A nehéz napoktól a hangulatzavarokig – Így hatnak az életünkre a hormonok és ezért fontos „őket” megismerni

Szerző: | 2019. 11. 21. |

Minden különösebb ok nélkül a földig ér az orrod a levertségtől? Csak a hormonok játéka… Vagy ez pont az a nap, amikor úgy érzed, már csak egy fél csepp hiányzik abból a bizonyos pohárból ahhoz, hogy ráborítsd az asztalt valakire? Biztos azok a fránya hormonok teszik… Fél órája majszoltál el egy szelet csokit, de máris valami édesre vágysz? Persze, havonta egyszer mindig megőrülnek a hormonjaid… Megannyi rossz napot, indokolatlan felcsattanást, könnyet és bevitt extra kalóriát fogunk a hormonjainkra, de vajon tisztában vagyunk-e vele, hogy valójában mennyire befolyásolják a viselkedésünket és szervezetünk működését? Egyáltalán tudjuk-e, milyen hormonokról beszélünk?

Képzelj magad elé egy hatalmas gyárat, ahol a sötétben dobozok ezrei várják, hogy elérkezzen a pillanat, amikor felgyúlnak a fények, beindulnak a futószalagok és végre valaki egy kamionba pakolja őket, hogy megkezdjék útjukat a boltok polcai felé. Hormonrendszerünk (avagy az endokrin rendszer) hasonlóképp működik: a gyár egy speciális mirigy, a szállításra váró dobozok pedig maguk az általa termelt hormonok, ezek a kémiai hírvivő molekulák, melyek apró méretük ellenére jelentős hatással vannak fejlődésünkre, viselkedésünkre és szervezetünk működésére.

Minden üzem (mirigy) egy speciális hormont termel, és az, hogy egy-egy „gyárban” mikor kezdődik a munkaidő és milyen intenzitással zajlik a gyártási folyamat, azaz mikor és mekkora mennyiségben bocsátják útjukra (a véráramba) a hormonokat, megannyi faktortól függ: napszaktól, életkortól, nemtől, vagy épp külső ingerektől.

Ugyanúgy, ahogy egyértelmű, hogy a tejüzemből érkező kamion termékeit sem fogadják a ruhaboltok, amik előtt a szállítás közben elhalad, a hormonok jelenlétére sem minden sejt reagál, amelyhez a véráram révén eljutnak. Ahhoz, hogy egy hormon hatást fejtsen ki egy szervben, fontos, hogy az azt felépítő sejtek rendelkezzenek a megfelelő receptorokkal, amelyekhez kötődni tudnak; így idézhetnek elő különféle hatásokat a célsejtekben.

Hormon-hullámvasút

A hormonok hangulatra gyakorolt hatásának egyik példája a peteéréskor a petefészkek által termelt ösztrogén (tüszőhormon), amely fontos szerepet játszik a méh nyálkahártyájának megújításában és a másodlagos nemi jelleg kialakulásában. Emellett azonban megannyi szerv sejtjei rendelkeznek ösztrogénreceptorokkal a szívtől kezdve a bélrendszeren át egészen agyunkig, így az ösztrogénszint ingadozása a legkülönfélébb hatásokat idézi elő szervezetünkben.

Ennek egyik példája az ösztrogén idegrendszeri működésre gyakorolt pozitív hatása… Nem csoda, ha a ciklus „alacsony ösztrogénszint” fázisában (amely körülbelül a menstruációt megelőző egy hetet fedi le) a nők fáradékonyabbak, vagy úgy érzik, sokkal nehezebb koncentrálniuk, mert kissé csikorogva forognak azok a bizonyos kerekek.

Emellett az ösztrogén direkt hatással van a boldogsághormonokként emlegetett dopamin és szerotonin termelésére is. Ma már általánosságban elfogadott, hogy a dopamin- és szerotonin rendszer felborulása szerepet játszik a depresszió és a pszichózis kialakulásában. Érdekes módon egyes kutatási eredmények arra utalnak, hogy az ösztradiol (az emberi szervezet által termelt egyik ösztrogénhormon) képes csökkenteni a depresszív és pszichotikus tüneteket. Ez segíthet megérteni, miért érezzük magunkat elkeseredettnek vagy kedvetlennek azokon a bizonyos napokon.

A PMS-től a változókorig

Ezért a menstruációt megelőző időszakában különösen javasolt olyan tevékenységeket beiktatni a napjainkba, amelyek fokozzák a dopamin-és szerotonintermelésre: ahogy arról már korábbi cikkeinkben is megemlékeztünk, ilyen például zene, a kertészkedés, vagy a jóga.

Az ösztrogénszint ingadozása nem mindenkit érint egyformán. Egyrészt, noha mindkét nem szervezetében fellelhető az ösztrogén, a nőknél nagyobb mennyiségben van jelen, másrészt a ciklus révén jóval nagyobb mértékben ingadozik, ami intenzív tüneteket is produkálhat.

Egyeseknél a fizikai és hangulatot érintő tünetek a menstruációt megelőző héten különösen markánsak (pattanásos bőr, érzékeny mellek, puffadás, fáradékonyság, hangulatingadozás); az ő esetükben premenstruális szindrómáról (PMS) beszélhetünk. Másoknál az alacsony ösztrogénszint igen komoly depresszív és szorongásos tüneteket idéz elő; ez a tünetegyüttes premenstruális díszfóriás zavar (Premenstrual Dysphoric Disorder, PMDD) elnevezést kapta.

A lenti rövid videó például látványosan szemlélteti a ciklus során jellemző hangulat- és energiaszint-ingadozást, illetve a már említett fizikai tüneteket is, és néhány hasznos tanáccsal is felvértez, hogy könnyebben nézz szembe a legnehezebb napokkal:

Azonban a legdrasztikusabb „tüneteket” a változókor idézi elő: a nőknél a menopauzát megelőző évek során fokozatosan csökken az ösztrogénszint, ami drasztikus hatással lehet nem csupán hangulatunkra, de az alvásminőségre és a libidóra is. A férfiak esetében főleg az agresszív viselkedéssel összefüggésbe hozott tesztoszteron életkorral járó csökkenése okozhat problémát: egyes kutatások szerint például az alacsony tesztoszteronszint az életkor előrehaladtával egyrészt a szexuális vagy csökkenéséhez és merevedési zavarokhoz vezet, másrészt negatív hatással van a csonttömegre és az izomzatra is. Ezen felül a tesztoszteron fontos szerepet tölt be a memória-funkció fenntartásában és az idegsejtek megfelelő állapotának megőrzésében is, így drasztikus lecsökkenése akár emlékezőképességünkre is kihathat.

„Most azonnal el tudnék aludni” – avagy a fáradékonyság és a hormonok kapcsolata

A nemi hormonok mellett azonban megannyi más molekula befolyásolja viselkedésünket. Az állandó kimerültség, alvászavar, és hangulatingadozások hátterében például a pajzsmirigy által termelt hormonok zavara is állhat. Egyes statisztikák szerint minden ötödik nő él pajzsmirigy-működési zavarral, márpedig a pajzsmirigy által termelt két fő hormon, a T3 és a T4 fontos szerepet töltenek be többek között az anyagcserében, illetve közvetve a sejtek energiafelhasználását is  szabályozzák. Ez a két hormon emellett nélkülözhetetlen a terhesség során a magzat egészséges fejlődéséhez – így például a jódhiány miatti pajzsmirigy-alulműködés súlyos fejlődési rendellenességekhez vezethet.

A pajzsimirigy-problémákon túl a fáradékonyság fő okai a már megannyi cikkünkben emlegetett stresszhormonok: a mellékvese által termelt kortizol és adrenalin. Noha e két hormon segíthet megküzdeni egy hirtelen jött fenyegető ingerrel, és felkészíti szervezetünket az úgynevezett „üss vagy fuss” reakcióra, de hosszú távon negatív hatással van az immunrendszerre, a vérnyomásra és a vérzsír szintjére (növelve a későbbi stroke és a szívroham kockázatát), emellett károsítja agyunk egyik legfontosabb memóriáért felelős központját, a hippocampust. Emellett a folyamatosan magas adrenalin- és kortizolszint egyes kutatások szerint szerepet játszik a depresszió, a szorongásos zavar, a hangulatingadozások, és az alvászavarok kialakulásában is.

Magasabb fokozaton

Ráadásul, hogy visszatérjünk a cikk eleji metaforához, ahogy az endokrin rendszer egyre és egyre magasabb fokozatra állítja a kortizol- és adrenalingyárak termelési sebességét, ezzel párhuzamosan csökkenti a tesztoszteron és az ösztrogén termelését, ami lényegében visszavezet minket az előző bekezdésekben emlegetett hangulatingadozásokhoz, kimerültséghez és libidócsökkenéshez. Emellett a magas kortizolszint az extra zsírpárnák megjelenésében is szerepet játszhat. Ahogy arra Dr. Elissa Epel, a San Franciscó-i University of California kutatója is felhívja a figyelmet, noha a kortizol akut stressz esetén rövid időre csökkenti az étvágyat, ha hosszabb időn keresztül szabadul fel nagyobb mennyiségben, növeli az éhségérzetet.

Ez a hormon ugyanis arra ösztönöz, hogy a stresszt kiváltó eseményt követően feltöltsük szervezetünket energiával. Ennek a jelenségnek az az evolúciós magyarázata, hogy őseink egy stresszhelyzetet követően – például amikor el kellett menekülniük egy fenevad elől – rengeteg energiát elhasználtak, majd ezt a túlélés érdekében visszapótolták.

Bár ma már kevésbé kell attól tartanunk, hogy az utcán egy kardfogú tigris jön szembe, a mechanizmusok továbbra is működnek, azzal a különbséggel, hogy a modern kor emberének nem egy ragadózóval, hanem az elhízás következményeivel kell szembenéznie.

Tényleg a hormonok tehetnek róla?

Láthatjuk, hogy hormonjaink fontos szerepet játszanak viselkedésünk, a hangulatunk, és tulajdonképpen az egész életünk alakulásában (pedig ebben a cikkben a hormonok világának csak egy aprócska szegletét tudtuk körüljárni).

Ugyanakkor a hormonok nem csodaszerek, még akkor sem, ha ezeket a molekulákat hajlamosak vagyunk pozitív vagy negatív karakterként látni: a tesztoszteronban az agresszivitás forrását látjuk, míg a dopamin és a szerotonin látszólag a „jófej” hormonok, akiknek az arcunkra ülő mosolyt köszönhetjük. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy ezek csak a millió darabos kirakó egyes darabkái, amikből végül összeáll a rendkívül komplex emberi viselkedés.

Ha ismerjük testünk és ezzel együtt a hormonrendszerünk működését, azzal már sokat tehetünk azért, hogy ne a hormonjaink bábjai legyünk – függetlenül attól, hogy a változó korról, vagy éppen a hormonok ingadozása kapcsán oly’ sokszor emlegetett „nehéz napokról” van szó.

Via

PBS, OWH, The Conversation, Oprah.com, mindbodygreen, Psychology Today, Web MD

 

A cikk megjelenését a Biointimo innovatív menstruációs termékek gyártója és forgalmazója támogatta.



Szerző

Szabó Anna
Idegtudomány szakirányon végzett, de tanulmányaiba egy nagyobb csipet pszichológia és mozgástudomány is vegyült. Jelenleg doktori tanulmányait folytatja Franciaországban, szabadidejét futással (sokszor a határidők elől is), túrázással, írással és társasjátékokkal tölti.
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This