Három élethelyzet, amikor nehéz a karácsony – Mert vannak, akik számára nem az örömről szól ez az időszak

A karácsonyra a legtöbben úgy gondolnak, mint a szeretet, a közös családi élmények, az összetartozás ünnepére. Akadnak azonban, akiknek kimondottan nehéz az év végi időszak. A család hiánya, egy nehéz élethelyzet, vagy valamilyen mélyebb ok miatt számukra nem a várakozásról, az örömről szól ez az ünnep, sokkal inkább a fájdalom, a hiány, a feszültség vagy a gondterheltség jellemző rájuk ilyenkor. Három ilyen élethelyzetet gyűjtöttünk össze, melyeket állandó pszichológus szerzőink segítenek jobban megérteni.

Egyedül töltöm a karácsonyt – (Bibók Bea gondolatai)

Többféle oka lehet annak, ha valaki nehezen éli meg a karácsonyi ünnepeket. Lehet, hogy ebben az időszakban vesztett el egy számára fontos embert, ami sokszor nagyon mély nyomot hagyhat, így maga az ünnep is összekapcsolódik a veszteséggel, a hiánnyal, a gyásszal. Hasonló érzelmeket válthat ki, ha éppen karácsony tájékán ér véget egy fontos párkapcsolat, hiszen ebben a helyzetben is egy olyan veszteség ér, ami az ünnephez kötődik – egyedül maradok egy olyan időszakban, amikor a szeretteink közelségére vágyunk, és szeretnénk közösen átélni a szeretet és együttlét örömét.

Azonban a fájdalmas életesemények mellett más oka is lehet annak, ha valaki félelemmel éli meg ezt az időszakot. Ebben fontos szerepe van annak, hogy milyen a kötődési stílusa, ezáltal hogyan kötődik a szeretteihez.

Kötődni lehet biztonságosan, illetve bizonytalanul. Ha meg akarjuk érteni az önmagunkhoz fűződő viszonyunk mélységeit, akkor jó, ha ismerjük a kötődésünket, ami segít megfejteni a működésünket. A szorongó-ambivalens kötődésű emberek igénylik a közelséget és a biztonságot, a kapcsolataikban is rendszerint túl szoros kötődést alakítanak ki. Ha ők valami miatt egyedül vannak karácsonykor, akkor nagy valószínűséggel nem lesz meg a biztonságérzetük. Ők jellemzően igénylik a nagyobb családi ünneplést, és kerülik annak a lehetőségét, hogy egyedül legyenek.

Pedig az egyedüllét egyáltalán nem jelent szükségszerűen magányosságérzést. Karácsonykor is sokféleképpen érezhetjük jól magunkat, akár egyedül is, ehhez azonban szükséges például a szülőktől való sikeres leválási folyamat. A kliensekkel való közös munkában is sokszor az az egyik cél, hogy megtanuljanak leválni, hiszen ha valaki még negyven évesen is minden hétvégén hazajár a szüleihez, akkor valószínűleg vannak nehézségei ezen a téren.

Az egyedül töltött karácsonyban megtapasztalhatjuk, milyen érzés önmagunkkal lenni. Milyen jó, amikor önmagamra figyelek, magamnak vásárolok ajándékot, a kedvenc karácsonyi menüt készítem el, és önmagamnak díszítem fel a fenyőfát.

A pszichológiai értelemben vett jólléthez ugyanis hozzájárul az öngondoskodás, az önértékelés, az önszeretet. Akkor tudunk valóban jól lenni, ha mindezt önmagunknak is meg tudjuk adni, és nem csupán másoktól várjuk. Azt, hogy egyedül vagyok, tekinthetem egy lehetőségnek is, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, vagyis meghallom a belső hangom, így azt tehetem, ami nekem jó.

Különleges dolgokat is csinálhatok, olyasmiket, amit máskor nem tennék meg. Ettől is ünnepivé válik az egyedül töltött karácsony. Például sétálhatok a szépen kivilágított csendes városban, és olyan arcát láthatom, amilyet korábban soha, vagy végre lehet alkalmam olvasni, ami év közben a rohanásban ritkán adatik meg, esetleg nézhetek filmeket is egy nyakig-habos fürdő után. Tehát számos dolgot tehetek, amivel magamat szeretgetem, ez pedig kimondottan pozitív üzenet önmagunknak.

Sajnos a mai világban a szerethetőségünket, a pozitív önértékelésünket rendszerint kívülről akarjuk megszerezni, és megfeledkezünk róla, hogy mi is felelősek vagyunk a saját jóllétünkért. Ennek a kielégítése részben a saját feladatunk is, így érdemes megtanulnunk, hogy miképp bánjunk jól önmagunkkal.

Aki ugyanis biztonságosan kötődik, az képes az intimitásra, de eközben az autonómiára is. Számukra nem okoz problémát, ha egyedül kell lenniük egy ünnepi időszakban, képesek élvezni akár ezt a helyzetet is, ugyanis megtalálják annak a módját, hogyan bánjanak jól önmagukkal. Ugyanakkor azt is örömmel élik meg, ha a családjuk körében töltik az ünnepet, hiszen szívesen kapcsolódnak másokhoz. Ők a közelségben nem a biztonságot keresik, ugyanis rendelkeznek érzelmi önmegtartó erővel, ami miatt megtartják magukat egy olyan helyzetben is, ami egy szorongó kötődési típusú embernek sokkal nehezebb, hiszen ő a biztonságot a másik embertől várja.

Ha meg tudjuk tanulni, hogy megadjuk önmagunknak mindazt, amire szükségünk van, tehát az öngondoskodás és az önszeretet lehetőségeit képesek vagyunk elsajátítani, akkor jó úton haladunk egy olyan élet felé, ahol egyedül lenni nem feltétlenül jelent nehézséget – még a karácsonyi időszakban sem.

Gyomorgörccsel készülök az ünnepekre – (Brunner Zsanett Anna gondolatai)

Önfeledten kacagó gyerekek, finomságoktól roskadozó asztal, egymás felé fordulás, magától értetődő boldogság, hálával és szeretettel csordultig tele szív – a karácsonyi reklámok már november óta ezt az idilli képet közvetítik felénk. Úgy érezhetjük, karácsonykor örülni kell, az ételnek gyönyörűnek és kivételesen finomnak kell lennie, a dekorációnak meghitt hangulatot kell árasztania, és nincs helye a nagyon is emberi nehézségeknek és gubancoknak, vagy úgy egyáltalán a konfliktusoknak és külső-belső küzdelmeknek. Hiába tudhatjuk azt, hogy a média által közvetített világ és a valóság között óriási a szakadék, ebben az időszakban mégis kifejezetten fogékonyak és érzékenyek lehetünk ezekre az elvárásokat hordozó üzenetekre, akaratunk ellenére, „küszöb alatt” is hatással vannak ránk. Hiszen a karácsony fontos ünnepünk, számos hagyomány kötődik hozzá, és érzelmileg is nagy jelentőséget tulajdoníthatunk neki.

Az adventi időszak elviekben a lelassulásról, elcsendesülésről szól – az örömteli várakozás helyett azonban gyakran gyomorgörccsel készülődhetünk az ünnepekre. A december sokaknak a legsűrűbb hónap, amikor a munkahely nem igazán tud igazodni a megnyugvás iránti igényünkhöz, hanem pont, hogy ekkor van a legtöbb feladat, ami ilyenkor még frusztrálóbb lehet, mint az év többi szakaszában. Ezért ha ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy ez a hónap „csakazértis” az év legcsodásabb hónapja lesz, annak mindenképpen csalódás lesz a vége. Tisztázzuk magunkban és fogadjuk el, hogy nem lesz időnk arra, hogy esténként forró teával a kezünkben merengjünk a kanapén, csodálva az ünnepi fényeket – hanem örülünk annak, ha végre hazaérünk, és kidőlhetünk.

Ne kérjük számon magunktól a karácsonyi hangulatot – megélhetjük, de csakis a magunk módján és idejében.

Ezért is jó, ha átgondoljuk, hogy nekünk mi jelenti a valódi ünnepet, az éppen adott lehetőségeink között miként lehet nekünk szép a karácsony.

Az év végi hajtás miatt lehet, hogy az otthoni teendőkhöz már kevesebb kedvünk és energiánk van, és ha mindenáron akarunk igazodni a terveinkhez, akkor a kellemes időtöltésből kötelesség lesz. „Csak azért is megsütöm még azt az adag mézeskalácsot, hiszen megígértem a gyerekeknek!” – robotolhatunk még éjfélkor is a konyhában, elcsigázottan és rosszkedvűen. Miért is van még szükség arra az adag mézeskalácsra, mit szeretnénk üzenni vele? A karácsonyi készülődés egyik nagy buktatója lehet, hogy elveszünk a külsőségekben. Ennek az ára azonban az, hogy hiába csillog-villog a lakás, a lelkünket nem díszítjük fel, inkább kifacsarjuk. Tapasztalhatjuk azt is, hogy az a mézes valójában csak nekünk fontos valamiért, a családtagjaink sokkal jobban értékelik azt, ha velük vagyunk, nyugalomban, kisimultan.

Ráadásul sok családban ez az időszak nem a békés közös időtöltést jelenti, hanem a feszültségek és a dráma kirobbanását. A hétköznapokban is meglévő nehézségek ilyenkor gyakran felerősödhetnek, sűrítve jelennek meg, az egyébként elnyomott konfliktusok is a felszínre törhetnek. Ez azért is lehet, mert ebben az időszakban amúgy is erőteljes érzelmi hatásoknak vagyunk kitéve, ezért intenzívebben reagálhatunk bizonyos ingerekre, jelzésekre. Az év többi részében lényegesen kevesebbet találkoznak a családtagok, ilyenkor azonban a távolság adta megoldás nincs a kezünkben. Az együttműködésre ilyenkor is szükség van, azonban ha azt nem gyakoroljuk a hétköznapok során, akkor az ünnepi időszakban sem fog hatékonyan működni.

Ebben az esetben is segíthet az, ha az elvárásainkat próbáljuk összeegyeztetni a realitással.

Ha tudjuk, hogy konfliktusokkal teli szokott lenni a családi ünneplés, akkor ne nyomasszuk magunkat azzal a tévhittel, hogy rajtunk kívül mindenki más családja felszabadultan ünnepel, csak nálunk vannak ilyen kényelmetlen helyzetek. Ez egyáltalán nincs így – sok helyen vannak viták, ütközések, és nem mindenhol békés a családdal megélt közösségi együttlét. Tervezni természetesen lehet, sőt, érdemes is, de ezek ne változzanak elvárásokká, főleg ne mások viselkedésére nézve.

Lehet, hogy a velünk közösen ünneplő családtagok éppen valami miatt nem tudnak úgy kapcsolódni, ahogy az számunkra komfortos lenne, de ettől még mi megélhetjük értékesnek az ünnepet.

Akadhat olyan is, aki éppen a rendszeresen feszültséggel teli légkörben megélt ünnepek tapasztalata miatt végül úgy dönt, inkább egyedül tölti a karácsonyt, hiszen a megoldatlan konfliktus-helyzetek komoly terhet jelenthetnek. Több szempontból is nehéz egy ilyen döntést meghozni, azonban van egy olyan pont, amikor ez önmagunk védelmét szolgálhatja. Ezzel esélyt adhatunk magunknak arra, hogy olyan karácsonyunk legyen, amilyet tényleg szeretnénk. Ne feledjük: attól még, hogy egyedül vagyunk, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy magányosak vagyunk.

Karácsony a depresszió árnyékában – (Barkász Heléna gondolatai)

A depressziós betegek egyik legjellemzőbb tünete az öröm megélésének képtelensége, ezért egy olyan időszak, mely szorosan kapcsolódik ehhez az érzéshez, számukra még nehezebb megélést eredményezhet. Fontos látni, hogy a depresszió nem csupán azt jelenti, hogy valakinek rossz a kedve. Ez egy olyan hosszabb ideig fennálló betegség, ami az egész szervezetet érinti: befolyásolja az étvágyunkat, az alvási szokásainkat, a saját magunkkal kapcsolatos érzéseinket, és a különböző dolgokról való gondolkodásmódunkat is.  Sokan azt gondolják, hogy aki depresszióban szenved, előbb-utóbb majd összeszedi magát és jobban lesz, holott a gyógyulás egyáltalán nem ezen múlik, hiszen ennél sokkal súlyosabb állapotról van szó, ami egyáltalán nem a személyiség gyengeségének jele. A depresszió távol áll a stressztől vagy az átmeneti élethelyzeti nehézségek megpróbáltatásaitól. Ez valójában egy betegség, egyértelműen körülhatárolható tünetekkel, amit ha nem kezelnek, akkor hónapokig, sőt, akár évekig is fennállhat.

A tünetek jellemzően a korábbi életkedv negatív irányú változásán alapulnak, amelyek látványos változást hoznak az érintett mindennapjaiba. Két fő tünete van: az általános depresszív hangulat, valamint az érdeklődés és az öröm képességének hiánya. Szomorúság, szorongás, kiüresedett hangulat is társulhat hozzá, amit az érintett is észlelhet, de gyakori, hogy a hozzátartozók hívják fel rá a figyelmet. Szokatlan fáradtságérzet, csökkent energiaszint is jellemző lehet, emellett alvással kapcsolatos problémák is jelentkezhetnek.

A depresszióval élő személyt úgynevezett érzelmi beszűkülés jellemzi, mely az érzelmek kifejezési képességének korlátozottságát jelenti. Gyakori a reménytelenség érzése, pesszimizmus, bűntudat, és az értéktelenség érzete, mely a társas helyzetektől való fokozott visszahúzódást eredményezi. A depressziós beteg a tehetetlenség érzésének ördögi körében él, ezért nem hisz a változás lehetőségében. A tompa, gátolt, energiaszegény benyomás ellenpólusa is a depresszió megnyilvánulása lehet, előfordul, hogy ennek az ellentétje: irritáltság, ingerlékenység, nyugtalanság jellemző.

Súlyos esetben megjelenhetnek a halállal kapcsolatos gondolatok, továbbá önsértő magatartás, vagy akár öngyilkossági kísérlet is. Ha a felsorolt tünetek közül legalább öt tartósan jelen van, egy két hetes időperiódus alatt folyamatosan, akkor joggal gyanakodhatunk depresszió fennállására.

A karácsonyi időszak a depresszióban érintettek számára azért is különösen nehéz, mert ez az ünnep egy közösségi élmény, ami a szeretetről szól, amikor rendszerint örülnek az emberek, mert megélik az összetartozás érzését, ami boldogságot hozhat. Ilyenkor egy örömérzésre képtelen depressziós emberben nem ritkán megjelenik az önvád, amiért mindenki más örül, de ő „még erre sem képes” – a belső hangja általában ezt sugallja.

Azt várná el önmagától, hogy lelkesen vegyen részt az előkészületekben, például az ünnepi vacsora főzésében, de pont ebben akadályozza meg az energiátlanság, motiválatlanság tünete. Ez például egy családanya esetében nagyon komoly teher lehet. Ilyenkor a család a legtöbbet azzal segít, ha együttérző, elfogadó. Ez nem jelent belenyugvást a másik állapotába, sem lemondást, sokkal inkább a meghallgatás képességéről szól: amikor empatikus, értő figyelemmel kísérjük, és vele együttműködésben segítjük őt.  Persze ez nagyon nehéz, mert egy depresszióval küzdő embernek rendkívül negatív a világképe. Egy tartályhoz hasonlóan próbáljuk meg raktározni az érzéseit! Emellett pedig hasznos támogatni abban is, hogy szakszerű segítséghez jusson. Semmiképpen ne noszogassuk, hogy szedje már össze magát, mert ez nem segít, sőt, kimondottan káros. De legalább ennyire fontos, hogy önmagunk felé is legyünk együttérzőek, ha olykor érzelmi hullámzást élünk meg ebben a folyamatban.

Ugyanakkor érdemes aktívan is tenni a másik emberért, ha úgy látjuk, depresszióban szenved: ne csak felajánljuk, hogy átjöhet hozzánk, ha van kedve, hanem aktívan keressük! Hívjuk fel, üzenjünk neki, mert ő éppen az állapota miatt biztosan nem fogja jelezni, hogy szüksége lenne valakire. Konkrét programokkal is próbálhatjuk kimozdítani.

Létezik egy vezetett segítő oldal a depresszió enyhébb formáinak kezelésére, ezt ITT találjátok, és ajánlhatjátok a szeretteteknek.

Illetve vannak telefonon hívható segélyvonalak is: a 116-123 a magyar elsősegély vonala, előhívószám nélkül tárcsázható, 0-24-es, ingyenes; míg a 116-111 Kék Vonal lelki elsősegély fiatal felnőtteknek, korúaknak hívható 25 éves korig. Ezeket a segélyvonalakat bátran lehet hívni, amikor a családtagok, barátok nem elérhetőek a depressziós beteg számára.