Tartozom nektek egy vallomással: először kicsit nagyképűen nyitottam ki Catherine Price Digitális detox – Győzd le a mobilfüggőséget című könyvét. Elvégre több mint két évvel ezelőtt írtam az első cikkemet a digitális detoxról, és azóta is rendszeresen olvasok, írok és előadok a témában. Úgy gondoltam, nekem már nem sok újat mondhat az amerikai újságírónő könyve. Nos, nem is tévedhettem volna nagyobbat.

„Nem leszek népszerű ezzel a témával” – gondoltam annak idején, annak a bizonyos digitális detox cikknek az írása közben. Azt hittem, úgy vagyunk ezzel, mint a csoki vagy a kávé káros hatásairól szóló kutatásokkal: jó-jó, tudjuk, hogy nem tesznek jót, különösen, ha túlzásba esünk, de ki szereti ezt újra meg újra hallani? Aztán kiderült: megint csak nem volt igazam. Sokan olvastátok, és olvassátok azóta is azt a cikket, ami egyértelműen mutatja, hogy sokan érezzük, tudjuk, valami nem stimmel az internettel való viszonyunkkal – különösen az okostelefonokkal.

Nem kidobni kell, csak felébredni végre

„Tisztázzunk valamit mindjárt az elején: nem azért írtam ezt a könyvet, hogy mindenki a kukába hajítsa a telefonját” – írja Catherine Price az előszó első mondatában. Az újságírónő nem fél bevallani, hogy ő maga is igen bensőséges kapcsolatot ápolt és ápol jelenleg is az okostelefonjával: zenét hallgat rajta, fényképeket készít vele, nyomon követi a napi programját az alkalmazások segítségével – csakúgy, mint mindenki más, aki birtokában van egy ilyen csodaeszköznek. Ez a kapcsolat azonban Price esetében már kicsit más. Az írónő 2010-ben jutott hozzá élete első okostelefonjához, és hamarosan minden percet együtt töltöttek.

Hosszú időbe telt, mire észrevette, hogy ez a szimbiotikus viszony olyan változásokat is hozott az életébe, amelyek korántsem olyan örömteliek, mint az üzenetek gyors és kényelmes kezelése: feledékennyé, ingerlékennyé, türelmetlenné vált, gyakran olyankor is kimerültnek érezte magát, amikor erre nem is igazán volt magyarázat.

Az, hogy ezeket a tüneteket az okostelefonjának tulajdonítsa, időbe, és sok-sok kutatásba telt, ám ami legvégül meggyőzte, az egy huszonnégy órás digitális detox volt, ami teljesen új megvilágításba helyezte a telefonjával való kapcsolatát. Catherine Price szerint ahhoz, hogy ez a titokzatos viszony igazán boldoggá tegyen minket, fel kell végre ébrednünk, és szakítanunk.

Még mindig nem félünk eléggé

A szakítás ebben az esetben nem végleges, örök haragot jelent a telefonunkkal. Sokkal inkább annak a felismerését, hogy egy hosszú távon is működőképes viszonyt csupán akkor tarthatunk fenn vele, ha ráébredünk, a kapcsolat bizonyos részeitől meg kell szabadulnunk. És hogy pontosan melyek ezek a részek? Erről ír Catherine Price a könyve első, Ébresztő című részében.

Ide tartoznak mindazok a jellegzetességek, amelyek az okostelefont a használati tárgyak egy sokkal magasabb szintjére emelik: amelyek azt okozzák, hogy gyakorlatilag függjünk tőle, lépést se tegyünk nélküle, és lehetőleg soha ne akarjuk kartávolságon kívül tudni.

Ezeket már több cikkben említettük mi is, és az írónő sem fukarkodik az elrettentő példákkal arra nézve, hogyan változtatja meg a telefon az agyműködésünket, hogyan befolyásolja a figyelmünket, a memóriánkat, az alvásciklusunkat (igen, az alvást is), a stressz-szintünket, és még legalább ezer dolgot, aminek talán nem is vagyunk tudatában, vagy ha mégis, nem az okostelefonunkat hibáztatjuk érte. Ahogy Price írja, a könyve első fele „szándékosan a megrémítésre játszik”, mert bár sokszor, sok helyen találkozhattunk már ezekkel a riasztó adatokkal, valamiért mégsem félünk még eléggé.

Igen, emiatt vagy állandóan fáradt

Az okostelefon gombnyomásra elérhető, milliárdnyi információt jelent számunkra. Mondd ki magadban ezt a mondatot, ám ezúttal hagyj egy kis időt, hogy a tartalma valóban leülepedjen! Mert az információmorzsáknak ez a miriádja hasznos és örömteli lehet, amikor azonnal elő kell kerítenünk annak a hogyishívjáknak a nevét, megtalálnunk egy útvonalat, felismernünk egy dalrészletet, vagy rájönnünk, ki volt az a színész, aki annak a fimnek a főszereplője volt, amit akkor láttunk, amikor… Nem folytatom – biztosan mindenki emlékszik olyan pillanatokra, amikor az információ „életmentő” volt.

Ezzel azonban együtt jár az is, hogy ettől az információtömegtől tulajdonképpen sosem vagyunk egészen szabadok. Olyankor is zúdul ránk, amikor egyáltalán semmi szükségünk nem lenne rá, hiszen pihennünk, aludnunk kéne – mégis a telefonért nyúlunk, mert hozzá vagyunk szokva, hogy az unalom legkisebb jelére így tegyünk. Catherine Price egy nagyon beszédes, és egyben nagyon szomorú adatot is kiemel a könyvében: az amerikai felnőttek csaknem fele bevallja, hogy szex közben (!) is ránéz a telefonjára…

Az, hogy szó szerint minden pillanatunknak (még az ennyire intimeknek is) része az okostelefon, azt jelenti, hogy soha nincs szünet – az agyunkat azonban nem erre a folyamatos igénybevételre tervezték. A fáradtság, türelmetlenség, feledékenység, amit az írónő megtapasztalt magán, sokunk számára ismerős lehet. Ha így van, ideje a lehetséges okok listájára az okostelefonunkat is felvennünk – és elgondolkodni a szakításon.

30 napnyi párterápia

Catherine Price könyvének második fele, A szakítás, ebben nyújt nagyon alapos, részletes és hathatós segítséget. Az írónő – az általa használt párkapcsolati metaforánál maradva – harminc napnyi „párterápián” kísér végig minket és a telefonunkat, amely során minden nap egy új lépés egy fenntartható, egészséges(ebb) viszony felé.

A könyvben ezt a harminc napot négyhetes bontásban követhetjük végig. Az első hét célkitűzése nem más, mint a technológiai állapotfelmérés; ahogyan Price is írja, nagyon fontos, hogy tudatosan vágjunk bele az okostelefonunkkal való kapcsolatunk rendezésébe.

Ne csupán annyi legyen a célunk, hogy „kevesebb időt szeretnénk vele tölteni” – határozzuk meg pontosan, részletesen, mi az, amin javítani szeretnénk, és figyeljünk arra, milyen változásokat tapasztalunk az első lépések során.

A második hét fókuszában a szokásaink feltérképezése és átalakítása áll, kezdve az értesítésekkel, a telefonunk töltésével, és a beszélgetés közbeni képernyőre sandítgatással (aminek már külön neve is van, a phubbing, azaz phone snubbing, a titkos telefoncsekkolás). A harmadik hét minden napján ahhoz kapunk iránymutatást, hogy az agyunk sikerrel visszaálljon az optimális működésre. Ennek része a nyugodt légzés, a figyelem, a tudatos jelenlét és a meditáció gyakorlása is.

Én és az okostelefonom

Mire eljutunk a harmadik hét végéig, már biztosan szert tettünk néhány nagyon tanulságos tapasztalatra az okostelefonunkkal való viszonyunkat illetően. A negyedik hétre ezért a könyv szerint már nem is marad más dolgunk, mint lefektetni annak az új kapcsolatnak az alapjait, amit ezzel a különleges eszközzel ápolni szeretnénk.

„Kevesebb időnk jut az életre, mint képzelnénk – ugyanakkor több időnk van, mint hinnénk. Ne hagyd, hogy a képernyők órákat vegyenek el az életedből, és megsokszorozódnak a lehetőségeid” – írja Catherine Price. Ha csak egyetlen ok választ még el minket attól, hogy belevágjunk az okostelefonunkkal való kapcsolatunk rendezésébe, legyen ez a gondolat a vezérfonalunk. És ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk ebben a bizonyos rendezésben, nyugodtan forduljunk Price könyvéhez. Engedjük meg magunknak, hogy igazán megrettenjünk a hosszú évek kutatómunkájával összegyűjtött adatoktól ahelyett, hogy ellegyintenénk őket, és bátran bízzuk magunkat az írónő megfontolt, szakszerű tanácsaira a digitális detox terén is. Lehet, hogy elsőre (ahogy velem is történt), azt gondolnánk, nem sok újat mondhat még nekünk, vagy nem olyasmit, amit szívesen hallanánk, mégis: érdemes elolvasni, mert sokat tanulhatunk belőle a telefonunkról, és önmagunkról is.

Forrás:

Catherine Price: Digitális detox – Győzd le a mobilfüggőséget. Libri Kiadó, 2018.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest