Mi a boldogság motorja? – Nagy Henriett Lehetnénk-e boldogabbak? című könyvét ajánljuk

Szerző: | 2021. 03. 19. | Lélekerősítő | Olvasási idő: 12 perc

Vajon volt -e aktuálisabb, bosszantóbb, szükségesebb, vagy épp feleslegesebb a boldogság világnapja az elmúlt években valaha, mint idén? A pandémia adta változások közepette kifejezetten fontosnak érezhetjük, hogy figyeljünk erre az érzésre, miközben számos lehetetlen helyzetet kapunk kézhez a megélésére. Ez pedig könnyen arra az útra vihet, hogy legyintünk egy nagyot. Boldogság? Most? Ugyan már! Nagy Henriett Lehetnénk-e boldogabbak? című könyve ugyan nem a vírushelyzetre, hanem a hétköznapokra íródott, mégis talán különösen jól hasznosítható a jelenlegi válságban, amikor sokaknak a teljes tudatosság adhatja az egyetlen mentális és lelki kapaszkodót. Konkrét, tudományos alapokon megfogalmazott támpontokat mutat ugyanis ahhoz, hogy milyen iránytű alapján induljunk, ha éppen egyhelyben toporgunk, vagy válaszúthoz érkeztünk a boldogság keresése közben.

Fotó:itt.

A pozitív pszichológiával kapcsolatban gyakran hallani tévhiteket: ezek összekeverik a tudományos szemléletet az erőltetett jókedvvel, a kényszeres pozitivitással, amely eltereli a negatív érzéseket. Fontos tisztázni, hogy a toxikus pozitivitás teljesen más jelenséget takar (ha érdekel, olvasd el szerzőnk, Brunner Zsanett Anna remek írását a témában) és semmiképpen sem összekeverhető azzal a pszichológiai irányzattal, amelyet Csíkszentmihályi Mihály és Martin Seligman alkotott meg a múlt ezred végén.

Utóbbi lényege ugyanis, − amelyre Nagy Henriett könyve is alapoz, − hogy az emberi pszichét nem csak a problémák, betegségek oldaláról érdemes megközelíteni, ahogy az a II. világháborús traumák után alapvetés lett. Hanem ugyanúgy tanácsos rátekinteni az erények, erősségek, azaz az emberi természet jó oldala felől is.

A pozitív pszichológia 2000-ben publikált bemutatkozó tanulmánya olyan fogalmakat vezetett be a lélektanba, mint a tanult tehetetlenség és a flow, miközben az optimizmust és a depressziót is kutatta.

Létjogosultsága tehát kétségbevonhatatlan: de vajon, miképpen segíthet rajtunk a hétköznapokban? Nagy Henriett könyve éppen attól hiteles, hogy nemcsak tudományos tények tárházát vonultatja fel a témában – és teszi ezt nagyon olvasmányos módon −, de a fejezetek végén kérdéssorokkal és tanácsokkal rá is vezeti az olvasót, hogyan lépjen az önismeret útjára. Például: Hogyan gondol az idős korára, milyen erőforrások jellemzik a kapcsolatát? Mennyire érzi jól magát társaságban? Tud -e örülni mások sikerének?

Emellett a szerző hangsúlyozza: az alapvető elégedetlenséget szülő problémákat mindenképp érdemes szakember segítségével orvosolni. Azonban a mindennapi küzdelmekben, a világhoz való pozitívabb attitűd kialakításában maga a könyv is nagy segítség lehet.

Ha félünk tőle, sohasem lesz a miénk

Az egyik legmeghatározóbb hátráltató tényezőként a szerző a boldogságtól való félelmet említi, amelynek csíráit az emberi élet számos színterén elvethetik. Egyrészt a kulturális hagyományok, szokások erősen magukban hordoznak egy hozzáállást, itt példaként számos magyar közmondást, szólást olvashatunk, amely a pozitív történés utáni azonnali negatív fordulatra figyelmeztet. Például „Sok nevetésnek, sírás a vége” vagy „Ne igyál előre a medve bőrére.”

Emellett Nagy Henriett felhívja a figyelmet: hazánkban a pozitív érzelmek, illetve a siker kifejezéséhez is gyakran kapcsolódnak negatív képzettársítások. Például

a siker örömét sokszor dicsekvésnek ítéli a környezet, amely szintén gátolja a gyereket és később a felnőttet a felszabadult megélésben.

Természetesen a legmeghatározóbb a családi közeg: egyrészt a légkör, amely egy mintát ad, miképpen viszonyul a család maga a boldogsághoz – például veszélyesnek ítéli-e. Másrészt a szülő-gyerek kapcsolat is fontos alakítója a lehetséges félelmeknek: mennyire él bennünk biztonságérzet a világban való mozgást illetően.

Érdekes, hogy a különböző társadalmak másként viszonyulnak ahhoz is, mi a fontosabb, az egyén vagy a közösség sikere. Ennek fényében az előbbit előtérbe helyező nyugati világban gyakoribb a versengés, amely a szorongást is felerősíti.

A boldogságtól való távolságtartást, vagy épp a boldogtalansághoz való ragaszkodást pedig olyan kulturális mítoszok is táplálhatják, mint például, hogy a „boldogtalan emberek kreatívabbak”.

Boldogít a pénz és a fiatalság?

Közhely és talán nem is igaz, hogy a pénz boldogítana? Ahogy a szerző írja, pszichológusként számos páciens fordult meg nála, aki azzal a problémával küzdött, hogy mindene megvan, de mégis boldogtalan. Miközben kutatások alapján a gazdagabb országokban élők elégedettebbek a hétköznapokban, azonban ennek oka nemcsak az anyagi jólét, hanem az emberi jogok magasabb szinten történő megvalósulása.

Alapvetően a statisztikákból az derül ki, a pénz egy bizonyos szint után már nem tesz boldogabbá, viszont ahol a megélhetés napi küzdelem, ott központi helyet foglal el a boldogságkeresésben. Csíkszentmihályi Mihály ezt találóan úgy fogalmazta meg:

Az embert azt teszi elégedettebbé, boldogabbá, ha amit akar, azt megengedheti magának. Az érzés maga tehát nemcsak a pénztárcánkkal függ össze, hanem azzal is, mennyire irracionálisak vagy épp teljesíthetőek a vágyaink.

És vajon mi a helyzet a korral? Egy világban, ahol a fiatal, a feszes, a valóságtól távoli, ám de tökéletes a sikk?A tapasztalatok és statisztikák alapján alapvetően az idősebbek magasabb szintű boldogságot élnek meg, mint a fiatalok, mivel a szoros emberi kapcsolatok jelentőségét sokkal inkább átlátják. A boldog öregkor feltételeként az egészségi állapotot és az intellektuális kíváncsiságot emeli ki a szerző, miközben felhívja a figyelmet arra: a legkevésbé boldog a középkorúak korosztálya, akik az életközépi válsággal és a kapunyitási krízissel egyszerre küzdhetnek.

Számít-e a nem vagy a kapcsolati státusz?

Talán sokan hiszik, hogy bizonyos társadalmi előnyök, hátrányok miatt a nemek között egyértelmű a különbség a boldogság megélését tekintve. A témában végzett kutatások azonban arról számolnak be: nincs alapvető eltérés a férfiak és a nők boldogságát vizsgálva. Bár érdekes adat, hogy a nők sokkal több negatív és pozitív érzelmet élnek meg, mint a férfiak, valamint bizonyos élethelyzetek teljesen más hatást gyakorolnak a két nemre.

De boldogíthat-e a társadalmilag leginkább preferált együttélési forma, a házasság intézménye? Ahogy Nagy Henriett összefoglalja: alapvetően pozitív hozadéka lehet a vele járó elköteleződés érzésnek, a biztos napi szociális kapcsolatnak és optimális esetben intimitásnak, valamint a házastárs emberi kapcsolataival bővülő saját szociális hálónak.

Miközben természetesen az élettársi kapcsolat is jelentheti ugyanezt, ha az mindkét fél részéről a választott kapcsolati forma.

A hétköznapokban pedig érdemes szem előtt tartani, hogy a kapcsolatok erősségét nem a konfliktusok hiánya, hanem a pozitív kapcsolati jegyek és erőforrások megléte határozza meg.

Ezek az egymás jelenlétéből fakadó öröm, a közös programok, a napi érzések, tapasztalások megosztása, a tisztelet. Valamint az egyik legfontosabb: a humor! A jó kapcsolat bizonyos értelemben számokkal is leírható: például hogyha ilyenben élünk átlagosan körülbelül napi ötször annyi pozitív érzelemmel fordulunk a párunk felé, mint negatívval.

Személyiség és célok a boldogság szolgálatában

Ahhoz, hogy lépéseket tehessünk a kiegyensúlyozottabb élet felé, elengedhetetlen az önismeretnek az a foka, amikor tudatosítjuk: a boldogsághoz való viszonyulás tekintetében mit hoztunk magunkkal, mi alakult ki bennünk útközben, milyen személyiségjegyeink dolgoznak érte és ellene?

A kötetben nemcsak azt tudjuk meg, mely személyiségjegyek adnak nagyobb esélyt a pozitívabb életszemléletre (extrovertáltság, barátságosság, lelkiismeretesség, érzékenység, nyitottság), hanem azt is, melyek vihetnek távol tőle (például a nárcizmus jegyei). Nem véletlen, fogalmaz a szerző, hogy a pszichológusnál zajló terápiák célja az egészséges önszeretet, hiszen csak ez tud előre vinni.

Ehhez pedig remek támpontokat ad az arisztotelészi gondolatok alapján megfogalmazott kutatás, amely Martin Seligman, Christopher Peterson munkája. Ez az emberi erényekből (bölcsesség és tudás, bátorság, szeretet és emberiesség, igazságosság, mértékletesség, spiritualitás és transzcendencia) kiindulva mindennapi példákkal mutatja be, hogyan lehetséges közelebb kerülni a boldogsághoz.

Egy másik klasszikust, Maslowt idézve pedig ráébredhetünk arra: mennyire fontosak az életben a megfogalmazott célok. Maslow, aki saját szeretetlen gyermekkora miatt kereste az egészséges, boldog élet jellemzőit, a szükségletpiramis csúcsára tette az önmegvalósítást. Ahogy Nagy Henriett kifejti, a korábban említett jó körülmények között élő kliensei, akik nem találták a boldogságot, éppen a céltalanságba fásultak bele. Nem csoda: a legtöbb ember ugyanis a flowt a munkája kapcsán képes átélni, ezért is lehet az önmegvalósítás egyik módja, ha azzal foglalkozunk, amit szeretünk.

A céltalanság mellett a túl nagy célok hajszolása is rombolóan hathat: a fiatal generációra jellemző ez a fajta „mindent egyszerre” viszonyulás. Pedig ahogy a szerző figyelmeztet: az egymás melletti célok konfliktusba is kerülhetnek, ezért érdemes a nagyobb lélegzetvételű ambíciókat kisebb részekben, lépésekben megtervezni.

Alapvető igazság ugyanis, hogy nem a cél maga, hanem az odavezető út, a kihívások és az eléréssel járó remény, amely valódi boldogságot ad az embernek. Erre remek bizonyítékot szolgáltatnak a történetek, amelyeket a kötetben a lottónyertesek kudarcairól olvashatunk.

Sok kicsi sokra megy

Bár a boldogságra való hajlam a genetikától is függ, nem is kis mértékben, körülbelül 50 százalékban, azonban biztató, hogy a külső hatások mellett marad 40 százalék, amely csak rajtunk múlik. Ezt erősíti meg az a kutatás is, amelyet sorsfordító balesetet megélt és nagy nyereményhez jutó emberek között végeztek: az események átlagosan 8 hónapra befolyásolták a boldogságszintet, azonban több idő elteltével visszaálltak egyfajta egyénre jellemző állapotra attól függetlenül, hogy tragédiát vagy sikert élt -e meg korábban az illető.

Ahogy a könyv több pontján megfogalmazódik: nem az eget rengető, világmegváltó életesemények adják az igazi, hosszú távú boldogságot. Ezeket vizsgálva szintén 6-8 hónap hatást írtak le a kutatók az emberi boldogságszintre.

Sokkal inkább az apró örömök, a napi pozitívumok, amelyeket viszont tudatossággal egyre könnyebben megtalálhat az is, aki alapvetően nem hajlamos rá. A fő motorja ugyanis a legvágyottabb érzésnek: az élet értelmessége, a hála gyakori megfogalmazása, valamint mindenfajta érzelem megélése. Hiszen, ahogy a pozitív pszichológia mondja: a boldogság nem a negatív érzelmek hiánya, hanem azok optimális arányú jelenléte a pozitívok mellett.

Nagy Henriett Lehetnénk-e boldogabbak? című könyvét itt tudod megrendelni.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Széles-Horváth Anna
Újságíró. Három gyermek édesanyja. Igaziból Galagonyalány. Foglalkoztatják a lélek dolgai. Ha kell, bátran kérdez, de többnyire ír. Blogot, cikket, interjút. Nyughatatlan természet, mindig csinál valamit. Többek között a Pszichoforyou cikkeit.

Pin It on Pinterest

Share This