„A szülés óta nem szeretkeztünk” – A szexuális vágy titokzatos távozása a kisgyermekes párkapcsolatokban

Szerző: | 2020. 10. 20. |

Ha egy pár életében beköszönt a várva várt kisbaba, a büszkeség és boldogsághullám mellett óriási változások következnek be a kapcsolaton belül is. Társunkkal immár szülőként is helyt kell állni, és kialakítani egy újfajta egyensúlyt a partneri, szülői és szexuális szerepeink között. Ebben a cikkben nem azokról a párokról szeretnénk írni, akiknél jól működik a szexuális élet a szülői szereppel párhuzamosan is – hanem kifejezetten azokról, akiknél valamilyen okból ez nincs így. Lássuk, milyen okok vezethetnek a szexuális élet megrekedéséhez, és hogyan lehet a szülői minőségünket összeegyeztetni a szexualitásunkkal.

Szexuálpszichológusként, párterapeutaként gyakran találkozom olyan párokkal, akik a baba születése után egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán tudnak szexuális életet élni. Szülőként maximálisan megállják a helyüket, ám a férfi-női kapcsolat valami miatt nem működik. Sokszor évekig nélkülözik az összebújásokat és a szexet is, hiszen az édesanya átköltözött a babához – és esetleg a kritikus időszak után sem tér vissza -, vagy a szoptatás megszűnte után az esti cicizés szinte véget nem értő maratonná válik.

A kötődő nevelés jegyében fontosnak tartjuk azt, hogy a szülők válaszkészek legyenek a gyermek szükségleteire, ami megalapozhatja a biztonságos kötődés kialakulását. Ha a család minden tagja élvezi és elfogadja ezt, és nem születik hiány egyik családtagban sem, akkor ez jól tud működni. De mi van azokkal a párokkal, akik nem tudnak szexuális életet élni azért, mert nem tudják párhuzamosan megélni a szülői és a szexualitást jól működtető társi szerepet?

A tejfakasztó buli még nem az új kihívásokról szól

Az új családtag érkezésével a társ-szexuális partner mellé bekúszik a szülői szerep is, ami alapvető változásokat von maga után a párkapcsolatban is. Addig ugyanis minden csakis a pár két tagjáról szólt –  ezt az „énközpontú” életet váltja fel a szülői szerep. Már nem az a kérdés, hogy hova és melyik szexi ruhában menjünk vacsorázni, hanem hogy mikor tudunk végre leülni enni.

Tele vagyunk kételyekkel arról, hogyan tudunk elég jó szülővé válni. A fókuszba a kisbaba és a vele kapcsolatos feladatok kerülnek. Mivel a két kereső ember helyett csak az egyik fog dolgozni, ezért ebben az időszakban az anyagiak biztosítása is komoly kihívás lesz. Tehát a férfi-női kapcsolat mellé beékelődik a biztonságkereső-támogató szülőtársi kapcsolódás, amiben közösen kell megküzdeni az új szülői szerep kihívásaival.

A baba születésekor a párkapcsolatból család lesz, így az új, szülői szerep gyakorlása minden időt és energiát felemészt.

Ha a pár életében nem lép fel szerepkonfliktus – tehát a női-férfi szerep és a szülői szerep nem ütközik össze -, akkor a pár a szülési sérülések gyógyulását követően hamarosan újra elkezdi működtetni a szexuális életet. Ez azonban nem megy mindig zökkenőmentesen.

Lássunk néhány jellemző példát arra, milyen okok vezethetnek a baba érkezése után a szexuális élet megrekedéséhez, a vágy hiányához.

Ha a szülő nem irányít, akkor a baba fog

Tamás és Bori érkezik hozzám. Mióta Bianka megszületett – hat éve –, egyáltalán nem volt közöttük szexuális együttlét. Tamás már a válást fontolgatta, hiszen felesége Biankával aludt minden éjszaka, mióta megszületett a kicsi.

„Hat éve egyáltalán nincs szex közöttünk, de már a várandósság alatt is csak hébe-hóba volt. Bianka két éves koráig szopott, már azt is túlzásnak éreztem. Egyszerűen hiányzott a feleségem, szerettem volna már magam mellett tudni. Összebújni, ölelkezni és legalább néha szerelmeskedni” – panaszolja Tamás

„Valóban így van, de azt nem mondta Tamás, hogy próbálkoztam kijönni Bia mellől, de ő minden éjjel átmászott hozzánk. Ezek után jobbnak láttam, ha én költözöm át Bianka szobájába” – meséli Bori.

Gyakori jelenség az, hogy a terápiás üléseken fogalmazzák meg a szülők: „a gyerek akarja”, hogy együtt aludjanak. Ha dinamikailag megvizsgáljuk ezt a helyzetet, akkor láthatjuk, hogy a szülő ebben az esetben nem vállalja fel az irányító szerepet. Tudjuk, hogy annál édesebb érzés nincs, mint amikor egy kicsi gyermek mellett alszunk, hiszen a szimbiózis, a testi közelség kielégíti az anya intimitás iránti igényét. Ezzel együtt érdemes szülőként felelős döntést hozni arról, hogyan segítsük a gyermek korának megfelelő leválását. Ha a szülő a gyermeknek adja át ezt a döntést, akkor a kicsi a korának nem megfelelő feladatot lát el.

Megcserélődnek a szerepek, és a gyermek a finom, érzékeny receptoraival pontosan leképezi, mire vágyik a szülő. Ha az anyuka arra vágyik, hogy a kicsivel élhesse át az intimitást, vagy éppen nem akar szerelmeskedni a párjával, akkor a gyermek úgy tesz, ahogy anyának a legjobb. Átmászik és bömböl, ha vissza akarják vinni a helyére.

A fenti példához hasonló esetekben az édesapa először megértő, majd a néma csalódottsággal megélt esték után lemondó beletörődéssel érzelmileg eltávolodik, miközben a gyermek kedvéért mindketten fenntartják a tökéletesen működő család látszatát. Van azonban egy pont, amikor a hiányok szót kérnek, hiszen a szexualitás a párkapcsolat szerves része.

A szülő kötődési stílusa meghatározza az általa húzott határokat

„Minden este én altatom a kicsit, már évek óta nincs tejem, két és fél éves koráig szoptattam, de Maja nem tudja abbahagyni a cicizést. Így minden este cicizik, sokszor én is elalszom mellette. Tibi lent számítógépezik, én meg képtelen vagyok lemenni, ha bealudtam. Éppen ezért, Majának most vettünk egy új ágyat, mert már nagylány, öt éves. Franciaágyat választottam, baldachinosat, hogy én is kényelmesen odaférjek, ha kell”– meséli Éva

Éva és Tibi azért érkezett hozzám, mert Tibi rákattant a pornóra, sőt egy munkahelyi afférja is volt – ez volt a vészcsengő a kapcsolatukban. Ráadásul edzeni is éjszaka járt, hiszen azt érezte, hogy semmi szükség rá otthon. Szex úgysem lesz, mindenki alszik, ő pedig a dühtől és elkeseredettségtől úgysem tudna aludni, ezért jól lefárasztja magát.

Sajnos, Tibor nem húzta meg a határokat Éva felé, nem mondta neki, hogy a szex nélküli élet számára milyen érzés. Így lett egy külső kapcsolata, amiben pótolta a szexet. Tibor nem mert konfrontálódni, így Éva azt gondolta, hogy a férjének sincs semmi problémája ezzel.

Éva olyan családból érkezett, ahol összemosódtak a családtagok közötti határok. Mindig együtt voltak, egy térben, sőt, Éva is együtt aludt az anyukájával 14 éves koráig. A családban a közelségkeresés a biztonságról szólt, igazán érdemi dolgokról nem beszélt a család, mert csak így tudták megőrizni a konfliktus nélküli szimbiózis érzetét.

Éva Majával pont úgy viselkedett, ahogy az anyukájától látta. Nem húzta meg a határokat, és nem irányított szülőként: a közelség megadta neki az intimitást, amit eredetileg a párjától kellett volna megkapnia. Nem tanulta meg, hogy a felnőtt, felelősséget vállaló szülő rendelkezik határokkal, amit szükség szerint önmaga, a gyermeke és a társa felé is képes meghúzni, ha szükséges. Képes arra, hogy érzelmileg kapcsolódjon a kicsihez, de arra is, hogy ha kell, fegyelmezzen, kereteket szabjon és segítse a gyermek leválását a korának megfelelő módon.

A szexuális motiváció és a határok

Éva szorongó-ambivalens kötődéssel rendelkezik. Kötődési mintázatából fakadóan őt az motiválja a szexben, hogy megélje a közelséget és az összeolvadást. Ez jelenti számára a kielégülést – így a szexben nem az élvezetet, hanem az érzelmeket keresi. Mivel Évának ez a szükséglete kielégül a babázás és az együtt alvás során, nem kívánja Tiborral a szexet. Ahhoz, hogy a szex meginduljon a kapcsolatukban, Évának tudatosnak kell lennie.

Az elkerülő kötődő anyukák szexuális motivációja az élvezet, így nehezebben tudnak lemondani a szexről, hiszen az orgazmus elérése motiválja őket arra, hogy szeretkezzenek a társukkal. Éppen ezért a babával való összefonódás az érzelmi szükségletüket kielégíti, de nem hozza meg számukra a szexben megélhető kielégülést, így valószínű, hogy minél előbb visszatérnek a szexuális élethez.

A biztonságosan kötődő anyák egyszerre képesek szabályozni a saját és a baba szükségleteinek a kielégítését is. Ők azok, akik rendszerben gondolkoznak, amiben a baba, a társuk és a saját igényeik kielégítése is a fókuszban tud maradni – hiszen az intimitás mellett a szexuális élvezet is fontos számukra. Ők nem félnek a babát leválasztani, mert tudják, hogy elég jó szülők, akik mindig odafigyelnek a gyermekük érzelmi szükségleteire.

Amikor az édesapa képtelen a párjára nőként nézni

A férfiak esetében is beszélhetünk szerepkonfliktusról, mint például Béla és Irén kapcsolatában. Béla úgy érzi, mióta megszületett Botond, azóta nem tud a párjához férfiként közeledni. Béla már a várandósság idején tartott a szextől, attól való félelmében, hogy bánthatja a péniszével a babát. Így a terhesség elejétől fogva elzárkózott a szextől, Irén nagy fájdalmára.

Botond születése óta attól fél, hogy elveszi a fiától az édesanyját, ha szeretkezik vele, így a mardosó bűntudat miatt képtelen a szexre. Mintha egy titkos hang duruzsolt volna a fülében: „Béla, ezt nem teheted a saját fiaddal, hiszen neki van szükséged a feleségedre. Nem lehetsz ilyen önző!”

Irén hiába kezdeményezett, Bélának a baba születése óta merevedési problémái voltak, így képtelen volt szerelmeskedni. A nő ultimátumot adott Bélának, így érkeztek hozzám párterápiára.

Mi lehet a megoldás?

Ha a szülő biztonságosan kötődik – tehát a gyermek érzelmi szükségleteinek megfelelően reagál -, akkor a baba biztonságban érzi magát. Tudja, hogy az ő kis lénye pusztán a létezése miatt is szerethető. A baba érzelmi szükségleteire jól reagáló szülők mellett a baba nem él meg mellőzöttséget, sem szorongást, hiszen megtanulja, hogy a szülőkre mindig számíthat. Ehhez azonban két kompetens, érzelmileg stabil szülőre van szükség, akik a baba szükségletei mellett a saját és párkapcsolati szükségleteiket is ki merik elégíteni. Ehhez tudatos döntésekre és határokra van szükség.

Vekerdy Tamás szerint csakis az az anya tud maximálisan jelen lenni érzelmileg a saját gyermeke életében, akinek a fizikai és érzelmi és szükségletei is ki vannak elégítve. Hozzátenném, hogy a szexuális igények is éppen ilyen fontosak!

Ha hiányzik a kapcsolatból a szex, akkor tudatos, felelős, szerető társként csak erősítheti a párkapcsolatot az, ha erről őszintén tudunk beszélgetni egymással. A kapcsolat ereje leginkább akkor mutatkozik meg, amikor a közös problémákat meg kell oldani. Azonban van, hogy a szembesülés és a nyílt párbeszéd sem segít elakadásainkon – ilyenkor érdemes szexuálpszichológus segítségét kérni, ugyanis a kapcsolatban olyan dinamikák is kifejthetik hatásukat, amiket túlságosan nehéz lenne egyedül megoldani.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Bibók Bea
Pszichológus, szexuálpszichológus. Három felnőtt lány édesanyja. Terápiákat tart pároknak és egyéneknek, cikkeket ír a szexualitásról és a párkapcsolatokról. Bogozza az elé tárt problémagombócokat, sportol, lekvárt főz, köt, egyfolytában tanul, mindig akar valamit. Érzékeny, aktív, nyílt energiabomba, aki folyamatosan, fáradhatatlanul fejlődni szeretne.

Pin It on Pinterest

Share This