Amikor a barátság megszakad – Mi jelzi, hogy a kapcsolat már nem a régi?

Bizonyos barátságok kiállják az idő próbáját, velünk együtt nőnek, fejlődnek, válnak egyre érettebbé, formálnak minket. Mások viszont leépülnek, kihűlnek, és ez egyik vagy mindkét fél számára frusztrációt és hiányérzetet, sőt fájdalmat is okozhat. Az eltávolodás gyakran összezavarhat minket, nem értjük, mi is történik. Azonban ez nem egyik napról a másikra történik. Ebben az írásban olyan kérdésekre keressük a választ, hogy miként formálódik egy-egy barátság, és mi áll az eltávolodás hátterében. Milyen jeleit tapasztalhatjuk annak, hogy a kapcsolat megváltozott, kinőtte magát?

A barátság kialakulása

Ahhoz, hogy jobban megértsük, egyes barátságok miért is szakadnak meg, vessünk egy pillantást a barátság kialakulásának általános jellemzőire. A baráti kapcsolat kialakulásában fontos szerepet játszik a fizikai közelség. Nagyobb valószínűséggel alakítunk ki barátságot közvetlen kollégáinkkal, mint más osztályon dolgozókkal, osztálytársainkkal, mint a két évfolyammal felettünk járókkal, vagy akár az azonos óvodai csoportba járókkal. A másik fontos tényező pedig a hasonlóság, a másikkal való ismerősség érzése, ami megjelenhet többek között az érdeklődési kör, gondolkodásmód, humorérzék, személyiségjegyek, viselkedés tekintetében.

Az életkor előrehaladtával a barátságok egyre komplexebbé válnak. Kamaszkorra, ahogy sokan megtapasztalhattuk, a barátság jelentősen felértékelődik, mintát, társas támaszt jelent számunkra. Ezeket a kapcsolatokat önkéntesen alakítjuk ki, nem kell megfelelnünk formalitásoknak, kötött szabályoknak és kölcsönösségen, bizalmon, ragaszkodáson alapulnak, ahol feltárhatjuk önmagunkat.

Barátság és távolodás

A tinédzserkorban és húszas éveinkben a barátságok központi szerepe jellemzően elsődleges. Az életben betöltött szerepeink, életfeladataink bővülésével a barátságok ápolásához szükséges idő, energia nem mindig áll rendelkezésre.

Az eltérő pályaválasztás, eltérő érdeklődési körök megjelenése, költözés, házasság, munkahelyváltás, gyermekvállalás mind nehezítheti a kapcsolat fenntartását, merthogy ez is törődést igényel.

A feladataink változásával, céljaink módosulásával tehát a körülöttünk lévő kapcsolati tér is változik. Ezzel együtt változunk mi is, és változik a másik fél is, előfordulhat, hogy életünk egyszerűen más nyomvonalra kerül, és ez a két nyomvonal egyre jobban távolodik egymástól. Amennyiben a kölcsönös ragaszkodás csak az egyik fél részéről is eltűnik, úgy a barátság kihűl, nem tartható fenn tovább az eredeti formájában. A bizalom sérülése hasonló károkat okozhat.

Annak jelei, hogy „kinőttünk egy barátságot”

A barátság kiüresedése nem egyik pillanatról a másikra lezajló esemény, sokkal valószínűbb, hogy egy folyamat utolsó állomása. Lehet, hogy már érzékeltük korábban is, hogy valami nincs rendben, de nem tudtuk megmagyarázni magunknak, mi is történik, vagy nem szívesen néztünk volna szembe az igazsággal. Milyen jelei lehetnek tehát a távolodásnak?

1. A kapcsolat inkább energiát visz ahelyett, hogy adna

Előfordul, hogy ezzel a bizonyos baráttal már egy ideje inkább halogatjuk a találkozót, nincs igazán kedvünk hozzá, és nem ez az első alkalom. Úgy élhetjük meg, hogy a beszélgetéseink szinte mindig a másik félről vagy az általa preferált témákról szólnak. Hosszú panaszáradatokat kell végighallgatnunk a munkáról, párkapcsolatról, amit kimerítőnek érzünk, és a találkozás után hullafáradtan térünk haza. És úgy látjuk, hogy a beszélgetés szinte mindig ugyanazon forgatókönyv mentén zajlik. A düh érzése is megjelenhetett már bennünk, de inkább nem szembesítettük a másikat az érzéseinkkel, elkerülve a konfliktust.

2. Valahol megragadt a múltban, és minket is visszaránt

A barátság ideális esetben velünk együtt fejlődik, változik és önazonosnak élhetjük meg magunkat benne. Néhány barátság azonban megreked a múltban, és az egyik vagy mindkét résztvevő önmaga lejárt verziójává válik.

Előfordulhat, hogy a másik fél, vagy a többiek ebben a kapcsolatban nem veszik észre azt a változást, amit megléptünk, és a korábbi minták alapján viselkednek velünk.

Ugyanazzal ugratnak, mint korábban, amit viszont mi már nem tartunk viccesnek, sőt, inkább bántónak látjuk és úgy érezzük, egy ilyen kapcsolat csak visszahúz. Az ilyen barátság fojtogatónak tűnhet, nem érezzük, hogy azok lehetünk benne, akik valójában vagyunk.

3. A kölcsönösség hiánya

Arra döbbenhetünk rá, hogy jobban odafigyelünk a másikra, több figyelmet, erőfeszítést teszünk a kapcsolatba, mint a másik fél. Mi látogatjuk meg gyakrabban, meghívjuk számunkra fontos eseményekre, ő viszont nem viszonozza ezeket a gesztusokat. És lehet, hogy azt vesszük észre, hogy ha nem fektetünk többet ebbe a kapcsolatba, akkor véget ér, mivel a másik nem fog tenni érte, értünk.

4. Már semmi közös nincs bennünk

Előfordulhat, hogy azzal szembesülünk, egyszerűen semmi közös nincsen bennünk: változott az érdeklődési körünk, más irányba indultunk az életben, tanulmányainkban, más lett fontos mindkettőnk számára, és most azt tapasztaljuk, hogy nehezen tudunk kapcsolódni egymáshoz, már beszélgetni sem olyan könnyű, sőt akadozó, és bár van néhány közös téma, de az elég szűk körű, és mindig ugyanoda jutunk.

A barátság tükrében

Nincs jobb tükör a régi barátnál – szól a közmondás. És valóban… Egy kiüresedett, kihűlőben lévő kapcsolat pedig talán még élénkebb és elgondolkodásra késztetőbb tükör lehet számunkra. Érdemes a fájdalom és az összezavarodottságunk ellenére a történteket és az érzéseket nem a szőnyeg alá söpörni, hanem időt szánni arra, hogy megfigyeljük, milyen élmények, emlékek, érzések jelennek meg, és próbáljuk összerakni a történések puzzle-darabkáit. Ha esélyt adunk a tisztázásra, annak megbeszélésére, ami éppen köztünk zajlik, azzal egy esélyt adhatunk magunknak, élővé tehetjük a kiüresedett kapcsolatot, vagy lezárhatjuk azt. Előbb viszont érdemes önmagunk előtt világossá tenni, hogy mit is élünk meg, mit érzünk.

Függetlenül attól, hogy a barátság gyermekkorban, középiskolában vagy esetleg felnőttkorban alakult ki, egy mély érzelmi kapcsolat kiüresedése, elvesztése fájdalmas élmény lehet. Azonban bármennyire nehéz is szembenézni ezzel, néha a kinőtt kapcsolat megtartása fájdalmasabb, kimerítőbb és frusztrálóbb, mint a veszteség meggyászolása és elengedése.

Forrás: itt és itt