„Vannak dolgok, amiket lehetetlen kimondani” – Az alkotás gyógyító ereje

Szerző: | 2017. 02. 05. |

“A művészetterápia – a nevével ellentétben – nem gyönyörködtetés céljából jött létre. Nincs szükség hozzá tehetségre vagy kreativitásra, csupán motivációra, hiszen önismeret szerzésére és személyiségfejlesztésre is tökéletes” – vallja Szilágyi Heléna, a JóLÉlek Alapítvány pszichológusa, aki munkája során gyakran ötvözi a relaxációs és művészetterápiás elemeket. Írásában most az alkotás gyógyító erejéről, annak személyiségfejlesztő hatásáról olvashattok bővebben.

alplnmkyxpg-emma-frances-logan-barker

A mai világunkban hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent tudatosan szemlélődve, szavakkal fejezzünk ki, és ezt várjuk el másoktól, illetve önmagunktól is. Viszont a tudatos, verbálisan elérhető részünk csupán a felszín!

Nem hatolunk mélyebbre, nem szánunk időt önmagunkra, ezért gyakran elveszünk a mindennapokban, a külsőségekben.

Vannak dolgok, amiket lehetetlen kimondani, beszédben átadni. Vagy legalábbis nagyon nehéz, mert borzasztóan mélyről és régről törnek elő.

Ezért olykor idegennek, vagy összefüggéstelennek tűnhetnek számunkra, és nem érthetjük, mit miért teszünk, mit miért érzünk. Ám az idő hiányában, vagy a struccpolitika részeként gyakran inkább csak egy legyintéssel elintézzük az egészet és egyre távolabb kerülünk önmagunktól…

Elengedjük a kontrollt

Még mielőtt megtanulnánk beszélni, a képek nyelvén gondolkozunk. Szimbólumokban, emlékképekben, érzetekben. A művészetek, mint a festés, a rajzolás, a zene és a költészet, mind-mind a lényünk legmélyéhez, az érzésekhez, a tudattalanhoz szólnak, sok esetben szavak nélkül, vagy metaforikusan.

Az alkotófolyamat során, éppen úgy, mint az álomban vagy a meditáció közben, egy más tudatállapotba kerülünk. Koncentrációnk összpontosul, a képzeteink elszabadulnak, az időérzékünk elvész. Elengedjük a kontrollt.

Hasonló a helyzet akkor is, amikor csak befogadjuk az adott művet. Tehát nem minden esetben van szükség aktivitásra, mégis átélhetjük a flow-t, az áramlatélményt. Ezekben a pillanatokban a művészet eljut ezekhez az ősi, régi gyökerekhez és a katarzis révén a felszínre juttatja azokat.

Ehhez személyre szabottan többféle eszközt is alkalmazhatunk. Épp olyan kifejező lehet a tánc, mint a szobrászat, a zenélés, a montázs vagy a rajzolás. A lényeg, hogy megtaláljuk azt az ágat, ami inspirál, vagy elindít bennünk valamit.

rb_wkrnomna-goashape

Miért jó alkotni?

  1. Az alkotás kifejezésmód. Vannak olyan dolgok az életben, amiket nem tudunk, vagy nem akarunk megfogalmazni. A művészet segít ebben, átvitt vagy palástolt formában, de kimondja, amit talán szóban, személyesen nem vagyunk képesek kifejezni.
  2. Az alkotás tükör. A mű bemutatja az alkotóját. Ott vagyunk benne, hiszen belőlünk született. Az önismeret kulcsa lehet, mert az alkotáson keresztül képet kapunk valódi önmagunkról.
  3. Az alkotás gyógyít. Az alkotás során, de műélvezet közben is (például zenehallgatás, olvasás) olyan csúcspontok és mély völgyek találnak ránk, amik nagyon mélyről jövő érzelmeket mozgatnak meg, saját tapasztalatok és emlékek törhetnek a felszínre, régi sebek szakadhatnak fel.

Az alkotás során ezek kijönnek belőlünk, megtisztítva a lelkünket, amit a megkönnyebbülés érzése vált fel. Katarzist élünk át. Újjászületünk általa.

  1. Az alkotás örömforrás. Talán hallottatok már a flow-élményről, az állapotról, amely során megszűnik az idő, belefeledkezel a pillanatba, bezárkózol, de közben ki is nyílsz. Egy módosult tudatállapot, ami boldogságot okoz és felszabadulttá tesz. Alkotás közben ezt az élményt nagyon sokszor át- és megélhetjük.
  2. Az alkotás aktív pihenés. Az alkotás során pörögnek az agytekervények, ténykedünk és dolgozunk, ám ha a flow-élmény kialakul, és nem érvényesül a KELL meg a MUSZÁJ, akkor remek kikapcsolódás! Kiszakít az szürke hétköznapokból. Ezért is alkotnak sokan csupán hobbiból.
  3. Az alkotás célokat ad. Ahhoz, hogy alkotni tudjunk, el kell határoznunk, hogy a művet elkészítjük. Lehet egy hirtelen ötlet, ihlet következtében, de lehet hosszas tervezőfolyamat része. A lényeg, hogy alkotás során egy cél lebeg a szemünk előtt, ami ez által, vagy azon keresztül az életnek is értelmet ad és előre visz. Márpedig amíg vannak céljaink, nincs időnk rágódni a múlton, vagy unatkozni.
  4. Az alkotás önbizalmat ad. Alkotás előtt képesek vagyunk egy folyamatot eltervezni, majd a megvalósítás során képesek vagyunk önfeledten boldognak lenni . Ez már önmagában siker. És ha még be is fejezzük! Az azt jelenti, hogy képesek vagyunk valamit véghezvinni. És az már tényleg valami!

7+1 Az alkotás közösséget kovácsol. A közös műélvezet, a koncertek, felolvasóestek és kiállítások hasonló típusú és érdeklődésű embereket vonzanak. Az alkotóknak sok a közös témája, így művészi körökbe és társaságokba tömörülve, online és személyes formában is megismerhetik és támogathatják egymást.

Tetszik, nem tetszik…

Én főleg a képzőművészeti vonulattal foglalkozom, ám ezen belül is vannak olyan módszerek, amiket szeretek, és amiket kevésbé… Az akvarell szétfolyik, a színes ceruza pepecselős, a pasztell maszatolós. Mindenkinek megvan vagy meglesz a mumusa. Viszont amikor már nemcsak kedvtelésből, hanem önismereti, vagy gyógyító szándékkal alkalmazzuk a művészetet, el kell magunkban határolni, mit szeretünk benne és mit nem.

Ez rávilágít arra, mi hiányzik belőlünk, vagy mit kell tanulnunk még. És bármennyire is ijesztően hangzik, főképp azt kell elővenni, amit nem szeretünk. Mert itt kell fejlődnünk!

És ez nemcsak magával az eszközzel van így, hanem a színekkel is. Még ha nem is tetszik, elővehetünk olyan színeket, amiket az életben sosem… És bár nem tetszik a mód, vagy éppen nem tetszik a színválasztás, mindegyik alkotás egyedi, értékes és nem utolsó sorban tanulságos lesz!

Egyedül is megy!

Ahogy fentebb írtam, a műélvezet is gyógyító hatású – tehát ha egy olyan könyvet olvasunk, olyan zenét hallgatunk, vagy olyan filmet nézünk, ami megszólít minket, annak is van ám hatása! De lehetünk aktív alkotók is! Írjunk naplót, készítsünk ajándékokat, firkáljunk, ha jól esik, színezzük a mostanában méltán népszerű színezőkönyveket, rajzoljunk egyszerű mintákból mandalát, vagy készítsünk saját kreatív naplót, amelyben a napjainkat versekbe foglalva, képekkel, vagy montázsokkal jelenítjük meg. A lehetőségek száma végtelen.

És ahogy a művészetterápia során előkerülnek ezek az eddig fel nem fedezett, elszúrt, vagy hárított dolgok, a világ is kitárul számunkra. Könnyebben fogalmazzuk meg, ami bánt, vagy ami legbelül van bennünk. Jobban észrevesszük az apró részleteket, a szépséget és az örömöt! Végül pedig talán elfogadjuk önmagunkat is.

A cikk a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány közreműködésével készült. További, a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány közreműködésével készült cikkeket olvashatsz itt, itt, itt és itt.

Fotó: itt, itt és itt




Szerző

Szilágyi Heléna
És ezt olvastad már?

Pin It on Pinterest

Share This