjuk, hogy a Facebook-ról nehezebb leszokni, mint a dohányzásról (amit egy rövidebb digitális detox alatt is megtapasztalhatunk), a gyermekeket pedig már inkább az online zaklatástól és érzelmi-lelki bántalmazástól kell félteni, mint a nagyszüneti bunyóktól.

Látva, hogy korunk „digitális bennszülöttjei” milyen akadályokba ütköznek a való világban, miután az online térben működő elvárásokkal és onnan hozott viselkedési mintákkal kerülnek ki a nagybetűs életbe, érdekes gondolat a függőségek, kényszeres viselkedések dimenziójában is elképzelni egy képzeletbeli (vagy talán máris valós) eltolódást a digitális „betegségek” irányába.

Ezt tette David McCallens, az Information is Beautiful (Az információ gyönyörű) és a Knowledge is Beautiful (A tudás gyönyörű) című bestsellerek szerzője, aki ugyan nem pszichológus és nem orvos, mégis rendkívül találóan tapint rá korunk tech-nyavalyáira.

Infografikával foglalkozó újságíróként McCandless egyértelműen tisztában van a felénk áramló információ szédítő mennyiségével, s a fent említett könyvek egyikének írása közben arra is rádöbbent, hogy a hírfogyasztás fő csatornáinak – nevezetesen a különféle képernyőknek –  intenzív bámulása elméjére, érzelmeire, viselkedésére is kihatott.

Megfigyelései alapján katalógust készített korunk „tech-és internethasználata által kiváltott betegségeiről”, melyet Inter Mental névre keresztelt. Az interaktív oldalon az olvasónak lehetősége van egy egyszerű kattintással jelezni, ha egy-egy „tech-nyavalyában” magukra ismernek, sőt, akár új, a listából esetleg hiányzó „betegséget” is javasolhatnak.

Tech-nyavalya-tár

McCandless katalógusa 7 kategóriában összesen 26 tech-nyavalyát sorol fel:

  1. A kognitív hatásokkal járó problémákat, ahová olyan „rendellenességek” tartoznak, mint a FOMO, avagy a Fear of missing out, amellyel már korábban is foglalkoztunk, s amely nem más, mint az attól való félelem, hogy lemaradunk valami fontosról, s emiatt folyton frissítjük a hírportálokat és a közösségi oldalakon hírfolyamát, hogy még véletlenül se mulasszuk el az „évszázad hírét”.

Ugyanebbe a kategóriába esik a „kritikai lankadtság” (Critical Flaccidity), és a „Wiki-izmus” (Wiki-ism) melyek gyakorlatilag egymás ellentétei. Míg előbbi követői minden szembejövő hírt tényként kezelnek, és az információ forrásának ellenőrzése nélkül is bármit elhisznek az összeesküvés-elméletektől a „csodatévő, mindent gyógyító” csodaszerek létezéséig, addig a „Wiki-istákat” egyfajta fokozott kritikai éberség jellemzi, s gyakorlatilag minden szembejövő álhírről azonnal lerántják a leplet (főként Wikipédia-szerű forrásokat igénybe véve).

  1. A második csoportot az impulzuskontrollal kapcsolatos problémák alkotják, például az „okos rángás” (Smart Tick), amely arra a késztetésre utal, hogy minden megüresedett pillanatot a telefonunk nyomkodásával töltsünk, például, amikor vacsorapartnerünk épp csak a mosdóba szalad ki, de mi máris nyúlunk a képernyő után, nehogy 2 percig inger nélkül maradjunk.
  2. A harmadik kategória a „módosult tudatállapotok” névre hallgat, s ide tartozik a „hírszemüveg” (Newsgoogles), amely arra az állapotra utal, amikor szinte érzelem és részvét nélkül futjuk végig a világban történt borzalmakról szóló híreket, és egy ponton túl már csak azt mérjük fel, hogy ez a tragédia vajon megér-e egy megosztást.

Esetleg előfordult már veled, hogy vacsorát akartatok rendelni, de a végén belefulladtatok a kismilliárd kiszállítós étterem értékelés-tengerébe, és egy ponton inkább az első megnyitott, értékelés nélküli, gyanúsan igénytelen, de legalább gyors kiszállítást ígérő honlapról rendeltetek valami ehetetlen fogást, mert a nagy hezitálásban eszméletlenül megéheztetek? Az ehhez hasonló, a rengeteg értékelés okozta döntésképtelenség jelenségét McCallens honlapján a „választási féregjárat” (Selection Wormhole) cím alatt találjuk.

  1. A következő rekeszbe az online identitásérzettel kapcsolatos „betegségek” kerültek, például az „értesítés-katlan” (Notification Trough), amely arra a hosszabb-rövidebb ideig tartó érzelmi mélyvölgyre utal, ami a posztod és a rá érkező legelső like/komment között jelentkezik.
  1. Újabb kategóriát alkotnak az információ túlfogyasztással járó betegségek, mint az „információs falánkság” (Infoglut), amely a folyamatos információéhségből fakadó hírfogyasztást jelenti, amely előbb-utóbb „információs szoruláshoz” (Infogestion) vezet, amely az a pont, ahol egyes, az információ feldolgozásában érdekelt szervek, testrészek mintegy túltöltődnek – például már vörös a szemed a képernyő pislogás nélküli bámulásától, vagy hasonló okból megfájdul a fejed.
  1. Az utolsó előtti csoportot a viselkedésminták alkotják, mint az „üres áramlat” (Hollow Flow), amely azt a kényszeres netezést takarja, amikor újra és újra csekkoljuk a gyakran látogatott honlapokat (Facebook, Instagram, e-mailek, hírportál, Twitter…).
  1. Az utolsó kategóriába a függőségek tartoznak, például az információfüggőség (Info-addiction), amelyet talán nem is kell bővebben magyarázni, ellenben az e-válással (Devorce), amely azokra a párokra utal, akik látszólag együtt töltik az estéiket, de valójában külön életet élnek a kütyüiken keresztül, miközben egymás mellett fekszenek az ágyban.

Sajnos, cikkünk terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy mind a 26 „rendellenességet” bemutassuk, de a fenti (angol nyelvű) linkre kattintva bárki tesztelheti, hogy hány digitális rendellenesség “tüneteiben” ismer magára.

A “gyógyulásban” kezdetnek egy hosszabb vagy rövidebb digitális detox is segíthet – azt, hogy erről mit érdemes tudni, és mi milyen tapasztalatokat szereztünk, amikor kipróbáltuk, itt olvashatsz bővebben.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Via: Inter Mental

Fotó: itt, itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest