Április 22. 1970 óta ezen a napon ünnepeljük a Föld Napját. Igen szerencsés időpont-választás, hisz a nagy napra már maga az ünnepelt, a Természet is felölti legszebb, a zöld megannyi árnyalatában pompázó, s ezer szín virágokkal ékesített ruháját.

Ugyanakkor az ünnepre évek óta a környezetszennyezés egyre inkább visszafordíthatatlannak tűnő hatásai vetnek komor árnyékot: egyre több hírt olvashatunk pusztuló korallzátonyokról, a szokásos ragadozók mellett a tengereket elárasztó hulladékkal küzdő állatokról, az olvadó sarkvidékeken haldokló élővilágról…

Egyre egyértelműbbe válik, hogy ha élhető bolygót szeretnénk hátrahagyni, minden napnak a Föld Napjának kéne lennie. De akkor miért húzunk inkább szemellenzőt, és nézünk a másik irányba? S ha úgy döntünk, szembenézünk a problémával, mégis hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni a Természetet?

A millió apró döntésből készült szemellenző meséje

E kérdések megválaszolására a Föld Napja alkalmából az American Psychological Association (APA, Amerikai Pszichológiai Társaság) néhány évvel ezelőtt publikált interjújára támaszkodunk, melyet Dr. Elke Weberrel, a Columbia University kutatójával készítettek.

Dr. Weber a pszichológia és a közgazdaságtan elméleteinek segítségével próbál fényt deríteni arra, hogy miként hozunk döntéseket rizikós és bizonytalan helyzetekben. Nem véletlen, hogy őt választották szakértőnek, hisz az interjú főleg arra próbál fókuszálni, hogy

mégis miért hoznak az emberek olyan döntéseket, amelyekről tudjak, hogy károsak a környezetre?

Fontos megjegyezni, hogy Dr. Weber szerint nem arról van szó, hogy direkt a környezetre káros döntéseket hozunk. Szerinte a természetnek okozott kár inkább egy nem szándékosan előidézett következménye azoknak a döntéseknek, amelyeket a környezetvédelemnél pillanatnyilag fenyegetőbbnek tűnő problémák megoldása érdekében hozunk.

Azaz nem ártani szeretnénk a természetnek, egyszerűen csak nincs eléggé elöl a prioritás listánkon ahhoz, hogy figyelembe vegyük egy-egy döntés során. Pláne, hogy – ahogy Weber is emlékeztet rá –

az emberek életstílusa általában nem szándékos döntések eredménye, hanem egy hosszan tartó folyamat következménye. Életünk során meghozott megannyi apró döntésünk az évek során szokásokká alakulnak.

És ezek a szokások, úgy tűnik, nem nagyon kedveznek a Föld állapotának. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy az egyébként is limitált figyelmi kapacitásunkat nagyon sokfelé kell osztanunk: ennivaló, biztonság, magunk és szeretteink egészsége, munkahelyünk, személyes kapcsolataink, és még sorolhatnánk.

Ezek mellett a klímaváltozás, a kihaló fajok vagy a felelős vízhasználat miatt aggódni olyan luxusnak tűnhet, amit csak azok engedhetnek meg maguknak, akiknek a fenti, alapvető szükségletek már biztosítva vannak.
A szakértő szerint, mivel a környezetnek okozott kár (még!) nem jelent közvetlen fenyegetést az egészségünkre, a biztonságunkra vagy a jóllétünkre (vagy nem érezzük közvetlenül annak hatását), csábító alternatívának tűnhet egyelőre kizárni gondolatainkból az esetleges jövőbeni következményeket.

Környezetvédelem vs. Pszichológia

Ugyanakkor tény, hogy nem görgethetjük örökké magunk előtt a problémát, mert előbb-utóbb túl nagyra dagad, kicsúszik a kezeink közül, és agyonnyom bennünket. Éppen ezért az interjú során is felmerült a kérdés, hogy a pszichológiai kutatások tükrében mit gondol, miként lehet a leghatékonyabban rávenni az embereket, hogy környezettudatosan gondolkodjanak.

A szakértő szerint az elijesztésre vagy a szégyenérzet felébresztésére irányuló technikák kevésbé sikeresek, elvégre senki sem szeret rettegni vagy szégyenkezni, így ezeket a reklámokat egyszerűbbnek tartják kizárni.

Ugyanakkor hatékonyabb lehet az egyszerűségre törekedni, például azáltal, hogy csökkentjük a meghozandó döntések számát és egyből a környezettudatos opciót kínáljuk az embereknek – legyen szó építkezésről, vagy étkezésről.

A másik hatékonynak tűnő módszer a személyes bevonódás lehetősége. Egy kis közösség például fogékonyabb lehet a saját, közvetlen környezetükben jelen lévő rizikófaktorok kiiktatására (például házi, természetes alapanyagokból összeállított tisztítószer a bolti vegyszerekkel szemben), mint egy, a hosszú távú következményekre irányuló kampányra.

Óvd a természetet, óvd a mentális egészséged!

Azt sem szabad elfelejteni, hogy környezetünk állapota közvetlenül hat pszichés jóllétünkre is. Azzal már mi is foglalkoztunk korábban, hogy a természetbe való elvonulás, esetleg egy kirándulás, vagy a madárcsicsergős környezet hogyan tudnak pozitívan hatni a stressz-szintünkre, a boldogságunkra, és úgy általában a mentális egészségünkre.
Ennek megfelelően ezek hiánya, illetve a klímaváltozás következményei (emelkedő hőmérséklet, csökkenő erőforrások, egyre gyakoribb természeti katasztrófák) is képesek hatni pszichés állapotunkra.

Már 2013-ban, az idézett interjú megjelenésekor napvilágot láttak olyan kutatási eredmények, amelyek a klímaváltozás kapcsán többek között az erőforrások birtoklásából eredő konfliktusok felerősödésére, növekvő szorongás-szintre, a lakosság körében megjelenő elkeseredettségre hívták fel a figyelmet.

De vajon hogyan tudnánk úgy alakítani a lakókörnyezetünket, hogy a Természet védelmének szem előtt tartása mellett a saját mentális egészségünket is megóvjuk?

Pszichológia, az új Superman?

“A környezeti problémák csökkentik a környezetünk feletti kontroll érzetét, márpedig ez egy igencsak alapvető, mélyen gyökerező emberi szükséglet” – emlékeztet rá Dr. Weber. A kontrollérzet elvesztése azonban nem csak mentális, de fizikai egészségünkre, többek között immunrendszerünk hatékonyságára is kihat.

Épp ezért fontos lenne megmutatni az embereknek, miként tudnak védekezni a környezetszennyezés miatt kialakult veszélyekkel szemben. A szakértő szerint ezt a folyamatot a leghatékonyabb a közösségek szintjén kezdeni, hogy egyáltalán felhívjuk a lakosság figyelmét a problémára, és motiváljuk őket arra, hogy környezettudatosabb útra lépjenek.

Ezen felül fontos lenne újra definiálni a boldogságról és a haladásról alkotott fogalmainkat, méghozzá úgy, hogy a fenntarthatóságra helyezzük a hangsúlyt.

“A társadalom jelenleg a folyamatos növekedéssel azonosítja a haladást, amely visszafordíthatatlanul kizsigereli a Föld víz-, ásványi anyag-és energiakészletét. Ráadásul a fejlődő országok is ezt a nyugati mintát igyekeznek átvenni, mert ebben látják a boldogság és a jóllét forrását.

Ennek tükrében még fontosabb, hogy a fejlett társadalmak inkább pszichológiai perspektívából tekintsenek a boldogságra, mivel a gazdaság-központú szemlélet láthatóan nem fenntartható. Ráadásul nemrégiben publikált kutatási eredmények rávilágítanak, hogy egy bizonyos, mérsékelt anyagi háttér és stabilitás elérése után a vagyon további felhalmozása már nem növeli tovább az emberek boldogság-szintjét.

A boldogság szempontjából sokkal meghatározóbbak a jelentéssel teli, értékes emberi kapcsolatok, valamint a számunkra kielégítő munka lehetősége – éljünk bárhol a világban, s legyen szó az otthonunkról vagy a munkahelyünkről.”

Via: American Psychological Association



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szabó Anna

Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.

Pin It on Pinterest