„A jó terápia közös munka: szakember és kliens erőfeszítéseinek eredménye” – Hogyan hozhatod ki a legtöbbet a terápiádból?

Sorsfordító döntés lehet egy önismereti folyamatba belevágni. A kezdeti nagy remények után azonban előfordulhat az, hogy csalódottan tapasztaljuk: a változás nem olyan tempóban vagy módon történik, mint azt vártuk. Ha úgy érezzük, egy helyben toporgunk, vagy ugyanazokat a köröket futjuk, érdemes tisztázni, hogy mi miatt érezhetjük magunkat elakadva a folyamatban. Ebben az írásunkban szeretnénk titeket segíteni abban, hogyan tudnátok minél többet kihozni a terápiás munkátokból – legyetek éppen benne egy folyamatban, vagy álljatok az elhatározás küszöbén.

A cikk a FoglaljOrvost.hu támogatásával készülhetett el.

Saját élményeinkből kiindulva is alá tudjuk támasztani, hogy egy önismereti út milyen előnyökkel és ajándékokkal járhat, milyen lehetőségeket és kalandokat tartogathat. Korábban írtunk arról, hogy külön út vezet ahhoz, hogy eljussunk addig, hogy esetleges félelmeinket és előítéleteinket félrerakva segítséget kérjünk egy szakembertől. Ha ezen túl vagyunk, akkor már egy fontos lépést megtettünk önmagunkért. Rendben, de mi következik ezután? Mi fog velem történni, hogyan fogom megélni az egészet?

Az első találkozások alkalmával a szakemberrel tisztázhatjátok a folyamat időtartamát, kereteit és célját. Azonban hogy egész pontosan mi is fog történni, maga a pszichológus sem látja tisztán és egyértelműen. Nem lehet előre megjósolni azt, hogy milyen ütemben fogsz haladni, milyen témák követik majd egymást, és hogyan fog zárulni a folyamat – egy terápiás folyamat sikere ugyanis több tényezőn áll.

A jó terápia ugyanis közös munka: a szakember és a kliens erőfeszítéseinek eredménye. A szakember ehhez tudásával, figyelmével, megértésével járul hozzá, a kliens pedig saját hozzáállásával és törekvéseivel. A vágyott változáshoz tehát elengedhetetlen, hogy mi magunk is aktív résztvevő, alakítói legyünk a folyamatnak.

Gondolhatunk úgy is az önismereti munkára, mint egy befektetésre – nem csak pénzt, hanem időt és érzelmi energiát is bele kell fektetnünk ahhoz, hogy minél többet vehessünk ki belőle. Mit is tehetünk mi magunk azért, hogy minél inkább gazdagodjunk belőle?

1. Találd meg a hozzád illő szakembert!

Sokan szoktak megkeresni azért, hogy ajánljak számukra megfelelő pszichológust. Bármennyire hozzá vagyok szokva ehhez a kéréshez, a mai napig zavarba szokott hozni. Hiszen egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy aki az én elképzeléseim szerint pont jó lenne a hozzám fordulónak, azt ő is úgy fogja-e megélni.

Két szempont meghatározó ugyanis a pszichológus kiválasztásánál: a kellő kompetencia és a személyes benyomások. A megfogalmazott probléma jellegét és súlyosságát tekintve egy harmadik, hozzáértő személy tud javaslatot tenni: milyen végzettség vagy terápiában alkalmazott módszer lehet esetükben az ajánlott. Egy hiteles szakember szokta jelezni, ha az első interjú során úgy mérte fel, egy nála tapasztaltabb, vagy más módszert alkalmazó pszichológus nagyobb biztonsággal tudná kísérni a vele szemben ülőt – még jobb esetben el is irányítja oda.

A személyes benyomást viszont a saját bőrünkön kell megtapasztalni. Ezért arra is szoktam biztatni az ajánlást kérőket, hogy bátran keresgéljenek az internet dzsungelében is, ugyanis nagyon fontos az, ők maguk kit választanak ki megérzéseiket követve. A virtuális térben már kialakulhat egy benyomás és szimpátia a fénykép, a bemutatkozás és a különböző szakmai anyagok alapján, ami iránytűként szolgálhat döntésünkhöz.

Ám igazán csak az első beszélgetések alatt derül ki, hogy is működik a szakember és a kliens között az a bizonyos kémia – ami nem csak a szerelmi, hanem a terápiás kapcsolatoknak is egy lényegi adaléka. Ebben az esetben természetesen nem vonzalomról, sokkal inkább összhangról, vagy más néven illeszkedésről beszélhetünk.

Ezért bízz bátran a kezdeti ülések után jelentkező érzéseidben! Ha zsigeri ellenállást, bizonytalanságot érzel, akkor szabadon lezárhatod a folyamatot, és kereshetsz tovább. Szerencsére több olyan oldal is létezik, ahol különböző szakemberek közül válogathatsz (például itt).

2. Légy őszinte…

„Persze, azért járjak el meg fizessek, hogy végighazudjam az üléseket? Annak meg mi értelme volna?” – tehetjük fel a teljesen ésszerű kérdést. Ugyan előfordul az is, hogy valaki nyomás hatására fordul pszichológushoz, és egy rejtett cél érdekében hazudik vagy manipulál az ülések alatt – ezt általában szokták érzékelni a szakemberek. Azonban még ha valódi és saját motiváció indított is el minket, akkor sem biztos, hogy a terápiánk során teljesen őszinték és nyitottak tudunk lenni.

Az őszinteség tág fogalom, terápiás szemszögből egy meghatározás lehetne az, hogy: vállalom és kifejezem azt, ami éppen bennem történik.

Ez nem megy egyből könnyen – pláne akkor, ha már jó ideje eltávolodtunk magunktól. Ilyenkor tehát nem arról van szó, hogy nem akarunk, hanem hogy még nem tudunk őszinték lenni – nem is feltétlenül a terapeutánkhoz, hanem sokkal inkább saját magunkhoz. Időt kell hagynunk arra, hogy a kezdeti ellentmondásaink és feszültségeink oldódjanak, újra érzéseinkre tudjunk hangolódni, és megtaláljuk a kapcsolódást önmagunkhoz.

Van azonban másik gátja is annak, hogy magunkban tartunk lényeges dolgokat: a szégyen. Ebben az esetben fontos emlékeztetned magad újra és újra, hogy

egy szakember nem ítélkezik, hanem minden porcikájával és idegszálával azon van, hogy segítsen. Ahhoz viszont, hogy igazán tudjon segíteni, látnia kell a teljes képet – vagyis téged, a fényes és az árnyékos részeiddel együtt.

Nehéz hangosan kimondani és megosztani azt, amit legszívesebben elhallgatnál életed végéig – de ha már ezt is tudod vállalni, az önmagad jobb elfogadásához vezethet.

3. … és nyitott!

A nyitottság jelen esetben azt jelenti, hogy legyünk nyitottak más eszközökre és megoldásokra, újfajta megközelítésekre, mivel a korábbi próbálkozásaink és módszereink nem működtek. Ragaszkodhatunk mereven elképzeléseinkhez, de tudatosítsuk azt, hogy az önismereti munka során csakis saját gondolataink, viselkedésünk és érzelmeink megváltoztatásával érhetjük el a kívánt eredményt. Ha makacsul elutasítunk mindent, ami nem illeszkedik az addig kialakított képbe, akkor megrekesztjük magunkat, nem adunk esélyt a további fejlődésre.

4. Vezess érzelmi naplót!

Ahogy fentebb írtuk, egy terápiás folyamat során újra meg kell találnod az utat önmagadhoz. Ebben kiemelt szerepet kap érzelmeid megfigyelése, és a velük való munka. Erre remek eszköz az érzelmi napló, amiben aktuális érzelmeidet, és a hozzájuk kapcsolódó gondolataidat is leírhatod. Ezzel a terápiás téren túl is gyakorolhatod az önmegfigyelést, segíthet kusza és zavaros érzelmeid és gondolataid kibogozásában, új felismerésekhez juthatsz általa, és a következő ülésre is jobban tudod összegezni a veled történteket. Az írással nem csak hogy megformálod és rendszerezed azt, ami éppen benned történik, de kívülre is helyezed – így szemtől szembe találhatod magad belső világoddal, ami már eleve új nézőpontot ad.

5. Bízz a folyamatban, a pszichológusodban – és önmagadban!

Korábban írtunk már a pszichológus felé érzett bizalom kérdéséről, amellyel kapcsolatban most azt a gondolatot emelnénk ki, hogy nem kell egyből, feltétel nélkül bízni. A pszichológus és a kliens között létrejövő kapcsolatban is időre lehet szükség a bizalom kialakulásához. Éppen ezért szólnak az első alkalmak a jó terápiás kapcsolat, a bizalom megalapozásáról, amely ülésről ülésre mélyülhet. Kötődésünktől, korábban szerzett tapasztalatainktól és személyiségünktől is függhet az, mikor tudjuk magunkat teljesen odabízni. A kontroll feladása frusztráló lehet, azonban még ha nem is megy egyből, szükséges valaminek bizalmat szavaznunk, vagy legalábbis elhatározni azt, hogy szeretnénk bízni. Legyen az a pszichológusunk, a terápia, a változás reménye, vagy éppen önmagunk.

6. Két ülés között is alkalmazd!

Magam is tapasztalom azt, hogy főként azok a folyamatok zárulnak elégedettséggel, amikor a kliens tudatosan és következetesen van jelen – nem csak a terápiás üléseken, hanem minden egyes nap.

Nagyon fontos az, hogy mi történik két ülés között. Ha belegondolunk, egy alkalom az egész hetünkből mindössze körülbelül egy órát vesz el. A beszélgetés alatt fontos felismerésekhez juthatunk, alakíthatjuk a gondolkodásmódunkat, új szempontokat, megértést és visszajelzéseket kaphatunk, ugyanakkor a változásoknak a mindennapokban kell zajlaniuk.

A terápiának sok olyan rejtett kincse van, amit viszünk magunkkal tovább: az önreflexiót, az érzelmi tudatosságot, illetve a rugalmas, különböző szempontok felvételére képes gondolkodást. Így ha egy kliensem a terápia lezárásával meg tudja fogalmazni ezek elsajátítását, akkor biztos lehetek abban, hogy ezek az eszközök segíteni fogják további, terápián túli fejlődésében is, és úgymond zsebből kihúzva tudja majd alkalmazni őket a nehéz helyzetekben is.

Ahhoz viszont, hogy ezek beépüljenek, tanulás és gyakorlás szükséges. Nem csak az üléseken fontos, hogy alakítsuk és formáljuk a beszélgetés menetét, hanem hogy ezt az aktív és felelős hozzáállást a mindennapjainkban is meg tudjuk valósítani. Vigyük bele magunkat olyan helyzetekbe, amelyekbe eddig nem mertünk, alakítsuk kommunikációnkon, adjunk az eddigitől eltérő reakciókat, kezdjünk el tenni önmagunkért vagy kezdeményezni mások felé! Így szerezhetünk ugyanis csak pozitív megerősítéseket, tapasztalatokat és sikerélményeket, amelyek nem csak önbizalmat, hanem egyenesen szárnyakat is adhatnak a változásunkhoz.

Határozd el, hogy ezt az időszakot arra szánod, hogy fejlődj és gyarapítsd az önismeretedet, és lehetőségeidhez mérten tedd bele azt az időt és energiát, amennyit csak tudsz. Légy tudatában annak, hogy ez egy átmeneti szakasza az életednek, ezért érdemes kihasználnod.

A terápiás folyamatban sokat tanulhatsz magadról, megértheted gondolkodásmódodat, érzelmeidet, viselkedésed és döntéseid mozgatórugóit. Ezen kívül ráláthatsz személyiséged olyan részeire, amelyek rejtve voltak előled, vagy nem annyira kellemes szembesülni velük, de mindez szükséges ahhoz, hogy minél nagyobb önismeretre tegyél szert, amit kamatoztatni tudsz életvezetésedben és kapcsolataidban. Ehhez viszont felelősséget kell vállalnod a terápiás folyamatod alakulásáért, benne való jelenlétedért, saját változásodért – vagyis önmagadért.

Forrás: itt