„Az ünnep egy prizma, amin áthalad az élet sugara” – Hogyan segíthet ma a karácsony üzenete?

Bár szeretem a karácsonyt, nagy kihívásnak tűnt, hogy írjak is róla. Egyrészt általában olyan sokat dolgozom decemberben, hogy a mézeskalácssütést, fadíszítést, és szaloncukorkötözést leszámítva (ami szerencsére a kedvenc részem az ünnepekben) épphogy beesek a karácsonyfa alá. Gyerekkoromban többnyire vegyes hangulatúak voltak a karácsonyok, a sok teendőtől sokszor összekeveredett a levegőben a feszültség a fenyőillattal. Mindezek ellenére amint vége van a nyárnak – szeptemberben 🙂 – eszembe jut, hogy végre megint van mit várni, hamarosan itt a karácsony.

Persze nemcsak én vagyok ezzel így, egy nálam jobb példa erre egy szívemnek oly kedves korábbi kolléganőm, aki amolyan „karácsonymegszállott” (pozitív értelemben): az irodája már szeptemberben karácsonyi díszvilágításban fénylett és végeláthatatlanul szólt nála a „White Christmas” december végéig.

Ebben az évben úgy döntöttem, tudatosan szánok időt arra, hogy lélekben is elkezdjek készülni a karácsonyra. Ennek részeként meghallgattam néhány olyan podcastet, amelyek a karácsony történetével, hagyományaival foglalkoznak. Így született meg ez a cikk, amiben röviden utánajártam a karácsonyi időszak jelentésének, eredetének és megpróbáltam megfogalmazni az ünnep üzenetét napjainkban.

A szeretet és a béke ünnepe

A karácsony a szeretet és a béke ünnepe. Az ünnep lényege, hogy különbözik az év összes többi napjától, egyszeri, ritka, különleges. Az ünnep (a Louis Wain rendkívüli élete című film után szabadon fogalmazva)

olyan, mint egy prizma, amin áthalad az élet sugara: változást, fordulópontot jelent, valami lezárul és valami új, valami jobb kezdődik el. Átmenetet jelent két állapot között, és az átmenet megélésére ad alkalmat és eszközt.

A karácsonyi időszak a téli sötétség növekedése után a külső fény eljövetelét hozza el a téli napforduló, a belső fény eljövetelét pedig maga az ünnep által. Ezt készíti elő az adventi időszak, ami a vallásos ünnepeket (pl. Húsvétot) jellemzően megelőző böjtöt helyettesíti, és felkészíti a lelkünket az adventus Domini- re, vagyis az úr (Jézus) eljövetelére.

Advent

Az advent mozgó ünnep, a karácsony előtti négy vasárnapot öleli fel, az utolsót már a karácsony követi. Nem csak lelki értelemben készít fel az ünnepre, de az első adventi gyertya arra is figyelmeztet, hogy hamarosan itt a karácsony, érdemes elkezdeni készülődni, hogy ne maradjon minden az utolsó percre, és ne csak „beessünk” a karácsonyfa alá.

Az adventi koszorú története a pogány és az ókori görög világig, vallási rítusokhoz nyúlik vissza, szimbolikájában az örökkévalósághoz és a jó terméshez, termékenységhez kapcsolódik. A karácsonyi adventi koszorú a keresztény vallási hagyományhoz kötődik.

A története egy hamburgi gyermekotthonnal kapcsolatos, ahol egy lelkész szerette volna érzékeltetni a karácsony közeledését az árvák számára, ezért huszonnégy gyertyát helyezett el egy kör alakú csilláron. A napról napra növekvő fény jelentette az ünnep közeledtét, és egyúttal szimbolizálta a fény diadalmát a sötétség felett.

A négygyertyás változat nálunk a második világháború után terjedt el, ahol a gyertyák számának és a színeknek is megvan a vallási szimbólumrendszere: az első kettő és a negyedik lila színű gyertya a bűnbánatot, összeszedettséget jelképezi, a rózsaszínű harmadik pedig az örömöt.

Másféle szimbolika szerint az első gyertya a hitet, a második a reményt, a harmadik az örömöt, a negyedik pedig a szeretetet hozza el számunkra. A hagyomány szerint ezek azok a tulajdonságok, amiket meg kell erősíteni magunkban ahhoz, hogy jól tudjunk megérkezni a karácsonyba.

Ne rohanjunk el a várakozás szépsége mellett! – 5 gyakorlat egy kis adventi lassításhoz

Karácsony

A téli napfordulóra, így a nappalok hosszabbodására utal a magyar „karácsony” elnevezés is, ami a szláv korcun, kracsun, azaz „átlép(ő)” szóból ered. A téli napforduló már az ókorban is nagy jelentőségű ünnep volt, Saturnáliai ünnepségnek nevezték. A földművelés istenét, Saturnust ünnepelték ekkor: a fény diadalát a sötétség és a halál felett, hiszen ekkortól haladunk az egyre fényesebb és hosszabb nappalokba. Ezen a héten örökzölddel díszítették a házakat, vigasságokat szerveztek és ajándékokat adtak egymásnak. Az örökzöldeknek különleges jelentést tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, szellemeket, a betegségeket és a gonosz lelkeket is eltávolítják a családból. Az életfa és a zöld ág szimbólum gyakran kapcsolódik a mai ünnepi szokásokhoz is.

Ahogy a téli napforduló, úgy a betlehemi csillag is a fényt hozza el az éjszakába, amit a napkeleti királyok követtek, hogy megtalálják és üdvözölhessék a kis Jézust, és felköszönthessék ajándékaikkal. A betlehemi kisded szegényes körülmények között született egy istállóban, mivel a várandós Máriát senki sem fogadta be. A karácsony a megváltó születésével a remény és a fény eljövetelét jelenti az emberek számára.

Igen ám, de a 16. században az ünnepi szertartások elkezdtek beszivárogni a nem vallásos családok életébe is, hiszen a karácsony a szeretet és béke ünnepévé nőtte ki magát. Ekkoriban terjedt el a fenyőfaállítás és a díszítés is. Luther Márton nevéhez kötődik a karácsonyfa kivilágításának története: egy adventi estén jelenést látott hazafele menet. Úgy látta, mintha csillagszóró csillant volna fel egy fenyőfán. Ezt szerette volna megmutatni a családjának, ezért ráhelyezett egy gyertyát a fára – ez hamar szokássá is vált, bár ma tűzvédelmi okokból inkább karácsonyfaégőket használunk.

Látható tehát, hogy nem újkeletű hagyományról van szó: a téli sötétség közepén valahogy megjelenik a lelkünkben a szükséglet a változásra, a reményre, a szeretetre, az együttlétre.

A karácsonyi időszak történetei, szokásai erre az igényre adnak válaszokat, alternatívákat; a legtöbben ezért is szeretjük őket annyira. A karácsony ilyen értelemben a természeti változásokat finoman lekövetve kapcsolódik össze a történeti és vallási tematikával, a fény, a világosság újraszületésével érzékeltetve, hogy mindig van remény, és ok az örömre.

Belső béke találása a nehéz élethelyzetben is

Nehéz időben köszönt be a mostani karácsony gazdasági, és akár egészségügyi és érzelmi szempontból is. Ez az év sokunknak nem a gyarapodásról, gazdagodásról szólt, inkább a veszteségekről, bizonytalanság megéléséről, a spórolásról, nehéz élethelyzetekről, a változásokhoz való alkalmazkodásról és az ebben való kimerülésről. Ilyenkor talán még nehezebb a karácsony, hiszen nem tudunk úgy, annyit adni, és a „boldog karácsonyi együttlét” külső/belsővé tett elvárásának sem tudunk keserű szájíz nélkül eleget tenni.

Viktor Frankl, a logoterápia atyja szerint a küzdelem mindannyiunk számára az élet természetes része, arra biztat, hogy akkor is meg tudjuk tapasztalni az értelmes életet, ha épp nehéz időszakot élünk át, vagy sorsunk megváltoztathatatlanságával szembesülünk. Csak ezekben a helyzetekben ismerhetjük meg rejtett erőforrásainkat, és lehetünk tanúi annak a sajátos emberi képességnek, amely a személyes krízist vagy traumát az elfogadáson és értelemtulajdonításon keresztül pozitív növekedéssé, lelki fejlődéssé gyúrja át. Amikor nem tudunk változtatni egy helyzeten, arra kényszerülünk ugyanis, hogy mi magunk változzunk meg. A belső béke megtalálásának része, hogy őszinték és elfogadók vagyunk önmagunkkal és másokkal. Akár erről is szólhat a mi ünnepünk.

Olvassunk meséket, történeteket, hallgassunk karácsonyi zenét, podcasteket, sétáljunk a kivilágított utcákon, és ha már megváltoztatni nem lehet, használjuk ki azt, amiben most élünk: talán éppen az egekben járó benzinár és a mérsékeltebb anyagi helyzetünk lehet segítségünkre abban, hogy a figyelmünket inkább a másokkal és önmagunkkal való kapcsolódásra fordítsuk, és az időnket, jelenlétünket adjuk ajándékba szeretteinknek. Ennél értékesebb nincs is.

Források:

Bokodil podcast: Mi is az az advent?

Bokodil podcast: Valóban decemberben van karácsony?