A nehéz napoktól a hangulatzavarokig – Így hatnak az életünkre a hormonok és ezért fontos „őket” megismerni

Minden különösebb ok nélkül a földig ér az orrod a levertségtől? Csak a hormonok játéka… Vagy ez pont az a nap, amikor úgy érzed, már csak egy fél csepp hiányzik abból a bizonyos pohárból ahhoz, hogy ráborítsd az asztalt valakire? Biztos azok a fránya hormonok teszik… Fél órája majszoltál el egy szelet csokit, de máris valami édesre vágysz? Persze, havonta egyszer mindig megőrülnek a hormonjaid… Megannyi rossz napot, indokolatlan felcsattanást, könnyet és bevitt extra kalóriát fogunk a hormonjainkra, de vajon tisztában vagyunk-e vele, hogy valójában mennyire befolyásolják a viselkedésünket és szervezetünk működését? Egyáltalán tudjuk-e, milyen hormonokról beszélünk?

Képzelj magad elé egy hatalmas gyárat, ahol a sötétben dobozok ezrei várják, hogy elérkezzen a pillanat, amikor felgyúlnak a fények, beindulnak a futószalagok és végre valaki egy kamionba pakolja őket, hogy megkezdjék útjukat a boltok polcai felé. Hormonrendszerünk (avagy az endokrin rendszer) hasonlóképp működik: a gyár egy speciális mirigy, a szállításra váró dobozok pedig maguk az általa termelt hormonok, ezek a kémiai hírvivő molekulák, melyek apró méretük ellenére jelentős hatással vannak fejlődésünkre, viselkedésünkre és szervezetünk működésére.

Minden üzem (mirigy) egy speciális hormont termel, és az, hogy egy-egy „gyárban” mikor kezdődik a munkaidő és milyen intenzitással zajlik a gyártási folyamat, azaz mikor és mekkora mennyiségben bocsátják útjukra (a véráramba) a hormonokat, megannyi faktortól függ: napszaktól, életkortól, nemtől, vagy épp külső ingerektől.

Ugyanúgy, ahogy egyértelmű, hogy a tejüzemből érkező kamion termékeit sem fogadják a ruhaboltok, amik előtt a szállítás közben elhalad, a hormonok jelenlétére sem minden sejt reagál, amelyhez a véráram révén eljutnak. Ahhoz, hogy egy hormon hatást fejtsen ki egy szervben, fontos, hogy az azt felépítő sejtek rendelkezzenek a megfelelő receptorokkal, amelyekhez kötődni tudnak; így idézhetnek elő különféle hatásokat a célsejtekben.

Hormon-hullámvasút

A hormonok hangulatra gyakorolt hatásának egyik példája a peteéréskor a petefészkek által termelt ösztrogén (tüszőhormon), amely fontos szerepet játszik a méh nyálkahártyájának megújításában és a másodlagos nemi jelleg kialakulásában. Emellett azonban megannyi szerv sejtjei rendelkeznek ösztrogénreceptorokkal a szívtől kezdve a bélrendszeren át egészen agyunkig, így az ösztrogénszint ingadozása a legkülönfélébb hatásokat idézi elő szervezetünkben.

Ennek egyik példája az ösztrogén idegrendszeri működésre gyakorolt pozitív hatása… Nem csoda, ha a ciklus „alacsony ösztrogénszint” fázisában (amely körülbelül a menstruációt megelőző egy hetet fedi le) a nők fáradékonyabbak, vagy úgy érzik, sokkal nehezebb koncentrálniuk, mert kissé csikorogva forognak azok a bizonyos kerekek.

Emellett az ösztrogén direkt hatással van a boldogsághormonokként emlegetett dopamin és szerotonin termelésére is. Ma már általánosságban elfogadott, hogy a dopamin- és szerotonin rendszer felborulása szerepet játszik a depresszió és a pszichózis kialakulásában. Érdekes módon egyes kutatási eredmények arra utalnak, hogy az ösztradiol (az emberi szervezet által termelt egyik ösztrogénhormon) képes csökkenteni a depresszív és pszichotikus tüneteket. Ez segíthet megérteni, miért érezzük magunkat elkeseredettnek vagy kedvetlennek azokon a bizonyos napokon.

A PMS-től a változókorig

Ezért a menstruációt megelőző időszakában különösen javasolt olyan tevékenységeket beiktatni a napjainkba, amelyek fokozzák a dopamin-és szerotonintermelésre: ahogy arról már korábbi cikkeinkben is megemlékeztünk, ilyen például zene, a kertészkedés, vagy a jóga.

Az ösztrogénszint ingadozása nem mindenkit érint egyformán. Egyrészt, noha mindkét nem szervezetében fellelhető az ösztrogén, a nőknél nagyobb mennyiségben van jelen, másrészt a ciklus révén jóval nagyobb mértékben ingadozik, ami intenzív tüneteket is produkálhat.

Egyeseknél a fizikai és hangulatot érintő tünetek a menstruációt megelőző héten különösen markánsak (pattanásos bőr, érzékeny mellek, puffadás, fáradékonyság, hangulatingadozás); az ő esetükben premenstruális szindrómáról (PMS) beszélhetünk. Másoknál az alacsony ösztrogénszint igen komoly depresszív és szorongásos tüneteket idéz elő; ez a tünetegyüttes premenstruális díszfóriás zavar (Premenstrual Dysphoric Disorder, PMDD) elnevezést kapta.

A lenti rövid videó például látványosan szemlélteti a ciklus során jellemző hangulat- és energiaszint-ingadozást, illetve a már említett fizikai tüneteket is, és néhány hasznos tanáccsal is felvértez, hogy könnyebben nézz szembe a legnehezebb napokkal:

Azonban a legdrasztikusabb „tüneteket” a változókor idézi elő: a nőknél a menopauzát megelőző évek során fokozatosan csökken az ösztrogénszint, ami drasztikus hatással lehet nem csupán hangulatunkra, de az alvásminőségre és a libidóra is. A férfiak esetében főleg az agresszív viselkedéssel összefüggésbe hozott tesztoszteron életkorral járó csökkenése okozhat problémát: egyes kutatások szerint például az alacsony tesztoszteronszint az életkor előrehaladtával egyrészt a szexuális vagy csökkenéséhez és merevedési zavarokhoz vezet, másrészt negatív hatással van a csonttömegre és az izomzatra is. Ezen felül a tesztoszteron fontos szerepet tölt be a memória-funkció fenntartásában és az idegsejtek megfelelő állapotának megőrzésében is, így drasztikus lecsökkenése akár emlékezőképességünkre is kihathat.

„Most azonnal el tudnék aludni” – avagy a fáradékonyság és a hormonok kapcsolata

A nemi hormonok mellett azonban megannyi más molekula befolyásolja viselkedésünket. Az állandó kimerültség, alvászavar, és hangulatingadozások hátterében például a pajzsmirigy által termelt hormonok zavara is állhat. Egyes statisztikák szerint minden ötödik nő él pajzsmirigy-működési zavarral, márpedig a pajzsmirigy által termelt két fő hormon, a T3 és a T4 fontos szerepet töltenek be többek között az anyagcserében, illetve közvetve a sejtek energiafelhasználását is  szabályozzák. Ez a két hormon emellett nélkülözhetetlen a terhesség során a magzat egészséges fejlődéséhez – így például a jódhiány miatti pajzsmirigy-alulműködés súlyos fejlődési rendellenességekhez vezethet.

A pajzsimirigy-problémákon túl a fáradékonyság fő okai a már megannyi cikkünkben emlegetett stresszhormonok: a mellékvese által termelt kortizol és adrenalin. Noha e két hormon segíthet megküzdeni egy hirtelen jött fenyegető ingerrel, és felkészíti szervezetünket az úgynevezett „üss vagy fuss” reakcióra, de hosszú távon negatív hatással van az immunrendszerre, a vérnyomásra és a vérzsír szintjére (növelve a későbbi stroke és a szívroham kockázatát), emellett károsítja agyunk egyik legfontosabb memóriáért felelős központját, a hippocampust. Emellett a folyamatosan magas adrenalin- és kortizolszint egyes kutatások szerint szerepet játszik a depresszió, a szorongásos zavar, a hangulatingadozások, és az alvászavarok kialakulásában is.

Magasabb fokozaton

Ráadásul, hogy visszatérjünk a cikk eleji metaforához, ahogy az endokrin rendszer egyre és egyre magasabb fokozatra állítja a kortizol- és adrenalingyárak termelési sebességét, ezzel párhuzamosan csökkenti a tesztoszteron és az ösztrogén termelését, ami lényegében visszavezet minket az előző bekezdésekben emlegetett hangulatingadozásokhoz, kimerültséghez és libidócsökkenéshez. Emellett a magas kortizolszint az extra zsírpárnák megjelenésében is szerepet játszhat. Ahogy arra Dr. Elissa Epel, a San Franciscó-i University of California kutatója is felhívja a figyelmet, noha a kortizol akut stressz esetén rövid időre csökkenti az étvágyat, ha hosszabb időn keresztül szabadul fel nagyobb mennyiségben, növeli az éhségérzetet.

Ez a hormon ugyanis arra ösztönöz, hogy a stresszt kiváltó eseményt követően feltöltsük szervezetünket energiával. Ennek a jelenségnek az az evolúciós magyarázata, hogy őseink egy stresszhelyzetet követően – például amikor el kellett menekülniük egy fenevad elől – rengeteg energiát elhasználtak, majd ezt a túlélés érdekében visszapótolták.

Bár ma már kevésbé kell attól tartanunk, hogy az utcán egy kardfogú tigris jön szembe, a mechanizmusok továbbra is működnek, azzal a különbséggel, hogy a modern kor emberének nem egy ragadózóval, hanem az elhízás következményeivel kell szembenéznie.

Tényleg a hormonok tehetnek róla?

Láthatjuk, hogy hormonjaink fontos szerepet játszanak viselkedésünk, a hangulatunk, és tulajdonképpen az egész életünk alakulásában (pedig ebben a cikkben a hormonok világának csak egy aprócska szegletét tudtuk körüljárni).

Ugyanakkor a hormonok nem csodaszerek, még akkor sem, ha ezeket a molekulákat hajlamosak vagyunk pozitív vagy negatív karakterként látni: a tesztoszteronban az agresszivitás forrását látjuk, míg a dopamin és a szerotonin látszólag a „jófej” hormonok, akiknek az arcunkra ülő mosolyt köszönhetjük. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy ezek csak a millió darabos kirakó egyes darabkái, amikből végül összeáll a rendkívül komplex emberi viselkedés.

Ha ismerjük testünk és ezzel együtt a hormonrendszerünk működését, azzal már sokat tehetünk azért, hogy ne a hormonjaink bábjai legyünk – függetlenül attól, hogy a változó korról, vagy éppen a hormonok ingadozása kapcsán oly’ sokszor emlegetett „nehéz napokról” van szó.

Via

PBS, OWH, The Conversation, Oprah.com, mindbodygreen, Psychology Today, Web MD