A szex egy nagyon érzékeny területe az ember életének. Félünk a visszautasítástól és sérülés veszélyétől. Talán ez is oka annak a paradox helyzetnek, hogy sokszor pont azzal az emberrel nem merjük megosztani szexuális vágyainkat és fantáziánkat, akivel a legintimebb együttlétet, a szexet éljük meg. Nehéz kimondani, mire vágyunk, ezért inkább „összeszorított fogakkal” elviseljük azt, ami nem teljesen kielégítő a számunkra.

Él egy óriási tévhit az emberekben, mégpedig az, hogy: „Aki szeret, annak tudnia kell, hogy nekem mi a jó…”
„Huszonöt éve vagyunk házasok. A férjem nagyon figyelmes és gyengéd hozzám, pedig én titokban másra vágyom. Egyszer láttam egy filmet fiatal nő koromban, ahol a férfi az asztalra döntötte a nőt és határozottan a magáévá tette. Azóta egyfolytában erről fantáziálok. Azt is el tudnám képzelni, hogy máshol szeretkezzünk, például egy erdőben, vagy az autóban. De nem merem neki elmondani, mert félek attól, hogy megsértődik, és rossz partnernek érzi majd magát. Bár így sokszor unalmasnak és egyhangúnak érzem a szexuális életünket, mégsem merek leülni vele a szexuális fantáziáimról beszélgetni.” – meséli egy ötvenes nő a terápiás ülésen.

Tévhit, hogy a jó szex spontán módon jön létre egy párkapcsolatban, hiszen a saját szexualitásunkért mi vagyunk a felelősek.

Sokan azt gondolják, hogy a kiegyensúlyozott, harmonikus szexuális életért nem kell tenni, az majd magától kialakul. Ráadásul, az említett tévhit szerint nekünk egyáltalán nem fontos lépéseket tenni a szexuális harmóniánk megteremtése érdekében. Pedig az intimitás egyik magas foka a beszéd, ami egy fontos kapcsolattartó eszköz. A szavak olyanok, mint egy-egy gyöngyszem, mint egy ajándék. Az én lényemről szólnak, hiszen általuk információt adok magamról, az érzéseimről, a vágyaimról. Egyúttal megüzenem azt is, hogy tenni akarok a közös szexuális életünkért.

„Jó kislány nem csinál ilyet!”, avagy tanácsos levetkőzni a szexualitással kapcsolatos bűntudatunkat

A szexualitáshoz való viszonyunkat megalapozza az eredeti családunkban megtapasztalt kultúra-, hiedelem– és szokásrendszer, valamint a szabályok. Ha abban növünk fel, hogy sem az apánk, sem az anyánk nem érintette a másikat, sőt velünk sem beszélgettek a szexualitásról, akkor a szex tabusítása miatt sokszor még a szexuális fantáziáink is bűntudatot keltenek bennünk. Gyakran előfordul, hogy egy nő vagy férfi bűnösnek érzi magát azért, mert felfedezi, hogy egy szexuális fantázia izgalmas a számára. „Ha anyám tudná, mik járnak a fejemben, akkor óriásit csalódna bennem!” – gondoljuk ilyenkor, miközben félelmet, szégyent érzünk.

Sokszor egy ehhez hasonló bűntudat-gombóccal érkezünk a párkapcsolatba, ahol egyébként a szexualitás az egyik legerősebb pillér. A partnerünk/párunk nem biztos, hogy pontosan úgy szeretkezik, mint ahogy az nekünk jó lenne, ennek ellenére sokszor titokban tartjuk a vágyainkat.

Ha nincs szexuális önismeretünk, akkor még magunknak sem tudjuk megfogalmazni azt, hogy mire is vágyunk tulajdonképpen. Csak azt tudjuk, hogy ahogyan a párunk hozzánk ér, az nem boldogító és nem kielégítő.
Sokszor csak azt érezzük, hogy elment a vonat és mi lemaradtunk róla. De azt nem tudjuk pontosan, hogyan lehetett volna időben megérkezni. Gomolyog bennünk az érzés, hogy valami nem jó így, és talán még mi magunk sem tudjuk azt, hogy melyik érintés juttatna el minket a csúcsra.
Felmerül a kérdés, hogy ha mi nem tudjuk, hogyan jó nekünk, akkor a párunknak honnan kellene tudnia? Ahhoz, hogy a párunk felé konkrét kéréssel fordulhassunk, szükség van szexuális önismeretre.

Bármikor elkezdhető

Fiatal korunkban a kamaszkorra jellemző szexuális viselkedés, a maszturbáció segít abban, hogy megtapasztaljuk a saját testünk kényeztetésének szépségét. Ennek során kikristályosodik, hogy melyik érintés kellemes számunkra, hogyan születik meg a szexuális vágy bennünk, és hogyan lehet a szexuális izgalmunkat fantáziákkal fokozni. Az önkielégítés, majd később a szexuális élményeink által egyre jobban megismerjük a szexuális személyiségünket. A jó hír az, hogy ez az önismereti munka bármelyik életkorban elkezdhető. Nincs olyan, hogy visszavonhatatlanul lemaradtunk valamiről.

A párkapcsolati elégedettség egyik legfontosabb feltétele a harmonikus szexuális élet. Nagyfokú bizalomra utal, ha képesek vagyunk felnőtt emberként jelen lenni a párkapcsolatunkban és a másikat is felelősségteljes felnőtt emberként kezelni. Ez azt jelenti, hogy meg tudom fogalmazni azt, hogy mire vágyom és mi a jó nekem, a párunk pedig képes fejlődni és változni a szexuális visszajelzésünk alapján.

Ez egy kölcsönös bizalmon és nyitottságon alapuló párbeszéd, amely által együtt tudjuk kialakítani a közös szexuális szokásrendszert. Ha azonban a szexuális igényeinket nem mondjuk ki, akkor egy alattomos játszmát indítunk, ami a gyengíti párkapcsolati kohéziót.

Két felnőtt ember képes arra, hogy egyenes, tiszta kommunikáció során kimondja, mire is vágyik. „Arra vágyom, hogy megérints!”, „Azt szeretném, hogy orálisan hosszabban kényeztess, mert nekem ez nagyon izgató!”, „Arra gondoltam, hogy használjunk egy vibrátort, mert annyira izgatja a fantáziámat!”
Ha ez nem történik meg, akkor áldozati, megmentő, vagy éppen üldöző szerepbe kerülünk, és máris elindítunk egy szexuális játszmát a párkapcsolatunkban. A játszmák olyan destruktív, negatív előjelű folyamatok a párkapcsolatokban, amiben a partnerek érzelmi igényei manipuláció által elégülnek ki. A viták, veszekedések során figyelmet kapunk, így nem érzelmi ürességet élünk meg, azonban az érzelmi kielégülés ezen módja rombolja a kapcsolatunkat és zsákutcába vezet.

Nézzünk egy példát!

Mi történik akkor, ha nem merem elmondani, mit szeretnék kipróbálni az ágyban? Ha a jelenlegi szexuális életünk nem kielégítő számomra, de én úgy érzem, nem merem, vagy nem tudom az igényeimet megfogalmazni? Ekkor első lépésként én alárendelődöm a páromnak, én megmentem őt a sértődéstől, tehát én vagyok egy gondoskodó/megmentő pozícióban, ő az áldozat. Egyre rosszabbul érzem magam a szexuális helyzetekben, nem élvezem az együttléteket, míg egyszer eljön az a pillanat, amikor egyáltalán nem vagyok képes már szeretkezni, mert belefáradtam.

Ekkor én kerülök megmentő szerepből áldozati szerepbe, a párom az áldozati pozíció után üldöző lesz, hiszen az ő szexuális igényének kifejezése elvárásként jelenik meg a párkapcsolatban. Ezt a játszmát a végtelenségig lehet játszani és a korábban jónak tűnő szexuális élet elromlik, vagy megszűnik.

A tudatos párkapcsolatban jellemző, hogy a pár két tagja kölcsönösen dolgozik a közös fejlődésen. Mindketten jó szeretők akarnak lenni, ehhez elengedhetetlen a szexuális kommunikáció. Tudják azt, hogy a szex nem jön spontán létre, ezért igenis tenni kell. A közös szexuális kultúrájukat úgy alakítják ki, hogy mindkét félnek maximális örömet nyújtson. Ehhez pedig szükséges a szexuális vágyakról és igényekről beszélni. Óriási tévhit, hogy rossz szeretők vagyunk, ha magunktól nem találjuk ki a partnerünk vágyait.

Kezdődő párkapcsolatok és a szexuális kommunikáció

Egy rövid ideje tartó párkapcsolatban próbáljuk megismerni egymást, és igyekszünk kialakítani a biztonságos kötődést. Ha szerencsénk van, akkor érezzük egymást és a szerelem hevében egymásra hangolódunk. Ha azonban már a párkapcsolat elején is zötyögősen megy a szex, akkor érdemes arról beszélni, hogyan tehetnénk még jobbá az együttléteket.

Érdemes ilyenkor arról mesélni, ki hogyan szereti megélni a saját szexualitását, mik a kedvenc pózai. Kérdésekkel segíthetünk a másiknak, leginkább az eldöntendő kérdések biztonságosak ilyenkor. Mindkét fél válaszolhat a feltett kérdésre: „Szeretsz hátulról szeretkezni?” Vagy: „Milyen érzés neked, amikor pózt váltunk szeretkezés közben?”

Amikor szeretkezésre kerül sor, akkor jelzésekkel érdemes segíteni a másik tapogatózó kísérleteit. Biztatással, pozitív visszajelzéssel meg tudjuk erősíteni a partnerünket abban, hogy tényleg jó dolog, amit csinál.

Ha egy férfi simogatja a nőt, érinti a mellét, akkor akár meg is kérdezheti tőle, hogy élvezetes-e a számára? Például: „Tetszik, ha simogatom a melled? Szereted azt, ha mellbimbóddal játszom? Szeretnéd, ha erősebben érinteném meg?” Hasonló kérdéseket a nő is tehet fel, így megüzenjük, hogy nyitottak vagyunk a változtatásra és fontos nekünk, hogy a másik számára élvezetes szexuális élményt szerezzünk.

Szexuális kommunikáció a hosszabb párkapcsolatokban

Ha stabil párkapcsolatban élünk és úgy érezzük, a párunk nem ismeri a szexuális vágyainkat, akkor érdemes a változás érdekében nyíltan elmondani, mit szeretnénk kipróbálni, mi okozna nekünk örömet.

Sokszor már egy egészen apró változtatás is segít abban, hogy nagyságrendekkel jobban érezzük magunkat.

Hogyan fejezhetjük ki a szexuális vágyainkat?

Egy biztonságos kapcsolatban bátran elmondható, hogy miről fantáziálunk. Ha ezt nem tesszük, akkor egy távolság keletkezik a két ember között, és egy definiálatlan sérelemgombóc kezd el növekedni. Mindenkit arra biztatnék, hogy nyílt egyenes kommunikációval, bátran mondja el, hogyan lenne élvezetesebb számára a szexuális együttlét.

  • Jó megoldás lehet, ha havonta rendezünk egy olyan estét, amikor a szexualitása téma. Meghitt, gyertyafényes, ”együttfürdős” este, amikor egymásra figyelünk, és a közösen megélt pozitív szexuális élményekről beszélgetünk. Ha oldott a hangulat, akkor sokkal könnyebben lehet áttérni azokra a lehetőségekre, amik változtatásra szorulnak, és a fejlődést szolgálhatják.
  • Lehet olyat is játszani, hogy havonta egy-egy szexuális kívánságlistát készít mindkét ember, és kicserélik azt. A listán szereplő vágyak és kívánságok ötletet adhatnak, hogyan tehetünk lépéseket az újdonságok bevezetése terén.
  • Ha a szeretkezés közben hangokkal vagy verbális visszajelzéssel erősítjük meg partnerünket, akkor ő jónak értékeli azt, amit csinál. Valószínű, máskor is boldogan próbálkozik majd vele.
  • Ha a fent leírt lehetőségek nem testhezállóak, akkor talán a levélírás a megoldás, amiben megírják, mik azok a szexuális fantáziák, amiket szívesen kipróbálnának.
  • Szeretkezés közben jó lehetőség a mozdulatokkal kommunikálni. A kezét odahúzni, megfogni és megmutatni, hogyan élvezetes számomra az érintés, hogyan izgatóbb a cirógatás. Elég egyértelmű jelzés a partner számára, akár kezdődő párkapcsolatokban is.
  • Ha mindezek a lehetőségek nehéznek bizonyulnak, vagy a pár két tagja nem tudja megteremteni a szexuális kommunikáció lehetőségét, akkor érdemes szexuálpszichológus-párterapeuta segítségét kérni. A terápiás üléseken lehetőség van arra, hogy a külső segítő által feltett kérdésekkel elindított együtt gondolkodás eredményeként jobbá válhasson a pár közös szexuális élete és elkerülhető legyen a végleges eltávolodás.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Szólj hozzá!
Bibók Bea

Bibók Bea

Pszichológus, szexuálpszichológus, párkapcsolati és szextanácsadó, szexuálterapeuta.
Szereti az életet, szenvedéllyel és odaadással éli, személyisége a kihívásokban, az aktivitásban, a folyamatos tanulásban és a kreativitásban tud kibontakozni. Három felnőtt lány édesanyja, akik folyamatos fejlődésre inspirálják őt.
Párkapcsolati problémákban - többek között párkapcsolati szexuális élet elakadása esetén -
valamint egyéni szexuális funkciózavarok, egyéni önismereti és életvezetési problémák esetén
nyújt pszichológiai segítséget.
Bibók Bea

Pin It on Pinterest