Eszedbe jutott már valaha, milyen gondosan megtervezett tárgyak között élünk? A bútorok, vagy a számítógép, az okostelefon, amin ezt a cikket olvasod, még a felület is, amin megjelenik – mind-mind hosszú, tervezéssel töltött hetek, hónapok, évek végeredménye, amelyek során szakemberek sokasága törekedett arra, hogy a lehető legkényelmesebb legyen őket használni. Minden új fejlesztés egy probléma megoldása volt, valamié, amin javítani kellett. Problémák pedig szép számmal akadnak mindannyiunk életében. Miért ne használhatnánk hát a tervezők tudását a megoldásukhoz?

„A te életed, te tervezed”

„Mintha az olyan egyszerű lenne…” – gondolhatjuk magunkban a fenti mondatot olvasva. Valóban, a tervezői gondolkodásmódnak elsősorban az életünk olyan területein vehetjük hasznát, mint például a karrierünk, életpályánk megtervezése, ahol a legtöbb dolog a döntéseinken múlik. Bár – ahogy a szerzők is hangsúlyozzák – a könyv gyakorlatai során elsajátítható készségek, mint a tudatosság vagy a kíváncsiság, nem csupán a munkához való viszonyunkra lesznek hatással.

Bill Burnett és Dave Evans, a Tervezd meg az életed című könyv szerzői mindketten formatervezők, a Stanford Egyetem professzorai. A hallgatóik számára már régóta elérhető az a kurzus, amelynek keretein belül a design thinking, azaz a tervezői gondolkodás alapjait segítik elsajátítani. A könyv (és a hozzá tartozó weboldal) segítségével pedig most bárki megtanulhatja, hogyan oldja meg a problémáit ennek az egyedi látásmódnak az alkalmazásával.

Kacifántos és gravitációs

Életünk során ugyanis rengeteg problémával nézünk szembe, és ezek zöme úgynevezett kacifántos probléma (angolul wicked problem), amit nem lehet könnyedén, egyetlen huszárvágással megoldani. Ahhoz, hogy formatervezőként kezdjünk gondolkodni, az első lépés az, hogy elkezdjük szeretni ezeket a problémákat – hiszen a megoldás keresése izgalmas lehetőség és folyamat.

Ám mielőtt megtennénk az első lépést, szükség van egy nulladik, vagy ha úgy tetszik, mínusz egyedikre is: meg kell találnunk azt a problémát, amivel valóban érdemes foglalkozni.

„A legfontosabb talán annak eldöntése, hogy melyik problémával kell foglalkoznod, hiszen akár egy életet is elvesztegethetsz arra, ha a rossz problémát választod.”

– írják a szerzők.

Művészként keveset keresünk, vagy orvosként évekbe telne az előrelépéshez szükséges képzés elvégzése? Hajlamosak vagyunk ezeknek a gravitációs problémáknak a csapdájába esni, olyasmivel foglalkozni, ami nem kezelhető, és valójában nem is probléma: a gravitációhoz hasonlóan visszaránt, és semmit nem tehetünk ellene. Ha viszont elfogadjuk, hogy van a helyzetünkben olyan, amit nem tudunk megváltoztatni, máris szabadon újratervezhetjük a problémánkat.

„Iránytű kell, nem térkép”

Van tehát egy problémánk, amit szeretnénk megoldani. Lehet, hogy éppen pályaválasztáson gondolkodunk, lehet, hogy pályaelhagyáson; valamiért szeretnénk változtatni.
Egy dolog biztos: az életünk során túl sok időt töltünk a munkánkkal ahhoz, hogy rosszul érezzük magunkat közben. Ahogy Bill Burnett is írja,

téves az az elképzelés, hogy a munka éppen azért munka, hogy ne legyen örömteli tevékenység. Éppen ellenkezőleg, az öröm az a vezérelv, ami segít megtalálni a nekünk való munkát.

Ahhoz, hogy tudjuk, merre induljunk tovább, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mit jelent számunkra a munkánk, és mit maga az életünk. A könyv azt tanácsolja, írjuk le mindkettőt – csak úgy, magunknak, hogy tisztán láthassunk, milyen pontokban egyezik a kettő, és hol van esetleg ellentmondás. Ez lesz a mi iránytűnk, ami nem azt mutatja meg, hová megyünk, hanem amin mindig ellenőrizhetjük, jó irányba tartunk-e.

Jó idők naplója

Hogy továbbra is jó úton haladjunk az életünk megtervezésében, Bill Burnett és Dave Evans azt javasolja, vezessük az úgynevezett „Jó idők naplóját”. Ez azt jelenti, hogy néhány hétig minden napunk végén írjuk le, mi történt, mit csináltunk aznap, és hogyan éreztük magunkat közben. A reflexióinkban legyünk minél pontosabbak, ezekben rejlik ugyanis a legtöbb információ.

Elképzelhető például, hogy úgy érezzük, utáljuk az értekezleteket, ahol sok emberrel összezárva kell órákig üldögélnünk, és ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy jobban szeretünk önállóan dolgozni. Ám ha vezetjük a saját naplónkat, kiderülhet, hogy valójában nagyon is élvezzük a párban, vagy kiscsoportban végezhető feladatokat, és csak az értekezletek azok, amik előhozzák az introvertált oldalunkat.

A Jó idők naplójában azokra a dolgokra kell „ránagyítanunk”, amelyek jó érzéseket váltottak ki belőlünk, amelyek közben megtapasztaltuk a valódi elmélyülés, esetleg a flow állapotát.

Ezekkel az információkkal, és az így kialakított tudatosságunkkal felfegyverkezve pedig belevághatunk a formatervezők két másik kedvenc folyamatába: az ötletelésbe, és a prototípusok készítésébe.

Több életet élünk

Amikor az életünk megtervezéséről van szó, gúzsba köt minket a gondolat, hogy csak egy dobásunk van. Pedig az, hogy „egyszer élünk”, nem jelenti azt, hogy rögtön a tökéletes megoldást kell megtalálnunk. Ha formatervezőként akarunk gondolkodni, sok-sok ötletre van szükségünk.
„Sok ember leragad az első, a tökéletesnek vélt, vagy egy adott problémát megoldani látszó ‘nagy’ gondolat megvalósításánál. Ez óriási feszültséggel jár. Nagy stresszt és döntésképtelenséget okoz az a hit, hogy csak egyetlen ötlet jó. ” – írják a szerzők.

Jelenleg van egy életed.

Belegondoltál már, mihez kezdenél, ha hirtelen semmivé foszlana, ha megszűnne a munkád, és mindent elölről kellene kezdened? És abba, hogy mivel foglalkoznál, ha nem lenne akadály a pénz és semmi más, ha bármit választhatnál?

Ez máris három élet, amit továbbgondolhatunk, szabadon ötletelve közöttük. Három olyan terv, aminek a segítségével létrehozhatunk egy prototípust, hogy megnézhessük, vajon hogyan működne a jövőbeli, megtervezett életünk a valóságban.

Prototípus élet

Egy átlagos tervezési folyamat során rengeteg prototípus készül. A legtöbb nem hibátlan, de – ahogy a szerzők is hangsúlyozzák – minden jól megtervezett prototípus készítéséből sokat lehet tanulni.

Hogyan készíthetünk prototípust, ha az életünk tervezéséről van szó? Beszélgetéssel.
„Olyan embert kell választanod, aki már most is azt teszi, amit te majd szeretnél; úgy él, ahogyan te is élni akarsz majd, ezért már rendelkezik tapasztalatokkal arról a területről, amellyel kapcsolatban kérdéseid vannak.” – javasolja a könyv.

Egy ilyen élettervezési interjú (life design interview) során beleláthatunk abba, hogyan telnek valakinek a napjai abban a munkában, amire kíváncsiak vagyunk, hogy mit szeret, mit utál.

Beleképzelhetjük magunkat a helyzetébe, átgondolhatjuk, mi hogyan élnénk meg ezeket a mindennapokat. A megszerzett információk és az ötleteink segítségével pedig elkezdhetünk prototípusokat építeni. Állásokra jelentkezni, gyakornoki programban részt venni, de akár meg is kérhetjük azt, akivel a munkájáról beszélgettünk, hadd töltsünk mellette néhány napot, hogy teljesebb képet kaphassunk.

Hibázol. És akkor mi van?

Lehet, hogy végigmentünk minden lépésen, amit a könyv ajánlott, és valami mégsem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Bár az életünk tudatos tervezése jelentősen csökkenti a hibák lehetőségét, a formatervezők is tudják, hogy hibamentes élet nem létezik. A szerzők ezért nem is ígérik, hogy a könyv tanácsait megfogadva minden munkanapunk tökéletes lesz. Védettséget a hibákkal szemben azonban igen: annak a gondolkodásmódnak az elsajátítását, ami segít, hogy a hibáinkra tanulási folyamatként tekinthessünk.

Hibázni senki sem szeret. Félünk a következményektől, mások ítéletétől, ezért gyakran inkább nem cselekszünk. Ha formatervezőként gondolkodunk, megtanuljuk, hogy mindig tennünk kell, és hogy a hibák is csak az előre vezető út részei.
„Az élet nem győzelmekről és vereségekről szól, hanem a tanulásról és a végtelen játékról.” – írja Bill Burnett. „Amikor formatervezők módjára szemléljük, kíváncsian várjuk, hogy mit lehet benne felfedezni, és mi lesz a következő lépés.”

Érdekesnek vagy hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, akkor iratkozz fel hírlevelünkre, így biztosan nem maradsz le a legizgalmasabb pszichológiai témájú hírekről, programokról és cikkekről.

Fotó: itt, itt és itt

Szólj hozzá!
Herendi Kata

Herendi Kata

Pszichológus, szakfordító. Szeret beszélni, de hallgatni, figyelni és írni még inkább. Imádja az állatokat, az őszt, az angol nyelvet. Két dolog nem létezik számára: túl hosszú séta, és túl sok könyv – ezekből sosem elég.
Herendi Kata

Pin It on Pinterest