Ki vagy te valójában? – A személyiség, és ami mögötte van

Szerző: | 2017. 12. 13. |

„… bármilyen problémájukkal fordultak is hozzám az emberek, végső soron mindig ezekre a kérdésekre keresték a választ: ‘Ki vagyok én valójában?… Hogyan válhatok önmagammá?’ – írta a híres humanisztikus pszichológus, Carl Rogers. És valóban, ezek a kérdések annak a hosszú utazásnak az első lépései, amit önismeretnek hívunk. Vajon mi rájuk a válasz?

Amikor önmagunk, a személyiségünk megismerésére gondolunk, elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, mi az, amiben egyediek vagyunk, mi az, ami megkülönböztet minket másoktól. Ez számos tudomány, de főként a pszichológia egyik legfontosabb kérdése is: hogyan lehet az embert „egyediségében” megragadni?

„Ő egy olyan típus”

A személyiség – egyik definíciója szerint – különféle összetevőkből felépülő, önmagában egészként létező (másoktól megkülönböztethető), viszonylagos állandósággal bíró egység. De mit jelent ez?

Annyit biztosan, hogy ha a személyiséget akarjuk megismerni, nem kis feladat áll előttünk. Nem csoda, hogy a megismerésre való kezdeti törekvések egyszerűsíteni próbálták ezt a folyamatot, és arra fókuszáltak, mik azok a jellemzők, amik közösek, általánosak, azaz igyekeztek viszonylag kis számú személyiségtípusba besorolni az embereket. Arisztotelész, Hippokratész, Kretschmer, Scheldon, Gall, Lombroso – a teljesség igénye nélkül néhány azok közül a tudósok közül, akik megkísérelték a legkönnyebben megfigyelhető tulajdonságaik: külső, fizikai megjelenésük alapján típusokba, személyiségkategóriákba csoportosítani az egyéneket.

Azóta tudjuk, hogy ezeknek a kategóriáknak a nagy része általánosításon, sztereotípiákon alapult.

Bármilyen csábítóan is hangzik, hogy elegendő mindössze három-négy típus jegyeit megismernünk, és máris kezünkben a kulcs a világ összes személyiségének (köztük a sajátunkénak) a megismeréséhez, a probléma ennél sokkal összetettebb.

Szupervonások

A típusokba sorolás egyik legnagyobb előnye az, hogy könnyebbé teszi azt a folyamatot, amely során megpróbáljuk feltérképezni, mi jellemző az egyes személyiségekre. A hátránya azonban az, hogy szinte lehetetlen olyan egészséges személyiséget találni, aki tökéletesen illeszkedik egy adott kategóriába.

A későbbiek folyamán a pszichológia ezért inkább alapvető vonások mentén igyekezett leírni a személyiséget – a vonások egy-egy dimenziónak felelnek meg, amelyeknek valamely pontján elhelyezkedünk.

Ilyen például az introverzió: egy csendes, visszahúzódó ember a dimenzió egyik végpontjához esik közelebb, míg egy társaságkedvelő, nyílt személyiség a másikhoz.

A vonáselméletek közül ma is a legismertebb a Big Five („Nagy Ötök”) modellje, amely szerint a személyiség öt alapdimenzió mentén írható le: extroverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás és intellektus.

Ti mind egyéniségek vagytok

Az azonban, hogy ebben az öt dimenzióban mindenkinek megvan a maga „mérőszáma”, még mindig nem ragadja meg teljességében mindazt, amit az egyediség fogalma jelent számunkra. Ezt a problémát boncolgatja TED előadásában Dr. Brian Little, a Cambridge University professzora, a személyiségpszichológia világszerte ismert szakértője.

Ahogy arra a professzor is rávilágít, az öt dimenzió bármely pontján helyezkedjünk is el, más-más módokon, de egyaránt megvan a lehetőségünk a jóllét elérésére. Egy extrovertáltnak könnyebb dolga lehet a csapatmunka terén, ám egy introvertált személyiség is megtalálhatja a sikerhez vezető utat, különösen, ha a lelkiismeretesség dimenziójában is „jól teljesít”. A lényeg, hogy bármelyik vonás jellemző ránk, megkeressük azokat a körülményeket, amelyek ideálisak számunkra.

„Egy extrovertáltnak jellemzően sok ingerre van szüksége, és nagyon sok módja van annak, hogy ezeket megtalálják: hangos zene, partik, társasági események” – mondja Dr. Little.

„Az introvertáltaknak sokkal kevesebb inger is elegendő, ezért általában inkább a csendesebb helyeket kedvelik, ahová félrevonulhatnak. Sokan antiszociálisnak hihetik őket emiatt, ám ez csak azt jelenti, felismerik, mire van igazán szükségük.”

Különbség teszi a személyiséget?

Ahogy Dr. Little a videóban is hangsúlyozza, nagyon sokat tudunk arról, mi az, ami a dimenziók egyes pontján elhelyezkedő személyiségeket megkülönbözteti. Egy extrovertált és egy introvertált között például már a kommunikációjukban is szembetűnő különbségek vannak: míg az extrovertáltak szeretnek direkt, célirányos módon fogalmazni, az introvertáltak inkább finoman járnak körül egy-egy témát.

A professzor, aki saját bevallása szerint nagyon erősen introvertált, egy érzékletes példával szemlélteti a különbséget. Elmeséli, hogy egy extrovertált kollégájával beszélgetve szóba került egy közös munkatársuk, akiről ő maga így nyilatkozott: „Nos, igen, Michael hajlamos néha túlságosan asszertív lenni.” Mire extrovertált kollégája felkiáltott: „De Brian, ugyanezt mondom én is! Ő egy igazi seggfej!”

Dr. Little ezután felteszi a kérdést:

„Tudjuk tehát, melyik vonás mennyire jellemző ránk, hogy miben különbözünk a többiektől – ezek a különbségek jelentenek mindent? Néhány vonás – ennyi vagyunk?”

„Nem, nem ennyi” – adja meg rögtön a választ. „Ne feledjük: olyanok is vagyunk, mint néhány másik ember, ám olyanok is, mint senki más.”

Amikor olyan vagy, amilyen nem

A professzor szerint bár számos vonásban osztozunk másokkal, és rengeteg olyan embert találhatunk, akikkel egy-egy dimenzió egymáshoz közeli pontján helyezkedünk el, a személyiségünk legfontosabb összetevője igazából az, ami egyedivé tesz minket. Ami csakis ránk, és senki másra nem jellemző, és ami általában az, ami miatt mások igazán szerethetnek bennünket.

„Hogy mi ez? A cselekedeteink. A személyes történeteink” – mondja Brian Little. „Bármi lehet, és minden pillanatban van egy, mindannyiunknak. Talán kórházba került valaki, akit szeretünk – a gyermekünk, az édesanyánk. És mi hirtelen nem úgy viselkedünk, ahogy vonásainkból fakadna. Barátságosak vagyunk, introvertáltak, és mégis kiabálunk a kórházi recepcióssal, ha arra van szükség. Ezek a szabad vonások, amik az életünk fontos történéseiben jelennek meg. Ezek azok, amik igazán számítanak. Ne azt kérdezd egy embertől, milyen személyiségtípusba tartozik. Hanem hogy mi az ő története.”

Forrás: Oláh Attila – Bugán Antal: Fejezetek a pszichológia alapterületeiből, ELTE Eötvös Kiadó, 2001.

Fotó: itt és itt




Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This