“Sokan csinálják, még többen titkolják” – A maszturbáció jelensége a párkapcsolatokban

Szerző: | 2020. 09. 27. |

Jó néhány kapcsolatban komoly sérelmet jelent az, ha kiderül, hogy a társ a közös szexuális élet mellett vagy helyett önkielégítést végez. A partner könnyen érezheti azt, hogy „megcsalták” – főleg, ha az internetes előzmények között felbukkan egy-egy pornóoldal is. Ilyenkor a szégyen, a bűntudat és a becsapottság érzése komoly érzelmi törést okoz a párkapcsolatban.

A maszturbálás a mai napig tipikusan egy olyan téma, amiről pironkodva beszélünk, hallunk vagy éppen olvasunk. Némi túlzással élve mondhatnánk azt is, hogy mindenki csinálja, csak senki nem beszél róla. Számtalan téves elképzelésünk él a maszturbációval kapcsolatban, ami kínossá, vagy egyenesen tabuvá teszi az erről való kommunikációt.

Ezt rendszeresen tapasztalom a párterápiákon is, amikor a szexuális szokásokról kérdezem a klienseimet – általában szóba kerül az önkielégítés kérdése is. Kevés olyan párkapcsolattal találkozom, ahol nyíltan beszélnek erről, leginkább titok és szégyen övezi.

A bimbózó szexualitás –a kamaszkori maszturbáció

Az önkielégítés a pszichoszexuális fejlődés fontos állomása, amikor is a kamasz felfedezi a saját testét és megtanulja, hogyan kell önmagának szexuális örömet okozni. Ebben a korban már tombolnak a hormonok, de az érzelmi fejlettség jellemzően még nem teszi lehetővé a párkapcsolatok kialakítását. Éppen ezért a plátói szerelem érzése, az  idealizálás és a fantáziálás segíti a kamaszt eljutni a kielégüléshez.

A kamasz az önkielégítés során tanulja meg, hogyan tudja élvezni a szexuális örömöket, milyen módon tud kielégülni, így felnőttkorban a megszerzett tapasztalatok alapján tudja majd megtanítani a partnerét arra, hogyan kényeztesse őt.

Ha a szülő megszégyeníti a gyermekét az önkielégítés miatt, az élmény negatív hatást gyakorol a későbbi szexuális életre. A szexuális próbálkozások segítik a szülőtől való függetlenedést, így a maszturbálás a fejlődő autonómiának is egyfajta megnyilvánulása.

Rendszeres szex egyedül is – fél egészség!

Az önkényeztetés a későbbi életkorban is fontos része a szexualitásnak, azonban egyáltalán nem mindegy, mi a motivációja, és milyen mértékben jelenik meg a felnőttkori szexuális életben.

Ha egy felnőtt ember egyedül él, és nem akar a szex kedvéért egyéjszakás kalandokba bocsátkozni, akkor egyetlen lehetősége marad: az önkielégítés. Jó, ha foglalkozik a saját szexualitásával, ugyanis ha nem éljük meg a szexualitásunkat, akkor a nemi hormonok termelése is alábbhagy, tehát felborul a szexuális egészségünk.

A heti kettő-három önkielégítés a férfiak esetében a prosztata, a nők esetében pedig a női szervek egészségét, a szexuális vágy fenntartását támogatja. Mondhatnánk úgy is, hogy az önkielégítéssel életben tartjuk a saját szexuális energiáinkat addig, amíg nem találunk partnert.

„Szeretlek, de néha csak magamat akarom kényeztetni!”

Volt egy kliensem, aki iszonyúan mély fájdalmat élt meg, mert a párja titokban maszturbált; mintha mindennap egy élő partnerrel csalta volna meg őt. Úgy érezte, hogy képes lenne elfogadni a párja önkielégítését, ha ő nem titkolná. Még arra is nyitott volt, hogy közösen maszturbáljanak.

„Mondtam Félixnek, hogy nem kell törölgetni az internetes előzményeket, mert azt átverésnek élem meg. Ez olyan, mintha kurvákhoz menne, pedig csak a pornóban megélt fantáziálásra maszturbál. Engem a titkolózás zavar. Ilyenkor azt élem át, mintha más nővel szeretkezne” – meséli könnyes szemmel Nóra.

Ha a kapcsolatban kimondódik, hogy valamelyik félnek szüksége van az önkielégítésre a közös szex mellett is, akkor ez segít abban, hogy mindkét fél számára elfogadhatóvá is váljék. Ehhez azonban stabil önbizalomra van szükség. Így tudunk bizonyosak lenni abban, hogy fontosak vagyunk egymás számára.

A közös szerelmeskedés helyett az ÉN a fontos!

A párkapcsolaton belüli maszturbálás egy szintig elfogadható, de ha a pár egyik vagy mindkét tagja a közös szerelmeskedés helyett mindig az önkielégítést preferálja, akkor érdemes megfejteni a háttérben húzódó kapcsolati vagy egyéni elakadásokat.

Van az a helyzet, amikor valóban nagyon fájdalmas, ha a társ egyedül éli meg a szexuális intimitást. Mivel a közös szerelmeskedés a szerződésünk része, ilyenkor azt érezzük, hogy ő ezt a szerződést áthágta, ettől válik mély, zsigeri fájdalommá.

Egy kliensem hasonlatával élve: „Pont olyan fájdalom, amikor rájövök, hogy megint maszturbált, mintha megbeszéltük volna, hogy közösen nézünk meg egy mindkettőnk számára fontos filmet a kedvenc mozinkban. Ő egyik nap szó nélkül elmegy, megnézi egyedül, én meg a mosáskor találom meg a kabátjában a mozijegyet.”

Milyen párkapcsolati okok vezetnek oda, hogy inkább a maszturbációt választjuk?

Ha a kapcsolatban elsorvadt a szexuális élet, és a pár nem képes beszélgetni a szexuális vagy párkapcsolati problémákról, akkor könnyen napi rutinná válhat a másik előtt eltitkolt önkielégítés.

Az érzelmi eltávolodás állapotában a párok nem értik, mi történik a párkapcsolatukban, csak azt érzik, hogy a felgyülemlett és ki nem beszélt sérelmek miatt nem tudnak szeretkezni. Ilyenkor egy szakadék jön létre kettejük között, amiben eltűnik az érzelmi biztonság. Senki sem kockáztat, nincs kezdeményezés, csak a néma távolság.

Ha a közös szexuális kultúra unalmassá válik, és  a pár nem tud megújulni, akkor a monoton rutinszex is elmarad egy idő után. „Unalmas a szex, mindig ugyanaz az egy póz, a férjem nem nyitott a változtatásra. Szeretőm nincs, marad a maszturbálás!” – mondja Saci.

Állhat a háttérben kapcsolatfüggőség is, ami olyan közelséget eredményez, amiben nincs tér a szexuális vágynak. Ilyenkor gyakori jelenség, hogy a pár tagjai egymás mellett élnek, és a szomszédos szobában egyedül önkielégítenek a számukra legmegfelelőbb pornófilmre.

Előfordul az is, hogy az egyik fél elvárja a párjától a szexuális együttlétet, ami a társ kedvét szegi, hiszen a szex az a műfaj, ami kötelező jelleggel nem tud működni. „Gézu minden nap lerohan, nekem rendelkezésre kell állnom, minimum orális kényeztetést vár, de leginkább egy intenzív együttlétet. Azt érzem, hogy csak használ a párom, mint egy guminőt. Mintha nem is engem kívánna, hanem csak a saját kielégülését!” – könnyezik Linda.

„Az önkielégítés biztonságos: az történik, amit én akarok!”

Van úgy, hogy a kapcsolatban élő egyik fél személyes elakadása gátolja meg a kölcsönös, örömteli és felnőtt szexuális élet kialakulását.

Ha az egyik partner érzelmileg éretlen, akkor a szexuális eszköztár és attitűd is kamasz szinten marad. Ilyenkor a gyermeki énünkhöz illő infantilis, önszabályozást nélkülöző önkényeztetés nem jár olyan felelősségvállalással, mint ami a közös szexualitáshoz szükséges, ezért egészen más élmény.

Ha a partner nárcisztikus vonásokkal rendelkezik, és a működését erős énközpontúság jellemzi, akkor az ÉN mindig felülkerekedik, a MI pedig alulmarad. A szexben az történik, ami a nárcisztikus félnek jó: ha közös szexhez van kedve, akkor jellemzően érzelmi tartalom nélkül, kifejezetten a kielégülés végett jön létre. Ha nincs kéznél a partner, akkor pedig önkielégít. „Az önkielégítés abszolút biztonságos: az történik, amit én akarok! Nem kell figyelnem a páromra, tök kényelmes, gyorsan végzek vele, és ráadásul olyan filmet nézek, amihez éppen kedvem van!” – meséli Géza

Mivel a közös szexuális életet a nárcisztikus fél saját szükségletei irányítják, így a partner úgy érzi magát, mintha használnák. „Reggel kezdeményezett a párom, én rohantam munkába, ezért nem tudtam a szexre fókuszálni. Később kiderült, ahogy kitettem a lábam otthonról, azonnal maszturbált, nem tudta megvárni, hogy hazaérjek. Pedig két napja szeretkeztünk. Iszonyatosan rosszul érintett, megalázónak éreztem.”- meséli Renáta.

Olthatatlan sóvárgás

Vannak emberek, akik életében a szex nem a szexuális élvezet kedvéért jön létre, hanem az önszeretgetés élményéért, tehát az érzelmi szükségletek kielégítése a fő motiváció. Ilyenkor a szexfüggő ember olthatatlan sóvárgást érez, ami által a szégyent átélő kisgyermek érzelmi szükségleteihez hasonló vágyak jönnek létre, ez pedig kontrollálhatatlan szexuális viselkedést eredményez, amiben a vágyott érzelmi kielégülés soha nem történik meg, hiszen a saját érzelmi lényükhöz nem tudnak kapcsolódni.

A szexfüggő ember esetében jellemzően nem fejeződött be az érzelmi érés, így képtelen az önszabályozásra, csakis a pillanatnyi szükségletei dominálnak. Így az állandó maszturbálás kényszere érzelmi eredetű – szorongást él meg akkor, amikor nem csinálja, amikor pedig kontrollálatlanul enged az önkielégítés vágyának, mély szégyent él át. Egy olyan magányos hullámvasúton ül, ami arra készteti, hogy a maszturbálás válik az élete középpontjává, eköré szervezi az életét.

A fent említett példákon kívül még számtalan ok húzódhat a közös szexuális élet elakadása mögött. Ezek feltárása nagyban segíthet a megoldások megtalálásában – persze csakis akkor, ha mindkét fél motivált a változtatásra. Tapasztalataim szerint az érzelmi távolság növekedése egyre nehezebbé teszi a szexuális közeledést, így ha problémát észlelünk, nem érdemes halogatni a segítség kérését, a megfelelő szakember bevonását.



SEGÍTS, HOGY MI IS SEGÍTHESSÜNK!

Úgy érzed, ezt a cikked neked írták? Ez nem véletlen! A Pszichoforyou az olvasókról szól, és az olvasóink támogatásával működik. Ha szeretnél még sok hasonló írást olvasni, támogass minket! MEGNÉZEM

Szólj hozzá!

Szerző

Bibók Bea
Pszichológus, szexuálpszichológus. Három felnőtt lány édesanyja. Terápiákat tart pároknak és egyéneknek, cikkeket ír a szexualitásról és a párkapcsolatokról. Bogozza az elé tárt problémagombócokat, sportol, lekvárt főz, köt, egyfolytában tanul, mindig akar valamit. Érzékeny, aktív, nyílt energiabomba, aki folyamatosan, fáradhatatlanul fejlődni szeretne.

Pin It on Pinterest

Share This