S az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én – írja Radnóti Miklós Nem tudhatom című versében. Mindannyiunknak vannak apró szertartásai, amelyek segítenek túllendülni a mindennapok nehézségein, félelmein, és keretet adnak életünknek. Ezek az időnként apróságnak tűnő dolgok fontos szerepet töltenek be az életünkben, a biztonság érzetét nyújtják számunkra. Azonban amint ezek a viselkedési rituálék – a biztonság illúzióját keltve – túlzott méretet öltenek, akkor már kényszeres zavarról beszélhetünk.

A rögeszmés gondolkodás

A kényszeres zavar legfőbb jellemzői a kényszergondolatok, és a gyakran melléjük társuló kényszercselekvések jelenléte. A felmerülő kényszeres gondolatokat a személy nemkívánatosnak éli meg, szenvedést okoznak számára, így megpróbálja ezeket elnyomni, valamilyen módon semlegesíteni, valamilyen tevékenység végzésével feloldani a megjelenő, szorongást okozó képeket. Az, aki kényszeres zavarban szenved, nem tudja legátolni, elterelni a megjelenő gondolatokat addig, amíg a kényszerítő gondolatok nyomán megjelenő feszültséget nem csökkentik vagy állítják meg kényszeres cselekvései.

Kényszercselekvések

A gondolatok tevékenységbe való átfordítása olyan cselekvések végrehajtására készteti a kényszeres zavarban szenvedő személyt, melyek középpontjában a rend, tisztaság, a szimmetria és a biztonság állnak. Ilyen lehet a kényszeres kézmosás, tisztálkodási rituálék, szavak ismételgetése, számolás, vagy rendezgetés.

Ezek a cselekvések arra hivatottak, hogy általuk a megjelenő, elviselhetetlen kényszeres gondolatokban bekövetkező szörnyűségeket – mint például egy családtag halála, szerencsétlenség, vagy valamilyen félelmetes esemény bekövetkezése – megakadályozza az illető.

Az ellentmondás abból fakad, hogy ezek a cselekvések, illetve mentális tevékenységek túlzóak, és gyakran egyáltalán nincsenek kapcsolatban azzal a szorongást kiváltó dologgal, aminek elkerüléséért létrejöttek.

Beszűkült élettér

A másik jelentős szenvedésfaktor, hogy a rögeszmékből fakadó rituálék rendkívül időigényessé válhatnak, ami akadályozza a mindennapi életvitelt, a szociális kapcsolatok ápolását, kialakítását, a munkahelyi tevékenységeket, így egy idő után teljesen beszűkíthetik az egyén életterét. A vizionált borzalom elkerülése okán létrejövő kényszeres tevékenységek folyamatos, meghatározott rend szerinti ismételgetése jellemző, olyan módon, mintha a tű megragadt volna a lemezjátszóban. Ez természetesen egy folyamat, mely során könnyebb és nehezebb időszakok váltakoznak a beteg életében.

A Howard Hughes, iparmágnás, feltaláló és filmproducer életét feldolgozó Aviátor című film érzékletesen vezeti végig a nézőt a betegség egyre súlyosabbá válásának útján, végigkövetve a főszereplő mentális életének, érdeklődésének és életterének beszűkülését. A tisztaság központi szerepe, a szennyeződésektől való irtózás tünetei szembetűnők a zavar kezdeti szakaszában, majd az ismétlési kényszer is megjelenik.

A kezdeti tünetek, melyek az étkezésben és az italfogyasztásban jelentkeztek, egyre több és súlyosabb, a mindennapi életvitelt akadályozó szimptómával egészülnek ki.

Megjelenik a szavak ismételgetése, az ismétlés legátlásának képtelensége, a kézfogások kerülése, kézmosási rituálék, a lakáson belüli vírusmentes zóna kialakítása. A központi tünet, a szennyeződések kerülése egyre súlyosabb méreteket ölt és önmaga ellentétébe fordul át, az ápoltság és higiénia hiányába; ezt követi a gondolkodás beszűkülése, a teljes elzárkózás a külvilágtól és az emberekkel való érintkezéstől.

Az élettér beszűkülése, a tünetek súlyossága azonban egyénenként eltérő lehet. Nem minden esetben mutatkoznak ilyen szélsőséges gondolkodási minták és viselkedéses megnyilvánulások, de a betegség megélése enyhébb esetekben is nagy szenvedést jelenthet a kényszeres zavarban szenvedőknek.

A tünetek mögött

A kényszeres zavar gyökerei gyakran nagyon mélyek és összetettek lehetnek. Olyan mögöttes érzelmi állapotok állhatnak a hátterében, mint a félelem az ismeretlentől, a kontrollvesztéstől, kudarctól, elutasítástól, a szégyentől, vagy a megsemmisüléstől. Az elviselhetetlen méretű félelem nyomán megjelenő rögeszmés gondolatok folyamatosan a rettegett víziók körül forognak.

Megoldásként a kényszeres zavarban szenvedők számukra logikusnak vélt, külső szemlélő számára azonban célszerűtlen stratégiákat dolgoznak ki: a veszély és a gondolatok nyomán megjelenő szenvedés csak bizonyos rituálék segítségével kerülhető el.

Mindennek meghatározott, rugalmatlan és sokszor ésszerűtlen rend szerint kell történnie a beteg életében azért, hogy mindent kézben tarthasson, ezáltal elkerülhesse a veszedelmet. Az esetek jelentős részében tehát a kényszeres zavar az irracionális gondolkodáson alapul.

Egy nehéz élethelyzet, a stressz, illetve az egyén számára megterhelő körülmények is befolyásolják a zavar súlyosságát és mértékét. A megrázkódtatások, feszültség átélése elmélyíti a tüneteket, míg a kiegyensúlyozott életszakaszokban javulás állhat be a beteg állapotában. A megfelelő ellátás, támogatás érdekében fontos szakemberhez fordulni! A gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia – kognitív viselkedésterápia, autogén tréning, hipnoterápia – sokat javíthatnak a kényszeres tünetekkel küzdők testi-lelki egészségén és életminőségén.

Forrás:
DSM-5
PsychologyToday

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt

Szólj hozzá!

Porpáczi Júlia

Pszichológus, de jártas a kommunikáció területén is. Mindig tanul valamit. Saját magát is. Család, barátok, mozgás, fejlődés, vidámság, természet – ezek szerinte a fontos dolgok.

Pin It on Pinterest