„Bizalmat szavazni egy vadidegen hangnak” – Hogy működik a telefonos lelkisegély-szolgálat?

Szerző: | 2019. 12. 23. | Test&Lélek | Olvasási idő: 13 perc
A cikk érzékeny témájára való tekintettel ezen az oldalon nem jelenítünk meg reklámokat.

Hiszünk abban, hogy egy beszélgetés életmentő tud lenni, és hogy önmagában már az az élmény is adhat reményt, hogy valaki megértett és végighallgatott. Nem könnyű beismerni, hogy a problémámat nem tudom egyedül megoldani, tehetetlen vagyok és segítségre lenne szükségem. Vannak azonban olyan helyzetek, mikor hiába akarok, nem tudok senkibe és semmibe kapaszkodni – ilyenkor merül fel lehetőségként a telefonos lelkisegély-szolgálat. Arról, hogy ez hogyan is működik, kinek és miként jelenthet támaszt, Reményiné Csekeő Borbálával, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetőjével beszélgettünk.

Igaz, hogy az alapítvány nevében ott van a „krízis” szó, ám nem feltétlenül csak azok kérhetnek segítséget, akik éppen mély, akut krízishelyzetben vannak – tisztázza a beszélgetés elején a szakember. A telefonos lelkisegély szolgáltatását gyermekek, kamaszok, felnőttek és idősek is igénybe vehetik. A telefonálók különböző szociokulturális háttérrel, történettel és motivációval rendelkeznek. Lehet, hogy valakinek tényleg csak annyira van szüksége, hogy végre kimondhasson másnak egy titkot, ami jó ideje nyomasztja, vagy csak szeretne feltenni egy kérdést, amit a barátoknak vagy a családtagjainak valami miatt nem akar vagy nem mer. Előfordulnak olyan esetek, mikor nem is biztos, hogy egy közeli hozzátartozóval való őszinte és mély beszélgetés adhatna érzelmi feloldozást, hanem inkább egy idegen személy tud megkönnyebbülést nyújtani, aki objektívan és elfogulatlanul hallgat végig, nem mindenáron az a célja, hogy megnyugtasson, és nem halmoz el jó szándékú, de gyakran üres frázisokkal és tanácsokkal.

Persze életkorilag és egyénileg is eltérő az, hogy kinek mit jelent a krízis.  A statisztikák szerint a kamaszok leggyakrabban párkapcsolati és szexuális problémák és kérdések miatt telefonálnak.

Ebben az érzékeny időszakban a serdülők krízisként élhetnek meg olyan eseményeket, amelyek nem tűnnek olyan megoldhatatlan és hihetetlen nagy bajnak, az ő belső világuk mégis bele tud remegni egy felnőtt számára bagatellnek tűnő történésbe. A második legnagyobb gondot a fiatalabb korosztály számára a kortársi közegben előforduló konfliktusok, a csúfolódás, a kirekesztés, vagyis a bullying jelenti. A harmadik leggyakoribb témakör a családi problémák tárháza, amely széles spektrumot fed le: a szülőkkel való összezörrenéstől kezdve egészen a bántalmazásig – összegez Reményiné Csekeő Borbála.

„Valahol mégis beszélhetek arról, ami nehéz”

„Az, hogy ki jut el megfelelő szakemberhez vagy intézményhez, nem csak szándék és motiváció kérdése” – szögezi le szakértőnk. Sajnos több akadálya lehet annak, hogy a személyes segítségnyújtás megvalósuljon. Ezek lehetnek anyagi és földrajzi jellegűek, vagy éppen az életkorból is eredhetnek – az ilyen korlátokkal szembesülőknek jelenthet átmeneti megoldást a telefonos lelkisegély-szolgálat.

A szakember szerint különösen a gyermekek és a kamaszok segítséghez jutása ütközik több szinten is akadályba. Ahhoz, hogy egy 16 év alatti gyermek vagy kamasz bármilyen jellegű segítséget igénybe tudjon venni, szülő jelenléte és hozzájárulása szükséges. Ez pont azoknak a diszfunkcionális családban élő fiatalok számára jelenthet nehézséget, akiknek talán a leginkább szükségük lenne külső támogatásra. Egy elhanyagoló családban ugyanis éppen a gyermekek szükségleteit nem veszik figyelembe, míg bántalmazás esetén maguk a szülők lehetnek azok, akik gátolhatják a folyamatot, hiszen nem szeretnék, hogy bárkinek tudomása legyen arról, mi is történik otthon, a négy fal között.

Ezen kívül a szakember szerint a fiataloknak az is külön lelki terhet és megpróbáltatást jelenthet, hogy kezükbe vegyék az irányítást, és személyesen menjenek el egy hivatalos szervhez vagy intézményhez jelezni a problémát és a segítségre való igényt. Ezt gyakran még egy felnőtt is nehezen lépi meg, hogy is lehetne elvárható egy fiataltól? A telefonos lelkisegély-szolgálat számukra egy olyan járható út, amelyhez nem kell felnőtt hozzájárulása, közvetlen segítséget kaphatnak. Ráadásul

„anonim, ingyenes, nem kell sehova bemenni, arcomat és nevemet vállalva rögtön hivatalos útra lépni, de valahol mégis beszélhetek arról, ami nehéz, információt kérhetek, hogy merre tovább –  egyáltalán tesztelhetem a felnőtteket, hogy az én történetem milyen reakciókat vált ki, és milyen irányban kezdhetek ezzel valamit”

– teszi hozzá Reményiné.

„Nem feltétlenül a szülők kudarca, ha egy serdülő lelkisegély-szolgálatot hív”

„Az már eredménynek számít, ha egy fiatal valamiben elakadt, és azt gondolja, hogy érdemes segítséget kérnie és beszélnie a nehézségeiről” – véli a szakmai vezető. „Odáig is el kell jutnia, hogy ezt egyedül nem fogja tudni megoldani, ezért úgy dönt, bizalmat szavaz egy vadidegen hangnak, és hisz abban, hogy egy beszélgetés segíthet.”

A szakértő tapasztalatai alapján, ha egy bántalmazott gyerek a telefonos lelkisegélyhez fordul,  gyakran kiderül, hogy nem ez az első alkalom, hogy segítséget kér. Az, hogy egy gyermek kedvezőtlen körülmények között, vagy egyenes bántalmazó családban él, gyakran nyílt titokként van jelen a környezetben, mégis olyan reakciókat kaphat, mely elveheti a kedvét a segítség kérésétől. Így a fiatal mögött már jó pár csalódás, áldozathibáztatás és bagatellizálás lehet, éppen ezért még bizalmatlanabbá válhat, és hamar el is veszítheti a hitét abban, hogy ha kér, akkor tényleg kaphat segítséget, vagy legalábbis enyhülést.

Ugyanakkor Reményiné Csekeő Borbála szerint fontos kiemelni: „Nem feltétlenül a szülők kudarca, vagy egy rosszul működő család tünete az, ha egy serdülő vagy egy fiatal felnőtt lelkisegély-szolgálatot hív, és nem a szüleivel beszéli meg azt, ami aggasztja. A kamaszkor lényegében arról szól, hogy már nem a szülővel beszélek meg mindent. Ennek az életszakasznak az a feladata, hogy a serdülők távolodjanak a családtól, és minél több problémát önállóan oldjanak meg, tehát teljesen normális az, hogy a fiatal egy olyan felnőttel szeretne beszélni a gondjairól, aki nem a szülő.

A telefonos beszélgetés alatt a kontroll-érzete is nagyobb a hívónak: nem telefonálunk utána, nem kell megmondania a nevét, akkor lép ki a beszélgetésből, amikor szeretne – tehát ez egy lépés is lehet az önállóság felé.”

Néha az segít, ha nincs megkönnyebbülés

Felmerülhet a kérdés, hogy pontosan hogyan és miben is nyújthat segítséget a telefonos lelkisegély. ”Elsősorban azoknak tudunk segíteni, akik beszélgetni szeretnének. Nem küldünk tűzifát, nem tudjuk eltávolítani a bántalmazó családtagot – de ha valakinek van arra igénye, hogy magáról beszéljen, és hogy egyáltalán egy beszélgetésben legyen, meg tudja tapasztalni, hogy ez sokszor önmagában is segít” – mutat rá a szolgálat vezetője.

A szakember szerint gyakori tévhit az, hogy a vonal másik végén levő személy majd ellát minket tanácsokkal, vagy legalább próbál minket megvigasztalni. Az ügyeletesek a tanácsadás és a vigasztalás helyett a segítő beszélgetés során inkább arra törekednek, hogy biztosítsák a hívó felet az érzelmi támogatásukról, és a feltett kérdések mentén közösen feltérképezzék és körbejárják az adott helyzetet, hogy felmérhessék azt, milyen megoldási utak lehetnek. Vannak azonban olyan beszélgetések, melyek nem végződnek fellélegzéssel és megkönnyebbüléssel, és pont ezért segíthetnek:

„Nem az a cél, hogy a negatív érzésekből mindenképpen pozitívak legyenek, hanem hogy legyen tér és idő a negatív érzésekről beszélni, felvállalni és kimondani őket. Akkor is jó lehet egy beszélgetés, ha a pillanatnyi lelkiállapot nehezebb vagy mélyebb a beszélgetés végén, mint az elején, mert sok helyzetben ez kell ahhoz, hogy valami történjen, például a bántalmazó kapcsolatok esetében. Ha azzal nyugtatom meg, hogy „erős vagy, és kibírod, az idő majd megoldja”, pont azt vehetem el tőle, hogy ráismerjen arra, hogy ez nincs jól így, lépnie kéne, jogosan haragszik, jogosan csalódott. Ilyen esetekben akkor segítem igazán, ha azt erősítem meg, hogy az nem lenne rendben, ha ebbe bele tudna nyugodni.”

Amikor egy beszélgetés tényleg életet menthet

A meghallgatáson és az érzelmi támogatáson kívül vannak olyan beszélgetések, mikor a segítő fél tájékoztat, információt ad, segít eligazodni a telefonálónak abban, hogy jogi, orvosi vagy pszichológusi segítségre lenne-e szüksége, és hova mehetne tovább. A gyermekek esetében ezt a felelősséget nem lehet átadni – ha veszélyeztető környezetből, vagy akut krízis-helyzetből telefonál, akkor felajánlják neki, hogy megszervezik a segítséget. Egy cselekvőképes felnőtt esetében a cél inkább az, hogy „őt tegyük képessé, hogy lépjen saját magáért. Erre nem biztos, hogy elég egyetlen beszélgetés, így jelezzük felé, hogy további beszélgetésekre is van lehetőség.”

A telefonos lelkisegély-szolgálatok specifikus területe az öngyilkossági gondolatok vagy szándék miatt történő hívások. A statisztikák alapján 2018-ban közel 1000, azaz napi 3 olyan hívás érkezik az alapítványhoz, amelyben szuicidum miatt kérnek segítséget. A szakember szerint az ilyen hívások esetén fontos elkülöníteni a konkrét szándékot, vagy akár a már megkezdett kísérletet attól a „sóhajtól, hogy jobb lenne meghalni”. Olykor mindannyian érezhetjük helyzetünket kilátástalannak és reménytelennek, így ezeket az érzéseket a beszélgetés során el lehet fogadni és megérteni, azonban ha telefonáló már arról a tervről számol be, hogyan fogja megtenni az öngyilkosságot, vagy már meg is tette az első lépéseket, fontos az, hogy „határozott nem”-eket kapjon, azaz hogy közvetítsék felé, hogy ez nem helyes, ezt nem tudják támogatni, ez nem megoldás. Ha a személy is beleegyezik, és megadja tartózkodási helyét, végződhetnek úgy is a beszélgetések, hogy az ügyeletes kihívja rá a mentőt.

Feltételezhetnénk, hogy például az ünnepek alatt gyakoribbak az ilyen jellegű hívások, Reményiné szerint azonban a statisztikai adatok nem mutatnak jelentős kiugrást – a tapasztalatok alapján inkább a beszélgetések mélysége változik.

„Az ünnepek alatt kiélesedhetnek azok a nehézségek, amelyek eleve ott vannak egész évben – aki magányos, az még magányosabbnak érzi magát. Karácsonykor, Szenteste például különösen nehéz megélni azt a kontrasztot, ami az aktuális helyzetünk és aközött a fantáziakép között van, amely azt mutatja, hogy lehetne jobb is. Hiszen jobb a reklámban, jobb a szomszédomnál, jobb az osztálytársamnál– és ez fájdalmas lehet.”

A szakember az új év első napjait is kritikus időszaknak tartja, mivel ekkor oszlanak el azok az álmok és remények, amelyeknek beteljesülését és megvalósulását vártuk az ünnepektől – ekkor szembesülhetünk azzal, hogy ezek nem valósultak meg, és magunkra maradtunk az ürességgel és a kiábrándultsággal.

A telefonos lelkisegély-szolgálatok ugyan konkrét megoldást nem kínálnak a vonal túloldaláról – a szakember szavaival élve: „amit biztosan meg tudunk oldani, az az, hogy abban a fél órában nincs egyedül” –, viszont annál többet tudnak nyújtani: a beszélgetés és a meghallgatás erejét.

„Minden helyzet, minden probléma máris más, ha nem egyedül vagyok benne.

Önmagában a párbeszéd, vagyis az, hogy kérdéseket kapok, és reagálnak az én gondolataimra és érzéseimre, jóval felemelőbb, mint ha egyedül kell újra és újra átrágnom magam a gondjaimon. Ha pedig a beszélgetés végére születik egy megoldás a segítséget kérőben, az már csak a hab a tortán.”

 

A Kék Vonal az egész országból ingyenesen és anonim módon elérhető a segítségre szoruló gyerekek, fiatalok számára, és olyan felnőttek hívásait is fogadják, akik gyerekek érdekében telefonálnak. Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, tárcsázd a Kék Vonal éjjel-nappal hívható 116-111 telefonszámát!

A hívások fogadását és az online konzultációkat önkéntes, szakmailag felkészített segítők végzik. Amennyiben szeretnéd magad önkéntesként kipróbálni, a jelentkezés módjáról és az önkéntes karrierről bővebben tájékozódhatsz a Kék Vonal honlapján.

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Pszichoforyou Facebook-oldalán!

SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szerző

Brunner Zsanett Anna
Pszichológus és elfeledett esztéta, aki nehezen ír magáról tőmondatokban. Amiben mindig is biztos volt, hogy szeretne írni, és az emberi lélek finom rezdüléseit felfedezni. Számára az a minden, ha gyöngyöt dobálhat és a semminek örülhet. Folyton zsonglőrködik az idővel és a nagy kérdésekkel, de nem adja fel. Hiába tagadja, örök idealista marad. Meg a nagyon rossz vicceket is szereti.

Pin It on Pinterest

Share This