Mit tanít az életről egy végtelenül ismétlődő nap? – Az Idétlen időkig című film üzenete önismeretről és fejlődésről

Szerző: | 2020. 07. 07. |

Mi történne, ha végtelenszer megismétlődne életünk egyik legkellemetlenebb napja? Nem amikor nagy tragédia történik, csak amit apróbb bosszúságok tarkítanak. Pont annyira bosszantóak, ami miatt már alig várjuk a nap végét, hogy azután reggelre kelve más helyen, más időben folytathassuk az életünket. Másnap azonban mégis csörög az ébresztőóra és arra eszmélünk, hogy az előző nap virrad ránk. Hajszálpontosan azonos forgatókönyvvel, szereplőkkel, helyszínnel, azonos kellemetlenségekkel kezdődik elölről minden, amit hitünk szerint már magunk mögött hagytunk.

Forrás: port.hu

Nehéz elképzelni, pedig ez történik az Idétlen időkig című film − eredeti címén Groundhog Day, vagyis Mormota-nap − arrogáns főhősével, aki saját fontosságától eltelve érkezik a vidéki kisvárosba, az időjósok fesztiváljára, hogy maga is időjósként közvetítsen az eseményről. Minden évben ilyenkor egy ország figyeli, hogy Punxsutawney Phil, a mormota meglátja-e az árnyékát, ezzel jelezve előre, hogy meddig tart még a tél. Mogorva főhősünk gúnyos lenézéssel illeti mormota Phil munkásságát, csakúgy, mint kollégáit, a városka lakóit, sőt talán a Föld teljes lakosságát.

Tévedhetetlenségének tudatában éli felsőbbrendűnek gondolt életét, mígnem saját melléfogása miatt (tiszta időt jósol a hatalmas hóvihar helyett), ott ragad kollégáival együtt az isten háta mögötti kisvárosban. Azonban amikor este nyugovóra tér, még nem sejti, hogy másnap és egyes becslések szerint még 4576 reggelen át ébred ugyanarra a napra: a Mormota-fesztiválra.

A film egyetlen idétlen momentuma a címe.

Valójában egy vígjátékba csomagolt filozófiai és lélektani mű, amely az emberiség egyetemes kérdéseire keresi a választ, úgymint: léphetünk-e kétszer ugyanabba a folyóba, illetve Phil esetén talán inkább jeges tócsába? Nézzük, milyen választ találunk további négy kérdés tükrében.

1. Mit tennénk, ha a tetteinknek nem lennének következményei?

Ezt próbálgatja főhősünk is, miután magához tért első kétségbeeséséből. Ha kiszámíthatóvá válik a külvilág, eltűnnek a félelmek, csak úgy, mint a tabuk. Retorzió nélkül rabolhatja ki a pénzes kocsit, csábíthat el vonzó hölgyeket, gyűjthet és vissza is élhet bizalmas információkkal. Az emberi sötét oldal kerül napvilágra először, a tiltások kijátszása.

Ugyanakkor egy olyan ember számára, aki egész eddigi életében a külső körülményeket, más embereket hibáztatta saját balsorsáért, kemény tükröt tart a folyamatosan ismétlődő azonos nap.

Hiszen a körülmények, a körülötte mozgó emberek változatlanok, egyedül főhősünk viselkedése az, ami változást idézhet elő. Egy rosszul elmondott bóknak például pofon a jutalma, vagy az elfelejtett női név is kínos következményeket vonhat maga után. A nem változó külső körülmények és egyetemesen “rossznak” ítélt cselekedetek miatt meg nem érkező büntetés Phil-t a következő fázisba taszítja: meg kell küzdenie a mély depresszióval, amelyet az emberi lét újabb alapkérdése hoz magával.

2. Vajon minden eleve elrendeltetett, vagy változtathatunk-e sorsunkon?

Főhősünk úgy érzi, ha minden eleve elrendeltetett és változtathatatlan, akkor nincs értelme az életnek, hiszen bárhogy is döntünk, bármit is csinálunk minden reggel hatkor Sonny és Cher I got you babe című számára fogunk ébredni és február 2. kezdődik elölről. Phil ekkor számos módon próbálja megölni magát, a kísérletek azonban mennyiségük és groteszk mivoltuk miatt csak fokozzák a film vígjátéki elemeit.

Mivel azonban egyik öngyilkossági próbálkozás sem végződik sikerrel, az időjós, enyhe isten-komplexus kíséretében meggyőződik arról, hogy legyőzte a halált. Valójában azonban a haláltól való félelmet győzte le. Eljut a teljes nihil, a semmi állapotába, abba a félelemnélküliségbe, ahonnan az origóról építheti újra önmagát. Ez már rajta múlik.

Ekkor érkezik el egy olyan pont a főhős életében, amikor úgy érzi tovább már nincs lefelé, innen csak felfelé vezet az út: jobb emberré akar válni.

Talán a szerelemért, de az is lehet, hogy a “jobb emberségért” magáért. Phil ugyanis intenzíven érdeklődik kolléganője, Rita (Andie MacDowell) iránt. Az érdeklődés eleinte pusztán szexuális irányú, ám amíg rengeteg időt és energiát fordít a lány megismerésére, végül beleszeret. És itt jön a következő lépcső.

3. Felelősek vagyunk-e a saját sorsunkért?

A szerelemmel Phil célt állít maga elé, és többé már az sem érdekes számára, hogy minden nap ugyanúgy kezdődik, mert mindet önmaga fejlesztésére használja fel. Rita szerelmének elnyerése útközben “járulékos haszonná” válik, hiszen Phil megbecsült tagja lesz a punxsutawney-i közösségnek, beleássa magát a művészetekbe, egyre empatikusabbá, és agresszívből asszertívvé válik.

A kezdetben büntetésnek megélt ismétlődő napok lehetőséggé válnak a számára, lehetőséget kap arra, hogy meglássa és kibontakoztassa magában azt a jót, amit mások láthatnak benne.

Élete minden területén látható a változás: szakmai szempontból, időjóstól szokatlan nagyhatású bejelentkező beszédet rögtönöz a Mormota-fesztiválon, az emberek hálával és szeretettel fordulnak hozzá, hiszen számos helyzetben segített nekik és a szerelem is beköszönt az életébe. Már nem akarja mindenáron megszerezni Ritát, csak mellette szeretne lenni, közelebb kerülni hozzá.

Nem érdeklik többé a következmények, nem a jövő kilátása határozza meg a cselekedeteit, hiszen nincsen jövő. A jelen pillanatot éli meg a maga teljességében, ahol már nem a keretek ledöntése a cél és nem a félelem elkerülése mozgatja. A jó önmagáért jó, mert másnak nincs is értelme.

4. Lehet tanulási folyamat az életünk?

Az Idétlen időkig az egyik olyan film, amit bármikor meg tudok nézni, számtalanszor láttam már. Könnyed, vígjátéki stílusban hozza közelebb a mindennapjainkhoz ezeket az egzisztenciális kérdéseket. A happy end-je sem egy tipikus hollywoodi befejezés, hanem egy népmesei fordulat, ahol a királyfi megküzdött a külső és belső világ elemeivel, mire méltóvá vált a királylány kezére és a fele királyságra.

A fenti nagy horderejű témákon kívül azt is tanítja számomra, hogy mindig lehet (jobb) választásunk, ha a körülmények nem is a legkedvezőbbek. Biztos ismerős az az élethelyzet, amikor beleragadunk egy problémába, dilemmába. Ez történt Phil-lel is, bár lényegesen kikarikírozva. Sok megoldást kipróbált, mire megtalálta a számára legmegfelelőbbet, ami elhozta az életébe a harmóniát és a boldogságot. Megtanulhatjuk tőle, hogy szabad hibázni, mert lehet javítani, és az élet maga is egy tanulási folyamat, ahol sokszor nem tudjuk elsőre jól csinálni a dolgokat, vagy jó döntéseket hozni, hibázunk. Érdemes azonban az érzéseinkre hallgatni és kitárni nekik a kapukat, hogy irányjelzőink legyenek életünk folyásában, a helyes irány megtalálásában.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Gaál Szilvia
Anya és irodalomterapeuta. Az olvasás számára szakma és hobbi egyben, ami feltölt és tanít. Elkötelezetten támogatja a nőket az anyává válás lelki folyamatában. Szereti a tudását átadni, megfigyelni és mélyeket lélegezni a természetben.

Pin It on Pinterest

Share This