A hercegnő szindróma – „Tükröm-tükröm, mondd meg nékem…”

Szerző: | 2018. 01. 17. |

Bár a hercegnő szindróma definíciójával nem találkozhatunk a tankönyvekben, a jelenség egyre több kislány esetében ismerős lehet a családtagoknak hazánkban is. Ezek a kislányok úgy élik meg a mindennapjaikat, mint egy tündérmesét: csak a szép és csinos dolgokra összpontosítanak, önmagukat a világegyetem középpontjának tekintik, folyamatosan saját külsejükkel vannak elfoglalva. Egy pici lánynál ezek még afféle szórakoztató gyerekkori hóbortnak tűnhetnek, azonban fontos odafigyelni, hogy milyen irányba tereljük a gyermekeket, mivel a korai megélések, tapasztalatok nagyban meghatározzák a fejlődésüket, és azt, hogy milyen felnőtté cseperednek.

Valóságtól a tündérmeséig

A mindennapokban a lányok felé szinte megállíthatatlanul áramló üzenetek – közösségi média, mesék, reklámok, filmek, játékok, plakátok, gyermekeknek szóló újságok stb. – azt az elképzelést erősítik, illetve fixálják, hogy hercegnőnek lenni a legjobb, sőt, az egyetlen út. A helyzeten az sem javít, hogy napjaink társadalmában a fókusz a külsőségekre került: a legfinomabb és legjobb dolgokat birtokolni, mindig a legszebbnek lenni. A lányoknak tehát nincs könnyű dolguk, amikor a feléjük sugárzott üzeneteket kellene értelmezniük és reálisan felmérniük. Főként azért, mert erre gyermekkorban még képtelenek, és szükségük van a felnőttek segítségére, iránymutatására abban, hogy reális képük alakulhasson ki a valóságról. És – ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni – mindezek befolyásolják a lányok önbecsülését, másoktól való függését és önerejét.

Kis felnőttek?

A ruházati üzletek olyan pólókat árulnak, amelyek azt mondják nekik: “Túl szép vagy a házi feladathoz”. Más áruházak 7-10 éveseknek szóló tangákat árulnak olyan szlogenekkel, mint: „kacsintás”, vagy „látványelem”, illetve ötéves „gyermekek számára készült” push up bikini felsőket kínálnak a kicsiknek.

Hogyan tudják megtanulni a fiatal lányok, hogy értékesek, és az értéküket nem a megjelenésük fejezi ki, amikor már ilyen fiatal korban folyamatosan olyan üzeneteknek vannak kitéve, hogy „nézz ki így, vagy úgy”, és mindezek mellett a szexuális tartalmú üzenetek is ilyen korán megjelennek?

Mindez oda vezet, hogy ma már a 11 éves lányoknak is testkép problémáik vannak, elégedetlenek a saját testükkel.

A szülőknek gyakran az a tévhitük, hogy az ő lányaik el tudják kerülni a számukra káros üzeneteket. Azonban ezeknek a „csábító” hatásoknak az elkerülése hihetetlen mennyiségű önbizalmat és öntudatot igényel. A reklámok befolyásoló ereje ugyanis rendkívül erőteljes és minden korosztályt érint. Egy óvodáskorú gyermek nem tudja súlyozni a beérkező információk hitelességét, valóságtartalmát, hiszen ez egy felnőttől is komoly odafigyelést és tudatosságot igényel. Irreális elvárás tehát, hogy egy óvodás vagy kisiskolás megértse a szilárd értékek, a barátok, az egészséges életmód előnyeit, pozitívumait a hercegnői életstílussal szemben. A szülőknek nagy szerepük és felelősségük van a kívülről érkező nyomás ellensúlyozásában, leküzdésében és egy egészségesebb világkép kialakításában.

A hercegnő szindróma árnyoldalai

A hercegnő szindrómának számos árnyoldala van: a kislányok olyan irreális elképzeléseknek szeretnének megfelelni, amelyek lehetetlent kívánnak tőlük. Ez számos feszültséget és elégedetlenséget vonhat maga után. A hercegnő szindróma azonban nem csupán a megjelenést és a testkép károsodását foglalja magában. Fontos megfigyelni a többi jelet is, mely a gyermek által kreált tündérmeseszerű életből származik.

A kislányok olyan meggyőződéseket alakíthatnak ki, hogy nem lehetnek önállóak, folyamatosan egy megmentőre kell támaszkodniuk ahhoz, hogy minden rendben legyen.

Ez magában foglalja a felszínes barátságokat, az olyan párkapcsolatokat, melyben a partner határozza meg, hogy mit tehet a másik fél és mit nem tehet, valamint a belső motiváció hiányát, amit az az elvárás okoz, hogy úgy kapjon meg mindent, hogy azért érdemben nem tesz erőfeszítéseket – hiszen neki csak várnia kell, mint egy királylánynak. Van helye ebben a történetben egy olyan hercegnőnek, aki képes megteremteni és kialakítani a saját királyságát? Hiszen ez lenne a lehető legjobb megoldás.

A realitást képviselő szülő

Tehát, mit is tehet a szülő? Az első ösztönös megoldás az lehet, hogy megpróbálja megvédeni lányát minden potenciálisan negatív hatástól. Sajnos, ez gyakorlatilag lehetetlen.

Az elkerülés helyett hatékonyabb, ha megtanítjuk a gyermeket arra, hogyan kell kezelni a nyomást, hogyan tud önálló lenni és segítünk neki abban, hogy pozitív önbecsülést, realisztikus testképet alakítson ki önmagáról.

Odafigyeléssel a hercegnő szindróma helyett a szülő megtaníthatja gyermekének a „hősnői értékeket”, és azt a képességet, hogy ezekkel élni tudjon a mindennapokban. A gyermekkorban beépült értékek pedig felnőtt korra megszilárdulnak, és biztos alapot jelenthetnek gyermekünknek.

Hol érdemes elkezdeni?

A változások a szülővel indulnak a mindennapokban. Ahogy a szülő egyre tudatosabbá válik azokkal az üzenetekkel kapcsolatban, melyeket a játékok, ruhák, és televíziós műsorok magukban rejtenek, folyamatosan megoszthatja a gondolatait a lányaival. A gyermekek életkorának megfelelő szinten olyan dolgokat taníthat nekik, melyek segítik őket abban, hogy pozitívabbá és magabiztosabbá váljanak. Soha nem túl korai elkezdeni!

1. Kérdések: Fontos arra nevelni a gyermekeket, hogy tudatos fogyasztók legyenek, és gondolkodjanak a kapott üzenetekről. Első lépésként megtaníthatjuk a lányokat arra, hogyan tegyenek fel kérdéseket a dolgokról (például miért kedvel bizonyos hírességeket; miért olyan fontos a megjelenés). Segítsük őket abban, hogy kidolgozhassák a saját elképzelésüket arról, mit is jelent erősnek, függetlennek és magabiztosnak lenni.

2. A megfelelő öltözködés: Bárhová fordulunk, azt vehetjük észre, hogy a ruhák szűkebbek és szűkebbek lesznek. A szoknyák egyre rövidebbek, a felsők pedig egyre jobban feszülnek. A tizenévesek számára megfelelő ruhákat most már ötödik osztályosok viselik. Fontos időben beszélni a lányokkal az általuk viselt ruhákról, az öltözködésről is. Egy ötéves kislánnyal természetesen még nem arról, hogy mi a kihívó, de ebben a korban is megbeszélhetjük, milyen ruha lehet praktikus viselet, milyen ruhában lehet felszabadultan játszani, és mennyivel jobban érezheti magát, ha kényelmes ruhát visel. Ez segítheti a gyermek egyéniségének és stílusérzékének kialakítását, ezáltal megtapasztalhatja, ki és milyen is ő.

3. A saját hang: Fontos arra ösztönözni a lányokat, hogy merjenek kérdezni! Ha valamilyen aggodalommal fordul a gyermek a szülőhöz, találjunk időt arra, hogy beszélhessünk a problémájáról. A lányok gyakran azért kerülik a beszélgetést, mert félnek a kapcsolat károsodásától, a szülők haragjától. Minél komfortosabban tudnak beszélni az érzéseikről, és minél korábban kialakul ez a készségük, annál nagyobb valószínűséggel tudnak majd odafordulni a szülőhöz tinédzserként is.

4. A konformitás nem kötelező: Néha a gyerekek csak azért akarnak valamit, mert az másoknak megvan. Nyújtsunk útmutatást a gyermekeknek arról, hogy az egyéni különbségek jók, hiszen ezek teszik egyedivé őket; ösztönözzük, hogy legyenek büszkék arra, amiben különböznek másoktól! Ez segíteni fogja őket, hogy magabiztos felnőttként meghatározzák, mi az, amit szeretnek, illetve nem szeretnek; mit szeretnének megtenni, és mitől határolódnak el.

Szülőként fontos támogatást és útmutatást nyújtani a gyermekünknek abban, hogy olyan dolgokat válasszon –a hibázás és a hiba kijavításának lehetőségével együtt – amelyek a valós igényeinek felelnek meg. A hercegnőkről kialakított kép felülírásával segíteni tudja a szülő a lányát, hogy azzá a hősnővé váljon, ami valójában benne él.

Forrás: Psychology Today

Fotó: itt és itt




Szerző

Porpáczi Júlia
Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This