Ősz. Elmúlás. Eső. Szomorú. Szél. Hideg. Utálom. Ahogy „megyünk bele az őszbe”, egyre gyakrabban használjuk ezeket a szavakat. Be kell valljam, megrögzött nyár-rajongóként én is hajlamos vagyok sajnálni magam a korán érkező sötétség és a zimankó miatt.

Egy-egy rosszabb pillanatban fröcsögve panaszkodok a hidegre, a szürkeségre, az öltözködéssel kapcsolatos maceráról nem is beszélve… Szóval a viszonyom az ősszel a szó szoros és átvitt értelmében sem volt mindig felhőtlen.

Néhány éve viszont azt vettem észre, hogy valahogy elkezdtem megszeretni ezt az évszakot. A helyzet egészen odáig fajult, hogy a minap futás közben azon kaptam magam, hogy listázom azokat a dolgokat, amelyek miatt az őszi hónapokat – a forró teán, a kiránduláson, a színes leveleken és a Pszichoforyou szülinapján túl – igenis lehet szeretni. És hogy mire jutottam? Íme:

  1. Örülni tanít

„Jaj de szép őszi napunk van!” Gyakran hallom mostanában ezt a mondatot és ilyenkor én is örömmel konstatálom, hogy az ősz ellenére süt a nap és meleg van – azaz a jóra fókuszálok és hálás vagyok.

Az ősz innen nézve örülni tanít, és arra, hogy észrevegyem a szépet, hálás legyek azért, ami van.

Ha csak csak ezt a két dolgot, vagyis a hála gyakorlását és a figyelmünk pozitív irányba fordítását át tudnánk emelni a hétköznapokba, és másban, máshol is meglátnánk a szépet, értékelnénk azt, ami van (akkor is, ha az magától értetődő), azzal már sokat tehetnénk a közérzetünk javítása és a boldogságszintünk emelése érdekében. A rendszeres hálagyakorlás áldásos hatásairól nem is beszélve…

  1. Segít befelé figyelni

Sokat sajnálkozunk az évnek ebben a szakaszában amiatt, hogy kevesebb a szabadtéri program: bezárnak a kiülős helyek, nincsenek kültéri koncertek, a strandról és a vízparti örömökről nem is beszélve.

Azonban, ha jól figyelünk, a kinti mozgástér szűkülésével egy másik perspektíva pont hogy kiszélesedik: megnyílik a belső tér, ami magában hordozza a fejlődés lehetőségét.

Az ősz a befelé figyelés, az elmélkedés időszaka, amikor van hely és idő egy kicsit magunkba nézni, mérleget vonni. Hogy is vagyok azokkal a bizonyos szürke hétköznapokkal, a napi rutinommal? Tudok-e egyedül lenni? Tudok-e a másikkal lenni? Mi vagy ki hiányzik az életemből? Tudok-e csendben lenni?

Fontos kérdések ezek, és ha a válaszok nem érintenek jól, akkor adott esetben változásra is ösztönözhetnek minket.

  1. Van idő fejlődni

De nem csak a lelki munka szempontjából hordozza magában a fejlődés lehetőségét az ősz. Ez az időszak kiváló lehetőség arra, hogy az erőforrásainkat a már régóta tervezgetett és/vagy félbemaradt dolgainkra koncentráljuk: fejlesszük magunkat, olvassunk, tanuljunk, alkossunk, inspirálódjunk és elmélyüljünk a számunkra örömöt okozó tevékenységekben.

Ilyenkor még a „fogadalomszezon” előtt belevághatunk a nyelvtanulásba, a futásba, beiratkozhatunk a tánctanfolyamra, vagy jelentkezhetünk a képzésre, amit már „ezer éve tervezünk, de mindig közbejött valami”.

Az ősz, ez a sokkal lassabb, „mindful” időszak, tökéletesen alkalmas arra, hogy a jelenben fókuszáljunk azokra a dolgokra, amelyek által a jövőbeli énünk jobb, több és teljesebb lehet.

  1. Több idő jut a kapcsolatokra

Bizonyára ti is hallottatok már arról, hogy a dán az egyik legboldogabb nemzet. Nos, a titkuk jó eséllyel nem a napsütéses órák magas számában rejlik… A magyarázatot sokkal inkább a borongós időjárásban kell keresni – vagyis annak következményében. A szomorkás és hideg idő egyik hozadéka ugyanis az, hogy a dánok gyakran járnak össze, sok időt töltenek a családi körben és baráti társaságban. Az úgynevezett hygge (ejtsd: hügge) – ami sokak szerint a dán boldogság titka – egy életérzés, ami a melegség, a barátság, a megnyugtató környezet, az otthonosság érzéséből áll össze.

Az ősz egy olyan időszak, amikor minden feltétel adott ahhoz, hogy ebben az életérzésben mi is megmártózzunk – áthívjuk a barátainkat, főzzünk egy teát (vagy forralt bort), süssünk egy finom sütit, közben beszélgessünk, vagy társasozzunk; úgy igazán együtt legyünk, és ez által közelebb kerüljünk egymáshoz.

Amellett, hogy a hideg időjárást kompenzálja a lélekmelengető társaság, a stabilitásunk, és (ahogy a mellékelt ábra mutatja) a boldogságszintünk szempontjából sem mindegy, hogy mennyi időt és energiát fordítunk az emberi kapcsolataink ápolására.

  1. Jobban figyelünk a múlandóságra

Szerintem az ősz azért is az egyik legértékesebb hónap, mert ha tetszik, ha nem, oda fordítja a figyelmünket, ahova máskor nem nagyon szeretünk nézni: arra a tényre, hogy nem élünk örökké.

Bár elsőre valóban nem túl kellemes ebbe belegondolni, de ahogy arra – többek között – az egykor hospice-nővérként dolgozó Bronnie Ware, „Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk a halálos ágyunkon” című könyvében is rámutatott,

a lényeges dolgok éppen akkor kerülnek előtérbe, amikor valamilyen okból kifolyólag közel kerül hozzánk az elmúlás gondolata.

„Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy igazán boldog legyek!”; „Bárcsak ápoltam volna a kapcsolatot a barátaimmal!”; „Bárcsak lett volna elég bátorságom kifejezni az érzéseimet!” – többek között ezek a mondatok szerepelnek a listán.

Akkor, amikor az évnek ebben a szakaszában, főleg november-december környékén gyakrabban kerül szóba az elmúlás és halál témája – és nem hárítjuk el reflexből azt, hanem szembenézünk vele – akkor tulajdonképpen ezekhez a lényeges dolgokhoz lépünk közelebb.

Az ősz innen nézve tulajdonképpen abban segít, hogy a figyelmünket a fontos és sürgős helyett a lényeges felé fordítsuk.

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!
Szabó Eszter Judit

Szabó Eszter Judit

Kommunikációs szakember, újságíró. Szeret szép dolgokat fotózgatni és jógázni. Ha kikapcsol, akkor túrázni megy. Vagy kosarazni. Ha csinál valamit, akkor azt szívvel-lélekkel teszi. A Pszichoforyou-ra ez különösen igaz.
Szabó Eszter Judit

Pin It on Pinterest