„A legtöbb játszmában az nyer, aki az első lépést teszi” – írta Eric Berne Emberi játszmák című könyvében. Ez a vékony kis kötet 1964-es megjelenése óta minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai témájú művévé vált, ami nem véletlen, hiszen talán nincs is olyan ember, aki ne lett volna már része valamilyen játszmának élete során. Miért játsszuk…
bővebben
Van ez a téma, amiről már nagyon régen szerettem volna cikket írni – csakhogy nehéz lenne hozzá kutatási eredményeket, szakirodalmat, elméleti hátteret felvonultatni. Hogy mégis megírom, ezúttal a szokásos, tudományos szaklapokra való hivatkozások nélkül, az annak köszönhető, hogy hiszem, sokak számára fontos, hogy beszéljünk róla: azokról a kérdésekről, amelyeket nem szabadna feltennünk egy másik embernek.
Képzeld el egy pillanatra, milyen lehet, ha csak nagy nehézségek árán tudod kifejezni, sőt, egyáltalán azonosítani, mit érzel az adott pillanatban. Amikor igazi kihívás mások reakcióit, és a saját tested jelzéseit olvasni, és megfelelően felcímkézni az érzelmeidet. A legtöbben annyira magától értetődőnek éljük meg mindezt, hogy még elgondolnunk is nehéz, milyen lehet, ha valakinek ez…
bővebben
Bár a becslések szerint 2040-re a világ társadalmainak egy része elérheti az 50%-os idősarányt, az öregedés még mindig egy olyan téma, amelyről leginkább akkor hallhatunk, ha arról esik szó, hogyan vehetjük fel vele a harcot. Jóval kevesebbet beszélünk arról, mit tehetünk azért, hogy az előbb-utóbb biztosan bekövetkező időskorunk ne passzivitásba burkolózva, betegségekkel küszködve teljen, hanem…
bővebben
Csökkenti a stressz-szintünket, javítja a koncentrációnkat, segít a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek elleni harcban. Kreatívabbá tesz. Növeli a várható élettartamunkat. Segít jelen lenni, elengedni a múlton való rágódást, a szorongást – és még sorolhatnánk, de a lényeg: kevés olyan dolog van, ami annyira jót tesz nekünk, mint a természetben töltött idő.
„Ne haragudj, most nem mehetek, szüksége van rám – mégsem hagyhatom egyedül, amikor ilyen nehéz időszakon megy keresztül…” „Azt mondja, túl kevés időt töltünk együtt, és hát ebben van azért igazság…” „Nem akarom, hogy azt higgye, nem szeretem eléggé.” Hány és hány esetben hallottunk már hasonló mondatokat valakitől, suta magyarázkodásként, kifogásként, amiért megint és megint…
bővebben
Azt hiszem, kevés ember van, aki ne álmodozott volna arról legalább gyerekkorában, hogy milyen lenne, ha lenne egy ikertestvére (mármint azok közül persze, akiknek nincsen). Valaki, aki minden pillanatban mellettünk van, és akivel minden más kapcsolatunkhoz viszonyítva kilenc hónap „előnyünk” van a közös létezésben; valaki, aki minden gondolatunkat érti, hiszen pontosan olyan, mint mi –…
bővebben
Azt hiszem, kevesen vannak rajtam kívül, akik örülnek ennek a régóta tartó tavaszi rossz időnek. Ne kövezzetek meg érte, hiszen jó okom van rá: a borult reggelek és az esős délutánok azt jelentik, még egy kicsivel sikerül elodáznom azt a Nagy Rendrakást, amit hónapok, sőt, évek óta halogatok. A Nagy Rendrakás (szándékosan írom így, nagy…
bővebben
A virágillatú, zöldbe boruló fákkal szegélyezett tavasz sokak kedvenc évszaka, számomra azonban egy apró családi „hagyomány” miatt is különösen kedves időszak. Ezekben a hónapokban ugyanis anyukám és én minden nap tiszta szívből kacagunk magunkon, vagyis pontosabban azon, hogy megint megtörtünk: hiába fogadjuk meg évről évre, hogy soha többet, mert nyűg és macera, mégis, a kikelet…
bővebben
Mindenkinek az életében van (legalább) egy belőle. Abból a bizonyos emberből, akivel egyszerűen nem találjuk a közös hangot, nem vagyunk egy hullámhosszon, nem jövünk ki. Lehet, hogy nem is ismerjük egymást igazán, soha nem volt köztünk konfliktus, és mégis: egyszerűen nem megy. Ám – ahogy a történelem egyik érdekes példája mutatja – nem biztos, hogy…
bővebben