Ki vagy te valójában? – A személyiség, és ami mögötte van

Szerző: | 2017. 12. 13. |

„… bármilyen problémájukkal fordultak is hozzám az emberek, végső soron mindig ezekre a kérdésekre keresték a választ: ‘Ki vagyok én valójában?… Hogyan válhatok önmagammá?’ – írta a híres humanisztikus pszichológus, Carl Rogers. És valóban, ezek a kérdések annak a hosszú utazásnak az első lépései, amit önismeretnek hívunk. Vajon mi rájuk a válasz?

Amikor önmagunk, a személyiségünk megismerésére gondolunk, elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, mi az, amiben egyediek vagyunk, mi az, ami megkülönböztet minket másoktól. Ez számos tudomány, de főként a pszichológia egyik legfontosabb kérdése is: hogyan lehet az embert „egyediségében” megragadni?

„Ő egy olyan típus”

A személyiség – egyik definíciója szerint – különféle összetevőkből felépülő, önmagában egészként létező (másoktól megkülönböztethető), viszonylagos állandósággal bíró egység. De mit jelent ez?

Annyit biztosan, hogy ha a személyiséget akarjuk megismerni, nem kis feladat áll előttünk. Nem csoda, hogy a megismerésre való kezdeti törekvések egyszerűsíteni próbálták ezt a folyamatot, és arra fókuszáltak, mik azok a jellemzők, amik közösek, általánosak, azaz igyekeztek viszonylag kis számú személyiségtípusba besorolni az embereket. Arisztotelész, Hippokratész, Kretschmer, Scheldon, Gall, Lombroso – a teljesség igénye nélkül néhány azok közül a tudósok közül, akik megkísérelték a legkönnyebben megfigyelhető tulajdonságaik: külső, fizikai megjelenésük alapján típusokba, személyiségkategóriákba csoportosítani az egyéneket.

Azóta tudjuk, hogy ezeknek a kategóriáknak a nagy része általánosításon, sztereotípiákon alapult.

Bármilyen csábítóan is hangzik, hogy elegendő mindössze három-négy típus jegyeit megismernünk, és máris kezünkben a kulcs a világ összes személyiségének (köztük a sajátunkénak) a megismeréséhez, a probléma ennél sokkal összetettebb.

Szupervonások

A típusokba sorolás egyik legnagyobb előnye az, hogy könnyebbé teszi azt a folyamatot, amely során megpróbáljuk feltérképezni, mi jellemző az egyes személyiségekre. A hátránya azonban az, hogy szinte lehetetlen olyan egészséges személyiséget találni, aki tökéletesen illeszkedik egy adott kategóriába.

A későbbiek folyamán a pszichológia ezért inkább alapvető vonások mentén igyekezett leírni a személyiséget – a vonások egy-egy dimenziónak felelnek meg, amelyeknek valamely pontján elhelyezkedünk.

Ilyen például az introverzió: egy csendes, visszahúzódó ember a dimenzió egyik végpontjához esik közelebb, míg egy társaságkedvelő, nyílt személyiség a másikhoz.

A vonáselméletek közül ma is a legismertebb a Big Five („Nagy Ötök”) modellje, amely szerint a személyiség öt alapdimenzió mentén írható le: extroverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás és intellektus.

Ti mind egyéniségek vagytok

Az azonban, hogy ebben az öt dimenzióban mindenkinek megvan a maga „mérőszáma”, még mindig nem ragadja meg teljességében mindazt, amit az egyediség fogalma jelent számunkra. Ezt a problémát boncolgatja TED előadásában Dr. Brian Little, a Cambridge University professzora, a személyiségpszichológia világszerte ismert szakértője.

Ahogy arra a professzor is rávilágít, az öt dimenzió bármely pontján helyezkedjünk is el, más-más módokon, de egyaránt megvan a lehetőségünk a jóllét elérésére. Egy extrovertáltnak könnyebb dolga lehet a csapatmunka terén, ám egy introvertált személyiség is megtalálhatja a sikerhez vezető utat, különösen, ha a lelkiismeretesség dimenziójában is „jól teljesít”. A lényeg, hogy bármelyik vonás jellemző ránk, megkeressük azokat a körülményeket, amelyek ideálisak számunkra.

„Egy extrovertáltnak jellemzően sok ingerre van szüksége, és nagyon sok módja van annak, hogy ezeket megtalálják: hangos zene, partik, társasági események” – mondja Dr. Little.

„Az introvertáltaknak sokkal kevesebb inger is elegendő, ezért általában inkább a csendesebb helyeket kedvelik, ahová félrevonulhatnak. Sokan antiszociálisnak hihetik őket emiatt, ám ez csak azt jelenti, felismerik, mire van igazán szükségük.”

Különbség teszi a személyiséget?

Ahogy Dr. Little a videóban is hangsúlyozza, nagyon sokat tudunk arról, mi az, ami a dimenziók egyes pontján elhelyezkedő személyiségeket megkülönbözteti. Egy extrovertált és egy introvertált között például már a kommunikációjukban is szembetűnő különbségek vannak: míg az extrovertáltak szeretnek direkt, célirányos módon fogalmazni, az introvertáltak inkább finoman járnak körül egy-egy témát.

A professzor, aki saját bevallása szerint nagyon erősen introvertált, egy érzékletes példával szemlélteti a különbséget. Elmeséli, hogy egy extrovertált kollégájával beszélgetve szóba került egy közös munkatársuk, akiről ő maga így nyilatkozott: „Nos, igen, Michael hajlamos néha túlságosan asszertív lenni.” Mire extrovertált kollégája felkiáltott: „De Brian, ugyanezt mondom én is! Ő egy igazi seggfej!”

Dr. Little ezután felteszi a kérdést:

„Tudjuk tehát, melyik vonás mennyire jellemző ránk, hogy miben különbözünk a többiektől – ezek a különbségek jelentenek mindent? Néhány vonás – ennyi vagyunk?”

„Nem, nem ennyi” – adja meg rögtön a választ. „Ne feledjük: olyanok is vagyunk, mint néhány másik ember, ám olyanok is, mint senki más.”

Amikor olyan vagy, amilyen nem

A professzor szerint bár számos vonásban osztozunk másokkal, és rengeteg olyan embert találhatunk, akikkel egy-egy dimenzió egymáshoz közeli pontján helyezkedünk el, a személyiségünk legfontosabb összetevője igazából az, ami egyedivé tesz minket. Ami csakis ránk, és senki másra nem jellemző, és ami általában az, ami miatt mások igazán szerethetnek bennünket.

„Hogy mi ez? A cselekedeteink. A személyes történeteink” – mondja Brian Little. „Bármi lehet, és minden pillanatban van egy, mindannyiunknak. Talán kórházba került valaki, akit szeretünk – a gyermekünk, az édesanyánk. És mi hirtelen nem úgy viselkedünk, ahogy vonásainkból fakadna. Barátságosak vagyunk, introvertáltak, és mégis kiabálunk a kórházi recepcióssal, ha arra van szükség. Ezek a szabad vonások, amik az életünk fontos történéseiben jelennek meg. Ezek azok, amik igazán számítanak. Ne azt kérdezd egy embertől, milyen személyiségtípusba tartozik. Hanem hogy mi az ő története.”

Forrás: Oláh Attila – Bugán Antal: Fejezetek a pszichológia alapterületeiből, ELTE Eötvös Kiadó, 2001.

Fotó: itt és itt



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Herendi Kata
Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This