„Örülni tanít, és arra, hogy észrevegyem a szépet” – 5 ok, amiért az őszt igenis lehet szeretni – #SAJÁTÉLMÉNY

Ősz. Elmúlás. Eső. Szomorú. Szél. Hideg. Utálom. Ahogy „megyünk bele az őszbe”, egyre gyakrabban használjuk ezeket a szavakat. Be kell valljam, megrögzött nyár-rajongóként én is hajlamos vagyok sajnálni magam a korán érkező sötétség és a zimankó miatt.

Egy-egy rosszabb pillanatban fröcsögve panaszkodok a hidegre, a szürkeségre, az öltözködéssel kapcsolatos maceráról nem is beszélve… Szóval a viszonyom az ősszel a szó szoros és átvitt értelmében sem volt mindig felhőtlen.

Néhány éve viszont azt vettem észre, hogy valahogy elkezdtem megszeretni ezt az évszakot. A helyzet egészen odáig fajult, hogy egyszer futás közben azon kaptam magam, hogy listázom azokat a dolgokat, amelyek miatt az őszi hónapokat – a forró teán, a kiránduláson, a színes leveleken és a Pszichoforyou szülinapján túl – igenis lehet szeretni.

És hogy mire jutottam? Íme:

1. Örülni tanít

„Jaj de szép őszi napunk van!” Valahányszor hallom ezt a mondatot, én is örömmel konstatálom, ha az ősz ellenére süt a nap és meleg van – azaz a jóra fókuszálok és hálás vagyok.

Az ősz innen nézve örülni tanít, és arra, hogy észrevegyem a szépet, hálás legyek azért, ami van.

Ha csak csak ezt a két dolgot, vagyis a hála gyakorlását és a figyelmünk pozitív irányba fordítását át tudnánk emelni a hétköznapokba, és másban, máshol is meglátnánk a szépet, értékelnénk azt, ami van (akkor is, ha az magától értetődő), azzal már sokat tehetnénk a közérzetünk javítása és a boldogságszintünk emelése érdekében. A rendszeres hálagyakorlás áldásos hatásairól nem is beszélve…

2. Segít befelé figyelni

Sokat sajnálkozunk az évnek ebben a szakaszában amiatt, hogy kevesebb a szabadtéri program: bezárnak a kiülős helyek, nincsenek kültéri koncertek, a strandról és a vízparti örömökről nem is beszélve.

Azonban, ha jól figyelünk, a kinti mozgástér szűkülésével egy másik perspektíva pont hogy kiszélesedik: megnyílik a belső tér, ami magában hordozza a fejlődés lehetőségét.

Az ősz a befelé figyelés, az elmélkedés időszaka, amikor van hely és idő egy kicsit magunkba nézni, mérleget vonni. Hogy is vagyok azokkal a bizonyos szürke hétköznapokkal, a napi rutinommal? Tudok-e egyedül lenni? Tudok-e a másikkal lenni? Mi vagy ki hiányzik az életemből? Tudok-e csendben lenni?

Fontos kérdések ezek, és ha a válaszok nem érintenek jól, akkor adott esetben változásra is ösztönözhetnek minket.

3. Van idő fejlődni

De nem csak a lelki munka szempontjából hordozza magában a fejlődés lehetőségét az ősz. Ez az időszak kiváló lehetőség arra, hogy az erőforrásainkat a már régóta tervezgetett és/vagy félbemaradt dolgainkra koncentráljuk: fejlesszük magunkat, olvassunk, tanuljunk, alkossunk, inspirálódjunk és elmélyüljünk a számunkra örömöt okozó tevékenységekben.

Ilyenkor még a „fogadalomszezon” előtt belevághatunk a nyelvtanulásba, a futásba, vagy jelentkezhetünk a képzésre, amit már „ezer éve tervezünk, de mindig közbejött valami”.

Az ősz, ez a sokkal lassabb, „mindful” időszak, tökéletesen alkalmas arra, hogy a jelenben fókuszáljunk azokra a dolgokra, amelyek által a jövőbeli énünk jobb, több és teljesebb lehet.

4. Több idő jut a kapcsolatokra

Bizonyára ti is hallottatok már arról, hogy a dán az egyik legboldogabb nemzet. Nos, a titkuk jó eséllyel nem a napsütéses órák magas számában rejlik… A magyarázatot sokkal inkább a borongós időjárásban kell keresni – vagyis annak következményében. A szomorkás és hideg idő egyik hozadéka ugyanis az, hogy a dánok gyakran járnak össze, sok időt töltenek a családi körben és baráti társaságban. Az úgynevezett hygge (ejtsd: hügge) – ami sokak szerint a dán boldogság titka – egy életérzés, ami a melegség, a barátság, a megnyugtató környezet, az otthonosság érzéséből áll össze.

Az ősz egy olyan időszak, amikor minden feltétel adott ahhoz, hogy ebben az életérzésben mi is megmártózzunk – hogy felhívjuk a barátainkat, főzzünk egy teát (vagy forralt bort), süssünk egy finom sütit a családdal, közben beszélgessünk, vagy társasozzunk; úgy igazán együtt legyünk, és ez által közelebb kerüljünk egymáshoz.

Amellett, hogy a hideg időjárást kompenzálja a lélekmelengető társaság, a stabilitásunk, és (ahogy a mellékelt ábra mutatja) a boldogságszintünk szempontjából sem mindegy, hogy mennyi időt és energiát fordítunk az emberi kapcsolataink ápolására.

5. Jobban figyelünk a mulandóságra

Szerintem az ősz azért is az egyik legértékesebb hónap, mert ha tetszik, ha nem, oda fordítja a figyelmünket, ahova máskor nem nagyon szeretünk nézni: arra a tényre, hogy nem élünk örökké.

Bár elsőre valóban nem túl kellemes ebbe belegondolni, de ahogy arra – többek között – az egykor hospice-nővérként dolgozó Bronnie Ware, „Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk a halálos ágyunkon” című könyvében is rámutatott,

a lényeges dolgok éppen akkor kerülnek előtérbe, amikor valamilyen okból kifolyólag közel kerül hozzánk az elmúlás gondolata.

„Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy igazán boldog legyek!”; „Bárcsak ápoltam volna a kapcsolatot a barátaimmal!”; „Bárcsak lett volna elég bátorságom kifejezni az érzéseimet!” – többek között ezek a mondatok szerepelnek a listán.

Akkor, amikor az évnek ebben a szakaszában, főleg november-december környékén gyakrabban kerül szóba az elmúlás és halál témája – és nem hárítjuk el reflexből azt, hanem szembenézünk vele – akkor tulajdonképpen ezekhez a lényeges dolgokhoz lépünk közelebb.

Az ősz innen nézve tulajdonképpen abban segít, hogy a figyelmünket a fontos és sürgős helyett a lényeges felé fordítsuk.

Fotó: itt, itt és itt